Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-04 / 103. szám

204 •MEGYEI TÜKÖR« CSÜTÖRTÖK, 2006. MÁJUS 4. A Délmagyarország Presztízs díjasa közel 150 milliót nyert pályázaton Lendületben a Szilánk Automata gépsoron dolgozzák fel az üveget. Sikeres pályázat áll a fejlesztés hátterében Fotó: Schmidt Andrea Idén 20 százalékkal növelheti árbevételét a Szilánk Csoport annak köszönhetően, hogy 2005-ben egy GVOP-pályázaton 147 millió forintot nyert technológia-korszerűsítésre. A Délmagyarország Presztízs Díjjal is ki­tüntetett vállalkozásának lendülete 2006­ban sem hagyott alább. A szegedi üvegipari vállalkozás 2005-re el­érte, hogy a hazai síküvegipar meghatározó egységévé váljon: olyan termelő, kereske­delmi és szolgáltató cégcsoport jött létre, amelynek árbevétele több mint ötmilliárd forint, alkalmazottainak száma pedig meg­közelíti a 400-at. A fejlődésben azonban nem állt meg. Sípos Aurél, a Szilánk mar­keting-kommunikációs vezetője elmondta, saját forintjaik mellé igyekeznek európai uniós forrásokat találni és sikerrel pályáz­ni. A vezető laptopján a reggeli első klikk a Lendület.hu portált jeleníti meg, segítségé­vel azonnal kiderül, milyen új pályázati le­hetőség kínálkozik a cégcsoport számára. A GVOP technológia korszerűsítési pá­lyázatát 2005-ben - azzal egy időben, hogy a Délmagyarország Presztízs Díját is átvet­ték - a cégcsoport zászlóshajója, a Szilánk Zrt. nyerte el: általa olyan beruházást sike­MA MAR TORTENELEM Magyarország legnagyobb üvegipari társaságát Varga Gusztáv cégvezető korábbi egyszemélyes vállalkozásából hozta létre. Családjában az üveges szakmának tradíciója volt: édesapja, annak testvére és a nagyapja is ebből élt. Szülei üvegező-képkeretező műhelyét kilencedik, legkisebb gyerekként ő vitte tovább a 70-es évektől. A mai Szilánk közvetlen elődje pedig az az 1989-ben alapított egyéni vállalkozás volt, amelynek logisztikai bázisát mindössze egy műhely és egy kerékpár jelentette (ma egy 17 hektáros ipari park kétharmada a Szilánk cégcso­porté). Az üveget a bicikli oldalára rögzített fakerettel tolta végig a városon. Az ugrásszerű változások 1991-től következtek be, a klasszikus szolgáltató típusú üvegezést kereskedéssel bővítette - ekkor már 5 alkalmazottja volt -, majd gépesített, elsőként Szegeden. A tudatos fejlesztéssel, pályázatokon nyert forrásokkal és saját ere­jével elérte, hogy üvegnagyhatalommá vált Magyarországon. A Szilánk Rt. szigetelőüveg-gyártó gépek termék­családja 2005-ben magyar termék nagydíjas lett. rült megvalósítani, amely 2006-os fejlődé­sét megalapozta. A projekt során komplett, 2700 milliméter magas - az országban csak Szegeden található ez a méret - auto­mata szigetelőüveg-gyártó gépsort vásárol­tak lappréses gáztöltővel, távtartó hajlító­géppel, automata üvegszabászsorral. A gépsoron emberi kéz érintése nélkül, 34 másodperc alatt lesz a szabott üvegből késztermék. - Ez a gépberuházás egyedülálló Magyar­országon - mondta Sípos Aurél -, segítségé­vel a Szilánk a legmodernebb és a legna­gyobb kapacitású szigetelőüveg gyártójává vált. - Harminc százalékkal több, kiváló mi­nőségű szigetelőüveg egységet tudunk előál­lítani, mint a sikeres pályázat és gépvásárlás előtt. A kommunikációs vezető csak érde­kességként említette meg, hogy a kész pá­lyázati dokumentáció súlya mintegy 6 kilo­gramm volt. A további tervek közé tartozik 2006-ban, hogy az üvegedzésnek is megte­remtik az alapjait, aminek egyenes követ­kezménye, hogy további munkahelyeket te­remtenek. A Presztízs díjas cégcsoportnak pedig a presztízse is tovább nő azzal, hogy tovább szépül az épület homlokzata és utca­frontja. FEKETE KLÁRA A fóliás barack Van új a nap alatt, de nem minden az. Azt mondja egy debreceni ku­tató a rádióban, új módszert talált ki. Vagy csak átvett ?Mindenestre úgy említi, mintha az országban egyedüli lenne. A gyümölcsfákat úgy is