Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-23 / 46. szám

CSÜTÖRTÖK, 2006. FEBRUAR 23. «MEGYEI TÜKÖR» Divatosak a századfordulós reklámok Brezsnyev és Honecker csókja - képeslapon Elefántcsont dobókocka Legnehezebben az ellen védekezhetünk, ami nincs. Ha adott egy termék, melyről nem tudható, miért veszik - azt nagyon nehezen lehet kiszorítani a piacról. Mutatja ezt a szűnni nem akaró - mi több, egyre határtalanabbá váló - állat- és növénycsempészet. Mindezt annak kapcsán mondjuk, hogy elindult a határátkelőhelyeken dolgozók természetvédelmi fölkészítése: legyenek tisztában azzal, milyen állatok, növények, s belőlük származó készítmények kereskedelme tilalmas, és miért. Első pillantásra tulajdonképpen rejtély: mára, amikor mindent elő lehet állítani szintetikusan, hogyhogy nem vált idejétmúlttá, mint dísztárgyalapanyag, az elefántcsont: vagy az afrodiziákumigénylők körében a tigriscsont-granulátum. Hogyan képezhetnek kereskedelmi tételt ma, a 21. században ? Korántsem jelentéktelent ? Hogyhogy nem tudja szükségtelenné tenni fölhasználásukat a csúcstechnikát alkalmazó ipar ? Megmondom: olyan piaci értéket képviselő tulajdonságokkal szemben, melyek nem léteznek - nem lehet védekezni. Hiába hamisítják az elefántcsontot hozzá megszólalásig hasonló, egyszersmind könnyebben hozzáférhető anyagokkal - csak nem akar csökkenni az elefántcsont feketepiaci ára. Holott a műanyag dobókocka éppúgy megfelel a mindennapi használatban, mint az elefántcsontból készült, melyért föl kellett áldozni egy soktonnás állatot. A műanyag és az elefántcsont dobókocka között semmiféle különbség nincs - előbb-utóbb úgyis mind a kettő elvész, kidobják az ablakon vagy begurul a pult alá, volt-nincs, újat kell helyette venni. Az elefántcsont-dobókockáért mégis vagyonokat fizet a monte-carlói kaszinó - a műanyagért pedig semmit. Meg is van az eredménye: kihalóban az elefánt. A porított tojáshéj hiába tökéletes mása a tigriscsont-granulátumnak - afrodiziákum (női nemivágy fokozó) célra legalábbis mindkettő alkalmatlan -, az mégsem tudja emezt kiszorítani a piacról. Értékét épp hamisíthatósága adja: száz stanicli tigriscsontpor közül egy az igazi. De aztán az igazi legyen ám! Tényleg tigriscsont-granulátum! - mondja a megrendelő az árubeszerzőnek, és az árubeszerző indul tigrist lőni. De említhetnénk a kaviárt is, a minapi tokhalkaviárügy kapcsán. Az élelmiszeripar számára aligha jelentene kihívást halikraaromával ízesített zselatingolyócskákat létrehozni, s nagy tételben árusítani - bele sem kezd inkább, észlelve, hogy reménytelen lenne a küzdelem: a kaviárnak tudniillik nem az íze adja az értékét, nem is az állaga, hanem az a tény, hogy kaviár. A mediterrán országokban sem azért eszik a madarát évezredek óta, mintha madárevés nélkül nem lenne élet az élet, hanem azért, mert: csak. Mert madár. A példákat - hazaiakat is - lehetne sorolni százszámra, tovább. Úgyhogy van miért fejleszteni az illegális állat- és növénycsempészet elleni küzdelem hatékonyságát. FARKAS CSABA Alkoss kéket! Három Csongrád megyei iskola diákjai jutottak tovább az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete által kiírt „Alkoss Kéket" kreatív ifjúsági pályázat utolsó fordulójába. A szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium - Mi Európában! Fogadjatok be! című munkájával, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Altalános Iskola Nyerők Csapata vizuális festményével, míg a szintén vásárhelyi Tarjáni Általános Iskola Tarjáni Blue Teamje az Európa Skanzen alkotással jutott tovább. A műveket a Sulinet honlapján (www.sulinet.hu) tekinthetik meg az érdeklődők, és március 1 -jéig szavazhatnak is a legjobbnak vélt alkotásokra. moly gyűjtő, aki pontosan tudja, mit keres. Az Unicum „vizesembere" és a régi Törley-pezsgős képek a legnépszerűbbek. A fiatalok pedig azt a világot szeretnék viszontlátni otthonukban, amit nagymamájuk lakásában láttak kiskorukban mondja Hodászi Rita irodavezető, utalva arra, hogy korosztálytól független a régi reklámok iránti vonzalom. Az üzletbe betérőt igazi nosztalgiakiállítás fogadja. Van itt különböző régi szeszes italt, dohányterméket és csokoládét ábrázoló plakát, fém képeslap és hűtőmágnes is. Utóbbiból nemcsak reklámokat ábrázoló, hanem Brezsnyev és Honecker elhíresült csókját megörökítő kép is kapható. Aki pedig keverni akarja a régit a modernnel, annak a nosztalgiareklámos hőmérő és ébresztőóra jelenthet megoldást. A plakátok közül van, ami olyan terméket ábrázol, amit már nem gyártanak. így tesztelni sem tudjuk az „Erőt, egészséget ad a Szent István malátakávé" szlogennel reklámozott terméket - vajon tényleg fittebbek leszünk az elfogyasztása után? De „marhának" sem kell érezni magunkat, bár egy másik plakáton ezzel a jelzővel szólítanak meg, amiért nem a Gottschlig rumot isszuk. Kalapács Gabriella szerint egyszer minden tárgy gazdára talál Pang a régiségpiac Századfordulós reklámokat ötvöztek a modern kor vívmányaival egy nosztalgiaplakátokat bemutató szegedi üzletben. A régmúlt idők reklámjai hőmérő, ébresztőóra, hűtőmágnes és fém képeslap formájában köszönnek vissza ránk. Egy kávéról vagy édességről szóló mai reklámra nem valószínű, hogy több évtizeddel később emlékeznek az emberek. De hogy konyhájuk falára nem tesznek majd ki egy csokiszeletet ábrázoló képet, az szinte biztosra vehető. Ezzel szemben az 1900-as évek reklámanyagai manapság reneszánszukat élik. Az egyik szegedi üzletben bárki megcsodálhatja a régmúlt idők letűnt reklámslágereit, és igazi ritkaságokhoz is hozzájuthat a nosztalgiázni vágyó. - A vásárlók között akad ko A régi szeszes ital és csokoládéreklámokkal konyhájuk falát díszítik az emberek Fotó: Schmidt Andrea Más plakátokból pedig még tanulhat is az ember: az Opel régen varrógépeket és bicildiket is gyártott. Állati nagy titkokra is fényt deríthet a vásárló, ha a Guinness sör évtizedekkel ezelőtti plakátjait vásárolja meg: a cég reklámarca a tukán és a teknősbéka volt. Egyre többen keresik a nosztalgikus termékeket: konyhafalra, ebédlőbe vagy kocsmákba akasztják ki. Bánfi Csaba, a Borpatika tulajdonosa munkahelyére és otthonába egyaránt rendelt belőlük. A már említett brezsnyevi csókot ábrázoló kép a lakását, a régi unicumos és törleys képek a bárját díszítik. K. G. G. Szeged soha nem volt gazdag város, így értékes régiségek egyre ritkábban fordulnak elő az itteni antikvitásokban - állítja egybehangzóan több régiségbolt-tulajdonos. Ettől függetlenül porcelánokból, festményekből és egyéb műtárgyakból is hatalmas a kínálat. Kalapács Gabriella, a Deák Ferenc utcai antikvitás tulajdonosa szerint ez a jövőben sem fog változni. - A régiségek nem tűnnek el, csak cserélődnek. Húsz év múlva a hatvanas években gyártott tárgyak, amiket ma még senki nem keres, antiknak számítanak majd - mondja. Szépségek rajongói és gyűjtői Régi reklám modern kiszerelésben A legtöbb ember csak nézelődni tér be a szegedi régiségkereskedésekbe, ahol leginkább porcelánokból, festményekből és régi bútorokból nagy a kínálat. A Csongrádi sugárúti antikvitás tulajdonosa szerint eltűnt az a vásárlóréteg, melynek tagjai öt évvel ezelőtt még törzsvendégnek számítottak. Eladni a legkülönfélébb okokból viszik az emberek otthon őrzött régiségeiket, a többség anyagi nehézségek miatt kényszerül erre. A vásárlók is sokfélék: a szép bánt fogékony átlagember éppúgy betér a boltba, mint az elhivatott gyűjtő. - Utóbbiak nem sajnálják a pénzt egy-egy ritkaságra, de kevés olyan dolog van, ami tényleg megtetszik nekik. A többség érzelmi alapon vásárol, és az üzletben tetszik meg nekik a legtöbb dolog - mondja Kalapács Gabriella, aki egy éve nyitotta meg régiségboltját. Ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy rájöjjön: Szegeden nincsen olyan fizetőképes kereslet, mint a fővárosban. Bögre, két részletben - Ha tehetnék, sokkal több régiséget vásárolnának az emberek. De ha egy 2500 forintos régi bögrét csak két részletben tud kifizetni a vevő, az mindent elárul - mesél a tapasztalatokról. Az emberek nagy része nem is vásárolni, nézelődni tér be hozzá. Megcsodálják a sok régi holmit, Szépek és régiek, de egyre nehezebb vevőt találni rájuk majd hazamennek. Kalapács Gabriella ettől függetlenül nem bánta meg, hogy belevágott az „antikoskodásba". - Egyszer minden tárgynak megjön a gazdája. Mindig lesznek olyan emberek, akik a minőségre mennek, és a pénzt sem sajnálják rá mondja optimistán. Közel sem ennyire derűlátó Molnár Miklósné, aki férjével a város legrégebbi antikvitását vezeti már húsz éve. - Eltűnt a középréteg. Úgy öt évvel ezelőtt még többen megengedhették maguknak, hogy havi öt-tíz ezer forintot költsenek néhány régi darabra. Három szép étkészletem is van a boltban, de már évek óta nem tudok túladni rajtuk. Van, hogy napokig nincs egyetlen vásárló sem - meséli keserűen a Csongrádi sugárút elején levő antikvitás tulajdonosa. Hogy mit hoz a jövő, arra nem tudott felelni. Egyben azonban biztos: még egyszer nem vágna bele a régiségkereskedésbe. Cserebere a neten Oláh fános, a Hanza Kruger Záloghitelező Rt.-t működtető cég vezetője szerint a gazdaság barométere a régiségpiac. Magyarországon, így Szegeden is, két éve fordult meg a trend. - Van Fotó: Schmidt Andrea igény a régiségekre, de nem olyan mértékben, mint régen. Az embereknek nincs pénzük, egyre nehezebb túladni a tárgyakon mondja Oláh János. Ennek következménye, hogy sokkal többen akarnak eladni, mint vásárolni. A kereslet mindössze a pár ezer forintos dísztárgyakra és a néhány tízezer forintos festményekre korlátozódik. A cégvezető szerint a régiségeladást az internet fogja forradalmasítani, amin keresztül az eladó közvetlen kapcsolatba léphet a vevővel: nem lesz szükség közvetítőre az adásvétel lebonyolításához. KISS GÁBOR GERGŐ Fotó: Schmidt Andrea