Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-18 / 65. szám

Szombat, 2006. március 18. SZIESZTA 11 HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN KONCERTEZIK A KOSSUTH-DÍJAS MAGYARORSZÁG-SZERETŐ Zorán: Zene nélkül nem érdemes élni Zorán soha ilyen jól nem érezte magát a színpadon, mintáz utóbbi években FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT A napokban vette át a Kossuth-díjat, tagja a Szeretem Magyarországot klubnak, új lemezt készít, s a következő hetekben koncertet ad Vásárhelyen és Szegeden is. Zorán vallja: zene nélkül nem érdemes élni. S aki ebben egyetért vele, meghallgathatja március 24-én este 7 órától Hódmezővásárhelyen, a Hódtói Sportcsarnokban, ahol lapunk szervezésében lép színpadra. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján vette át a legmagasabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat Zorán. „Kellő súlyában értékelem, hogy nem csak a közönség ismeri el a munkámat mondta. - Nagyon örülök, hogy a legmagasabb művészeti díjat is megkaptam, a mi generációnknak és az én műfajomnak ez nagyon nagy dolog, hiszen a pályám annak idején nem ügy indult, hogy ebből valaha Kossuth-díj lehet". Zorán - Hankiss Elemér, Lovasi András, Bakáts Tibor Settenkedő, Somody Imre mellett - tagja a nemrégiben alapított Szeretem Magyarországot klubnak. Erről úgy vélekedik: magában távolságot tart a politikai áramlatoktól, ám anélkül, hogy kritizálna, a civil társadalomnak nagyon sok tennivalója van, hiszen a demokrácia alaptétele, hogy „ne csak négyévenként mutassuk meg magunkat egy szavazásnál, hanem ha van ötletünk, elképzelésünk, jó gondolatunk, legyen egy csatorna, amin ezt meg lehet jeleníteni". Az értelmiség az elmúlt tizenöt évben elfordult a politikától - bár a rendszerváltáskor többen - így Bródy János és Koncz Zsuzsa is egy-egy párt mellett letették a voksukat. Zorán szerint ez még azt a hőskorszakot jellemezte, amikor talán szükség volt arra, hogy már addig is jól ismert emberekkel operáljanak a pártok. Ő is kapott felkérést különböző politikai szervezetektől, ám távol tartotta magát tőlük. Ma is láthatunk művészeket egy-egy pártrendezvényen, a Szeretem Magyarországot mozgalom viszont ennek ellenpontja: értelmiségiek kívánnak pártokon kívül véleményt mondani, a mozgalom célja pedig, hogy különböző ideákat magukénak valló, de sok mindenben egyetértő emberek közösen gondolkodjanak. Zorán elismerte: a dalaival politizál, de azokból gondolkodásmód érezhető ki, nem pedig a pártokhoz való igazodás vágya. „Az, hogy valaki humanista beállítottságú vagy sem, kiderül abból, miről énekel, milyen gondolati rendszert vall magáénak." Az előadóművész szerint ma a pártok csatájában az alapeszmék sikkadnak el és válnak másodlagossá a hatalom megszerzése mellett. A Kossuth-díjas zenész jó néhány évtizede van a pályán, s még mindig a sokat koncertező művészek közé tartozik. Zorán ezt úgy kommentálta: nem tud nyugodtan ülni, életeleme a zenélés, a koncertezés, a lemezkészítés. Szó sincs csömörről vagy a zene bármifajta megunásáról. Soha ilyen jól nem érezte magát a bőrében és a színpadon, mint az utóbbi években. Köszönhető ez a zeneszerzőinek és a zenésztársainak, akik külön is mind kiváló egyéniségek. Boldog, hogy ezek az emberek adják a nevüket, a tudásukat, a lényüket, s a kreativitásukat az együtt zenéléshez, „ami mögött a legfontosabb mozgatóerő a nagy-nagy szeretet". A zenéje természetesen az idő múlásával átértékelődik. Ezzel kapcsolatban elmesélte: édesapja nemrég hunyt el, s akkor úgy gondolta, az Apám hitte éneklésekor gombóc lesz majd a torkában. Ám mégsem így történt, a szomorúság és a torokszorító érzés a Volt egy tánc alatt hatalmasodott el rajta, ami az édesanyjáról és az édesapjáról szól. Azt a dalt nehezen tudta végigénekelni. A koncertek között egyébként újabb albumon dolgozik, amely ősszel kerül az üzletekben. De nem kell addig várnunk, hogy hallhassuk: Vásárhelyen, a Hódtói Sportcsarnokban ad kétórás, nagyzenekaros élő koncertet március 24-én, este 7 órától. NYEMCSOK ÉVA Zorán Szegeden is ad koncertet: március 29-én, 19 órakor a Belvárosi moziban találkozhatnak vele rajongól. „Nagyon örülök, hogy a legmagasabb