Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-04 / 103. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN NAPI MELLÉKLETEK BIZALMASAN ••NHHHHHHMMBHHNHHHH SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2006. MÁJUS 4. Péntek DELMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY-;« Szerda LÉGYOTT WWW.DELMAGYAR.HU Távol szépségtippek Míg korábban csupán hallomásból avagy a televízió kép­ernyőjéről ismerhettük az egzotikus országok szépség­ápolási szokásait, napjainkban a hazai üzletekben is megtalálhatók, de akár házilag is elkészíthetők e csodás kenceficék. ják a zöld teát. Úgy tartják ugyanis, hogy a benne lévő ásványi anyagok és enzimek megszépí­tik a bőrt. Tisztí­tó-tonizáló anyag nyerhető, ha az erős teát jégkockává fa­gyasztjuk s a reggeli órákban dörzsöljük át vele az arcot. Az indiánok ősi bőrápoló szere az agávékaktuszból nyert gyógyító hatású, zselé­szerű nedv, a hazánkban is ismert és elismert Aloe vera, amely A-, B- és E-vitamin-tar­talma miatt a bőr kiszáradá­sának legjobb ellenszere. A mexikói trópusi erdőkben ter­mő avokádó gazdag zsírsav­tartalmának köszönhetően ugyancsak a napsugárzás okozta vízhiányos bőrproblé­mák orvoslására szolgál. A nap által kiszívott haj tisz­títására pedig porrá tört lá­vakövet használnak, ezáltal is védik fényes hajukat az erős napsugárzástól. Néhány, távo­li szépségápolási tipp hazánk­ban is könnyen követendő. Lehet, hogy megéri... MALLER EMESE Afrika és a Közel-Kelet höl­gyeményei a rózsaolaj szépítő hatására esküsznek. Az aro­materápiás rózsás arckrém, valamint a szemkarikák elleni rózsaolaj hazánkban is köny­nyen beszerezhető. Távol-Ke­leten a szezámolaj kedvező hatását hangsúlyozzák. A japán nők a fürdés utáni testmasszázshoz használják e csodaszernek titulált „készít­ményt". Nyugtató és gyulladás­csökkentő hatása miatt kedvelt a japán hölgyek körében az arc és a test ápolására a fehér ló­tusz nedve. India asszonyai tej­színes, levendulaolajos fürdő­vel kényeztetik testüket. Kíná­ban nem csupán fogyasztásra, de szépségápolásra is használ­Apacukaszörnyek és jó pajtások A Micimackó márka­névvel szinte nem lehet eladhatatlan terméket piacra dobni - amin az együgyű, ám szeretetre méltó mézbarát neve, vagy netán fotója sze­repel, sikerre van ítélve. A Fortuna Records nem­régiben adta ki a Nagy Micimackó Albumot, amelyen az ismert bocs­ról készült filmek leg­nagyobb slágereit hallgathatjuk - magyarul. Előrebocsátom: a magyar változatokat mindig nagy elvárással és kíváncsisággal hallgatom, s ezúttal nem csak nekem nem kellett csalódnom, négyéves fiamat is lenyűgözte a lemez. Egy ilyen album esetében egyébként a legjobb módszer - már ha ajánló írására vetemedik az ember - hogy magával viszi a CD-t mondjuk egy Szeged-Ba­latonfenyves közötti utazásra. A tesztelés eredményéről örömmel számolok be: legalább ötször hallgattuk végig többórás utazásunk során az albumot, s a harmadik alkalommal már kívülről fújtuk az Apacukaszörnyekről szóló nótát. A dallamok könnyen megjegyezhetők, a szövegek humorosak, kedvesek, altatónak szánható, a délutáni vagy esti lefekvés előtt hallgatható dalok éppúgy felkerültek az albumra, mint a barátságot - az örök értéket - éltető nóták. Mindezt persze gyereknyelven. A kecskeméti kiadó felkért