Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-21 / 93. szám

SZÓRAKOZTATÁS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PÉNTEKEN NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY-ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN VENDÉGTOLL: NAGY BANDÓ ANDRÁS SZERKESZTI: LÉ VA Y GIZELLA, FÁBIÁN GYÖRGY • 2006. ÁPRILIS 21. WWW.DELMAGYAR.HU Vészhelyzet a Tiszán Értelmezési problémák Melyik a jobboldalibb? I ^^BSW^SPW^ Hogy is kezdjek hozzá?... Szóval , ^Mg J üzenni szeretnék. Szeretném, ha ez l^hÉ^flp ÜÉÍ az üzenet eljutna mindazokhoz, akik | kÉË bajban vannak. A lényeg: szeretnék |h T fftt^^H legény lenni a gáton. És ez nem <jH Manapság, amikor soha nem látott árhullám veszélyezteti a Tisza •I mentén élő embereket, ezzel nem I viccelődhetek. Tudom, ilyenkor szükség van minden egyes ember fizikai erejére, kitartására és szorgalmára. Éppen ezért szeretném, ha engem is beosztanának valahova. Ehhez kérem az illetékesek segítségét. Tudom, az nem elég, talán nem is ildomos, hogy csak úgy odamenjek a Tisza partjára, és úgy ukmukfukk! gátépítésbe kezdjek. Ahogy azt Mlnarlk Ede mondta: kell egy csapat! Meg kell találnom azokat, akik engem is bevonnak az árvíz elleni munkába, a homokzsákok clpejésébe éppúgy, mint a gátak magasításába és megerősítésébe. Ott kell lennem. Ebből a melóból én sem maradhatok ki. Be kell segítenem! Mert az nem lehet, hogy a Tisza melletti településeket, legfőképp pedig szeretett városomat, Szegedet elárassza a víz. Ezer szál köt a városhoz. És még mindig bennem munkál az a félelem, melyet 1970-ben éreztem először, az akkoriban fenyegető árvíz miatt. A hajdani nagy árvíz nyomait őrző, Kálvária téri (akkor még Úttörő téri), udvar felől földszintesnek, az utca felől pedig pincének számító lakásunk is veszélyben forgott, pár napon és néhány centin múlott a kitelepítésünk. Feleségem babát várt, én meg a döntést: pakolhatjuk-e a legszükségesebb dolgainkat, vagy maradhatunk a salétromos falú szobánkban. így talán még inkább érthető, hogy segíteni akarok. Hogy csak arra gondolok, hogy ott legyek a Tisza partján, együtt küzdve a szegediekkel. Senki ne gondolja, hogy valami szereplési vágy hajt. Erről szó sincs. Az Ilyesmit nem ezért vállalja az ember. A becsvágy munkál bennem. És persze a lokálpatriotizmus. Szeged szeretete. A szegedlekhez kötő szálak. Tudom, nem szövegelni kéne, hanem cselekedni. Összekapni magam, bepakolni egy utazótáskába, és irány Szeged! Csakhogy épp lumbágóval küzdök, és kiújultak a visszerelm is, arról nem is beszélve, hogy a pacemaker beépítése óta kevesebbet vállalhatok. Szóval éppúgy, mint sok más embernek, nekem is megvan a magam baja. De bizton mondhatom, mehetnékem van, és hacsak lehet, ott leszek, hamarosan. Addig azonban arra kérek minden környékbelit, ismerőst és ismeretlent, tegyenek meg mindent! Semmi sem lenne borzalmasabb, mint egy Szegedet elpusztító árvíz. Kérem, barátaim, vessetek gátat az árhullámnak! Akadályozzátok meg, hogy a szegedleknek el kelljen hagyniuk lakásaikat! Bármilyen áron, de megmaradhasson mindenki az otthonában! Igen, bevallom, érdekelt vagyok a dologban: pár napja fölhívott anyósom, és elsírta, hogy soha nem látott áradás vonul le a Tiszán, és megtörténhet, hogy ki kell költözniük a lakásukból. Már pedig ha így lesz, hozzánk kell költözniük, Orfűre... Barátaim! Bajban vagyok! Nagyobb a baj, mint Szegednél! Úgyhogy tegyetek meg mindent! Az nem lehet, hogy az anyósoméknak ki kelljen költözniük! Mentsétek meg Szegedet! És mentsetek meg engem! Foci-vb-re készülve Egy öreg néni csoszog az utcán, két kezében két nejlonszatyorral. Az egyik zacskó lyukas, és minden lépésnél kihullik belőle egy húszdolláros bankjegy. Észreveszi ezt egy rendőr, és megállítja a nénit: - Asszonyom, a szatyrából húszdollárosok hullanak. - Köszönöm, hogy szólt. Visszafordulok, hátha még megtalálok néhányat. - De honnan van ez a pénz? - kérdi a rendőr. - Talán