Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-24 / 301. szám

VIII. CSENDES EJ 2005. december 24., szombat BIBLIAI VILÁG, MAI PÁRHUZAMOK 0-, új és legújabb szövetség Természeti-társadalmi kataklizmák között jött létre a kereszténység kétezer-valahány évvel ezelőtt. A Római Birodalom, hatalma csúcspontján, a kor szintjéhez képest elképesztő mérvű gazdasági tempót diktált, és ezt - az akkori technikai fejlettség mellett - csak az emberi s természeti erőforrások rendkívüli kizsarolásával lehetett teljesíteni. Ilyen körülmények között alakult ki a kereszténység, új szemléletet honosítva meg, mely biztosította a „fönntartható fejlődést" - a mai napig. Az ó- és az új szövetség után egyfajta „legújabb szövetségre" lenne szükség, már nem csupán egy népcsoport, nem is csak az emberiség, hanem az élet egésze fönnmaradásáért ezt ökologizmusnak is hívják. Számos - még inkább számtalan - párhuzam lelhető a bibliai idők s a mai kor természeti problémái között - mondja Sümegi Pál, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) földtani és őslénytani tanszékének vezetője. Környezet kétezer éve A kereszténység kialakulásának helyszíne - a Földközi-tenger keleti szegélye, a mai Szentföld és környéke - a termelőgazdálkodás egyik bölcsője. Az ember itt már Jézus születése előtt több ezer évvel földet művel, állatot tenyészt, a világ első kultúrtáját hozva létre. A területen, mely nemrég lett a Római Birodalom része, egyik kereskedelmi központ alakul a másik után a tengerparton, gályák szelik a tengert. A kőszenet nem ismerik, energianyerésre a kivágott erdőkből szénégetéssel nyert faszenet használják. A faszenet jórészt ércből való fémkinyerésre használták: a légiók fegyverzete rengeteg fémet igényelt. A kohászati központok csak úgy nyelték az erdőket, akkor kopaszodott le a mediterrán táj, hordódott le a termőtalaj a csupasz karsztig, sárfolyamok zúdultak a tengerbe. Róma akkoriban éri el katonai-gazdasági hatalmának csúcspontját, kezdődik a császárok kora. Római uralkodó osztály települ a szegény nép nyakába, közben maga a zsidóság is megosztott, egyik része kiegyezik a hódítókkal, másik része lázong, egyik felkelés a másikat követi - kataklizmaközeli volt a világ. Az elrémisztő Mesterséges oázis az egykor gazdag vegetációjú Negev-sivatag vad felvidékén FOTÓ: DM/DV akkor indul meg a sivatagosodás. Igen: ahol ma sivatag van, valamikor sztyeppterület volt - nem véletlenül beszél a Biblia pusztáról -, juhnyájak, gulyák legeltek, gabonamező hullámzott a feltört földeken. Folyók szelték keresztül a területet. Mind északabbra nyomul a jövendőbeli Szahara, létrejön a Negev-sivatag. A sztyeppei pásztortörzsek elvesztik a megélhetésüket, kezdődik a kényszervárosiasodás, az emberek leszorulnak a tengerparti kereskedelmi központokba, ott szembetalálkoznak a rómaiak létrehozta, kataklizmatikus állapotokkal - s kétségbeesnek. KoPróféták és Messiás „Kitermelődnek" a kisebb-nagyobb próféták, társadalmi problémákra, tragédiákra érzékeny emberek, és lázasan keresik a megoldást. Bontakozóban egy új eszmerendszer. Egyik látnók ezt tesz hozzá, a másik azt, s így tovább - és végül, Jézus tanításaival, a Saulusból lett Paulus egyházteremtő tevékenységével összeáll a kép. Megtörténik a robbanásszerű, döbbenetes váltás: Jézus már nemcsak a zsidó népnek igyekszik átadni üzenetet, hanem az egész emberiségnek. S a kezdetben üldözött kereszténység szétterjed az egész birodalomban. Mi a varázsereje? Tagadta mindazt, amit a rómaiak hoztak létre, erőszakot, kegyetlenséget, mértéktelenséget, és a békés egymás mellett élésre tanított. Azaz alternatívát nyújtott. Nyilvánvaló volt ugyanis - ha nem is tudatosították magukban az észlelők, de érezték -, hogy a rómaiak alkalmazta elvek szerint csak egy bizonyos számú embert tud eltartani a megrendült állapotú, leromlott környezet. Önkorlátozás kell az elemi