Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-18 / 65. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SSMNNNN^HHHMHWIIIIIIIM LLSFCSISSIIFS^FPGLÉÍ^^ SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2006. MÁRCIUS 18. WWW.DELMAGYAR.HU SZABADKÁN A SZERB SZOCIALISTAKON KÍVÜL SENKI NEM GYASZOUA AZ EGY HETE ELHUNYT VOLT JUGOSZLÁV ÁLLAMFŐT Milosevics halálával Szabadkán a Szerb Szocialista Párt helyi irodáján kívül semmi jele annak, hogy gyászolnák Szlobodan Milosevicset. Az utcán megkérdezettek csak röviden, vállvonogatva, kényszeredetten beszélnek arról az emberről, aki 1988 és 2000 között az ország vezetője volt. Milosevicset ma temetik el szülővárosába, Pozsarevácban, családi házának udvarán. - Menjenek el a színház mellett, a nagyáruházat is hagyják el, és látni fognak egy hatalmas épületet, tetején rengeteg antennával. Na, ott, az egyik irodában vannak a szerb szocialisták, ott találkozhatnak Szlobodan Milosevics híveivel - igazít útba a szabadkai városháza mögötti parkolóban a 28-as számú inkasant, azaz a díjbeszedő. A fiatal férfi attól tartva, hogy mégsem találunk oda, néhány méterre mellénk szegődik. Útban a szocialisták irodája felé megjegyzem, az újságokat nem számítva, semmi jelét nem láttuk, hogy négy napja meghalt az országban 12 évig uralkodó Szlobodan Milosevics. - Nincs gyász! - mondja Bukvics Tihamér. - Én soha nem kedveltem. Bár a tévében és az újságokban követem a róla szóló híreket, de nem érdekel, hogy megölték-e, vagy betegségben halt meg, nekem az is mindegy, hol temetik el, itt vagy Moszkvában. Sok rosszat tett Jugoszláviának, majd Szerbiának - köszön el tőlünk. Az elnök szomszédja - Nem érdekel! - utasítja viszsza kérdéseimet Nagy Ildikó. A húsz év körüli bolti eladó kényszeredetten, jobbára kitérően válaszol. Annyit azért elárul, nincs határozott véleménye Milosevicsről, azt meg nem hiszi, hogy megmérgezték. Az államfők közül elsőként Milosevicset állították törvényszék elé. Noha már nem lehet jogerősen kinyilvánítani, hogy politikája vitán felül bűnös volt, ezt róla soha senki és semmi nem tudja leválasztani. Elképesztően hoszszú az a lista, amely a Mllosevics-korszak veszteségeit tartalmazza. A legtöbb kárt saját nemzetének okozta. Szerbia elvesztette minden közvetlen és közvetett háborúját Szlovéniában, Horvátországban, Boszniában és Koszovóban. Elvesztette minden nemzetközi pozícióját, és fölélte szinte az összes belső tartalékát is. Szerbia ma szegény, legyengült, szétzilálódott ország. Milosevics vereségből vereségbe taszította a szerbséget, megaláztatást hozott országának. Nagy-Szerbia helyett az ország egyre csonkul, és a bomlási folyamatnak még nincs vége. Bár szinte az egész világ szerette volna, ha elítélik, mégis sokan könnyebbültek meg Milosevics halálhírén. - Menjenek fel a második emeletre, már várják magukat - mondja a hatalmas irodaház portása, miután helyére teszi a telefonkagylót. Természetesen nem gyalog vágunk neki a két emeletnek, lifttel megyünk. Ahogy két szinttel lejjebb a nő mondta, várnak bennünket. Egy őszes hajú, szakállas, szemüveges férfi tört magyarsággal, rendkívül udvariasan invitál a Szerb Szocialista Párt (SPS) szabadkai irodájába. Petar Sztaics párttag. Előre enged. A parányi irodában, az asztalon hatalmas Milosevics-kép áll, rajta fekete gyászszalag. Előtte vörösszegfű-csokor. A falakon a volt államfő-pártvezetőt ábrázoló képek lógnak. A kicsiny helyiségben már négyen vannak, két férfi, egy nő, ő éppen ír valamit egy könyvbe, és egy lány. Petar Sztaics is leül, miután minket is hellyel kínál. A nő egy-két perc múlva feláll az asztaltól, és helyet cserél az egyik férfival. Bemutatkozunk egymásnak. Meglepődök. A nőről, Sznezsana Sarcsevicsről ugyanis kiderül, évekig Milosevics szomszédja volt a Belgrád melletti Pozsarevácban. Férjével, Vladimír Sarcseviccsel és lányával azért jöttek el, hogy leróják kegyeletüket. - Jól ismertük egymást, hisz az elnök úr többet volt otthon, szülővárosában, Pozsarevácban, mint Belgrádban. Hiába hordanak össze annyi mindent róla, ő jó ember volt, szerettem. Feleségét, lányát és fiát is jól ismerem - mondja „Büszke voltam rád, hogy elnöke voltál a mi országunknak!" - írta az emlékkönyvbe Vladimír Sarcsevics FOTÓK: KARNOK CSABA Sznezsana szomorú hangon. A nő után férje is leül az asztalhoz, hogy ő is írjon néhány mondatot az emlékkönyvbe. Megkérdezem, mit fog írni, mire azt mondja, majd felolvassa. Közben arról beszél, hogy ő nem tagja az SPS-nek, azért jött ide, mert kötelességének érezte tisztelegni „a nagy államférfi emléke előtt". - Milosevics elnök urat sokan elítélik, rossz embernek tartják, pedig végtelenül egyszerű, közvetlen ember volt, jószívű, akiken tudott, segített. Méltó tisztességgel, nem távol hazájától, hanem itthon kell eltemetni, szerb földben kell örök nyugalomra találnia. Azt, hogy bűnös volt-e, a Nemzetközi Törvényszék már soha nem fogja kideríteni. Majd a történelem eldönti, hogyan értékelhető az egész életútja mondja Vladimir Sarcsevics. A történelem ítélete Bár sejteni lehet a választ, ennek ellenére Petar Sztaicshoz fordulok, megkérem, mondja el, mi a véleménye Milosevicsről, egyáltalán: mi a véleménye a szerb szocialistáknak egykori vezetőjükről. Mielőtt válaszol, beletúr a hajába, másodpercekig maga elé néz, majd sóhajtásszerűen kifújja a levegőt. - Olyan ember volt, aki Jugoszlávia érdekeit tartotta fontosnak. A nagyhatalmak azonban nem hagyták, beleavatkoztak Jugoszlávia belügyeibe, az orMa temetik a szülővárosában Szlobodan Milosevics voltjugoszláv elnököt ma délután három órakor szülővárosában, Pozsarevácban temetik el. Milosevics a hágai Nemzetközi Törvényszék fogdájában hunyt el a múlt héten szombaton, 64 éves korában. A háborús bűnökkel és népirtással vádolt néhai államfő földi maradványalt szerdán Amszterdamból szállították Belgrádba. Az utolsó pillanatig kérdéses volt, részt vesz-e a temetésen Milosevics özvegye, Mirjana Markovics, mivel „elégtelenek" számára a szerb hatóságok által adott garanciák, attól tart, ha szerb földre lép, letartóztatják. Bukvics Tihamér: Nincs gyász szágot háborúba taszították. Nem ő akart háborút. Rendkívül nehéz, mondhatni krízishelyzetben vezette az országot, az USA belekényszerítette a háborúba. Tudom, tudom, háborús bűnökkel és népirtással vádolták, és még vagy félszáz vádpontot fogalmaztak meg ellene. Szlobodan Milosevics nem volt bűnös! ítélkezni majd a történelem fog felette. Államférfinak méltó temetés illeti, itthon, szerb földben, Belgrádban vagy Pozsarevácban, nem távol hazájától - mondja egy szuszra. Miközben halkan megosztotta velünk véleményét, látszott rajta, amit mond, azt meggyőződésből mondja. Végül arra kér, mielőtt ítélkeznék, gondoljak csak Tudj man horvát és Izetbegovics boszniai elnökre... - Semmiben nem voltak különbek Szlobodan Milosevics elnök úrtól, őket mégis külföldi országok vezetőinek jelenlétében, állami szertartással búcsúztatták! - jegyzi meg választ sem várva. - Sokan, két és fél nap alatt százak jöttek ide, hogy leróják tiszteletüket, és méltató mondatokat írjanak az emlékkönyvbe, folyamatosan érkeznek táviratok is, és nem kevesen faxot küldenek. „Büszke voltam rád, hogy elnöke voltál a mi országunknak! Becsültünk, örökre megmaradsz emlékemben. Nyugodj békében" - írta Vladimir Sarcsevics az emlékkönyvbe. Mladics, Karadzsics Elköszönünk, Petar Sztaics kikísér bennünket. Az irodán kívül még válaszol néhány kérdésre. Azt mondja, lehet, hogy Milosevics fia, Markó, visszaélve apja nevével, tett olyasmit, ami törvényellenes, Mladicsnak és Karadzsicsnak pedig mielőbb fel kellene adni magát. - Szerbia érdekében fel kell adniuk magukat - mondja Petar Sztaics, a Szerb Szocialista Párt tagja. Útban autónk felé, még megállítok néhány embert. Szinte senki nem akar sem hallani, sem beszélni Szlobodan Milosevicsről. Egy férjével a főtéren álldogáló nő, Gyurgyinka Hiler azonban mintegy összefoglalva a többség által el-elejtett megjegyzéseket, az alábbiakat mondja: - Meghalt. Lezárul az a korszak, amelyben Milosevics miatt Szerbia külföldi megítélése mélypontra zuhant. OLÁH ZOLTÁN