Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-08 / 83. szám

10 SZIESZTA - REJTVÉNY 2006. április 8., szombat GRECSÓ KRISZTIÁN REGÉNYE NÉMETÜL IS MEGJELENIK „Szerethető, belakható világot teremtek" A népszerű berlini kiadó, az Ullstein Verlag német fordításban megjelenteti Grecsó Krisztián Isten hozott című regényét. A korábban lapunkban is publikáló szegvári születésű fiatal írót, aki a Pletykaanyuval robbant be a magyar irodalomba, nemrégiben József Attila-díjjal tüntették ki. Versünnep: április 11. Grecsó Krisztián FOTÓ: DM/DV - A József Attila-díjat fiatal íróknak, költőknek ritkán ítélik oda, holott elvileg középgenerációs fiatalabbaknak kellene kapniuk. Ezért is boldog vagyok, hogy elnyertem, és persze azért is, mert például a zenészekkel szemben az írók számára a díjak legitimációt jelentenek. Egy szimfonikus zenekarban játszó hegedűsnek nem kell ahhoz Liszt-díj, hogy elhiggyék neki: muzsikus. De egy normális kinézetű ember nehezen tudja elhitetni magáról, hogy író, mert az emberek többsége nem olvas, nem tájékozódik, hiába publikálok rendszeresen az Élet és Irodalomba, különböző folyóiratokba. Egyébként is Magyarország a felsőoktatástól a művészeti ágakig rang- és díjkórságban szenved - mondja Grecsó Krisztián, aki az elismerést elsősorban regénye, az Isten hozott nagy sikerének és a pozitív kritikai visszhangnak tulajdonítja. Több mint harminc értékelés jelent meg róla egy év alatt, és készül a német kiadása is. - Németországban világosan megmondták: csak regényeket írjak, mert őket a novellák nem érdeklik. Az Isten hozott német fordítását megjelentető berlini Ullstein Verlag egy feltörekvő kiadó, amely pályakezdő fiatalokba is befektet. Új arculatot építenek Ulrike Osterineyer vezetésével, aki Szerb Antal könyveit is sikerre vitte a német piacon. Nagy szerencse, hogy kapcsolatba kerültem velük, a 2007-es Lipcsei Könyvvásárra jön ki a kötet - meséli a szegvári születésű író, aki azt reméli, nemcsak a családja, hanem szülőfalujának értelmisége is kicsit magáénak érzi sikereit. A Pletykaanyu óta rendeződött a viszonya a felajzott szegvárak többségével. Hamarosan megjelenik a Magvetőnél a vihart kavaró kötet javított kiadása. Az űj verzióban kicserélt néhány novellát, megfésülte kicsit a mondatokat. - Akadémiai ösztöndíjjal nemrégiben Berlinben töltöttem három hónapot. Elkezdtem egy űj regényt, ami már nem a falumítoszt építi. A dél-alföldi környezet ugyan megmarad, de már egy más társadalmi réteg, a vidéki értelmiség, egy tanárember és egy jogász bukkan föl benne. A centrumtól távol, önmagukat tudatosan elemző figurák ők, akik ebben a furcsa régióban a nemzetiségek, a kocsmák között elszigeteltségben élik az életüket. A regény két ember viszonyán keresztül mutatja be ezt a sajátos világot. Valóságos Berlin-mánia tapasztalható ma a magyar irodalomban. Noha az üt előtt mindenkitől azt hallottam, hogy csodás lesz, szkeptikus voltam, nem érettem, miért kell annyira rajongani Berlinért. Nehezen barátkoztam meg a várossal, de három hónap múltán úgy jöttem haza, mint a rajongók egyike. Hihetetlen gazdag Berlin kulturális élete, ugyanakkor belakható, barátságos is. Egy olyan metropolisz, ahol minden megtalálható, de óv, véd, teret és nyugalmat ad. Atmoszférája kicsit olyan, mintha sok Szeged lenne egymás mellett - mondja Grecsó Krisztián, aki új regényének befejezését 2007 végére, 2008 elejére tervezi. - Szilasi László az Isten hozott kapcsán jegyezte meg, hogy a történet rehabilitációja mellett létezik egy ki nem mondott párhuzamos folyamat is az irodalomban: a világképzés, világteremtés emlékeztet a fiatal író. - Szeretik az olvasók azokat a regényeket, amelyeknek aktuális, belakható világuk van. Jó példa erre a Jadviga párnája vagy az öntörvényű, misztikus dél-amerikai regények sikere. Krúdynál is azt az atmoszférát imádjuk, ami Szindbádot körülveszi. Tudattalanul én is valami ilyesmit csináltam az előző könyvemben, most pedig tudatosan is törekszem arra, hogy az új regényemben a fordulatos történetek mellett egy nagyon szerethető, belakható, élvezetes világot teremtsek. HOLLÓSI ZSOLT ..Kívánom, derüljön a te lelked is! Fedezd fel a gyógyító költeményt!" - ajánlhatjuk Szabó Lőrinc: Hajnali rigók című versét akár rosszkedv ellen is, gyógyírként. A költészet ünnepe (április 11., József Attila születésnapja) alkalmából a versről kértük vallomást egy magyar szakos tanártól, egy költőtől, egy irodalomtörténésztől és egy színművésztől. - Mi a vers? Az életem része - vallja Lénárd Judit. Szerencsésnek tartja magát a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Gyakorló Általános Iskolájának magyar szakos tanára, mert a költészettel, e nemes értékkel foglalkozhat akkor is, amikor dolgozik, vagyis tanít. - Mert küldetés is az irodalmi értékekre irányítani a gyerekek figyelmét. Erre minden élményt nyújtó alkalmat, így a költészet napjának iskolai ünnepét ugyanúgy meg kell ragadni, mint az irodalom órák perceit. Mert akit megérint a vers, az gazdaggá lesz. Kedves költőm? Hosszú a sor, mely József Attilával, Nagy Lászlóval, Pilinszky Jánossal kezdődik, de helyet kap ott a fiatal Varró Dani is, akinek verseit szeretik a mai gyerekek. - Az intenzív életélményről szól a vers. Az önkifejezésnek, a valóság keresésének leginkább ez a műfaj felel meg. Ezért írnak sokan verset - kamaszkorukban. A többi irodalmi forma távolságtartóbb - válaszolgat röviden óvatoskodó-tapogatózó kérdéseinkre Solyrnosi Bálint költő, író, aki 1977 és 1989 között Szegeden tanult, aztán újságíróskodott. Azt mondja, nem szeret beszélni a versről, idézni is alig-alig tud egy-egy sort, mert számára a vers valami teljességet jelent. Valami beszéd előtti, vagy utáni állapotot. A vers persze nyelvileg pontos és szép. Az igazán jó vers pedig az olvasóban ugyanazt a felfokozott, valóságkereső élményt kelti, mint a költőben - költeménye születésekor. A rádöbbenésélmény a jó vers fokmérője. - Kosztolányi Dezső egyik esszéjében a kiolvashatatlan könyvekről beszélt - magyarázza Olasz Sándor irodalomtörténész, a Tiszatáj főszerkesztője. - Az „igaz versek"-re gondolt. „Ezekbe jobban beleolvassuk magunkat. Mennél inkább ismerkedünk velük, Szabó Lőrinc: jnali rigók Ha Hajnali négykor bekiabáltak, ahogy a torkukon kifért, (bár az ablak alatt a fáknak zord kucsmáiba alig ért, még nem is ért új fénye a napnak/ s mint a bolondok, úgy kacagtak, kurjongattak az ablak alatt vad vigadozásban a kerti rigók. Hajnali négykor szárnyas égi korhelyek dala vert ma fel. Micsoda hangok csetepatéi! Füttyök, sípok, ezer meg ezerl Bosszantott ez a csibészlárma, de a szívem nemsokára együtt dalolt, egy nótára vert veletek, buta sárgarigók. S mintha én volnék a hajnal, mintha én volnék a kert, úgy megteltem e friss zsivajjal, úgy telezengett az irigyelt állati jókedv bölcsessége, hogy valami könnyű égbe, földöntúli békességbe vittek, emeltek a földi rigók. Hajnali négytől harsogott a korhelynóta az ablak alatt; úgy zengett az a dal, hogy azóta nélküle is csupa fütty a nap; csupa fütty, pedig elhallgattak s reggelre emlék maradt csak, hogy milyen éktelenül mulattak a hajnali kertben a sárgarigók. annál titokzatosabbak. Már tudjuk őket fejből is, de minden alkalommal, hogy elénk kerülnek, új fényben ragyognak föl. Elolvassuk ezerszer, s legközelebb, ezeregyedszer, az Ezeregyéjszaka tündéri varázsát árasztják." Úgy tűnik, manapság sokan fordítanak hátat e „tündéri varázsnak". Nem tudják, hogy szegényebbekké válnak verset, irodalmat szerető embertársaiknál. Hiszen nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy az irodalom segítségével megszólítsák a megszólíthatatlant. Nem látják, hogy az emberi létezés még sértetlen alaprétegérői már csak a költészet, az irodalom beszél. Mert - Zalán Tibor sorait idézve - „nincs már tiszta szó, csak show". Ha verset olvasunk, akkor - Márai szavaival - „a világ szerkezetének titkos ketyegését véljük hallani". Legkedvesebb vers? Ady: Krisztus-kereszt az erdőn, Babits: Esti kérdés, Kosztolányi: Hajnali részegség, Szabó Lőrinc: Mozart hallgatása közben, József Attila: Talán eltűnök hirtelen... Kormos István: Fehér virág, Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából, Pilinszky: Apokrif, Lászlóffy Aladár: Hallod-e te sötét árnyék, Baka István: Vadszőlő. Ennyi... Aztán jöhetne még száz újabb - ugyanennyi joggal. - Talán a legnagyobb szabadságok egyike a vers! - lelkesedik Galkó Bence színművész, a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja. - Megéljük a szellemi és érzelmi szabadságot, mikor verset olvasunk. Miért? A jéghegy miatt. A Hemingway-féle jéghegy-elv szerint szövegként csak a jéghegy csúcsa, egytizede látszik, a többi feltárása a mi dolgunk. A „vers-jéghegynél" még nagyobb rész marad a víz alatt, s a csak sejthető rész megfejtése csodás élmény, komoly szellemi kaland. Kedves költőm? Van, akit két verséért, mást az egész életművéért szeretek. Soroljam? Az egész József Attila, Pilinszky. Berda József, akit kevesen ismernek. De mondhatom Kosztolányi, Babits, Baka Pista, Vas István nevét is. Karinthyról nem is beszélve! Egyetlen kedves versem nincs. Minden költeményt szeretek, kivéve a programverseket. Mert a versnek nem lehet dolga a közvetlen politizálás, csakis a közvetett, vagyis az erkölcsi, szellemi útmutatás. Mikor mondtam legutóbb verset? Csütörtökön délután a Betűvetés könyvkiállítás megnyitóján Bartókról - például Juhász Gyulától és Juhász Ferenctől. Legközelebb pedig szeretettel várok mindenkit a Millenniumi kávéház keddi estjére, A hollóra. ÚJSZÁSZI ILONA A „MŰVELT NAGYKÖZÖNSÉG NEVÉBEN" LÉPETT FEL Horger Antal hadakozásai Horger Antal, a szegedi egyetem „fura ura" neve ma leginkább arról híres, hogy annak idején eltanácsolta a tanári pályáról József Attilát. Az egykori nagy hírű nyelvész a „művelt nagyközönség nevében" volt igazgatója perében a vád tanújaként lépett fel, s Radnóti Miklóst is megpróbálta megrendszabályozni. Horger Antal a szegedi egyetem „fura ura"-ként tanácsolta el a tanári pályáról József Attilát, annak Születésnapomra című verséért. Amúgy Horger a magyar hangtörténet, a szófejtések és a székely nyelvjárás vizsgálatával máig ható kutatásokat végzett. A magyar igeragozás története, A magyar szavak története vagy az Általános fonetika című munkája ma is a nyelvtudomány alapművének számít. Az igen szigorú professzornak ismert Horger 1943 szeptemberében az Esti kurír című lapnak a következő szavakkal idézte fel József Attilát: „József Attila... József Attila... Sovány, nagyhajú fiatalember volt, igen vakmerő verseket írt a Délmagyarországba. Mondom neki nagy szelíden... amice, mások is írtak már fiatal korukban verseket, mégis tisztességes ember lett belőlük!" Horger, aki a költővel való afférja miatt került a halhatatlanok közé. A szegedi egyetemre magyar-francia-filozó-fia szakra beiratkozott József Attila önéletrajzában is felidézte a történteket, hiszen minden kedvét elvette a tanulástól, hogy Horger Antal, akinél nyelvészetből kellett volna vizsgáznia, magához hívatta 1925. március 25-én, és „két tanú jelenlétében... kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, sohasem lesz középiskolai tanár, mert olyan emberre - úgymond -, ki ilyen verset ír, s ezzel elém tárta a Szeged című lap egyik példányát, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését." Az említett vers egyébként páratlanul sikeressé vált már a maga korában. Hét cikkben is méltatták, s Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nevezte. A Magyar Kultúra című folyóiratban 1935-ben Horger Ántal ismét megsuhogtatta azt a bizonyos honvédő szablyáját: „Sem a nyelvtörténet, sem a logika szempontjából nem helyeselhető, hogy protestáns honfitársaink továbbra is ragaszkodjanak az elavult keresztyén alakhoz. Ha elejtjük azt a megokolásul egyedül Horger Antal 1920-ban. Nagy nyelvész, de kisstílű ember szolgáló, de kevés értelemmel bíró érvet, hogy a keresztyén szóhasználatnak tüntetés a célja, akkor nincs semmi ok a keresztény magyarság elnevezésbeli egységének megbontására." Horger Antal jellemvonása, mely szerint tüntetés minden, ami a művelt közönség megszokott rendjét megzavarja, persze már korábban is kiütközött, 1919 májusában ugyanis kommunista igazgatót neveztek ki a fővárosi Erzsébet Nőiskola élére, ahol Horger akkoriban tanított. A „fura úr" a tanácsköztársaság bukása után tartott testületi értekezleten kijelentette: mivel véget ért a vörös farsang, ezért úgy nemzeti, mint tudományos és erkölcsi szempontból egyaránt a testületre oktrojált vezetőt el kell távolítani. Horger hamar a tettek mezejére lépett - ahogy Bihari Mór tanulmánykötetében feltárta -, s írásban jelentette fel igazgatóját a Budapestet megszállás alatt tartó román hadseregnél, majd a vád tanújaként is fellépett a bíróságon, ezzel is hozzájárulva a vádlott nyolcévi fegyházbüntetéséhez. Az akkor már az iskolát igazgató Horger a periratok szerint nyelvészként a tárgyaláson azt rótta fel elődjének, hogy az az igazgató titulust a vezető megszólítással, a tanár szót a nevelővel helyettesítette, szociológiaórán pedig Krisztust Marxszal hasonlította össze. Az 1919 őszén már akadémiai tag Horger 1922-ben került a szegedi egyetem nyelvészeti tanszékének élére, s kevésbé ismert, de Radnóti Miklós ügyében is szót emelt. Radnótit Pirul a naptól az őszi bogyó című verséért 1931-ben nyolcnapi elzárásra ítélte a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék, s elkoboztatta a kötetet. A költő naplójában utalt arra, hogy Horger a kari ülés elé vitte a dolgot, s ott Radnótit csak Sík Sándor szava mentette meg. Horger a verset tartalmazó Újmódi pásztorok éneke című kötet megjelenése után pedig, egy kollokviumon, állítólag Radnóti minden egyes szavába belekötött. KOROM ANDRÁS