létfeltételek megmaradásáért. Nem tett mást, mint a jelen igényeinek leszállítása árán biztosította a következő generációk fönnmaradását. „Kiigazította" a rómaiak hedonizmusát, mely a jövő társadalmat is föláldozta volna pillanatnyi érdekekért. Ennek az „eredeti" kereszténységnek természetesen semmi köze nem volt ahhoz az elfajult változatához, amellyé számos helyen nemsokára változott, de az eredeti lényegéhez való visszatérést újra meg újra megkísérlő törekvésekkel évszázadokon át lehetővé tette a társadalmi-technikai „fenntartható fejlődést". kép, az éjjel-nappal vöröslő ércpörkölőkkel, a gomolygó füsttel, az amfiteátrumok állatviadalaival nem valami elképzelt kép: ásatások sorozata rekonstruálta az egykori helyzetet. Kutatások igazolták: a kereszténység kialakulása korában a Szentföldről és környékéről elfogytak a lombos fák, s óriási volt az ólom-, kadmiumszennyezés. Puszta helyett sivatag Megkezdődik ugyanebben az időben, és több szá? éven át tart egy fölmelegedés, rábbi életformájuk megszűnik, és ez az új nem az övék, idegenek erőltetik rájuk, s nem is ad biztonságot: természet és társadalom egyaránt fenyegető. Nincs, amibe fogódzhatnának a talajt vesztett tömegek, és ilyen körülmények között - nem csak itt és most: mindig s mindenkor - kialakul a messiásvárás. Új előremenekülés Centrum s periféria - gazdaságilag így osztható föl a világ. A centrum, ahol a gyarapodás létrejön, újabb s újabb technikai újításokat kezdenek alkalmazni, folyton sugározza ki magából e gazdagságot, és így önkéntelenül is húzza maga után a perifériát. Ám hogy az ne tudja beérni, folyamatosan előre kell menekülnie, folyamatosan teljesítenie kell. Róma - mai szemmel nézvést esztelennek tűnő - rohanása egy gazdasági centrum előremenekülése, végső erőfeszítése volt a szerzett előny megtartására a perifériához - a minden irányból támadó barbárokhoz - képest. Ám mert embert és környezetet értéknek nem tekintő szemléletmódja miatt nem kereste túlzottan az innováció lehetőségeit, nem tudott túllépni egy kritikus energiaküszöböt, és így elbukott a periféria - a népvándorlás tömegei - csapásai alatt. Ma is hasonló határon állunk: tovább kellene fejlődnünk, de megint itt egy - a jelenlegi energiahasznosítási lehetőségekkel meghaladhatatlan energiaküszöb. Figyelmeztető jelek Nem kell hozzá közvetlen csapás: ma már csupán a környezetpusztítás is elegendő a bukáshoz. „Az én városaim nem pusztulnak el, élők lesznek, és bevilágítják az évezredeket", írta Hadrianus, a nagy építkező, sétálva a korábbi kultúrák romjai között. Mi hasonlóan gondolkozunk jelen városainkkal kapcsolatban, a római korabeli romok közt sétálva. Ám - s ez a római kor, a kereszténység kialakulása korának, üzenete számunkra - e pusztulásnak nem kell szükségképp bekövetkeznie. Csak akkor kell tőle tartani, ha a világ vezetői, illetve tanácsadóik szem elől tévesztik: nem az épületek, utak, városok a legfontosabbak, hanem akik ezeket létrehozzák. S, mert nem létezhetnek egymás nélkül, minden, ami él. Létezik egy terjedő eszme, keveset beszélnek még róla, az ökologizmus. Talán - karácsony van, szóljunk bibliai nyelven egyfajta „legújabb szövetség"-re lenne szükség, kiterjesztve minden élőre, élőhelyre. A valahai katasztrófák, különböző megoldási kísérletek: mind-mind figyelmeztető jelek. Nem kellene mindennek újra, vagy még borzasztóbban, megtörténnie. FARKAS CSABA SZENTÍRÁS;MAGYARÁZÓ KÖNYVET ÍRT HARGITAI LAJOS Világi apostol a Máramarosból Csaknem kilencvenévesen fogott neki bibliamagyarázó könyve írásának Hargitai (Hrtter) Lajos. A Szegeden élő orosz-történelem szakos tanár, világi apostol végigélte és -szenvedte a 20. század sorsfordító eseményeit. A Jézus életéről és tanításairól szóló könyv azonban, terjesztési nehézségek miatt, nem jutott el az olvasókhoz. Egy légnyomástól zavart elméjű orosz tiszt agyonlőni készült Hitter