Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-11 / 109. szám

CSÜTÖRTÖK, 2006. MÁJUS 11. MEGYEI TÜKÖR 11 Bánát felől Van Szegednek egy szép rézkarca, állítólag az is Pesten van, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában. Joó János Mátyás ült ki hajdanán a Tisza túlsó partjára, és ott rajzolta le. Talán arról van szó, aki 1806-ban született - kétszáz éve lennel- és 1846-ban halt meg?Művésztársaságról álmodott, és Széchenyi Istvánnál minden művészeti ág tanítására alkalmas iskola létesítéséért kuncsorgott. A szegedi piaristák rajztagozatáról indulván Egerben rajztanár lett. Egy Renner nevű atyafi Budán metszette vagy karcolta vedutaképét - látképét - rézbe, de róla többet azok a könyvek se szólnak, amelyekből ezt elösilabizáltam. Akkor még hajóhíd kötötte össze a két partot, zászlóshajók, gabonával megrakott bőgőshajók, hajómalmok állták, dereglyék dalladzották, és ladikok járták a vizet. Alá is van „rezetve ", hogy Nemes Szabad Királyi Szeged Várossának Bánát Felől Való Tekéntete. Tóth Béla egykori igazgatói irodájában sokszor ülhettem szemben vele, aztán egyszer megláttam a Bartók Béla Művelődési Központ első emeletének a falán is. El is ejtettem olyasféle szavakat, hogy Szeged ékessége ez a kép. Ne legyen pletyka belőle, de születésnapomra kaptam egyet. Nagyképernyős, szélesvásznú változatban. Ha az aláírást veretesen régiesen tették oda, akkor kötelességem méretét is így adni: egy öl hosszú. Vagy széles1 Tüdják még, mekkora az egy öl? Száznyolcvankilenc centi. Tekercsbe csavarva kaptam, de ha falra való a valami, oda kell azt tenni. Régi jó komám a Tükrösszívű Miklós, odaát lakik Bánátban, ahová naponta átkerekezek, meg vissza, tüneményszép keretbe szorította nagyszerű folyónkat, Szegeddel együtt. Két kérdés azonnal előólálkodott bennem, amikor kifeszítve megláttam. Az első: hová fér el ez a panelban ? A második: összetekerve könnyű volt átvinnem, de hogyan jön vissza ? Miklós jó szívébe belefért, elhozza ó a lakásunkra üvegeket is szállító kocsiján. Fél kupica benzin is nagy költség az én szememben, de időt is nehéz lenne egyeztetnünk. Abban maradtunk, behozza a Sajtóházba, onnan majd csak hazaér valahogy. Akkor voltam meglőve igazán, amikor hónom alá akartam kapni. Hosszú a keze az újságnak, jó messzire elér, de az én karom akkora, amekkora. Nem tudtam átfogni. Ölembe se foghattam. Csak a villamosig érjek el vele! Na. addig se a homokzsákokkal kipitykézett partot nézték az emberek, hanem az én képemet. A megállóban két tuja is elment az ellenkező hányban, volt, aki fölágaskodva bámult ki az ablakon. Amikor aztán begördült a harmadik, immár a mi hányunkba tartva, és én föltüremkedtem a végére, hát akkor, kérem szépen, hogy úgy mondjam, megint föltűntem vele. Ilyen pasasból egy tucatot egyhúszért összekötve árulnak a piacon, de ekkora kép ritkán utazik Gyula-jeggyel. Valahogy fölállítottam benne, de aki végig akarta böngészni, annak tekergetnie kellett a nyakát. Buzgárként tört föl bennem a szándék - körkörös védelemben részesítvén körül is raktam mindjárt homokzsákokkal -, hogy a bibliobuszok és ilyen-olyan egészségügyi szűrőjáratok példájára ki kellene bérelnem egy napra az egész villamost, és körbejáratnom a képet. Mert azt végigböngészni, hogy a hét torony közül melyik az alsóvárosi, és melyik állott a fogadalmi templom helyén, mellette a Rác-templom, a jobb sarokban a Fölsővárosi, és majdnem a hajóhíd túlsó végénél csak a városháza lehet. Ez eddig öt, de túl az összesen van a hatodik, meg a hetedik. Valahol a rókusi templom táján is van egy, de fordítva áll, és mintha itt lenne a Várbazilika is, aminek az alapjait Horváth Feri bontogatja. Jelenleg fakadó vizekben áznak. Áldott szerencsénk volt, négy görbe sínt szállító villamos döcögött előttünk, utazási-kiállítási időnk ötszörösére növekedett. Remélem egy kicsit, senkinek nem a nyaka görbült bele a nagy nézésbe. H.D. Magasfeszültség őrzi a madárrítkaságokat A kerecsensólyom esete az al-Kaida terrorszervezettel A dél-alföldi régióban már négy-öt pár kerecsensólyom fészkel. Korábban kipusztulás fenyegette Fotó: Haraszthy László A kerecsensólyom-csempészet az al-Kaida egyik jövedelemforrása - jelent meg egy internetes portálon a hír, amit országos lapok is átvettek. A minisztérium szakembere erre azt mondja: al-Kaida nélkül i$ folyik a nemzetközi sólyomcsempészet. Az al-Kaida egyik, nem jelentéktelen jövedelemforrása a kerecsensólyom-csempészetből származik - jelent meg az interneten a hír. - Nem kell a sólyomcsempészethez al-Kaida mondja ezzel kapcsolatban Rodics Katahn, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, a védett állatok kereskedelmével foglalkozó washingtoni egyezmény hazai