Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-14 / 62. szám

10 KEDD, 2006. MÁRCIUS 14. A forradalmárokat mindannyian tisztelik, de... - Dózsás diákok 1848-ról Kevesen lennének hősök Az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján a szegedi Dózsa György Ál­talános Iskola 8. a osztályában jártunk, hogy megtudjuk: niit tudnak, mit gondol­nak a diákok e történelmi sorsfordulóról. Az olasz tagozatos gyerekeket beszélgeté­sünk alkalmával elemző gondolkozásra késztettük. Az 1848-as forradalom és szabadságharc minden magyar iskolában tananyag. A gyere­kek már alsó tagozatban tanulnak a forrada­lomhoz kapcsolódó verseket, a Kossuth-nó­tákat, s az iskolai ünnepségeken a legkiseb­bek is megismerik a forradalom egy-egy pilla­natát. Arra voltunk kíváncsiak: mit tudnak a Dózsa általános iskola nyolcadikosai a ma­gyar történelem e jeles eseményéről. Nemzeti dal és verbunk -Az 1848-as forradalommal kapcsolatban alsóban már tanultuk Petőfi Sándortól a Nemzeti dalt - idézte fel az első találkozást a történelmi eseménnyel Pa tó Zsuzsanna. A Klauzál téren álló Kossuth-szobor kapcsán Albert Zsombor megjegyezte: Kossuth Lajos ezen a téren, pontosabban az egyik ház erké­lyéről intézte lelkesítő szónoklatát Szeged népéhez. A gyerekekkel együtt beleképzeltük ma­gunkat az 1848-as eseményeket megélő em­berek helyébe: milyen lehetett akkoriban egy toborzás, amikor megérkezett Kossuth egy-egy városba, banda húzta a verbunkot, s huszárok hívták a legényeket: álljanak kato­nának. - Azokra, akik a verbunk hívó szavára fel­csaptak katonának, biztosan hatott a hangu­lat is - mondta Rózsa Katalin. - Az utcán összegyűlt, éljenző tömeg lelkesedése átra­gadt a fiatal férfiakra is. Másrészt úgy gondol­hatták: tenniük kell a hazájukért, hiszen ez kötelességük. Bizonyosan nagyon büszkék voltak arra, hogy a haza védelmére kelhet­nek. Kicsi ország a miénk Am az is kiderült: a gyerekek közül ma már kevesen lennének forradalmárok. A 25 diák­ból csupán néhányan emelték kezüket a ma­gasba, amikor azt kérdeztük: részt venné­nek-e a haza szabadságáért folytatott küzde­lemben. Hogy miért nem, arra nem kaptunk választ, arra viszont igen, mi lehetett az oka annak, hogy 1848 eszméje elbukott. - Az országban élő nemzetiségek a Habs­burgok mellé állva Magyarország ellen for­dultak - mondta Varga Attila. - Másrészt a A diákok szerint a szabadságharc katonái büszkék lehettek arra, hogy hazájukért ragad­tak fegyvert Fotó: Frank Yvette magyar hadsereg a Kossuth toborozta, ta­pasztalatlan katonákból állt, a magyaroknak nem volt - nem lehetett - saját képzett had­seregük. Ez a csekély erő állt szemben a kép­zett, jól felszerelt Habsburg hadsereggel. A gyerekekkel párhuzamot vontunk 1848 és 1956 bukása között. A vesztes forradal­mak okát abban látták, hogy Magyarország kicsi ország, nem tartozik a nagyhatalmak közé. Földrajzi helyzete, és egyáltalán nem kebelbarát szomszédai is okai annak, hogy nem sikerült a függetlenséget két egymást követő században sem kivívni. Csalódottság és tanítási szünet Albert Zsombor és több osztálytársa is úgy gondolta: a forradalom leverése után a csaló­dottság, az elkeseredettség, a szomorúság ha­totta át az egész országot. Az aradi 13 kivég­zése után pedig minden remény elszállt arra, hogy megvalósuljon az ország függetlensége, és a 12 pontban foglalt követelések. A gyerekek jól tudják: március 15-e nem azért fontos, mert azon a napon nincs taní­tás. Március 15-én azokra a hősökre emléke­zünk, akik bátrak voltak, akik mertek, s harcba szálltak a haza szabadságáért. Amikor virágot viszünk Kossuth szobrához, amikor kitűzzük a kokárdát, azok előtt is tisztelgünk ezekkel a gesztusokkal, akik a hazáért áldoz­ták életüket. NYEMCSOKÉVA Éljenzéssel fogadták „a hon átalakulásának"hírét Tizenegy napig mit sem tudtak