Délmagyarország, 2006. március (96. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-14 / 62. szám
A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG ünnepi melléklete KOMMANDO A KARPATOKBAN Kommandó a Kárpátokban címmel írt könyvet a Maderspach-történetről Domonkos László, lapunk egykori munkatársa. A kötetet március 11-én mutatták be a szegedi Belvárosi Filmszínházban a Közéleti Kávéház rendezvénysorozata keretében, nagy sikerrel. A szerzővel Maderspach Katalin beszélgetett, egyszersmind levetítették a Végtelen napló című, családtörténeti dokumentumfilmet Is. A filmet Maderspach Kinga rendezte. Fegyvergyártás a szabadságharc seregeinek - Négyezer munkást foglalkoztattak - „Ha behonyom a szemem, mindenütt akasztófát látok" Az osztrák-német Maderspachok magyarsága 1848 polgári hozadéka - Emberöltők kellenek az értékrend kialakulásához A nemesség forradalma volt Eskü és tüntetés Erdélyben két március 15-i esemény készül, megtestesítve a dilemmát: politikai alkuk révén vagy radikális eszközökkel lehet-e elérni a magyar önrendelkezést? Az RMDSZ Kézdivásárhelyen, a Székely Nemzeti Tanács Székelyudvarhelyen tartja rendezvényét. Agyúktól lándzsákig terjedt az a fegyverarzenál, ami az osztrák-német eredetű Maderspach család ruszkabányai vasgyárában készült. Segítségével sokáig sikerrel verte vissza a magyar honvédsereg a Habsburgok és szövetségeseik támadásait. A Szegeden élő Maderspach Katalin elmeséli az ükszülei alapította fegyvergyár 1848-49-es történetét a leghitelesebb forrás: Maderspach Kirolyné Buchwald Franciska, az ükanya emlékiratai alapján. - A Maderspachok eredetileg német földön, Wiesbadenben éltek a XIII-XIV. században, onnan települtek át a XV. században Tirolba - mondja Maderspach Katalin biológuskutató, festőművész. Tirol hegyeiből a Bánságba Miután Magyarország fölszabadult a török uralom alól, a Habsburgok megkezdték az elnéptelenedett területek betelepítését. Maguk sem gondolták volna: a betelepített németek, osztrákok közül különösen sokan válnak magyar szelleművé, s állnak a szabadságharc mellé. Ilyen volt a Maderspach família. Maderspach Károly és felesége, Buchwald Franciska - Katalin asszony ükszülei - a Bánságba, Erezer munkást foglalkoztatott a Hoffmann Testvérek és Maderspach Károly Bánya- és Vasmű Társaság. Amikor kitört az 1848-49-es forradalom s szabadságharc, a Maderspach-kohó azonnal áttért a fegyver-előállításra - innen származott a honvédsereg legtöbb fegyvere. Csak lándzsából hétezret állítottak elő, elsősorban Bem serege számára, de ágyúból, kisebb fegyverekből is nagyon sokat, lőszerről nem is beszélve. Mindent tudtak gyártani, amire a korabeli hadiiparnak szüksége volt. Bem is náluk bujdosott A házaspár két fia harcolt is a szabadságharcban: egyikük Perczel Mór seregében, másikuk pedig Maderspach Ferenc - Károly testvére - seregében, Fehértemplomnál. Aztán jött a fordulat, a Habsburgok megszállták a határőrvidéket, Ruszkabányát is. Osztrák kézre került a fegyvergyár, feltűzött szuronyú katona állt minden egyes munkás mellett, hogy biztosítsák a fegyvergyártást. A munkások sírva készítették a fegyvereket, mert tudták: saját, harcoló gyermekeik ellen vetik be az osztrákok azokat. A világosi fegyverletétel után Ruszkabányán keresztül menekültek Törökországba, Olaszországba a szabadságharc túlélő tisztjei. Az utolsó hullámmal maga Bem és kis csapata is megérkezett. Maderspach Károly, bár rettegett a megszállóktól - „Ti nem ismeritek az osztrákokat; ha behonyom a szemem, mindenütt akasztófákat látok" - mondogatta -, befogadta a menekülőket. Aztán valaki besúgta az osztrákoknál: a Maderspach-ház adott menedéket Bem tábornoknak. Megtorlás Haynau módra Haynau haragja nem ismert határt. Nemcsak a bújtatás miatt, hanem azért is, mert Maderspach Ferenc - aki az osztrákoknak több hadszíntéren is komoly veszteségeket okozott - egy