Lajos tanítót, aki csupán feleségét védelmezte a pisztolyával hadonászó századostól. Már falhoz állították az abonyi Kestyán-kastély udvarán, amikor egy odaérkező másik tiszt közbelépett, és dulakodni kezdett kegyetlenkedő társával - eközben a tanító elmenekült. Kitelepítés Ez csupán egyeden epizód Hitter Lajos hosszú és próbatételekben gazdag életéből. A máramarosi havasok ölelte Kispatakon született 1906. február 28-án. Világra jövetelekor nemhogy orvos, de még bába sem volt a közelben, s édesanyja csaknem belehalt a szülésbe. De - amint a szegedi Acél utcában élő pedagógus fogalmazott - már ekkor, élete első óráiban megsegítette a Jóisten. Édesanyja a Mindenható szolgálatára ajánlotta föl a gyermeket, aki felnövekedvén, maga is papnak készült - ez a vágya azonban nem teljesült. Vándortanító édesapja nyomdokaiba lépve azonban mindvégig a jézusi útmutatások szerint igyekezett élni és dolgozni. Ukránul még ruszin szülőfalujában tanult meg. Az első világháború után a terület cseh kézre került, s kiutasították a hűségesküt megtagadó vándortanítót. Az anyaországban hónapokig egy vasúti vagonban laktak, majd az apa Kecskeméten helyezkedett el. Fia a kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után az abonyi katolikus iskolában kapott állást. S bár akkoriban még nem volt gyakorlat a családlátogatás, mindennap fölkereste egy-egy tanítványa otthonát. Az iskolai feladatok mellett nagy lelkesedéssel végezte ifjúsági nevelőmunkáját. Szívgárdát, katolikus legényegyletet, ifjúsági vöröskeresztet alapított. Öt tanyai kultúrközpontot hozott létre könyvtárral, rádióval, vetítővel, s ezekben előadásokat, tanfolyamokat tartott. Papság helyett házasság Hitéletét sem hanyagolta el: rendszeresen járt lelkigyakorlatra. A csoport vezetője, látva a fiatal tanító elkötelezettségét, fölajánlotta, hogy ha a papi pályát választja, egy év múlva fölvennék jezsuita növendéknek. Időközben azonban Hitter Lajos és az iskola egyik tanítónője megszerették egymást. Összeházasodtak. De továbbra sem tett le arról, hogy Istent szolgálja: belépett a ferencesek harmadrendjébe, s világi apostolként segítette a társadalom perifériájára szorultakat. Amikor Abonyt elérte a front, a kastélyt kifosztó, a tanítót is burzsujnak néző oroszok „megszelídítésére" zongorához ült, s eljátszotta a Volga, Volga... című dalt. Maga Vorosilov marsall rendezte be főhadiszállását a kastélyban, s innen irányította a főváros ostromát. A háború után Hitter Lajos a kisgazda párt ifjúsági szervezetének vezetője lett. (Nevét ekkortájt magyarosította: könyve címlapján is Hargitai (Hitter) Lajosként szerepel.) A pécsi egyetemen jogot tanult, az utolsó szigorlatokat azonban csak az időközben hatalomra jutott kommunista párt jóváhagyása híján nem tehette le. Oroszt viszont taníthatott, emellé pedig, második szakként, történelem tanári képesítést szerzett 1959-ben, a szegedi pedagógiai főiskolán. Könyv a ház árából Az evangéliumokról szóló könyv megírásának kezdetén már nyolcvanas éveiben járt. A kötetnek azért fogott neki, mert - ahogyan az előszóban olvashatjuk - látta maga körül az Isten nélküli élet szomorú következményeit. „Az ötvenes években nem mertek templomba járni az emberek. A szülők nem ismerték a bibliát, akik mégis olvasták, nehezen értették" - mondta a szerző. Az újszövetségben foglaltak időrendbe állításával összevonta a négy evangélium eseményeit, A bibliai idézeteket rövid értelmezés, önvizsgálat és fohász követi. A „Közelebb, közelebb, Uram, hozzád" című kötetet saját költségén, abonyi háza árából adta ki. A századik esztendős pedagógus csak azt fájlalja, hogy a 2000-ben, mindössze 500 példányban megjelent könyv terjesztését nem sikerült megoldani, így a mű csupán néhány olvasóhoz jutott el. NYILAS PÉTER Hargitai Lajos Közelebb, közelebb, Uram, hozzád című könyvét saját költségén adta ki FOTÓ: SCHMIDT ANDREA