a makóiak Bár a Pest-Buda és Makó közti utat váltott lovakkal egyetlen nap alatt meg lehetett tenni még 1848 esős-saras márciusának idusán is, a forradalomról szóló hírek csupán öt nappal később értek a Maros-parti megyeszékhelyre, a város lakóival újabb hat nap elteltével közölték a híreket, akkor azonban éljenzés fogadta a jó hírek hozóit. A makói levéltárban őrzik a város tanácsának 1848-as jegyzőkönyvét, amelyből szá­mos érdekesség kiderül, min­denek előtt, hogy a csanádi megyeszékhelyen élők márci­us 15-én még mit sem tudtak arról, hogy Pesten kitört a for­radalom. Sőt míg Szegedre 17-én, Vásárhelyre pedig 1 8-án eljutott a változás híre, a makaiak tömegei csak 26-án értesülhettek a lelkesítő hí­rekről. Pihentették az információt - A kutatások szerint már 20-án Makóra ért a hír, de elő­ször csak a megyegyűlés vitat­ta meg a fejleményeket. Az in­formáció lassú terjedésének számos oka lehetett, amit már sosem deríthetünk ki, hiszen elméletileg váltott lovakkal egyetlen nap alatt el lehet jut­ni Pest-Budáról a csanádi me­gyeszékhelyig. Az azonban biz­tos, hogy a március 18-i városi tanácsülésen még nyoma sem volt forradalmi hangulatnak ­egészítette ki a jegyzőkönyv információit Gilicze János tör­ténész, a Makó Városi Levéltár munkatársa. A cirkalmasan formált be­tűkkel jegyzett, másfél száz esztendős dokumentumból ki­derül: azon a napon, amikor Szegeden már ünnepelték a szabadság győzelmét, Makón hétköznapi ügyekről tárgyal­tak a tisztelt esküdtek, a város választott döntnökei. Gátépítésről döntöttek Elsőként egy új gát építésé­ről határoztak, hiszen új me­derbe lépett át a Maros, ezért tisztes összeget szavaztak meg a város gátmesterének, hogy a Lúdvárban állítsa össze a tele­pülést védő falétesítményt. További pénzkiutalást is meg­szavaztak azzal, hogy a város tisztes esküdtjeit kiküldjék Vásárhelyre, ahol új lovakat vásárolhattak Makó részére, hiszen a városnak fogatot kel­lett fenntartania. A testület volt hivatott döntést hozni a magánvitákban is, ezért Szabó József és Nacsa András peres levelének továbbítását is elfo­gadták. Emellett a közterhek alól felmentették a város több „nyomorultját", azaz elszegé­nyedett vagy megrokkant pol­gárát is. Népgyűlést hívtak össze Az ezt követő bejegyzést március 26-ára datálták, és a hivatal szolgái kétszer is alá­húzva nyomatékosították: dél­előtt tizenegy órára népgyűlés­re hívták össze a város apra­ját-nagyját a városháza elé. Itt Návay Tamás megyei bizott­mányi elnök beszédet tartott a „hon átalakulásáról", amit többször is megéljeneztek, és a polgárok nyilvánosan magu­kénak vallották az összes for­radalmi rendelkezést. Furcsa esemény következett: Szabó István ügyvéd, a város jegyző­je rögtön ezt követően bejelen­tette lemondását. Beszédében a konkrét okokat nem jelölte meg, de igazolni kívánta a tö­meg előtt, hogy mindent meg­tett, ami hivatali kötelességei közé tartozott. Az új jegyzőt, Simon Sándort ezt követően meg is választották. A változá­sok a megye közigazgatását nem érintették, ám néhány napon belül megkezdődött a nemzetőrség megszervezése: I. sz. MTI SZÁMOKBAN Csongrád megyéből havonta 100 hír kerül be az országos hírcsatornába. Naponta 790 országos hírt dolgoz fel a központi iroda 19 megyei és 13 külföldi tudósító közreműködésével. Archívuma nyilvános 2001-ig visszamenőleg, 13 milliós fotótárát folyamatosan digitali­zálják. Százhuszonöt éves a magyar hírgyár - Naponta 790 információt dolgoz fel az iroda, Csongrád megyéből havonta 100 kerül a kínálatba Az MTI jelenti - kép és hír születik másfél óra alatt A rendszerváltás óta március 15-én ünnepeljük a magyar sajtó napját is. A napilapkészítés elengedhetetlen segí­tője a Magyar Távirati Iroda, amely százhuszonöt éve kezdett működni „valódi sürgönyökkel". Azóta hírgyárrá fejlődött, gépesítve