lehet ösztönözni a korábbi termésre, hogy a már rosszul pros­peráló fóliasátrak alá ültetik be. Körülbelül 20 liter öntözővíz a fej­adag fánként, és mivel csapadék nem éri, gombák ellen permetezni sem kell. Gondolom, a kártevő rovarok se nagyon törtetnek be oda, mert ha nekimennének a fóliafalnak, nem is koppannának, mégis elhallgatnának, de ezt csak magam toldom hozzá. Minden új módszer képes belecsimpaszkodni agytekervénye­imbe, már kezdeném is átszervezni a kertünket. Majd ha vizek múltán fölszabadul a védekezésből a töméntelen mennyiségű fó­lia, megpróbálok szerezni annyit, hogy beborítsa az egészet. A fe­kete is jól jön, abba meg a földiepret szeretem ültetni. Az is hama­rabb érik, nem gazosodik, és nem is sárosodik, ha eső veri. Egyetemi ember hirdeti az újat, mégis bíznék benne azonnal ma­gam is. Be is indulna az agyam, ha az elején eszembe nem jutna va­lami. Az böki oldalba a lendkerekét, hogy egyedüknek mondja az or­szágban. tárnak oda érdeklődők szép számmal, mert mások is fogé­konyak az újra. Az a bökkenő, hogy legalább harminc évvel ezelőtt írtam már egy homoki atyafiról, aki fóliasátorba szorította be az őszibarackot. Rosszul mondom, nem a fákat cipelte be a sátorba, a fóliát húzta föléjük. El is mentem, meg is néztem, meg is írtam. Ha nem hasonlítana emlékezetem az egérrágta szitához, talán a nevét is meg tudnám mondani, de jobb, ha nem kérdezik. Valahol a Szék­sós-fürdő fölötti dűlőúton mentünk he, és nem messze a kicsike er­dőtől találtuk a tanyát, mellette a fóliás őszibarackost. Ö csak a barackkal kísérletezett, a debreceniek szinte minden gyümölcsöt kipróbálnak. Törpére metszik a fákat, hogy elférje­nek. A kisebb ugyan kevesebbet ad, de ha sűrűbben telepítik, egálba jöhetnek. A dorozsmai - vagy már domaszéki' - embe­rünk azonban másként is kihasználta a lehetőségeket. Mire lom­bot eresztett az őszibarack, megnőtt alatta a retek. Vegyszervész nem fenyegetett, nem permetezett előtte. Akkoriban nagy ígéret volt a laskagomba is, egy csomó táptalajos zsákot is beállított még. Annak is jól jött a fóliamelegség. Retek, gomba és korábban érő őszibarack - akkori számítás szerint megérte. Vigyázat, ez a gomba nem kártevője a gyümölcsnek, de jótevője volt a bukszának. Ha tudtam volna, hogy idők múltán megint egyedüliként jön elő a módszer, akár minden héten megnéztem volna. Ki nem mondhatom, mennyire becsülöm a tudomány dp­bereit, de ez egy kicsit megbillenti bennem a vízmértéket. Leg­alább annyira, mint a Németh Bandi első veseátültetése. Azt is elhallgatták, még két elsőnek kellett lennie, és sok-sok évnek el­telnie, mire ehsmerték igazi elsőségét. Időközben, persze, elütöt­ték a folytatástól, fótetted elnyerte a maga büntetését. Lehet, hogy a mi emberünk föladta a következő évben már. Szép emlékként őrzöm találkozásunkat, ha eljut hozzá a lapunk, talán jelentkezik. Előre is köszönöm. H.D. Az év bora Szegeden Két hónapja indult hagyományte­remtő szándékkal az a borkósto­lós, szavazós játék, melyben a szervezők - az Ezerjó borszaküzlet és a Rádió plusz - a szegediek által legkedveltebb nedűket keresték. Ahogy Mizsik Attila sommelier, a díj alapítója fogalmazott, nem a szakemberek, hanem az egyre szé­lesebb, kulturált szegedi borked­velő társadalom véleményére vol­tak kíváncsiak. Ezt fejezi ki a díj neve, a „votre santé" francia kife­jezés is, melynek szabad fordítása: egészségünkre váljék. Közel 1500 szavazat érkezett 250 fajta borra - fehér- és vörös­bor kategóriában. Az Év bora Szeged 2006 ünnepélyes ered­ményhirdetése, díjátadó gálája ma este háromnegye&6-kor kez­dődik az ifjúsági házban, ahol neves borászok jelenlétében osztják ki a Votre Santé-díjakat. A rendezvény fődíjaként - az Év­járat Szoba elnevezésű exkluzív étterem jóvoltából - kisorsolnak egy 200 ezer forint értékű, 16 személyes borvacsorát a meghí­vottak között. Sallay Tibor hatvan óra