felelőse. Azt is tudja, ki rakta föl az internetre ezt a hírt, s hogy csak szenzációhajhászás volt a cél. Annyi igaz belőle: Közép-Ázsia szegény országaiból - főleg Kazahsztán, Kirgizisztán, Mongólia - folyamatosan csempészik az arab országokba a rendkívül ritkuló sólymokat. Az arab országokban régen egyszerű táplálékszerzési mód volt a betanított ragadozó madárral történő vadászat: a sólyom megfogta a madarat, és a család számára megvolt az ebéd. Mára a solymászat státusszimbólum lett sólyom nélkül az olajsejk nem érzi igazán olajsejknek magát. Rodics Katalin nemzetközi szervezetek tagjaként éppen olyan terveken dolgozik, melyek gátját állnák a sólyomcsempészetnek, érvényt szerezve a washingtoni egyezménynek. Magyarország is érintett a sólyomcsempészet-ügyben. Legalábbis - mondja Lovászi Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség hatósági osztályvezetője néhány évtizeddel ezelőtt tőlünk is javában vitték ki illegálisan a sólymokat, s az egyéb ragadozó madarakat külföldre. Nem túl régen meg is került egy Magyarországon madárgyűrűvel ellátott - fióka korában természetvédők meggyűrűzte - sólyom a Közel-Keleten. Elszökött tulajdonosától, és aki befogta, jelentette a gyűrű adatait. Nem véletlenül őrzik természetvédők éjjel-nappal a sólyomfészket heteken át, amíg a tojásból ki nem kelnek és repülőssé nem válnak a fiókák. Ma Magyarország a világ egyetlen országa, ahol növekszik a kerecsensólyom-állomány. Ma mintegy 140 párra tehető a fészkelő kerecsenek száma az országban, holott a hatvanas években még kipusztulás fenyegette. Az eredmény a minisztérium, a Természetvédelmi Hivatal, illetve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) együttes erőfeszítéseit dicséri. - A helyzet javulása nem jelenti azt, hogy a sólymokra ne kellene továbbra is nagyon vigyázni - hívja föl a figyelmet Rodics Katalin. Szerencsére a kerecsen mind gyakrabban telepszik meg nagyfeszültségű elektromos távvezetékek póznáin - ezek a középfeszültségűekkel ellentétben a madarakra veszélytelenek -, a természetvédők által elhelyezett mesterséges fészekben. És a nagyfeszültség megőrzi az embertől a fészket. F.CS. A Szegedi Vadasparkban is előfordul illegális etetés Halált okozhat a jó szándékú állatbarát ropija Az állatokat akkor is tilos etetni, ha némelyikük ezzel nem is ért egyet ' Fotó: Schmidt Andrea Noha ez szigorúan tilos, a Szegedi Vadasparkban is gyakran etetik az állatokat látogatók. Az illegális rágcsálnivalóktól a park lakói akár el is pusztulhatnak. A parkvezető szerint az állatbarátok inkább anyagi támogatással mutassák ki szeretetüket. A napokban pusztult el a debreceni állatkert tízmillió forintnál is magasabb piaci értékű zsiráfja: a ritka állat a látogatók felelőtlenségének esett áldozatul, akik többek között nejlonzacskóval és lufival is megetették a hosszú nyakú jószágot. A Szegedi Vadasparkban is etetik gyakran fornettivel vagy ropival - az állatokat a látogatók, noha ezt táblákon is tiltják az állatkert munkatársai. Veprik Róbert, a vadaspark igazgatóhelyettese elmondta: a lakóknak szigorú takarmánynormájuk van, amit ha nem esznek megmert más „butaságot" kapnak helyette -, nem jutnak elegendő vitaminhoz. A vitaminhiány később legyengíti őket és betegségeket okozhat. A fölösleges „rágcsálnivalók" emelett túlsúlyhoz vezethetnek. Problémát jelent az is, hogy a látogatók kezéről olyan vírusok, baktériumok juthatnak az állatok szervezetébe, ami ellen nem tudnak védekezni. Valószínűleg így betegedett meg és pusztult el korábban a vadaspark egyik selyemmajma. - Nálunk csak a gondozóink etethetik az állatokat. Ez ugyan jelentős bevételkiesést okoz, mert nem adunk el olyan „keverékeket", mint más állatkertek, viszont így csökkentjük az etetés miatti kockázatokat is - magyarázta Veprik, miért nem kapható „hivatalos" állateleség a parkban. Hozzátette, a vadaknak megvan a magukhoz való eszük, így legföljebb megkóstolják a látogatók által felkínált dolgokat. Mint mondta, a legveszélyesebb ilyen szempontból a lufi, a madzag és a nejlonszatyor, de az elmúlt években az ilyen „idegen testek" lenyeléséből itt nem származott baj. A gondozók folyamatosan figyelik és figyelmeztetik a látogatókat, hogy az „ételmérgezéseket" elkerüljék. Mindig mindenhol persze ők se lehetnek jelen, de olyanra még sosem volt példa, hogy valakit kiküldjenek a vadasparkból, mert a felszólítás ellenére tovább etette az állatokat. Veprik azt ajánlja az állatbarátoknak, szeretetüket inkább úgy mutassák ki, hogy támogatják az intézmény alapítványát, vagy fogadják örökbe a kedvencüket. Az így befolyó pénzből biztosan a számára legjobbat kapja az adott állat, és a látogatók is jóval tovább élvezhetik kedvenceik társaságát. T. R.