dolgozik, és min­dent archivál. Szegedről és a megyéből egy fotóriporter és egy újságíró küld tudósításokat. Két országgyűlési gyorsíró, Maszák Hu­gó és Egyesy Géza kérte Tisza Kálmán miniszterelnöktől, hogy díjmentesen kiildhessenek táviratokat. Azt tervez­ték, hogy az újságoknak gyűjtenek és to­vábbítanak tudósításokat „mellőzve minden pártérdeket és párt- vagy más érdekből való színezést. Teljesen tárgyi­lagosan fogják megszerkeszteni és a tu­dósítások megküldésénél a különféle pártszínczetű lapok között különbséget nem fognak tenni." Magyar Távirati Iro­da néven kezdenek működni 1881 már­ciusában, császári engedéllyel, de a bécsi hírcsatornától nem függetlenül. Tlidósítók a nagyvilágban 1921-től részvénytársaság, egyesül a rádió elődjével, a telefonhírmondóval. Újabb tíz év múlva már tizennégy euró­pai fővárosban és New Yorkban saját tu­dósítókat foglalkoztat. Idehaza huszon­hat vidéki irodában 473 tudósítója dol­gozik. 1944. október 15-én az MTI ki­adásában hangzik cl Horthy Miklós kor­mányzó proklamációja, ezért büntetés­ből a főszerkesztő Zimmer Ferenc inter­nálják, és az ügynökséget 1945 január végéig hallgatásra ítélik. Ortutay Gyula vezetésével kezd újra dolgozni az államosított távirati iroda. Elválik el a rádiótól, 1956 márciusában pedig egyesül a Magyar Fotó Állami Vál­lalattal, így bővül a fotószolgáltatása. Az októberi forradalom később megtorlásá­hoz éppen ezeket a felvételeket használ­ják fel bizonyítékul. Új fejezet a rendszerváltástól Újabb nagy fejezet kezdődik az MTI történetében az 1989-es rendszervál­táskor: Országos Sajtószolgálata az újonnan alakuló pártok, egyesületek, társaságok és szövetségeknek biztosít nyilvánosságot. 1996 decemberétől az új hírügynökségi törvény alapján visz­szaalakul részvénytársasággá, kizáróla­gos tulajdonosa az országgyűlés és pár­tok parlamenti arányában felálló Tulaj­donosi Tanácsadó testület. Elnökét ­jelenleg Vince Mátyás - az államfő ne­vezi ki öt évre. Jelenleg öt MTI-s fotóriporter dolgo­zik országszerte, Szegeden tizennyolc éve Németh György. Területe Bajától Gyuláig terjed, sőt Romániába vagy Szerbia-Montenegróba is kiutazik, ha történik valami. - Digitális kamerával dolgozom öt éve, a fotókat gazdasági, kulturális, politikai kategóriába soro­lom. Dokumentálom, ki vagy mi látha­tó, és mellé rövidhírt fogalmazok. Min­AXXI. század technikája a budapesti MTI-nél Bauer Sándor fotóriporter 1947-ben den a budapesti archívumba kerül ­avat be munkájába a sajtófotó díjas tu­dósító. A nap minden percében elérhe­tő, az eseményekről másfél órán belül képet ad. Emellett képpel rögzíti a ko­runkat, például az öltözködést, város­képet, időjárást, szokatlan jelensége­ket. Mi a gyorshír? A szöveges híreket minden megyében egy MTI-s újságíró „gyártja". Hogy mi­ből lesz hír? - Erezzük, mi az országos jelentőségű és a helyi szinten fontos ese­mény - árulja el a Csongrád megyei tu­dósító, Kelemen Zoltán Gergely, aki há­rom éve kezdett az MTI-nél. Segítségei a pesti szerkesztők, akik minden napot előkészítenek. Hogy milyen témákban mozognak? Röviden mindenfélében. Az MTI előfizetői, tévék, rádiók, internetes hírportálok, újságok, magazinok, kül­földi ügynökségek igénylik a sok hírt. Belső számítógépes hálózaton továbbít­ják a híreket, de minden hanganyagot, papírt is megőriznek. A tudósító akkor elégedett, ha mire kollégái egy esemény­ről beérnek a szerkesztőségükbe, már megírta számukra az alapanyagot, ami­ből dolgozhatnak. Kelemen Zoltán Ger­gely háromszavas ügynevezett bulletint küld a legfontosabb információkkal. Gyorshírt egy mondatban, rövid hírt há­romban, és rendes kétperces hírt vagy hátteret is mellékel. Konkurencia? Mű­ködik néhány, de mivel a közszolgálat drága műfaj, inkább bulvártémában mo­zognak. DOMBAI TÜNDE

Next

/
Thumbnails
Contents