művészei szenzációsan alakítják a Tigrist is, hangban, s nagy öröm, hogy bonuszként meghallgathatjuk Halász Judit klasszikus Micimackó dalát. Ebben a lemezben az a jó, hogy bárhol és bármikor hallgathatjuk: utazás közben, lefekvés előtt, vagy akár gyerekzsúron - az ovisok még táncra is perdülhetnek. És végül egy figyelmeztetés: az albumon a sok állat között feltűnik a fülbemászó is - dallamként. NYEMCSOK ÉVA GYERE ÁT AZ ÚTON BEHUNYT SZEMMEL, HA MERSZ! Sötétlő moraj az utcán Csukd be a szemed! Gyere át velem behunyt szemmel az úton, ha mersz! - mondja Zsuzsanna, a nagykör­út-Csongrádi sugárút keresz­teződésében. A lámpa szabad utat jelez, becsukom a sze­mem, és elindulunk a túlol­dalra. Feketén zajlik a város. Már három lépés után nem arra megyek, mint kellene ­Zsuzsanna rángat vissza, ő, aki gyermekkora óta nem lát. Zebrán átmenni - mindenna­pi helyzet látók, nem látók éle­tében egyaránt. Csak míg a lá­tók számara nem jelent sem­mit, a vakok számára alkalom­ról alkalomra összpontosítást igénylő, megoldandó feladat. Behunyt szemmel a morajlás ­ami nyitott szemmel teljesen szokványos - hirtelen egészen közelinek, meghatározhatat­lan irányúnak, fenyegetőnek tűnik. Én pedig már három lé­pés után nem egyenesen hala­dok át az úton, hanem átló­san. Zsuzsanna rángat vissza: a vak a látót. Kiderül, egyálta­lán nem egyszerű útkereszte­ződésben - hosszú, támpon­tok nélküli szakaszon - úgy át­menni egyik oldalról a másik­ra, hogy tényleg a túloldalon kössön ki az ember. Sűrű köd- * ben szerezhet hasonló él­ményt az ember: csak megy, megy, hite szerint egyenesen, s egyszerre csak meglátja saját nyomait - körbe-körbe járt. Bölcsesség és irónia A belvárosból kísérjük pa­nel-városrészbe Klimász Sán­dorné Zsuzsannát. Nem mint a Vakok és Gyengénlátók Or­szágos Szövetsége megyei szervezetének elnökét, hanem mint embert, aki nem lát. ­Pesten jártam iskolába; ott ta­nultam meg forgalomban közlekedni is - meséli jóked­vűen; lépésenként koccan fal­hoz a fehér bot. - Egy meg­állónyival továbbvitt a busz, kikeveredtem egy iparvágá­nyos területre. Jobb felől drót­kerítés, bal felől kétszer két­sávos útpálya, meg a sínek. Jön egy gőzös, egyre közele­tfeirgir aL«a,~= »• • JÄr* - - ^ ^ <i f Klimász Sándorné Zsuzsannának a nap állása is segít a tájékozódásban - nem látja, de érzi, merről jön a fény fotó: schmidt andrea dik, ijedtemben átugrok a vá- bölcs-kesernyés öniróniával gányokon. A vonat és egy nagy tűzdeltek. Olvasmányélmény­teherautó közé kerülök. Óriási ként üdítő az ilyesmi -, hallva zajok, mozgá­sok, alig lépés­nyire tőlem, mindenfelől. A teherkocsi vég­re elmegy, üres az út, szaladok át az úttesten. Na, mondom magamban, ezt megúsztam - és ebben a pillanatban óriásit esek a terelőszigeten. Sebaj, most már tudom, innentől csak jobbról jöhet kocsi, sem­mi vész. És amint ezt kigon­doltam, örömömben nekime­gyek egy villanyoszlopnak. ­Zsuzsanna mesél, szavai - Milyenek velünk az emberek? Vannak segítőkészek is. viszont szív­szorongató. Miért humori­zál magával ez az asszony? Talán épp azért, hogy el­távolítsa ma­gától a közvet­len élményt: mintha nem is vele esne meg, mintha olvas­ná. Hisz az ilyesmit csak ön­maguktól eltávolítva lehet el­viselni, és csak humorral. Csi­náljunk humort a mindennapi