lopta? - Jaj, dehogyis! A kertem végében van egy stadion, és«a nézők mindig a kerítésemhez járnak elvégezni a dolgukat. Mikor odajönnek a bokrokhoz, és meg akarják öntözni a virágaimat, előugrok a bokorból egy ollóval, és így szólok: .Azonnal fizess 20 dollárt, vagy lenyisszantom!" Hát innen van a pénzem. - ötletes! - nevet fel a rendőr. - És a másik szatyorban mi van? - Hát tudja, nem mindenki szokott fizetni... Ajándék A férfi ajándékot akar venni valakinek. - Szabad közelebbit tudni? - kérdezi az eladó. - Kérem, az ajándék negyven év körüli hölgynek lesz, aki százötven centi magas, kövérkés, ritka, keseszínű haja van, és egyáltalán nem ad az öltözködésre. Mit tudna ajánlani? - Vegyen inkább valaki másnak ajándékot, uram! Két jobboldali nem fér el egymás mellett a jobb oldalon, mert az egyik a másikhoz képest szükségszerűen bal oldalon látszik elhelyezkedni (lásd képünk). Pedig ez - Heisenberg-féle határozatlansági reláció ellenére - messze nem igaz, csak annyiban, hogy az egyik jobb-, a másik még inkább jobboldali FOTÓK: MTI elefántok! Nagyságrendek Le a kalappal! - Megjöttek az JELEK HONNAN TUDOD, HOGY ITT AZ IDEJE DIÉTÁZNI? 1. Amikor táncolsz, a zenekar elkezd ugrálni. 2. Az orvos megállapítja, hogy megfertőződtél a hűsevő vírussal, és van még hátra 22 éved. 3. Az aszpirinre majonézt teszel. 4. A jogosítványodra ezt írták: a fotó a túloldalon folytatódik. 5. Amikor az állatkertben sétálsz, az elefánt mogyorót dobál neked. 6. Ha köröz a rendőrség, a fényképed körbeéri a hirdetőoszlopokat. 7. Azt hiszed, hogy kanállal a szádban születtél. 8. Pénzért árulhatnád az árnyékodat. 9. A vércsoportod Rh-agu. 10. Előre be kell jelentkezned, mielőtt ellátogatsz egy nyilvános helyre. - Olvastad, szívem, hogy Kairóban a nászéjszakán derült ki egy menyaszszonyról, hogy férfi? - Bár nálad derült volna ki, Hugó. A szép Dobosné a válóperes tárgyaláson sírva panaszkodik: - Nem bírom tovább, a férjem úgy bánik velem, mint egy kutyával. A bíró részvéttel kézdezi: - Úgy érti, asszonyom, hogy veri? - Azt éppen nem, de azt akarja, hogy hű legyek hozzá. NAGYON LAZA! A sas ül egy fa ágán, egyszer csak elkezd zuhanni. Néhány méterre a földtől hirtelen felemelkedik, s visszaül az ágra. Látja ezt a veréb, s kérdezi tőle: - Te sas, mit csinálsz? - Lazázok. - Húúú, lazázhatok én is? - Hát persze. Mindketten felülnek az ágra, egyszercsak elkezdenek zuhanni, ám néhány méterre a földtől felemelkednek. Látja ezt a róka, s kérdezi: - Hát ti mit csináltok? - Lazázunk. - Húúú, de jó, lazázhatok én is? - Hát persze. Róka felmegy a domb tetejére, onnan felkapaszkodik az ágra. Egyszer csak elkezdenek mindhárman zuhanni. Néhány méterre a földtől megkérdezi a sas: - Te róka, te tudsz repülni? - Én nem. - Húúú, de laza.. Az indián bemegy a törzsfőnökhöz, mert nevet szeretne változtatni: - Mi a neve? - kérdi a törzsfőnök. - Illatos Virágoktól Pompázó Réten Szélsebesen Átsuhanó Mérgezett Nyílvessző. - És mire szeretné változtatni? - kérdi a törzsfőnök. - Sutty! KÉT SKÓT BESZÉLGET: - Képzeld, a nagybátyám most repült haza Kaliforniából. - És milyen volt az utazás? - Azt mondta, hogy jó, csak nagyon elfáradtak a karjai. A sertés-macska barátság nagyságrendekkel bonyolultabb, minta kutya-macska barátság. Azért nagyságrendekkel, mert amíg a macska kis termetű, addig nincsen semmi baj, de ha és amennyiben a kismacskából nagymacska (tigris, oroszlán stb.) lesz, onnantól a kapcsolat idézőjel, pontosabban macskakörmök közé tehető („Milyen ennivaló!", mondja az egyik fél a másikról) FOTÓ: MTI telefonál a titkárságra a „Hannibal ante portás" című, máig fönnmaradt, ókori római darabban címszerepet játszó Jakab Tamás a kisszínház bejáratánál. A darab címét egyes értelmezők úgy fordítják, hogy „Hannibál a kapuk előtt", más szerzők pedig úgy, hogy „Hannibál azelőtt portás volt". Aki pontosabban fordít, az előtt le a kalappal FOTÓ: FRANK YVETTE, SZÖVEG: F CS.