Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-09 / 7. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR* SZOMBAT, 2006. JANUÁR 7. Munkahelyeket, összefogást, kátyúk nélküli utakat és vendégváró Hágit szeretnének Mit várnak Szeged díszpolgárai 2006-tól? Arra kértünk négy jeles személyiséget Szeged díszpolgárai közül, hogy mond­ják el, mit várnak a 2006-os eszten­dőtől a város számára. Ilia Mihály irodalomtörténész, Kopasz Márta gra­fikusművész, Gregor József operaéne­kes és Kass János grafikusművész töb­bek között munkahelyeket, összefo­gást, kátyúk nélküli utakat és ven­dégváró Hágit szeretnének. 1 Ilia Mihály iroda­lomtörténész: ­Bár tudom, hogy két választás is lesz ebben az évben Magyarországon, ami tapasztalataim szerint nem szo­kott minden kala­majka nélkül tör­ténni a városunkban sem, mégis azt vá­rom, hogy Szeged méltósággal, vidáman és gyűlölködés nélkül éli meg ezt az idő­szakot. Mint afféle „tápai gencs" (a tápai címermadár nevéről szokták így gúnyol­ni földijeimet), azt is várom, hogy a vá­ros a magához láncolt környező kisebb településeket éppúgy kiglancolja, mint a Kárász utcát. Remélem, hogy erősödik a város jellegében az iskolák és az egyetem fiatal nemzedékeinek hatása, a tudo­mány és a művészetek erősebb karaktert adnak Szegednek, mint a hamisított paprika. És várom már, hogy a Hági ár­nyas kertjében leülhessek barátaimmal és vendégeimmel egy pohár sörre. Kopasz Márta grafikusművész: ­Mint idős, optimista emberben, van bennem egy belső érzés, hogy most nagy változás előtt állunk, és lassan megért­jük azt, hogy ebben a helyzetben mi a leghelyesebb lépés. Azt remélem, hogy az egymással ellentétben álló államférfi­ak nem a saját érvényesülésükön dol­goznak majd, hanem az ország javára. A viszályok ellenére is létező ősi magyar összetartásnak - amely ezer éven át csak megtartott ben­nünket - most a legszebb lehetősé­gei jöttek el. Bár közöttünk óriási a korkülönbség, szinte fiatallá vá­lok, amikor lá­tom, hogy egy olyan tehetséges politikus, mint Botka László polgármes­ter milyen helyes, jövőbe mutató lépése­ket tesz Szeged érdekében. Remélem, hogy így folytatja majd tovább a város irányítását, mert Szeged újjászületése most a szemünk láttára történik. Gregor József operaénekes: - Abban bízom, hogy Szegeden az önkormányza­ti választások után is a jelenlegi vezetés marad, és ugyanilyen intenzitással dol­gozik majd, mint ahogyan eddig. Az, hogy sikerült az autópályát végre lehoz­ni Szegedre, biztosíték arra, hogy nem fejeződik be a működésük, hanem iga­zából még csak most kezdődik. Drukkolok nekik. Szeretném, ha a város katasztrofá­lis útjait mielőbb rendbe hoznák. Épp a minap fu­tottam bele a Csongrádi sugár­úton egy akkora kátyúba, amiből azt hit­tem, soha nem jövök ki. Remélem, hogy a színház ugyanilyen intenzitással, ugyanígy telt házakkal működik a to­vábbiakban is, és megmarad a közön­séggel kialakult jó kapcsolata. Kass János grafikusművész: - Minde­nekelőtt munkahelyeket várok és kívá­nok a városnak. Nagyon fontos volna, mert megszűnt az ipar Szegeden. Át kel­lene rendezni sok mindent - elsősorban a fejekben! Vannak jó példák arra, hogy az innováció működik, nem csak az egyetemi kutatóintézetekben. Arra, hogy hogyan lehet a semmiből vala­mit csinálni, jó példa a Mozaik Ki­adó, amely az el­múlt évtizedben az ország egyik legsikeresebb tan­könyvkiadójává vált, sorra nyeri a díjakat. Összeállt néhány fiatal, rendkí­vül képzett szakember, és a tudás erejé­vel hegyeket volt képes