művészeti díjat is megkaptam, a mi generációnknak és az én műfajomnak ez nagyon nagy dolog, hiszen a pályám annak idején nem úgy indult, hogy ebből valaha Kossuth-díj lehet." A ROCK AND ROLL MAGYAR KIRÁLYA A SZEGEDI SPORTCSARNOKBAN LÉP FEL ELŐFIZETŐINK ELŐTT Fenyő Miklós: A műfaj én vagyok Fenyő Miklós koncertjére invitáljuk lapunk előfizetőit a jövő héten vasárnap 18 órától a szegedi sportcsarnokba. A legendás Hungária együttes néhány napja Artisjus-életmú'díjjal kitüntetett énekesével többek között arról beszélgettünk, hogyan tudja még évtizedek után is megtölteni a koncerttermeket és csarnokokat, valamint arról, mennyire tartja fontosnak a szakmai elismeréseket. - Mit jelent az ön számára, hogy több évtizedes pályafutását most életműdíjjal is elismerték? - Hadd bocsássam előre: a díjakkal kapcsolatban nekem meglehetősen speciális a véleményem. Úgy vagyok vele, hogy ezeket általában adják a kinevezett zsűritagok, nem pedig kapják a művészek. Én viszont nem a zsűri kedvéért, hanem egyfajta belső késztetésből, és főleg a közönségért teszem, amit teszek. A közönség díjait pedig már annyiszor megkaptam, hogy ezekhez képest úgy érzem, egy életműdíjtól sem kell elszállni, és nem változik meg tőle semmi. De természetesen jól esik, ha honorálják az ember tevékenységét. - Melyik a legkedvesebb díja? - Mindegyik, amit a közönségtől, vagy a közönség nyomására kaptam meg. A pályafutásom például rögtön úgy kezdődött, hogy a 60-as évek végén, a Hungária együttessel megnyertük a Ki mit tud?-ot. A döntőig vezető úton végig a közönség juttatott bennünket tovább. Ez volt az első, hogy a nyilvánosság díjazott, és ők azok, akik a mai napig is kíváncsiak a koncertjeimre. Nem beszélve arról, hogy hatmillió eladott lemezhez fűződik a nevem. Ezeket is mind ők vették meg. - Ezek szerint ez a műfaj ugyanolyan népszerű ma is, mint annak idején, amikor a Ki mit tud?-ban feltűntek? - Ezt nem tudom megítélni, és erre a kérdésre nincs is semmiféle hivatalos válaszom. Én aszerint működöm, amit a szívem-lelkem diktál, és erről alkot véleményt a nagy nyilvánosság. Amúgy sem szeretem a skatulyákat, kategóriákat. Ennél sokkal szabadabbnak érzem magam, és azt sem hiszem, hogy a hallgatóságom műfajok alapján ítélne meg. Már rég eljutottam odáig, hogy engem magamhoz mérnek, és a műfaj én vagyok. „Annak idején megírtuk és sikeressé tettük ezeket a dalokat. Ha valaki ezekhez mégis hozzá akar nyúlni, csináljon velük, amit akar." - Mennyire nehéz a mai, túltelített zenei piacon évtizedekig fennmaradni, és telt házat vonzani a koncertekre? - Azért a névért, hogy Fenyő Miklós, rengeteget tettem az elmúlt évtizedekben. Tízmillióan ismernek, ezért úgy gondolom, nem nehéz a nevemmel megtölteni a koncerttermeket. Hogy ez végül sikerül vagy nem, az már csak és kizárólag a koncertszervezőkön múlik. -A jövő hétvégi, szegedi koncertjén mire számíthatnak a rajongói? - Nagyon sok olyan dalt fogok játszani, amit a közönség már ismer, és néhány olyat is, amit még soha nem játszottam Szegeden, és ritkán kerül bele a műsorokba. Ezekre is nagyon büszke vagyok, hiszen a saját szerzeményeim. A program tehát nagyon jó lesz, a többi a közönségen múlik. - Két héttel ezelőtt feltűnt a Megasztárban, szereplése azonban végül több szempontból is félresikerült. Úgy tűnt, a fiatalokkal nem igazán találta meg a közös hangot, furcsán kommentálta a Hungária-dalok átdolgozását, az élő műsorba pedig nem ment el. Mi volt a probléma? - A műsor készítői megígérték, hogy egyértelműen közlik: színházi elfoglaltságaim miatt nem tudok elmenni a műsorba. Úgy érzem, meg is érdemeltem volna, hogy ezt hangsúlyozzák, ez mégsem történt meg. A műsort egyébként nem láttam, de véleményeket hallottam róla. Volt, aki azt mondta, kár volt hozzányúlni az eredetihez, mert az úgy jó, ahogy van, és amit ők csináltak, meg sem közelíti az egykori slágerek értékét és erejét. Nekünk mindenesetre ehhez semmi közünk sincs. Annak idején megírtuk és sikeressé tettük ezeket a dalokat. Ha valaki ezekhez mégis hozzá akar nyúlni, csináljon velük, amit akar. TÍMÁR KRISZTA Fenyő Miklós nevével könnyű megtölteni a koncerttermeket FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT