Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-03 / 283. szám

NAPI MELLÉKLETEK SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2005. DECEMBER 3. Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU SZENT ÁGOSTON MONDJA: „Ó SZÉPSÉG! SOKÁIG KÍVÜL KERESTELEK ÉS TE BELÜL VOLTÁL" Közös úton Különös film készült a bencésekről. Több mint ezer év történéseit, szolgálatát mutatja be a rend feje, a pannonhalmi főapát. Várszegi Asztrik, a közvetítő, aki övéivel az Istentől kapott utat játja, a szeretet nyelvén naponta szólongatja a világot, és állhatatos hittel épít lélektől lélekig hidat. -Az a filmből is kiderül, hogy főapát úr bátor ember, hiszen az évszázadok alatt széttöredezett világ olyan részei között akar közvetíteni, amelyektől gyakran nem kenyeret, hanem követ kap igyekezetéért. - Pannonhalma üzenete részben az értékes örökségünk, részben pedig a közös munkánk eredménye. Az nyilvánvaló, hogy a monostor látható fejében, a főapát személyében sok minden összpontosul. Hogy mi az, amit közvetíteni akarok? Az apostol azt mondja: az igazi közvetítő Isten és ember között - „mediator dei et hominum" - nem más, mint Jézus Krisztus. Én ennek a Krisztusnak vagyok a foglya, de nem a bilincs keménységével, hanem az elkötelezettség örömével és édességével. Jézus nyomán azt próbálom közvetíteni, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél. Isten a szeretet, s mi a gyermekei vagyunk, és össze akar gyűjteni bennünket még akkor is, ha mi félelmeinktől, előítéleteinktől, gyűlöletünktől vagy irigységünktől vezettetve vagy kicsinységünktől akadályoztatva keveset fogunk fel ebből a nagyságból. A másik, amit egy múlóban lévő, hívő élet tapasztalata alapján szeretnék még közvetíteni, nem más, mint az, hogy Isten mindenütt, a mi szívünk mélyén is ott lakozik. Szent Ágostonnal együtt előbb-utóbb rádöbbenünk: „Ó szépség! Sokáig kívül kerestelek és te belül voltál". így van ez, ezt kell tennünk! Odavezetni az embereket saját életük, saját létük forrásához, magához Istenhez. Az örömünk, a békességünk, a boldogságunk, mind-mind a bennünk lakó Isten ajándéka. - Pannonhalma vendégei, 11. János Pál pápa, Barthalomeosz ökumenikus pátriárka, Alekszíj pátriárka, az orosz ortodox egyház feje, a dalai láma, mindannyian a közvetítés jelképes sarokkövei. - Valóban! Róma püspökének, II. János Pál pápának komoly szívügye volt, hogy a keleti kereszténységgel mielőbb kiengesztelődjünk. Konstantinápollyal, a bizánci kereszténységgel, amelyet Barthalomeosz képvisel, a kapcsolat Bencések A magyarság letelepedését követő első nagy közigazgatási szervezés a mai Csongrád megye területén a bencés szerzetesrendhez, közelebbről Szent Gellért püspökhöz köthető. A X. század első éveiben a Tisza-Maros vidékére Pannonhalma, Zombor, Bakonybél és Zalavár híres Benedek-rendi monostoraiból hívta ide első munkatársait Gellért, és Marosváron, később a Csanádnak nevezet erődítmény falai között kialakított monostori központból szervezte meg azt az egyházközségi hálózatot, aminek eredményeképp gyakorlatilag néhány kilométerenként - falvanként - egy-egy kisebb szerzetesi központ működött a csanádi térségben. Ezekhez a szerzetesi intézményekhez iskola, ispotály (kórház) és mintagazdaság is kapcsolódott, sokuk hiteleshelyként (korabeli hivatal) is működött. A mai Csongrád megyében és közvetlen környezetében két monostor, a csanádi és a szeri élte túl a tatárdúlást, 1242-t követően, a pusztítás következményeként teljes hanyatlásnak indult ez, a korabeli Európa legvirágzóbb kulturális központjaihoz hasonlóan gazdag térség, a török időkre már csak néhány épület maradt épen, és talán tucatnyi szerzetes élt a falak között. Az oszmán fennhatóság a ferences rendi szerzeteseken kívül minden más keresztény rendet elűzött, így az itt maradt bencéseknek is menekülniük kellett, akik ezt követően nem is tértek vissza, ma már csak a rend egykori életének régészeti emlékei tanúskodnak monostoraikról. I.SZ. A konstantinápolyi egyetemes pátriárka, I. Barthalomeosz 2000 augusztusában járt Pannonhalmán, Várszegi Asztrik főapát vendégeként már teljességgel rendeződött, az orosz ortodoxiával is a krisztusi egység jegyében alakul. A dalai láma pedig valamiképpen a többi világvallás jelképének tekinthető. II. János Pál pápánk az assisi imatalálkozókon kifejezte szándékát, hogy a keresztények, a