gyötrelemből! Ilyen mecha­nizmus munkálhat az öniró­nia mögött? Haladunk a sugárúton, zsong a város, robajlik, jön-megy a forgalom, zsí­íí-zsúúú. S koccan a bot. ­Hogyan kezdődött? - Még kis­gyerekkoromban vesztettem el látásomat. Szemidegsorva­dás. De megőriztem a betűk ismeretét, a mai napig írok zsinórírással - mondja. Szürke gázolajszag A mosonmagyaróvári szüle­tésű Zsuzsanna sokáig hol Szegeden, hol Óváron élt, el­végezte az iskolát Budapes­ten. Hetvenhárom óta szege­di. Férje bal szemével lát egy keveset. Két gyermekük látó, pici unokájuk szintén. A férj telefonosként tevékenykedik, Zsuzsanna is ilyen munkakör­ben dolgozott, amíg meg nem szüntették állását. Mint mondja, nagyon sok nem lá­tóval kapcsolatban történt meg ez, a telefonközpontok modernizációjakor. Azzal in­dokolták az illetékesek, a va­kok nem tudják kezelni a digi­tális technikát, pedig dehogy­nem. Ha Pestre kell mennie tárgyalni Zsuzsannának, min­dig megy vele kísérő is. - így nem azzal kell kezdeni az ügy­intézést, hogy megismerke­dünk a környezettel - mondja. Közben sötét traktorrobaj, szúrósszürke gázolajszag. A lépcsőház fekete, de Zsuzsan­nának nem jut eszébe, hogy villanyt gyújtson. Örülni kell Otthon menye, Klimászné Gábor Judit, s az aprócska unoka, Levente várja. És ren­geteg CD, számítógép, felolva­sószoftverrel. - így tudok meg­ismerkedni a hozzám, mint egyesületi elnökhöz érkező hi­vatalos anyagokkal - beszéli Zsuzsanna. - Eltűnődik. - Mi­lyenek velünk az emberek? Vannak segítőkészek is. És még azt is mondja: - Bár elvárom, ha én leteszem az asztalra a magam részét, ak­kor annak megfelelően bán­janak velem, tudni kell, tár­sadalom nem oka annak, ha az embert személy szerint baj éri. Örülni kell, hogy mi va­gyunk kevesebben. F.CS. Mindennap szebben Az emberek nagy része hisz abban, hogy napról napra jobban néz ki, azaz a múltban kevéssé voltak von­zóak, mint jelenleg, de a jövőben még vonzóbbak lesznek. MTI A wissenschaft.de című német internetes lap tudósítása szerint Geoffrey Haddock brit pszichológus húsz diáklánnyal vég­zett vizsgálatai nyomán kiderült: ösz­szességében a diáklányok jelenlegi vonz­erejüket jelentősen nagyobbra tartották, mint a néhány hónappal korábbit. Minél mitikusabban szemléli valaki sa­ját múltját, annál pozitívabban jelenik meg számára jelenlegi önképe - ma­gyarázza Haddock a megfigyelést. A leg­világosabban azoknál a fiatal nőknél je­lentkezett a különbség, akik számára a külső vonzerő jelentős részben a sze­mélyiségük része. Egy második teszt során egy másik csoportnak egyebek között arra a kér­désre kellett válaszolnia, hogy barátnő­ikkel összehasonlítva, mennyire lesznek vonzóak öt év múlva. A lányoknak azt is meg kellett mondaniuk, hogy milyen gyakran hasonlítgatják össze magukat a hasonló korú nőkkel. Itt a válaszolók egy része mondta csak azt, hogy kedve­ző fejleményekre számít, pontosan azok a lányok, akik számára különösen fon­tos volt az összehasonlítás barátnőik­kel. Az életben igen fontos motiváció a saját vonzerő állandó növekedése - fejtette ki a kutatás vezetője. További vizsgálatok se­gíthetnek megmagyarázni, hogyan vál­tozik ez az elképzelés az öregedéssel, és milyen tényezők alakítják a későbbi évek során az önképet.

Next

/
Thumbnails
Contents