Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-08 / 83. szám

Szombat, 2006. április 8. SZIESZTA 11 Óriástól DJ PET-ig Disc-jockeyk, azaz lemezlovasok. A hetvenes évek közepe óta létezik ez a szakma Magyarországon. Szegeden is ekkor jelentek meg az első fecskék. Tóth András, „Óriás" volt első. Fia, Tóth Péter követte, ő is korongok bű­völetében él. Buli! Főként a fiatalok szó­rakozása diszkóba járni. E mű­faj hetvenes években hódítot­ta meg a világot. Magyaror­szágot is. Egyre több klub ala­kult, egyre több helyen lehe­tett táncolni. Megjelentek az első lemezlovasok, vagy ahogy ők hívják magukat: a disc­jockeyk. Szeged első népszerű ilyen embere a megboldogult Óriás, azaz Tóth András volt. Kollégám, Bátyi Zoltán is ódá­kat zengett a bulikról, amiket Óriás tartott. Sok szegedihez hasonlóan ő is nosztalgiázik, és emlegeti, hogy nem volt párja Óriás partijainak. Érde­kesség, hogy Óriás legidősebb gyermeke, Tóth Péter is kö­vette édesapja példáját, jelen­leg DJ PET néven ő is rend­szeresen pakolgatja a koron­gokat. Vele beszélgettünk a szakmáról, a kezdetekről. - Apa egy Lions nevű zene­karban dobolt. Amikor szü­netet tartottak, akkor mindig bekapcsoltak egy szalagos magnót, hogy szóljon a zene. Rájött, hogy az emberek ugyanúgy buliznak tovább, mint amikor a banda zenél. Ő volt az első szegedi DJ. A Bocskai utcában, a Mórában, majd pedig a nagyáruházban tartott bulikat. Több mint 25 évet töltött el a pályán. A kezdeti időszakban a Szabad Európa rádióból vette fel a zenéket, ezeket játszotta a diszkóban. Mindig arra töre­kedett, hogy tökéletes tech­nikai felszereltsége legyen. Ezért volt a legjobb a szak­mában, mert a többiek előtt járt minden területen. Első­ként volt Magyarországon parabolaantennája. Ez a vi­deodiszkós időszakban nagy kincsnek számított. Olyan csúcsminőségben szerezte meg a klipeket, hogy sokan csodájára jártak. Hifi sztereó minőségben tudta rögzíteni a legjobb zenéket. A zene és a technika volt az élete. Azért diszkózott, mert az embere­ket akarta szórakoztatni. Köztük érezte jól magát. És Óriás elindított egy őrü­letet Szegeden. Sorra alakul­tak a klubok, sorra jelentek meg a lemezlovasok. -A '80-as években jóformán mindennap tartottak bulit Szegeden. A Tisza Gyöngye és a Szőke Tisza Hajón telt házak előtt zenélhettek a DJ-k. Hor­váth András, Bene Gábor, Gé­mes Tamás, Iglódi Ferenc, „Maki", azaz Molnár Sándor, Sajtos Szűcs László, Kakuszi Béla tartott szenzációs par­tikat. Nagy háború folyt kö­zöttük, nem mindannyian voltak barátok, és még fino­man fogalmaztam. Hihetet­len, mekkora furkálások men­tek, mindenki a másik mun­kájára hajtott. Édesapámnak szerencséje volt, mert ő jónak számított a szakmában, így ezeket a harcokat távolról fi­gyelte. Tóth Péter évek óta tart bu­likat. Fiatalon csöppent bele a diszkós életbe. - Talán 14 éves lehettem, amikor egyszer apa után men­tem a JATE-ba. A kidobók csak pislogtak, hogy mit akarok... Mondtam, hogy Óriás fia va­gyok. Beengedtek. Az életben egyszer zenéltünk közösen. Az egyik buli végén megengedte, hogy átvegyem tőle a keverést. Azóta sem tudtam elszakadni a lemezjátszótól. A zene a mindenem, és hasonlóan apámhoz, én is szeretem az embereket szórakoztatni. Ez a motivációm. Meddig lehet bírni az éjsza­kázást? Tényleg bomlanak a lányok a DJ-k után? Sokan te­szik fel ezt a kérdést. - A diszkózás korhoz kötött, a civil pályára is kell gondolni, ezért dolgozom párhuzamo­san mellette a Rádió 88-ban. Sokan nem gondoltak erre fia­talon, arra számítottak, hogy örökké tart a munka. Sajnos többen vakvágányra is futot­tak emiatt. Csajok? Én a pá­romat nem a diszkóból vá­lasztottam. A legtöbb fiatal lány csak a népszerűség miatt hajt egy-egy DJ-re. Én ebből nem kértem, és nem is akar­tam ilyen kapcsolatot kiala­kítani. Szerencsére Szegeden sok jó lemezlovas dolgozik: Jo­errel, Justinnal, Biggy boy-jal és Nacsával remek kapcsolatot ápolunk. Többen azt hiszik, hogy a mi szakmánkból gyor­san meg lehet gazdagodni. Ha keresek mondjuk tíz forintot, abból ötöt, hatot lemezekre kell költenem. Éppen emiatt hígul is a mezőny, egyre több fiatal gondolja úgy, hogy DJ akar lenni. De a melót azt nem vállalják, gyorsan bedobják a törülközőt. Én csinálom, ad­dig amíg élvezem a zenéket. Ha már megkérdezem ma­gamtól, hogy úristen, ez mi­lyen zene, miért tetszik ez a tömegnek - akkor abbahagy­nám az egészet. SÜLI RÓBERT NOSZTALGIA-LEMEZLOVAS: B. TÓTH LÁSZLÓ A diszkó. 32V generáció loz^ds B. Tóth Lászlónak 1967-ben fogalma sem volt, hogy megalapította az első magyar diszkóklubot. Nosztalgia. Divatban, gondolkodás­ban, zenében. A legismertebb nosz­talgia-lemezlovas ma B. Tóth László. B. Tóth Lászlónak számos követője akadt és akad a mai napig ebben a műfajban. - Hihetetlen volt az a népszerű­ség, amiben egy diszkós fürödhe­tett a műfaj meghonosodásának kezdetén - meséli B. Tóth László. ­A felnőttek fegyelmezett, gyakran kényszerű hazugságokkal teli vilá­ga ellen egy generáció lázadt fel és mutatta meg, milyen a nyílt rajon­gás. - Hogyan lehetett ezt elviselni? - Átéltem, ahogy sokan mások, amint rohannom kellett az utcán, rohantak utánam a lányok. Tudni kell pontosan, hogy van a top, ami után nincs feljebb. Ha feljutsz a csúcsra, az a karrier vége, onnan csak lefelé lehet jönni. A kérdés, hogy mennyit. És szabadesésben, vagy csak ballagva. - Több mint harminc év után má­ra mi maradt a rajongásból? - Érthető módon csitult a dolog az idővel, de változatlanul megismer­nek, szeretnek. Hallom a boltban, hogy „ott a B. Tóth, éppen olyan a hangja, mint a rádióban". Vagy meg­ismernek a repülőn, ha utazom, vagy az utcán. Egy generáció életének a részévé váltam, és utána még több generáció ismert meg. Érthető, hogy ha nem is a kezdeti intenzitással, de tartozéka vagyok az életüknek. Vi­szont egyetlen napig sem felejtem el, hogy nem vagyok több náluk. Én olyasmihez értek, ami a reflektor­fénnyel jár. Ha ők ezért tisztelnek engem, akkor én viszonttisztelem őket azért, amit ők tudnak. Az esz­tergályosok, pékek, orvosok. Mert az ő munkájukhoz meg én nem értek. -A népszerűség óhatatlanul kihat az ember magánéletére is. A ra­jongás vak, a diszkós akkor is itnád­nivaló, ha patája nö. Csoda, hogy sikerült olyan társat találni, aki ennyi éven át kitart, hogy egyál­talán van család, gyermek. A ra­jongók táborából került ki az iga­zi? - Nem. Ez egy igazi gyermekkori szerelem volt. En voltam négyéves, ő meg egy, amikor az ő babakocsijával rohangáltam a téren. Sok évtizede vagyunk együtt, kamaszként volt, hogy eltávolodtunk, de mindig egy­másra találtunk. A házasságunknak végül is az a titka, hogy ő elfogadott engem úgy, ahogy vagyok, én meg nem ragaszkodtam ahhoz, hogy el­járjon velem a diszkóba, ha egyszer nem szeret. - B. Tóth László a jól bevált régi dalokkal zenél ma is. Miért nem „haladtál a korral"? - Én ebben vagyok hiteles. Azzal foglalkozom, amihez értek. Fogé­kony vagyok az új zenékre is, de azt hitelesen a fiatalok tudják kiválo­gatni. Mondok egy példát: egy 28-30 éves DJ - mivel divat a retro - nagy bátran felkonferálja a Boney M-et. De érezni, hogy el sem tudja kép­zelni, mi az. Nem véletlenül szerepel a műsorom alcímében az, hogy „Vi­gyázat, hamisítják". Az enyém ere­deti. A hitelességét például John Ma­yal adja, aki velem egyeztetett, és akkor jött Magyarországra, amikor én ráértem és elvállaltam a műsor­vezetést. Vagy Freddy Mercury, aki csak nekem volt hajlandó nyilatkoz­ni. Aki hitelesség nélkül vissza akar nyúlni korábbi korokba, azt az első mondata elárulja, érezni, hogy sem­mi köze hozzá. - És ma ki hiteles? - Vannak ma is ilyenek, közöttük jó haverok, mint például a Sterbinszky, akivel dolgozunk is együtt. Legutóbb tavaly, a második félévben készült házibulit jegyeztük közösen, arany­lemez lett. Most készül a folytatása. A lényeg az, hogy tudd, mihez nyúlsz, hol tartasz. És légy hiteles. - Az estjeiden együtt énekeled az előadókkal a dalokat. A dallam minden ívét tudod, hiszen sok száz­szor lejátszottad már. Az nem for­dult meg a fejedben, hogy ne velük, hanem önállóan énekelj? Hogy ze­nekarod legyen? - Mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért. Én tudtam mindig, hogy mások lemezeiről mit kell kiválasz­tani, mi az, amit majd a rádiók ját­szani akarnak, a közönség szeretni fog. Igaz, énekeltem a Poptarisznya lemezen, vagy a Rapülőkkel, de az játék volt. Egy Charlie, egy Szörényi Levente, vagy egy Zorán mellett mit akartam volna én? - Igaz. Sikerélményből kijutott így is. Az egyetlen szocialista könnyű­zenei műsor, a Komjáthy után jött a Poptarisznya. Egy televíziós doku­mentumfilmből már kiderült, hogy nemhogy generációs probléma nem volt köztetek, még kölcsönös tisz­telet is kialakult. - Én tisztelem a precíz, dolgos em­bereket. A precizitást éppenséggel a Komjáthytól tanultam. Harmincöt év után sem lennék képes felkészület­lenül bemenni a stúdióba. Ellentét­ben azokkal, akik jópofáskodnak, jó­kat röhögnek a rádióban, azt hiszik, istenek és mindent tudnak. Nem elég elvégezni egy egyetemet és rádióssá válni. Ahogy az orvos sem állhat meg a fejlődésben az egyetem után. Ami a rádiózás forradalmasítását illeti, va­lóban először a Poptarisznyába le­hetett betelefonálni, ott volt először játék. Ezt a műfajt is úgy sikerült „honosítani", hogy nem hallhattuk az eredetit, magunknak kellett kitalál­ni. - A mai korban számodra mi ér­tékes? - Rohanó, buta, kapkodó világban élünk, amelyben agresszívek az em­berek. Hajtják a pénzt, három mo­biltelefon lóg ki a kabátjukból, a világ másodlagos. Számomra éppen ezért a természet, az utazások, a világ az első. A pénzből annyi kell, ameny­nyiből ezt megtehetem és nem több. Imádok vitorlázni. A tenger érték, aki ott jár, megtanulja tisztelni a ter­mészetet. pk) marta DJ PET édesapja, Óriás nyomába lépett FOTÓ: KARNOK CSABA

Next

/
Thumbnails
Contents