katolikusok rendezzék soraikat, történelmüket saját gyökereikkel, az ortodoxiával, a zsidósággal és a protestáns testvérekkel is. Ezt a közös utat keressük, ezt kell keresnünk a jövőben is, hiszen Isten mindannyiunk békéje, béke az Ő neve. - A film központi alakja a karizmatikus főapát, de mennyit mutat meg az alkotás az isteni derűvel megáldott emberből? - A vidám természetemhez talán egyik szerény adalék a filmben, mikor egy olyan viszszaemlékezés részletét olvasom fel, amelyben az áll, hogy a bencések excentrikusak, nehezen megközelíthetők. Vagyis, ha hirtelen „törnek" rájuk, akkor olyanok, mint a teknősbéka vagy a csiga: viszszahűzódnak páncéljukba, házukba. S ennél az utolsó gondolatnál belehahotázok a kamerába. De felidézhetnék még egy jelenetet is, amely halkan az A közvetítő A közvetítő című filmet három részben, december 4-én, 11-én és 18-án délelőtt 11 órától vetíti a Magyar Televízió ml-es csatornája. Petényi Katalin és Kabay Barna lírai dokumentumfilmje a több mint ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság „a világot egységben látó, a személyiség kibontakozását segítő, humánumot szolgáló szemléletét" mutatja be. Azt a megszentelt helyet, ahol a párbeszéd nevében megbékélést hirdetnek emberek népek és vallások között. Az alkotás központi alakja, tengelye Várszegi Asztrik főapát, aki teljes személyiségével és tevékenységével a kereszténység megújulását szolgálja. Küldetése van és a személyes szabadság nevében, dialógusban áll hívőkkel és szabad gondolkodókkal, párbeszédet folytat életről, halálról, morális értékekről, a közös emberi jövő lehetőségeiről. Kezdeményezéseivel gyakran ellenállásba, értetlenségbe ütközik. A Petényi Katalin és Kabay Barna által megkomponált képsorok nemcsak- a szerzetesek elhivatottságát, a spirituális és a hétköznapi cselekvés harmóniáját mutatják be, hanem felelevenítik azokat a történelmi jelentőségű találkozásokat is, amelyek az egymástól különböző, egymástól elszakadt vallások közeledését, megbékélését szolgálják Szent Márton hegyén, a pannonhalmi monostorban. egyéniségemről árulkodik. Azt a néhány percet, mikor a lejtőn lefelé biciklizünk. Itt nagyon is látszik a főapát emberi arca, hiszen mikor ég és föld között, két keréken száguldozunk, akkor nem a méltóságunkra, hanem az egyensúlyozásra figyelünk. GÜLCH CSABA KÖNYV A SZEGEDI KATOLIKUS PAPOK ÜLDÖZÉSÉRŐL a felhők felett Új könyvet jelentetett meg a Bába Kiadó A csillagok a felhők felett is ragyognak A szegedi katolikus papok üldözése az 50-es években címmel. A szerző, Visy Gábor a kötetben dokumentumjáték formájában mutatja be a szegedi papsággal szemben folytatott rendőrségi eljárásokat. Visy Gábor személyesen ismerte Csizmazia Rezső, Havass Géza, Katona Nándor és Majtényi Béla római katolikus lelkészeket, akik maguk is részesei voltak a papok 50-es évekbeli üldöztetésének. Visszaemlékezéseik és az egykori rendőrségi iratok, ügynöki jelentések a forrásai a most megjelent könyvnek. A kötetről tartott könyvbemutatón Gyulay Endre megyés püspök, Szalay István volt egyházügyi államtitkár, Majzik István kiadó és a szerző vett részt az Alsóvárosi Kultúrházban. Gyulay Endre, aki maga is átélte az 50-es évek üldözéseit, személyes történeteivel emlékezett vissza azokra az időkre, amikor sokakat bebörtönöztek csak azért, mert teológiát hallgattak. A könyv tanúsága szerint a légből kapott vádak sokszor nevetségesek voltak: akadt akit azért marasztaltak el, mert misézés közben a hivatalos egyházi körlevelet elhadarta, pedig olyan „fontos" kérdésekről volt bennük szó, mint a népfront ügye. Ilyen téma persze csak azért kerülhetett be a körlevelekbe, mert a párt ellenőrizte, és átírta azokat. Visy Gábor munkájában felhívja a figyelmet a politikai rendőrség szerepére, szervezőmunkájára, ami eddig nem kapott megfelelő hangsúlyt a téma kapcsán. A könyv legérdekesebb része a megfigyelések módszereinek leírása. A levelezések átkutatása, a lehallgatás mindennapos volt akkoriban, csakúgy, mint a „gyóntatószéki tesztelés", de ha kellett, akár falat is bontottak a szomszéd lakásból egy megfigyelés kedvéért. Az est végén a beszélgetés hallgatói közül többen is a pódiumon emlékeztek vissza az ötvenes évekre. Arra, hogy azokban a nehéz időkben hogyan próbálták megőrizni hitüket, becsületüket, vagy arra, miként váltak maguk is a rendszer üldözöttéivé. F.G.