Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-16 / 13. szám

HÉTFŐ, 2006. JANUÁR 16. «MEGYEI TÜKÖR« 7 Ahhoz, hogy hazánkban színvonalas lovas­turizmus jöhessen létre, nem csak lovakra és alkalmas területre van szükség. Egy Do­maszék melletti tanyán a lovaglás szerel­mesei versenylovak között, szakértő sport­lovasok segítségével hódolnak szenvedé­lyüknek. Békésnek tűnő komondorok vártak bennün­ket Busi Sándor Domaszék melletti birtokán, ahol tíz hektáron élnek, futkároznak a sport­lovas hobbi- és versenylovai. - Nagyon jó ku­tyák ezek, bárkit beengednek, de a hívatlan vendéget kifelé nem nagyon eresztik - mond­ta mosolyogva a tanya tulajdonosa, aki párjá­val, Szekeres Ágotával évtizedek óta a lovas­sport bűvöletében él. Saját maguk nevelik versenylovaikat, sokan járnak hozzájuk ta­nulni távolabbi vidékekről is - van, aki a fő­városból, van, aki Írországból. A vállalkozó egy ideje a versenysport mellett lovasturizmussal is foglalkozik. - Kezdő, hala­dó lovasokat egyaránt szeretettel látunk itt ­mondta Busi Sándor, aki a környékbeli vállal­kozókkal együtt arra törekszik, hogy minél szélesebb körű programokkal szolgálhassa­nak. - Mi a dolog lovas részét tudjuk magas szinten művelni, aki pedig a vendéglátáshoz ért, az abból veszi ki a részét. Példát szeret­nénk mutatni a vállalkozók közötti összefo­gásra - magyarázta a versenylovas. A vendé­gek elszállásolását, étkeztetését Forró Csaba közeli fogadójában oldják meg, itt kemping, faházak, medence állnak a rendelkezésükre. A helyszínek között akár lovas kocsikkal, hintó­val is közlekedhetnek. Van a közelben golfpá­lya is, sőt a mórahalmi fürdő sincs messze. Busi Sándor szerint a színvonalas lovastu­rizmus alapja a szakértelem. Mindketten rendelkeznek edzői diplomával, és komoly versenyzői múlttal. Ágota 30 éve lovagol, 3 alkalommal nyert Championátuson, kétszer a világ 100 legjobbja között indult díjugrató­ként. - A versenysportot nem lehet elkülöní­teni a lovasturizmustól, ahhoz, hogy az em­berekkel megszerettessük a lovaglást, hozzá­értés kell - vallják. Ezért távolabbi céljuk az, hogy lovasversenyek szervezésével népszerű­sítsék ezt a sportot. Tanyájukra egyre többen látogatnak ki, gyerekek, felnőttek egyaránt. Van, aki csak alkalmanként, van, aki bérlettel lovagolja meg a pacikat egész évben. - Szerencsés hely­zetben vagyunk, mert a birtokon olyanok a talajviszonyok, hogy télen is van lehetőség a szabadban lovaglásra, mínuszokban is puha a talaj - mutat a sportlovas egy közeli terület­re, ahol éppen díjugratóversenyre készülnek a legszebb lovaik. A tanyát, az istállókat és környéküket folyamatosan szépítgetik, bőví­tik. - Igyekszünk amit lehet, fából felépíteni, így a most készülő új istállót is - mutatja a gazda, aki a mestermunkák nagy részét is sa­ját maga végzi el barátaival. F. G.-T. R. LOVAGLÓ GYEREKEK ÉS A SZEGEDI ELIT Szenkovszky István, a szegedi Kéményseprőipari Kft. igazgatója egy Domaszék környékén lévő tanyán tartja öt hátaslovát. A lovakon az Esély a Teljes Életre Alapítvány támogatásá­val tíz-tizenöt sérült és kétszer annyi nem sérült gyerek lovagolhat. A gyógytorna-foglalko­zásokért az alapítvány nem fogad el pénzt, a többieknek kétezer forintba kerül egy óra. Tíz éve, családi hobbiból alakult ki ez a kezdeményezés, amit - Szenkovszky István szerint ­közel sem lehet üzleti vállalkozásnak nevezni. Egyetlen hasznuk, hogy a hátasok rendszere­sen mozoghatnak - és persze nagy örömöt jelentenek a gyerekeknek. Ahhoz, hogy valaki te­repre is kimerészkedhessen