Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-25 / 48. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: ÚJSZASZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2006. FEBRUAR 25. WWW.DELMAGYAR.EIU // •• ELKEZDODOTT AZ UTCÁN A SZOROLAPHABORU A plakát DOLGOZÓI m TULAJDONT! SZAVAZZON A SZOCIALISTÁKRA! A plakát önmagában nem hozza egyik vagy másik párt győzelmét, de az, akinek nincs kint egy üzenethordozója sem, veszíthet tos kellékei közül a kutya és a cica még hiányzik, de a gyerek és a nő a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ plakátján is helyet kap. A társadalmi célú reklámoknál - így a politikai plakátok esetében is - az alacsony érintettség miatt - az üzenet célba juttatásához sokkal drasztikusabb figyelemfelkeltésre van szükség - hangsúlyozza Sas István. Ennek egyik lehetséges módszere a szóbeli információ bravúros sűrítése: a szlogen, mikor a jelek egy kicsi változtatással az asszociációk legtágabb körét indítják be. A jelen kampányban ilyen lehet a kampányában az ötletre mindig is sokat adó, de a közvéleményt megosztó SZDSZ, amely most épp a Miatyánk FOTÓMONTÁZS: MISKOLCZI RÓBERT egy mondatát alakította át: „Jöjjön el az én országom..." Az MSZP „Megcsináltuk", vagy a Fidesz „Rosszabbul élünk..." - különböző csoportoknak szóló - ismételgetése kevésbé hatásos. Az MDF cumis, vagy halottasházas plakátjának üzenete pedig nem elég átütő. Eltűntek hát a művészi igényű politikai plakátok az utcákról, de a képi manipulálás maradt. A valódi plakát provokál, merész, mindenki figyelmére érdemes kérdéseket feszeget. A rendszerváltozással nagykorúvá növekedő, ötödik választására készülő Magyarországon nem lehet eleget hangsúlyozni: plakátok nélkül csonka a demokrácia. ÚJSZÁSZI ILONA Szabadságküzdelmet is szolgált Orosz István plakátja A reklám reklámja „A reklámozás története nem más, mint a hasznok és hozamok változásának, illetve az ezekről szóló ígéretek változásának alakulása. Az emberek csak a fogyasztói hasznok nyelvére lefordított értékeket veszik meg" - írja Sas István. Ugyanakkor „a reklám világában egyetlen szabály sem maradhat örökérvényű. Mihelyst egy szabály kialakulni látszik, azonnal új megoldásokat kell keresni. A kreativitás jelentősége ebben az összefüggésben emelkedik mindenek fölé." kezetes: Honecker és Brezsnyev smárol, alatta ugyanilyen pózban egy fiatal pár is, és a két kép közt a felhívás: „Tessék választani!" Az SZDSZ „Tudjuk, merjük, tesszük" kijelentésének tartalma mára már mást jelent. Az MSZP-é pedig különösen hiteltelen: „Dolgozói tulajdont!" - kiáltja a két, fogaskereket nézegető szaki alatti fölirat. A hatás művészete A plakát egy információhordozó reklámfelület - véli Markulik Balázs. A Szabadkán színházi plakátjainak tárlatával 2001-ben föltűnést keltő grafikus ma Szegeden, a lapjainkat is gondozó kiadó alkalmazott grafikusaként dolgozik. Saját tapasztalata alapján mondja: a mai politikai plakátok „szakmailag a helyükön vannak", ugyanakkor kevésbé művésziek, üzenetük végletesen leegyszerűsítő, nem gondolkodásra késztető. Szerinte a XX. század vizuális dömpingje nem azt eredményezte, hogy fejlődött képi látásmódunk. Inkább az általános leegyszerűsítés jellemző, aminek oka a globalizáció, az amerikai ízlés eluralkodása, a számítógépek eredményezte egyformaság. A kereskedelmi és a társadalmi célú reklámok között a formanyelv és a hatások eszköztárának szempontjából alig van különbség - rögzíti Sas István Reklám és pszichológia című, tavaly megjelent könyvében. A politikai plakátok esetében is fontos a figyelemfelhívás, a blikkfang, a tömörség, a világos üzenet. Ugyanakkor - a pszichológus szerint - a társadalmi célú reklám vagy a természetes önzéssel bíró „ösztön Én-re", vagy a valóságelv alapján működő „Én-re", vagy a morális „felettes Én-re" hat, amely képes az önzetlenségre és a másokkal való együttérzésre. E motivációs különbségek miatt azonban az első esetben a fenyegetettség, a másodikban az érintettség bizonyítása, a harmadikban az empátia megteremtése a cél. Szín és szlogen A plakátokon is érvényesül a reklám új útja: nem csak a színek adhatnak új jelentéstartalmat például egy változó pártnak, hanem e „márka" ad új jelentéseket a színeknek. Gondoljunk csak például a narancsszín és a Fidesz összetartozására, vagy az imázst váltó MSZP „Coca-Cola vörösére" és „Mol-harsány zöldjére", amit kiegyensúlyoz a fehér betűkből álló üzenet. A figyelemfelkeltés örök és bizÁruvá lett a pártpolitika, amit - autókhoz, mobiltelefonokhoz és más fogyasztási cikkekhez hasonlatosan óriásplakátokon is reklámoznak. Ezek a választási plakátok azonban nem emlékeztetnek a 80-as évekig virágzó magyar plakátmíívészet remekeire, vagy a 90-es évek rendszerváltó üzeneteire. A plakát egy gondolat és a művészi megformálás együttese mondta Pöcs Péter, az újonnan alakult Magyar Plakát Társaság minapi bemutatkozó kiállításán, a budapesti Lengyel Intézetben. A tárlat segélykiáltás: a plakátművészet mint műfaj kihalására figyelmeztet a választási kampány azon szakaszában, amikor elkezdődött az utcai politikai plakát- és szórólapháború. „Tovarisi, konyec" A legismertebb magyar politikai plakát címre méltán pályázhat a történelem tankönyv Tanácsköztársaság című fejezetéből szinte mindenki számára ismert Berény Róbert: Fegyverbe! című alkotása, mely forradalmi szimbólummá vált - magyarázza tanítványainak a 36 éve oktató Pölös Endre, a szegedi Tömörkény István Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola művésztanára. A Konecsni György plakátművész utolsó osztályában végző grafikus tanítványai munkáit mutatva demonstrálja: apró elemekből épül föl, többféle stílusirányzat megismerését követően, bonyolult alkotófolyamat eredményeként születik meg a jó plakát, amelynek legfőbb ismérve: az intellektuális töltet, a szuggesztivitás, a megszokott világ mögöttesének fölvillantása. Fejlődött és visszafejlődött a politikai plakát a rendszerváltozás óta. Az akkori csúcs: talán Orosz István „Tovarisi, konyecese", az MDF díjnyertes plakátja, amit akkoriban a szabadságukért küzdő balti népek is felhasználtak. A Fidesz csókolózós plakátja is emléA 90-es évek stílusa és hangulata