megmozgatni. Érdemes összevetni, hogy Klebelsberg Kunó kilenc év alatt mit tudott tenni, és mi történt az elmúlt másfél évtizedben Szegeden. Azok tudtak talpon maradni, akik magasan képzettek voltak, és nem a sült galambra vártak, hanem kiküz­dötték maguknak az eredményeket. Jó lenne, ha a bankok - nem uzsorakamat­ra - tőkét is biztosítanának az előremu­tató kezdeményezésekhez. H. ZS. Kovács Zsigmondot mérnöknek szánták, karikaturista lett Akit a cégek is bérbevesznek Méregtelenítés géppel, kézzel, teával Teafüvek és gyógykészítmények Fotó: Frank Yvette Az ünnepi trakta után sokan úgy érzik, rájuk fér egy rövid böjt, vagy inkább egy kiadós méregtelenítés. A népszerű kúrák persze nem feltétlenül járnak együtt a koplalással: ihatunk gyógyteát, ki­próbálhatjuk a nyirokmasszázst vagy a gépesített méregtelenítést. Egyes szakemberek szerint azonban mindez fölösleges. Keramikusnak indult, majd két hónapig gépészmérnöknek ta­nult a szegedi Kovács Zsig­mond. A fiatalember végül por­celántervezőként végzett, köz­ben, akiről csak lehetett, ka­rikatúrát készített. Verebes István, Gundel Takács Gábor, Bárdos András - csak néhány név azok közül, akik­kel megosztja mindennapjait a szegedi Kovács Zsigmond. A sztárok ugyanis nála laknak, igaz, csak karikatúra formájá­ban. - Már kiskoromban szerettem rajzolgatni, így nem volt kérdés, hogy grafikus akarok lenni - me­sél az indíttatásról Kovács Zsig­mond. A most 30 éves fiatalem­ber a szegedi Tömörkény István gimnázium grafikus szakára je­lentkezett - a nagy túljelentkezés miatt nem került be. Helyette a kerámia szakot választotta, de a rajzolást egy percre sem hagyta abba. Rajzaival mégsem itt, hanem a kecskeméti Gépipari és Automa­tizálási Műszaki Főiskolán tűnt ki. Mit keresett a művészi véná­val megáldott fiatalember egy műszaki iskolában? - Édesapám mérnök, aki mindenáron azt szerette volna, hogy én is az le­gyek. Két hónapig élveztem a műszaki iskola vendégszeretetét, de nem nekem találták ki - me­séli. Ez az idő mégis elegendőnek bizonyult, hogy mindenki meg­ismerje: tanárairól és csoporttár­sairól számtalan karikatúrát ké­szített, ami nagy sikert aratott modelljei között. - Hogy karika­turista leszek, az az iparművé­szeti egyetemen dőlt el. Két grafi­kaórát lekéstem - csoporttársa­im egy portrérajzolás végén tar­tottak. Mivel muszáj volt elké­szítenem a rajzot, a modell jel­legzetességeit emeltem ki. Elké­szült az első hivatalos karikatú­rám. Az egyetem elvégzése után Sze­gedre jött vissza, ahol családot alapított. A karikatúraüzlet pe­dig egyre népszerűbbnek bizo­nyult. Az ország minden pontjá­ról érkeznek a megrendelések: valaki családjáról, főnökéről, mások háziállatukról kérnek raj­zot tőle. Hogyan készül egy karikatúra? - Ha ránézek valakire, egyből van benyomásom róla. Kezdet­ben tele voltam bizonytalanság­gal, ma már tudom, hogy építsek fel egy rajzot. A fejformát nézem először, az arányokat rögtön lá­tom. Munka közben pedig min­dig nevetek - mondja, bizonyítva azt, humor nélkül nem lehet jó karikatúrát készíteni. Kovács Zsigmond divatos pr-ajándéknak is számít. Több cégrendezvényen is fellépett, ahol egész vagy fél napra bérelték ki: rajzolja le a cég alkalmazotta­it, ügyfeleit. Karikatúráira leg­többször a cég lógóját is fel kell rajzolnia, az emberek ne felejt­sék el, hol készült a kép. - A mo­dellek első reakciója a nevetés, amit egy kis elgondolkodás kö­vet: tényleg ilyen vagyok? Meg­sértődni azért még senki nem sértődött meg - mesél a tapaszta­latokról. A