egy lóval, legalább fél éven keresztül kell heti két-három órát gyakorolni a karámban. Sztenkovszky István a felnőttek közül csak barátait engedi lovagolni - többek között Szeri Istvánt, a Tisza Volán vezérigazgatóját, Szabó Gábort, az SZTE rekto­rát és Dervarics Attilát, az EDF Hungária vezető tanácsadóját, aki a gyermekeket segítő ala­pítvány kuratóriumának is tagja. Ha nem szakad le a csillár Pénzköltiék háza előtt tegnap elment egy kamion, és úgy be­rezonáltak a falak, hogy most le akar szakadni a csillár. Ha épp akkor szakad le, amikor valaki elmegy alatta, azt agyon­csapja. Pénzkölti tehát szolgáltatót keres a csillár rögzítésére, s telefonál. - Érdeklődnék: vállalnák-e egy csillár rögzítését. Az történt ugyanis... - Öt előtt öt perccel jelentkezik be? - hüledezett a központosnő. - Magánál van ?!. - Nem, nincs nálam - válaszolta Pénzkölti. - Nem a csillár, maga! Öt perc múlva zárunk, holnap reggel nyolctól, nem, kilenctől nyitunk. Viszhall! Új nap, új telefonozás. - Csókólom, tegnap kerestem önöket a csillár ügyében, és... - Kollégáink már kinn vannak, különböző helyszíneken. Meg­adok egy mobilszámot, hívja azt. Viszhall! Újabb telefon. - fó napot kívánok, a cégüknél adták a számát. Csillárt szeretnék rögzíttetni, félő, lesza... - Mikor lenne ez magának aktuáhs ? -A napokban bármikor, öt után. - Hamarabb nem jó ? - De, ma például... - Nem úgy értem. Öt előtt nem jó ? - Sajnos nem, ötig dolgozom. - Én is, úgyhogy öt után ki van zárva. Fél kettőkor?! - faj, hagyjuk. Elnézést. Azt hittem, ez egy szolgáltatás, és hogy kapitalizmusban vagyunk... Úgy hallottam, a szolgálta­tók között 1989 óta jelentékeny versenyhelyzet képződött, úgyhogy jobbnál jobb ajánlatok közt válogathatok. Viszonthal­lásra! További telefon, további cég. - Öt óra után ? A napokban ? Hááát, én végül is megnézhe­tem, mi van nekem ide a kisokosomba beírva, de... - Hosszas csönd a vonal túlsó végén. - Nem. Mégsem tudom bevállalni, rengeteg a megrendelésünk. Miért nem szólt négy héttel ez­előtt? - Tudom, hogy nem szabadna, meg hogy micsoda eljárás, de ná­lunk csak most akar leszakadni a csillár. Van ilyen... - Jogos, jogos. Khmmm. Mondjuk, február tizennyolcadikán, délután háromnegyed három és negyed négy között ki tudnék menni, ez azonban nem biztos. Megadom egy kollégám számát, hátha ő nincs ennyire betáblázva, én persze az <5 nevében nem nyilatkozhatok. Viszhall! Újabb telefon. - Jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, egy csil­lár ügyében... - Huhu, munka ? Telve vagyok, telve! Mondjuk, szombat este háromnegyed tizenegy után... Akkor jövök hazafelé a sógoréktól, akkor elkanyarodok maguk felé... - Te jó ég. Hamarabb nem lehet ? - Mér, ez se jó? Nem maga dolgozik ötig? Magáról már be­szélve van a szakmában, hogy lehet valaki ennyire rugalmat­lan ? Megadom egy kollégám mobilszámát, keresem, keresem, keresem, na, vajon hová tehettem..., no még ilyet, nem talá­lom..., majd csak meglesz, semmi vész..., még mindig kere­sem..., tartsa! ...És Pénzkölti hívta, egyre csak hívta a különböző számokat. Végül sikerült megtalálnia, aki ráért rögzíteni a csillárt, de előtte ­megszámolta - hetvenhárom percet beszélgetett különböző táv­közlési társaságok számain. S bár a csillár nem szakadt le, ez a hetvenhárom perc - anyagilag - számára pontosan olyan hatású volt, mintha a fejére szakadt volna. FARKAS CSABA Szakmai alapok is kellenek a sikerhez Domaszéki lovasturizmus A friss levegőn a gyerekek és a felnőttek egyaránt jól érzik magukat, és a lovaknak is jót tesz az átmozgatás Fotó: Karnak Csaba Szűts László professzor havat 1apátoltatna a Heti hetes szereplőivel A fiatalok mára sajnos leszoktak a beszédről A helyesírási verseny résztvevői szeretik az anyanyelvüket Fotó: Vidovics Ferenc Oroszországban közmunkát kell végeznie an­nak, aki a tévében trágárul beszél: nálunk is el­mehetnének havat lapátolni a Heti hetes sztár­jai - véli Szűts László. A nyelvtudomány kandi­dátusa szentesi előadásán azt mondta, nagy baj, hogy sok tanár a szóbeli feleltetés helyett a tesztlapok kitöltését választja. Manapság sok kritika éri a fiatalok beszédét ­mondta a rádiós nyelvművelő műsorokból is köz­ismert Szűts László tegnap a szentesi Boros Sá­muel Szakközépiskolában, ahol regionális helyes­írási versenyt rendeztek. A Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem tanára a diákok beszédkultúráját úgy jellemezte: nehezen lehet megérteni őket, rossz az artikulációjuk, és sokszor küszködnek a szókincs­csel a különböző beszédhelyzetekben. A legna­gyobb gond az, hogy keveset beszélnek, és kevés szóval próbálják magukat kifejezni. A nyelvtudo­mány kandidátusa egy pár évvel ezelőtti felmérést idézett, amelyben 16-18 éves fiatalokat arról kér­deztek, hol szoktak vásárolni. A többség az önki­szolgáló üzleteket kedveli, mert azokban nem kell beszélni. Az élő nyelv háttérbe szorulása a professzor szerint már óvodáskorban kezdődik, mert a szü­lők esténként a televíziót nézik, és nem hallgat­ják meg a gyerekek beszámolóját, hogy mi történt velük aznap. Szűts Lászlónak még az édesanyja vagy a nagymamája mondta a mesét, amikor ki­csi volt. Közben pedig lehetett kérdezni, hogy mi miért történt. A fiatalok szegényes szókincse a nyelvtudós szerint azzal is magyarázható, hogy az iskolákban sok pedagógus a tesztlapos felelte­tést választja a szóbeli helyett. Ezzel a módszerrel tíz perc alatt lemérik, hogy az osztály mennyit sajátított el a tananyagból. Szűts László azt java­solta: az angolul, németül társalgók klubja min­tájára hozzák létre a magyarul beszélgetők társa­ságát. A magyar nyelvben egymillió szó van. Egy ko­rábbi kimutatás szerint a 14 éves fiatalok passzív szókincse 6-7 ezer szó, ebből 3-4 ezret használ­nak. Egy művelt felnőtté 40-45 ezer, az aktív szó­kincse viszont csak 30-35 ezer. Ha most készülne a felmérés, sokkal rosszabb lenne az arány ­mondta Szűts László. A skót pásztorok ellenben 25-30 szóval képesek leélni az életüket. Hozzájuk hasonlította a professzor a magyar táncdalok szö­vegíróit, akik csak ezeket a kitételeket váltogat­ják: „Hiányzol", „Mikor jössz?", „Hol vagy?" A nyelvész megfigyelte, hogy a fiatalok nem tudnak különbséget tenni a hivatalos nyelv, a köznyelv és a szleng között. Szűts László maga is szerkesztett tolvajnyelvi szótárt, és a Belügyminisztérium minden példányt megvett, mert a rendőrök nem értették, hogy mit mondanak a bűnözők a kihall­gatásukkor. Szűts László tapasztalata-szerint a Kárpát-me­dencében lévő országok közül igazából csak ná­lunk terjedt el a nagyon trágár beszéd, amely csupán részben nyelvi kérdés. A professzor úgy gondolja, jó lenne mozgalmat indítani a közön­séges stílus elterjedésének visszaszorítására. Jó példaként említette például a moszkvai televízi­ót, ahol közmunkát kell végeznie annak, aki csú­nya szavakat használ a műsorban. Ha negyven évig tudtuk utánozni a „nagy testvért", ezt most átvehetnénk tőle - javasolta Szűts László, hozzá­téve: a Heti hetes szereplői is lapátolhatnák a havat. BALÁZSI IRÉN

Next

/
Thumbnails
Contents