visszavonulásnál betegen elhunyt, így . nem tudták kivégezni, mint az aradi tizenhármakat, zsombolyai sírja kihantolását, holtteste fölakasztását pedig a helybeliek megakadályozták. Végül a legvédtelenebben, a leggyöngébben álltak bosszút: Maderspach Károly feleségén, Buchwald Franciskán, akit kihurcoltak Ruszkabánya határába, s bírósági ítélet nélkül, kis híján halálra vesszőzték. A férj erre önkezével véget vetett az életének. Deák Ferenc, a haza bölcse így vigasztalta az igazát kereső özvegyet: az egész hazáért szenvedett - minden magyar asszonyok helyett. F.CS. 1848 tavaszának eseményei a polgári átalakulás jegyében zajlottak Magyarországon. Hazánk különleges helyzetben volt a XIX. század közepén: kialakult polgárság híján a változtatást a magyar nemességnek kellett fölvállalnia. Pelyach Istvánnal, a szegedi egyetem történelem tanszékének tudományos munkatársával nemzeti ünnepünk kapcsán a magyar polgárság kialakulásáról beszélgettünk. - Az elmúlt 10-15 év állandó politikai vitakérdése a polgári társadalom megléte, felépítése. Mindkét oldal megfogalmazza a maga polgárfelfogását, de úgy gondolom, mesterséges jelzőket aggatunk a fogalomra - mondta Pelyach István, az egyetem új- és legújabb kori magyar történeti tanszékének tudományos munkatársa. Magyarországon a XIX. századra megérett a helyzet a rendszerváltozásra. A reformkor politikai elitje - a régi nemesi társadalom liberális, másként gondolkodó része - felismerte, hogy a hagyományos gazdasági, társadalmi keretek felett eljárt az idő. - Amikor a magyar nemes piacra vitte rossz minőségű gabonáját, szembesülnie kellett azzal, hogy hiába termeltette meg olcsón a jobbágyaival, a piacon nem tudja eladni - magyarázta Pelyach István. Hiányzó polgárság A változás, a polgári társadalom és gazdaság alapjait Európában a polgári forradalmak teremtették meg. Előfeltételük egy gazdaságilag erős polgárság megléte volt. Ez Franciaországban, Angliában és Németalföldön már létezett, Magyarországon viszont nem alakult ki. Ezért a XIX. század közepén, a reformkorban az átalakulást egy olyan társadalmi rétegnek kellett fölvállalnia, amelynek nem volt polgári menAz 1990-es évek elején a kolozsvári Szent Mihály székesegyházban az RMDSZ esküt tett az erdélyi magyar autonómia ügyének vállalására. A román alkotmány sem akkor, sem később nem adott erre lehetőséget. A tabut, miszerint Románia egységes nemzetállam, a román politika nem volt hajlandó érinteni. A magyar érdekvédelem nemcsak a román politikai elitek akaratával, hanem az egész román közvéleménnyel állt szemben. Az RMDSZ kezdettől tisztában volt ezzel. A jövőbe nézve azonban több fordulópont is reményt keltett: az RMDSZ mindkét román politikai oldallal közösen alakított már kormányt, és feltételei között volt az autonómia ügye. Az óvatos reálpolitika egyik esetben sem járt eredménnyel. A jelenlegi román kormány megígérte ugyan, hogy támogatja az RMDSZ kisebbségi tervezetét, a parlament azonban leszavazta azt. Brüsszel egyúttal román belügynek nevezte a döntést. Egy felmérés szerint a Székelyföld lakosságának 78 százaléka fontosabbnak tartotta a székelyföldi autonómiát, mint a csatlakozást. Ahogy világossá vált, hogy az RMDSZ reálpolitikája eredménytelen, úgy erősödött meg a radikális vonal. 2003-ban megalakult az Erdélyi Nemzeti Tanács, amely a kulturális önrendelkezést tűzte ki céljául, valamint a Székely Nemzeti Tanács, amely a Székelyföld területi autonómiatörekvését képviseli. Az RMDSZ törvényjavaslatával együtt jelenleg két tervezet létezik, amelyeket nem sikerült egyetlen autonómiakódexszé egyesíteni. Bár a szétvált utak feszültséget okoztak, az egységes fellépésre nem biztos, hogy szükségvan. Nem kizárt, hogy éppen a székelyföldi státust követelő nyomás fogja a román politikát az RMDSZ felé mozdítani. Amit az RMDSZ nem ért el alkukkal, azt elérheti az őt bíráló