alatt, mesterséges anyagok felhasználása nélkül varr meg egy pár lábbelit Ismét kézműves termék lett az igényesebb cipő Az országban mindössze öten készítenek kézzel varrott cipőket - köztük egy sze­gedi cipész. Mindannyian egy évtizedek óta kihalt mesterséget élesztettek újra, ezzel együtt pedig ismét presztízst sze­reztek a lábbeliknek. A ruha- vagy az ékszerkészíttetés ma már sokak számára természetes. Aki nem sze­retne tucatárut, egyedi elképzelése alap­ján rendelhet magának kosztümöt, gyűrűt egyaránt. Hasonlóan van ez a cipőkkel is, az egyedi lábbelik varratása azonban még csak nagyon keveseknek igénye. Igaz, nem .is találni lépten-nyomon erre szako­sodott mestert: az országban mindössze öten foglalkoznak saját tervezésű cipők készítésével. Egyikük Sallay Tibor, aki fiá­val közösen viszi szegedi vállalkozásukat. - Egyszer szétment a cipőm, és úgy gon­doltam, készítek magamnak egy másikat - mesélt különleges vállalkozásának kez­detéről a cipész, aki eredetileg férfiszabá­szatot tanult. - Olyan jól sikerült, hogy a barátaim is elkezdték kérni, csináljak ne­kik is valamit. Egyre többfelé ment a híre a munkáimnak, így kaptam újabb és újabb megrendeléseket. Sallay Tibor elmondta, a hagyományos értelemben vett cipőkészítés már évtize­dek óta nem létezik Magyarországon. A nagyüzemi gyártásban külön készülnek a talpak és a felsőrész, így 30-40 éve már nem is oktatják a teljes cipőkészítési fo­lyamatot. A szegedi szakember is régi könyvekből és egy idős bácsitól tanulta meg a szakmát. A kézzel készített cipők legnagyobb elő­nye, hogy pontosan akkorák, mint a láb, hiszen a megrendelő méreteire szabják. Szemben az ipari cipőkkel, melyeket stan­dard méret után gyártanak. Ezekből azt vesszük meg, ami nem szorít, és nem lö­työg, vagyis nagyjából jó. Aztán ha a tal­punk vagy a sarkunk megfájdul benne, rá kell jönnünk, hogy mégsem volt megfele­lő választás. Talán hihetetlen, de egy rossz cipő rengeteg baj forrása lehet, okozhat például fejfájást, sarokfájást vagy gerinc­betegséget is. - Egy kézzel varrott és egy gyári cipő kö­zött annyi a különbség, mint a Trabant és a Mercedes között. Igazán viszont csak akkor lehet érezni a különbséget, amikor hordja az ember - mondta Sallay Tibor. ­Én csak természetes anyagokat haszná­lok, még a szintetikus ragasztó helyett is csirizzel dolgozok. Minden rész varrva van, ezáltal sokkal elasztikusabb lesz a ci­pő, a műanyag merevítő kiküszöbölésére pedig két hétig tartom kaptafán, hogy megtartsa eredeti formáját. A tapasztalatok azt mutatják, több nő ké­szíttet kézzel varrott cipőt, mint férfi - so­UJRAFELFEDEZÉS Magyarországon nagyjából öt éve indult be az egyedi cipőkészítés. Még csak most kezdik felfedezni maguknak az emberek, holott Ang­liában például minden úriember kézzel var­rott lábbelit hord. Nálunk egyelőre sokan csak státusszimbólumként veszik meg az egyedi cipőket, a tapasztalatok azonban azt mutat­ják, hogy legtöbben visszajárnak és újabba­kat rendelnek, hiszen rájönnek, mennyivel jobb viselet ez, mint a gyári. kan elsősorban amiatt, hogy egyedi darabot tudhassanak magukénak. Báli szezonban elsősorban a ruha anyagából varrt lábbeli a sláger, tavasszal és nyáron pedig az esküvői cipő. És persze mindig vannak különleges kívánságok, most például egy dobos cipő készül - dobbal és dobverővel az orrán. - Hatvan óra munka van egy pár lábbeli­vel, nagy türelem kell ehhez a munkához - mondta Sallay Tibor, aki azonban úgy gondolja, megérte ismét feléleszteni a szakma kézműves jellegét. Még akkor is, ha manapság sokan annyira nem igénye­sek arra, mit hordanak lábukon, hogy gondolkodás nélkül megveszik a pár ezer forintos kínai cipőt, mely egyébként fröccsöntött talpával és műbőr felsőrészé­vel veszélyes hulladéknak számít. TÍMÁR KRISZTA Nagy türelem és kézügyesség kell a cipőkészítéshez Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents