Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-18 / 65. szám

10 SZIESZTA - REJTVÉNY 2006. március 18., szombat Európa egyik legszínesebb, legnyüzsgöbb és legtoleránsabb városa a hollandiai Amszterdam. A fővárosként működő metropolisz lakói barátságosak, segítőkészek, a számtalan náció pedig békésen él együtt. A helyi közlekedési kultúra magas szintű, a piacokon a világ minden tájától származó termék megtalálható, a kereskedők virágai tél végén is pompáznak. A világ egyik legnagyobb repteréről, a Schipholról gyorsvasút viszi az utasokat Amszterdam belvárosába. A kocsik nem is hasonlítanak a MÁV szerelvényeire: gyorsak, halkak és tiszták. A magyar turista döbbenete tovább tart, amikor a központi pályaudvar melletti villamos-végállomást meglátja, ahol kizárólag alacsonypadlós, fűtött járművek sorakoznak. A meleg villamos már csak azért is kellemes, mert tél végén, kora tavasszal 5 foknál többet nemigen mutat a hőmérő Amszterdamban - ahol mindig fúj a csípős, tengeri szél. Minden járművön használható háromnapos bérletet nagyjából háromezer forintért vehetünk a helyi közlekedési cég irodáiban, ahol mindenki beszél angolul. Az angol nyelv általános ismerete egyébként is jellemzi Hollandiát, ahol a számtalan bevándorló, vendégmunkás és turista tarka tömegében a világnyelv ismerete nélkül képtelenség eligazodni. Ha valamit nem találunk, nyugodtan megkérdezhetünk bárkit, a hollandok készségesen útbaigazítanak, emellett érdeklődőek és nyitottak. A belvárosi utak jelentős része közműcsere miatt jelenleg föl van bontva, mindez azonban nem akadályozza a közlekedést: az autós kisebbség mellett a biciklis tömegek is rugalmasan alkalmazkodnak a helyzethez. Ottjártunk alatt egyetlen dugót sem láttunk, az autósok előzékenyek, türelmesek. SZERENCSÉS TÖRTÉNELEM A számtalan műemlékből, képtárból, múzeumból pár nap allatt csak ízelítőt kaphattunk. A Van Gogh Múzeum - ahová 2500 forint a belépő - a posztimpresszionista mester teljes életművét átfogja. Iszonyatos energiáktól duzzadó, amúgy melankolikus képeit folyamatosan turisták hada veszi körül. Az eredetiket nézve jól látható Vincent van Gogh plasztikus ecsetkezelése, felkavaró kepei pedig borzongással töltik el a látogatót. A holland nemzeti múzeumban, a Rijksmuseumban tág betekintést nyerhetünk a németalföldi festők alkotásaiba és a holland történelem hagyatékába. A gyarmatosítás korából származó gyönyörű dísztárgyak, bútorok, étkészletek között bóklászva szembesülhetünk a holland történelem miénknél szerencsésebb alakulásával Is. MESEK VAGY REGES-REGI MAGYAR GYOGYÍTÁSOK? Táltosok, őselemek, imák, füvek A különleges képességekkel bíró, és azokkal gyógyításra képes táltosok, csontkovácsok, füveket gyógyírként alkalmazók orvosló tudománya megéledt az utóbbi időkben, s ellentmondásossága, vitatottsága mellett arra is rávilágított, az „átlagember" mennyire keveset tud az ősi magyar gyógymódokról. Pedig eleink hatékony, a körülöttük élő népekénél fejlettebb gyógykultúrával bírtak, melynek számos eleme máig értékes és alkalmazható. Korunk magyarjai számára a valahai „tudók", a táltosok, a csontkovácsok, a javasaszszonyok, a füvesemberek, a kenők cselekedetei a mesék, a népmondák körébe tartoznak - holott valóságalapúak. Eleink mindenféle bajra kerestek, s jórészt találtak is gyógymódot, gyógyírt, részben lelki, részben materiális alapokon. A legendás Táltos a természetfeletti energiák észlelésével, a különleges rezgések „vételének" képességével, módosult tudatállapotában fellépő látomásaival emelkedett „tudóvá". A Tá(l)tos révületben, a ráolvasás ősrégi