radikálisok révén. E ponton fontos megjegyezni: a székelyföldi státus követelése megfelel az európai normáknak, és olyan mintákat követ, mint a dél-tiroli vagy a baszkföldi autonómia. A minták mellől eddig hiányzott a felismerés: határozottság nélkül nem lehet elérni az önrendelkezést. A két vonalon cselekvő érdekképviseletnek még ellentéteivel együtt is több esélye van erre, mint az egységes alkalmazkodásnak. PANEK SÁNDOR Kézdivásárhelyi fiatalok emlékeznek 1848-ra Fotó: Schmidt Andrea dély délnyugati kapujába kerültek. Maderspach Károly, mint képzett bányamérnök, alapította Ruszkabányát. Kezdetben főleg ezüstöt és ólmot adott a föld méhe, s ez olyannyira jövedelmező volt, hogy nemsokára már négyalakulása, de megmaradt a hagyományos feudális világ, a vármegyei nemesség is, amely monopolizálta a politikai hatalmat. Ha a nagypolgárok hatást akartak gyakorolni a politikai életre, megpróbáltak beházasodni egy régi arisztokrata családba, vagy nemesíttették magukat Ferenc Józseffel - beszélt a kitörési próbálkozásokról a történész. Kényszerpályán 1948-tól A szegedi Maderspach Katalin ükszüleínek gyárában készültek a szabadságharc fegyverei Fotó: Karnok Csaba Pelyach István: Ma is állandó politikai vitakérdés a polgári társadalom megléte Fotó: Gyenes Kálmán talitása és életérzése: a nemességnek. - Tőlük nem várhattuk el hogy tisztán csak ezek mellett az elvek mellett álljanak ki. Ezért 1848 tavaszán, a Pozsonyi Országgyűlés törvényalkotó munkájában a nemesi érdekérvényesítés is fontos szerephez jutott. A nemesség úgy akart változtatni a társadalmon, hogy a hatalmat megtartsa. De nem is tudta volna kinek átadni, mert nem volt olyan polgári vagy értelmiségi elit, amely átvehette volna tőle. Ezért hazánkban a politikai hatalom a II. világháború végéig a magyar nemesség kezében maradt magyarázta Pelyach István. Példátlan összefogás - 1848 márciusában voltaképpen békés átmenet következett be. A pesti eseménysor - Petőfiék forradalma - romantikus, látványos, de csetlő-botló volt. Nem dörögtek fegyverek, nem kellett Bastille-t rombolni. Ahhoz, hogy a forradalom sikeres legyen, szükség volt Kossuthra, Széchenyi Istvánra, Batthyányra is. A reformországgyűlés programja gyökereiben ugyanaz volt, mint Petőfiéké - magyarázta a történész. - 1848 ezzel együtt kivételes pillanat volt. Olyan társadalmi összefogásra került sor, amilyenre meggyőződésem szerint -azóta sem. Ez a nemzeti együttműködés, egyet akarás, együtt gondolkodás és cselekvés időszaka volt. A polgári fejlődés tehát hazánkban a nemesség mellett próbált kibontakozni. - A dualizmus korában kezdetét vette a polgári társadalom jellemző rétegeinek kiA megrekedt fejlődés a XX. században is végigkísérte a magyar társadalmat. - Károlyi 1918-as forradalma zsákutcának bizonyult, a Tanácsköztársaság lett a vége, amely nem a polgári értékrend felé mozdította a társadalmat. A 133 nap után a fehér terror és a Horthy-korszak évei következtek. 1945 tavaszán aztán sor került a földosztásra, amely a polgári társadalom alapja. Sajnos hamar pályát tévesztünk, mert a Tildy-kormányon belül a szovjet jelenlét miatt egyre erősebb hatalommá vált a kommunista párt. így 1947-48-tól, a hatalomátvételtől a magyar társadalomfejlődés megint nem organikus úton, hanem kényszerpályán haladt. Az 1956-os forradalmárok pedig nem a polgári társadalom megteremtését tűzték ki célul, hanem a Rákosi-, sztálini diktatúrából akartak egy élhetőbb szocializmust teremteni - összegezte a XX. század eseményeit Pelyach István. - Nem csoda, hogy 1990-hez úgy érkeztünk el, hogy olthatatlan vágy él bennünk a polgári eszmény megfelelése iránt, de igazából nem tudjuk, mi a polgári társadalom. A polgár nem hozható létre egyik napról a másikra. Úgy látom, ahhoz, hogy hazánkban normális polgári értékrend alakuljon ki, még egy-két emberöltőnek el kell telnie. FAZEKAS GÁBOR