Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-03 / 283. szám

8 •MEGYEI TŰKOR" SZOMBAT, 2005. DECEMBER 3. Nyolcvannyolc országban fordult meg a szegedi Mizsik Attila Az óceánjáró borszakértő Külföldre is viszik Szamosközi Antal képeit Zöldségesből lett festő Szentesen Térmészetfestőnek tartja magát a szentesi Szamosközi Antal, aki 39 évesen fordult a képzőművészet felé. Korábban zöldségke­reskcdéssel foglalkozott, és kényszerhelyzetben fogott ecsetet a kezébe. Realista stílusú képeit nemcsak a közönség kedveli, hanem országos pályázatokon a zsűri is díjazta azokat. Három-, négy- és ötcsillagos hajók, több esztendő az óceánon, napi 10-16 óra mun­ka, 88 ország és a bor szeretete, ismerete. Ezzel a tapasztalattal tért vissza Szegedre a 28 éves Mizsik Attila, aki borról való is­mereteit egy tanfolyamon másokkal is meg­osztja. A szegedi Krúdy középiskolában végzett ven­déglátós fiatalember, Mizsik Attila az iskola után egy belvárosi étterem konyhavezető sza­kácsaként dolgozott, s még nem volt húsz­éves, amikor első szerződését aláírta egy ügy­nökséggel. 1997 januárjában szállt fel az Ecs­tasy nevű háromcsillagos, 2400 vendéget fo­gadni képes óceánjáró hajóra, amelyen 1000 fős személyzet leste éjjel-nappal a vendégek óhaját. - Az első munkám hat és fél hónapig tartott, a Karib-tengert jártuk be - mesélte Mi­zsik Attila. - Amikor először költöztem fel az óceánjáróra, rosszul csomagoltam, később az­tán már tudtam, hogy pulóver, kabát nem kell, de legalább 30 pár zokni és alsónadrág szüksé­ges, munkaruhát pedig mindenütt adnak. Kkisegítő pincérként kezdte: napi 16-18 órát dolgozott, mosogatott és takarított, le­szedte az asztalt. Később aztán feljebb lépett a ranglétrán. - Ha rátermett, talpra esett az ember, akkor előléptetik. Vannak olyanok, akik akár egy évet várnak arra, hogy pincér­ként dolgozhassanak, nekem erre rövidebb időt kellett várnom. A fiatalember hozzátette: a hajókon sokan nem bírják a folyamatos munkát. Heti egy al­kalommal kapnak pihenőt a pincérek, ez azt jelenti, hogy reggelinél vagy ebédnél nem kell dolgozniuk, de vacsoránál minden kézre szükség van. A Splendour of the Seas volt a következő munkahelye. Az ötcsillagos óceánjárón is­mét a ranglétra aljáról kellett kezdenie. - Ket­tő órakor foglaltam el a kabinomat, ötkor pe­dig már pincér voltam - mesélte gyors előlép­tetésének történetét. A karakán fiatalember megkereste a főnökét, és elmondta neki, hogy van már tapasztalata. Ezzel a hajóval bejárta Európa, Észak-Afrika és Dél-Amerika partjait. Nem érte be persze ennyivel, elszer­ződött egy hatcsillagos hajóra - borpincér­ként. A 900 személyes Christal Symphony igazi luxushajónak számít, több mint egy évtizede minden évben elhozza a legmagasabb kate­góriába sorolt hajók között a legjobbnak járó díjat. Itt már magasabb volt a követelmény: a vendégektől a harmadik napon már nem il­lett megkérdezni, hogyan isszák a kávét, és mennyire átsütve szeretik a steaket. Mizsik Attila 8 évet töltött óceán járókon, 88 ország­ban fordult meg. - A kedvenc helyem, ahová bármikor visszamennék, a Kajmán-szigetek. Nyolemérföldes homokos tengerpartjával maga a paradicsom. De említhetném Észak-Norvégiát, ahol hajnali fél háromkor még világos van. Vagy a szintén csodálatos chilei fjordokat. Az anyagiakról annyit mond: egy évben 8 hónapot lehet hajón dolgozni. Havonta átla­Az óceánjárókon szerzett szakmai tapasztalatát osztja meg a borbarátokkal a szegedi Mizsik Attila Fotó: Schmidt Andrea gosan 500 ezer forintot lehet keresni, ezért azonban rengeteget kell dolgozni és jól kell teljesíteni. Ennyi országgal és élménnyel a háta mö­gött Mizsik Attila úgy gondolja: borpincér­ként nagy tapasztalatot szerzett, amelyet Szegeden szeretne másokkal is megosztani: tanfolyamot tart, amelyet a megyei borrend­del, a Hansági középiskolával, és az egyik szegedi borszaküzlettel együtt szervez. NYEMCSOKÉVA BOR, PULYKA ÉS HAL £ A karácsonyi menühöz kértük Mizsik Attila segítsé­gét A sült pulykához fehér bort ajánl, félédeset vagy édeset. Zengőt, vagy sárga muskotályt szervírozna hozzá. Aki a vöröset szereti, az lágyabb, gyümöl­csösebb, édesszerű zweigeltet vagy pinot noir-t fo­gyasszon. A roston sült halhoz félszáraz zöld velte­lini illik, vörösből finom medinát lehet hozzá páro­sítani, abból is inkább a fiatalabb évjáratot. Termékeny alkotó a szentesi Szamosközi Antal, aki három év alatt több mint két­száz olajképet fes­tett. Máig rejtély számára is, hogy tört felszínre benne ez a fajta tehetség, azt azonban biztosan tudja, hogy a nagy­mamájának a testvé­re festett, s a család­ból örökölhette a vé­nát. Am minderről fogalma sem volt egészen 39 éves ko­ráig a zöldségkeres­kedéssel meg -ter­mesztéssel is foglal­kozó Szamosközi Antalnak. Azt mesé­li, hogy régebben so­kat jártak kiállítá­sokra, s ő mondogat­ta a feleségének: ilyen képet én is tud­nék festeni. A neje azonban csak legyin­tett e megnyilvánu­lások hallatán. A sors azonban úgy hozta, hogy pár évvel ezelőtt kemény tél volt, ezért Sza­mosköziék nem tud­ták piacra vinni a zöldségeket. Antal számára maradt a szobafogság, s egyik ilyen bezártságában lerajzolta a nagyob­bik lányát. A család elámult, mert na­gyon jól sikerült. Ez­zel a rajzzal aztán megkereste a Szegvá­ron élő grafikust, Kun Rezsőt, aki csi­szolgatta a tudását. A grafika azonban nem elégítette ki, jöttek hát a pasztell­képek. Csak ezek után következett a nagy kaland, az olaj -r- mondta. Sokat kö­szönhet a szegedi festőművésznek, Si­mon Ferencnek, aki az alapok elsajátítá­sánál segített neki. Tábori kurzusokon meg szakkönyvekből is mélyítette az is­mereteit. A most negyvenkét éves Sza­mosközi Antal rea­lista stílusú tájképe­it, csendéleteit min­denesetre szereti a közönség, és vadá­szati témájú orszá­gos pályázatokon a zsűri is díjakkal is­merte el a szentesi alkotó művészetét. A festményeit nem­csak hazai gyűjtők kedvelik, hanem Né­metországba, Hol­landiába és Horvát­országba is eljutot­tak főleg természet­elvű képei. Többen javasolták neki, pró­bálkozzon moder­nebb irányzatokkal, ám ő úgy van vele: egyelőre megmarad a klasszicizmusnál. Szerencsés ember­nek mondja magát Szamosközi Antal, aki azt sem titkolja el, hogy jól megél a festészetből. A csa­ládja persze büszke a sikereire, és támo­gatja is mindenben. E háttér nélkül nem tudna csak az alko­tásnak élni. Az pedig nem zavarja, hogy nincs papír a kezé­ben, azaz nincs dip­lomája. Úgy van ve­le: manapság aki ecsetet vesz a kezé­be, festőművésznek mondja magát, pedig szerinte száz közül jó, ha kettő végzett képzőművészeti fő­iskolát, egyetemet. Szamosközi Antal azt gondolja: ő már nem amatőr, hanem autodidakta festő. Egyébként pedig azt vallja, hogy úgyis a közönség dönt az al­kotásairól. BALÁZSI IRÉN Szamosközi Antal úgy gondolja, ő nem amatőr, hanem autodidakta Fotó: Tésik Attila Fel kellene újítani a szabadtéri pályákat Alig sportolnak a hódmezővásárhelyi testnevelők A vásárhelyi stadionban elkelne egy műfüves pálya Fotó: Tésik Attila Az iskolai sportlétesítmények fele van megfelelő állapotban Vásárhelyen - áll a város sportéletéről készült be­számolóban. Felújításra szorulnak a sulik szabadtéri pályái, s új tornate­rem kellene a Tarjáni, a Kalmár-, va­lamint a Kozmutza-iskolának. El­hangzott az is, városvezetők gyakrab­ban látogathatnák a sportrendezvé­nyeket. Hatvanmillió forint jutott idén a sport­élet támogatására Vásárhelyen. Más megyei jogú városokkal összehasonlít­va ez kevésnek tűnik, miután egyes te­lepüléseken 80-100 milliót fordítanak erre a célra, derült ki a minapi közgyű­lésre összeállított előterjesztésből. Az anyagot készítő Elek András, a városi sportpáholy vezetője kiemelte, hogy a húsz önkormányzati fenntartású isko­lában tanító testnevelök közel fele nem sportol semmit, azaz csak „leadja" az órákat. Csak minden második iskolai sportlétesítménynek megfelelő az álla­pota. A Tarjáni Általános Iskolának, a Kalmár Zsigmond-, valamint a Koz­mutza Flóra-iskolának viszont új tor­naterem kellene, s fel kellene újítani valamennyi oktatási intézmény sza­badtéri pályáját. Mint arról már beszámoltunk, a Gregus és az Eötvös szakközépiskola közös udvarán a tervek szerint egy sportcsarnokot építenek, amelyet a két oktatási intézmény diákjai mellett a vásárhelyi sportolni vágyók is hasz­nálhatnának. A mintegy 725 millió forintos beruházás árát a kivitelező hi­telezné, a város és az állam pedig 15 éven keresztül törlesztené. Ezzel kap­csolatban Elek András megjegyezte, hogy a létesítményben jó lenne kiala­kítani esetleg teke-, illetve bowlingpá­lyát, amely a befektetőnek hasznot hozna, s bővülne a tömegsport kínála­ta is. A városi sportlétesítmények közül talán a legrosszabb állapotban a stadi­on van. Bár nemrég megkezdődött a felújítása, azonban Elek András sze­rint nagyon fontos lenne, ha pályázati segítséggel műfüves pályát alakítaná­nak ki, illetve megoldanák a pályák vi­lágítását. A beszámoló készítője egyébként úgy vélte, a város vezetői­nek több sporteseményen kellene megjelenniük. Hasonlóan vélekedett erről Fekete Ferenc települési képvise­lő, a sportbizottság elnöke is, aki sze­rint jogos a kritika. A közgyűlés egyéb­ként azzal fogadta el a beszámolót, hogy ötéves sportkoncepciót készíte­nek, melyben a fejlesztési és anyagi le­hetőségek is helyet kapnak. T.A.

Next

/
Thumbnails
Contents