igéző, bajt, gonoszt, betegséget elhárító szavainak mormolásával, a betegségek rossz rezgéseit hanggal, zenével elűzőn gyógyított. Összhangban őseink azon meggyőződésével, hogy a betegséget a lélek bajai okozzák, azok gyengítik le a testet. S azzal, hogy a régi magyarok hittek az őselemekben (föld, víz, levegő, tűz) lévő erőkben, amik okozhatnak, de gyógyíthatnak is betegségeket. Az őselemekben rejlő gyógyhatásokat igyekeztek felderíteni és alkalmazni a csontrakók, azaz a csontkovácsok, akik nemcsak a ficamokat tették helyre, a törött csontokat illesztették össze, a kimozdult csigolyákat masszírozták a helyükre, de alkalmaztak agyagterápiát, iszappakolást, ásványokkal történő gyógyítást is. Az őselemekkel való „megváltás" gyakran bevetett módja volt réges régen a testet, lelket, szellemet egyaránt gyógyító úgynevezett izzasztókamrázás, amikor szertartásosan megtisztulást, új erőket kaptak a tűzből, vízből, földből és levegőből. A hővel történő gyógyítást a javasok, tudákosok, fürösztőasszonyok többsége is gyakorolta, például meleg iszappakolással a sajgó izmokra, reumás testrészekre, meleg sóval a fájós fülre, végtagokra, vagy izzasztókúrákkal. A fiirösztőasszonyok és a kenők tudománya a hőhatás mellett a természet kínálta füvek, fák, termések gyógyító hatásának ismeretében rejtezett. S abban állt, az úgynevezett füveseké is, akik kicsit misztifikált, ám megbecsült tudományú tagjai voltak mindenkoron a magyar közösségeknek. A gyógynövények természet adta hatékonyságát réges-rég mágikus eljárásokkal is igyekeztek növelni (például már a szedésüknek is szabott időpontja volt, Szent Iván éjjele, Szent György napja, pünkösd), keverésük, kombinálásuk pedig féltve őrzött titok, öröklődő receptúra volt (legtöbbször a bűvös 3-as, 7-es, 9-es szám szerint), amihez hozzátartozott az ima, a fohászkodás mint minden gyógyítás alapja. Az évszázadok alatt felgyűlő tapasztalati tudás a növények gyógyító hatásáról sokaknak a nevébe is bekéredzkedett: a fekete nadályt például nevezték összeforrasztó fűnek is, kifejezve ezzel törött csontokra jótékony hatását, a kövirózsa népies neve fülfu, mert levelének kifacsart leve gyógyítja a fülfájást, a sömört elmulasztó növényt pedig sömörfűnek keresztelték el. A barátságosnak, jótékonynak tartott növények mellett az ellenségeseket, az ártani képeseket is megkülönböztetett figyelem övezte, mint például a méregnek tartott nadragulyát, aminek bódító hatásáról még a szerelemmondákban is esik szó. Az ősi gyógymódok számos legendában, mondában, mesében, ráimádkozó szövegben megörökítődtek. A gyógyírok „receptjeit" és alkalmazási metódusait a kolostori és népi füveskönyvek őrzik. A magyar népi orvoslás kutatói pedig feltárták az egykori érvágások és más sebészeti beavatkozások mikéntjét, szólnak a köpölyözésről, a szem szivárványhártyájából kiolvasott valaha volt íriszdiagnosztikáról, a testnedvekből történt betegség-megállapításokról, de még az ősi színterápiákról is. Bizonyítva, hogy a réges-régi gyógymódok, gyógyírok nem „boszorkányságok", s nem népi mesék. SZABÓ MAGDOLNA Egyházi honlapon cáfolják A da Vinci-kódot Az amerikai katolikus egyház internetes honlapot indított, hogy megcáfolja Dan Brown A da Vinci-kód című regényének állításait. A jesusdecoded.com című honlap célja, hogy „pontos információkat közöljön Jézusról, a katolikus tanításról és A da Vinci-kódban említett más témákról" - fejtette ki közleményében az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája (USCCP). A honlapon teológusok, kommentátorok, szakértők cikkei és mások magyarázó írásai találhatók - közölte az USCCB, amely a honlappal párhuzamosan dokumentumfilmet is készített ugyanebből a célból. Francis Maniscalco, a Püspöki Konferencia kommunikációs igazgatója azt mondta, hogy a kezdeményezés nem önvédelmi reflex. (Az amerikaiak azonban nem elsők a témában: a brit katolikusok már tavaly júliusban elindították saját Brown-cáfoló oldalukat.) Az újságírók megkérdezték a kommunikációs igazgatót, hogy egy regény, még ha sikerkönyv Is, okozhat-e súlyos károkat egy egymilliárd hívőt számláló egyház számára. „Nem, hosszú távon nem. De nem erről van szó, hanem az Anyaszentegyház minden egyes hívő iránti pásztori aggodalmáról, Illetve az afeletti törődéséről, hogy milyen képük van Jézusról" - magyarázta a Püspöki Konferencia kommunikációs igazgatója. A TOLERANCIA EURÓPAI FŐVÁROSÁBAN SZÁMTALAN KULTÚRA JELEN VAN Amszterdam télen is lüktet Fű igen, alkohol nem Hollandia toleranciaszintje igen magas, ezt tanúsítja, hogy bizonyos helyeken eltekintenek a könnyűdrogfogyasztók büntetésétől. Az úgynevezett coffee shopokban törvényesen vásárolhatnak és tarthatnak maguknál az emberek 5 gramm marihuánát. A „fűkávézók" drogbevételét az állam a jövedéki termékekhez hasonlóan adóztatja. A nagyjából ötszáz amszerdami coffee shopban nyilvánosan szívhatnak füvet a vendégek, alkoholt azonban csak kevés helyen szolgálnak föl. „Főlapról" válogathatnak a fogyasztók, többféle fajtából és formából választva. Lehet süteményben, kakaóban, kávéban felszolgált kábítószert is fogyasztani - de a leggyakoribb a cigarettasodrásra alkalmas növényi törmelék elszívása. A belváros még tél végén is nyüzsög a sokféle bőrszínű, vallású, nyelvű helyi lakosoktól és turistától, az utcákon sétálva gyakran kúszik az orrunkba a friss péksütemények illata. A számtalan csatorna partján futó utcákban keskeny házak sorakoznak, az épületek nagy része klinkertéglás, ízléses erkélyekkel. A csatornákon városnéző hajók járnak, lakóhajók folytonos sora szegélyezi a partjaikat, a vízen kacsák, hattyúk úszkálnak. Rengeteg kis üzlet, kávézó, kocsma, étterem kínálja szolgáltatásait a keskeny belvárosi utcákban, sikátorokban. A látvány lenyűgöző: egyik oldalon épp egy kínai kifőzdés dobálja wokjában a zöldségeket, míg a másikon igényesen megmunkált, színes üvegpipát készít egy üvegfúvó. Ha az izgalmas illatok miatt megéhezünk, bármilyen konyha remekei közül választhatunk, legyen az török, argentin, kínai, indonéz vagy éppen arab. A fűtött, csinos pincérlányokat alkalmazó argentin étteremben fejenként 6-7 ezer forintért kapunk egy vastag sztéket krumplival, míg a nyitott ajtajú, jéghideg török kifőzdében a feléért is jóllakhatunk remek ételekkel. Enni persze az egyik legnagyobb piacon, a múzeumnegyed melletti Albert Cuypmarkton is lehet, ahol a füstölt halaktól, a tenger gyümölcsein, a házi csokin át a különféle holland sajtokig, a konyhafelszerelésig és ruházatig mindent kapni. Friss zöldségektől, gyümölcsöktől roskadozó asztalok mellett hosszú fűszersorok illatoznak - a magyarok számára többnyire teljesen ismeretlen ízesítőket kínálva. Az egyik nagyobb csatorna melletti virágpiacon elképesztő menynyiségű és fajtabőségű vágott és cserepes virágot látni borsos áron. A nemzeti jelképnek számító tulipánból és annak hagymájából kínálnak a legtöbbet. A virágok és az esztétikum iránti holland ragaszkodás jellemző példájával is találkoztunk: az egyik útfelbontásból adódó alkalmi földkupacba is egynyári virágokat ültettek az ottlakók. TOMBÁCZ RÓBERT Kendernövények a marihuánamúzeumban Igényes, keskeny, klinkertéglás házak A SZERZŐ FELVÉTELE vSSE-i »•«H