jó referenciaanyag elenged­hetetlen a szakmában - válaszol arra, hogyan kelti fel megrende­lői érdeklődését. - Azokat a sztá­rokat rajzolom le, akiket min­denki ismer. Például a Heti hetes szereplőit. Kovács Zsigmond egyedül azt hiányolja, hogy a sztárok nem tudnak munkáiról. - Jó lenne visszajelzést kapni tő­lük - mondja. Pierrot és Verebes István véleményére különösen kíváncsi - ismerősei szerint őket sikerült legjobban karikíroznia. A lehetőség pedig megvolt: Pier­rot-val személyesen találkozott egy Megasztár-válogatáson. A fi­atalember a tehetségkutató mű­sor döntőjébe szeretett volna be­kerülni, de hangját még nem tudja olyan mesterien kezelni, mint tollvonásait. Karikatúrái­ból ugyan megél, de az éneklésről a mai napig nem tett le. - Ha ez mégsem jönne össze, karikatúra­oktatással szeretnék foglalkozni - mesél terveiről. K.G. G. Bár a megújulásra klasszikusan a tavasz a legalkalmasabb évszak, sokan döntenek úgy: nem cipelik rügyfakadásig a szervezetükben felhalmozódott méreganyagot, megszabadulnak tőle még év ele­jén. Mára egyébként is elfogyott a hűtőből a kocsonya, a töltött káposzta, ideje hát egy rövid böjtnek vagy gyömbérteakúrá­nak, esetleg gépi tisztító kezelés­nek. A választék bőséges, hiszen a méregtelenítés ma már külön üzletág. Ha valaki például annyi­ra elszánt, hogy a „pancsakar­mát" választja - a téma interne­tes gyűjtőoldalán közöltek sze­rint - többek között olajozásra, izzasztásra, hashajtásra, sőt be­öntésre számíthat. ízlés szerint választható ezenkívül krumpli­vagy eperdiéta, illetve léböjt is. Pallagi Anita masszőrként dol­gozik egy szegedi szépségszalon­ban. Méregtelenítéshez a nyirok­masszázst ajánlja. - A simító, körkörös mozdula­tok gyorsítják az anyagcserét, ak­tiválják az immunrendszert. A masszázs segíti a méreganyagok távozását, és feszültségoldó, fáj­dalomcsillapító hatású. Ajánlott azoknak is, akik sugárterápián estek át. Az egyórás kezelést tíz alka­lommal érdemes ismételni, de van, aki nemcsak kúraszerűen, hanem rendszeresen masszíroz­tat. A kezelés fontos kiegészítője a folyadék - naponta két liternyit meg kell inni -, amely kiöblíti a szervezetből a káros anyagokat. Katona Gabriella gyakori ven­dég Anitánál. Az asszony két ok­ból választotta a nyirokmasz­százst: ülőmunkát végez és erős dohányos. - Megkönnyebbül a testem, olyan, mintha 5 centivel a föld fölött járnék masszázs után. Elmúlt a gerincfájdalmam és türelmesebb vagyok a kezelé­sek óta - fogalmazott az elége­dett vendég. A fiatal masszőr a méregtelení­tő technikák között említette még a gyógyteákat vagy a test-te­kercselést. A szigorú böjtöt azon­ban - orvosi felügyelet nélkül ­nem ajánlja. Egy másik szépségszalonban megtudtuk: gép segítségével is salaktalaníthatunk. Ez erre szol­gáló kapszula alakú masina inf" ravörös hő és gőz együttes alkal­mazásával javítja az anyagcserét­A szalon „méregtelenítő üzlet­ága" népszerű: idősebbek és fia' talok, nők és férfiak szabadulnak meg itt a felgyülemlett méreg' anyagoktól. GONDA ZSUZSANNA JÓ MÁJ £ A terápiák és kezelések hatékony; ságában azonban nem mindenki hisz. Martin Wiseman, a Univer­sity of Southampton vendégpro­fesszora szerint fölöslegesek 3 kúrák, hiszen a máj úgyis hatéko­nyan lebontja a méreganyagokat­Egyes dietetikusok szerint a mér­tékkel alkalmazott kúra és diéta nem árt, hiszen segíthetnek meg­szabadulni káros szokásoktél és az étkezési túlkapásoktól. Verebes István és Pierrot: a művész szemével Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents