Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-22 / 299. szám
«MEGYEI TŰKOR« CSÜTÖRTÖK, 2005. DECEMBER 22. Könyvek ezrei a Vajdaságba MUNKATÁRSUNKTÓL 10 ezer 480 könyvet adományoztak a szegediek a vajdasági magyar nyelvű könyvtárak számára. A 4,3 millió forint értékűre felbecsült adományt - 193 doboznyi kötetet - a gyűjtés kezdeményezője, Kozma József szegedi alpolgármester, országgyűlési képviselő tegnap adta át a vajdasági Topolya város polgármesteri hivatalában Egeresi Sándornak, a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza alelnökének. Az óriási mennyiségű könyvet egy topolyai raktárban helyezték el, onnan osztják szét a könyvtáraknak. A felajánlott könyvek között szép számban vannak tankönyvek, amelyek a magyar nyelvű oktatás színvonalának emeléséhez járulhatnak hozzá. Több ezer kötet gyűlt össze a magyar és világirodalom remekműveiből, s több mint 1500 könyv szól gyerekeknek, fiataloknak. Szép számmal ajánlottak fel a szegediek szakkönyveket, lexikonokat, útikönyveket, tudományos, háztartási és egészségügyi kiadványokat is. Rozsdamaró Rómában A Római Magyar Akadémia meghívására látogatott Olaszországba minap a Rozsdamaró népzenei együttes. A Népművészet Ifjú Mestere díjjal nem rég kitüntetett zenekar meglehetősen nagy számú közönség előtt adott nagy sikerű karácsonyi koncertet az olasz fővárosban. Trogmayer szerint sok kincs vész él, ha az állam nem veszi gondjaiba a közgyűjteményeket Pénzzavarban nem segít a múzeum Óriási közönséget vonzott a Munkácsy- és - megyénkben - a Chagall-kiállítás, ám közben a múzeumok helyzete romlik. Nincs torta a hab alatt - véli a megyei intézmény volt igazgatója. Szerinte új törvény kell. Tény: aki pénzzavarba kerül, hiába viszi be a falról levett képet a múzsák palotájába: a vételhez a múzeumoknak előbb pályázniuk kell. Amit mindenáron meg akarnak venni, arra valahogy kiszorítják a pénzt. Ha továbbra is a megyei önkormányzatoknak kell gondoskodniuk a múzeumok gyűjteményeiről, hamarosan komoly gondokkal kell szembenézni - véli Trogmayer Ottó, a Csongrád megyei múzeumok nyugalmazott igazgatója, aki Nincs torta a hab alatt címmel nemrég a Népszabadságban leírta: új jogszabályra van szükség, az államnak kell közvetlenül gondoskodnia a gyűjteményekről. Akik ugyanis az 199l-es tulajdoni törvénnyel a műtárgyállomáAyt a megyei közgyűléseknek adták, nem számoltak azzal, hogy a finanszírozás megváltozott, a kvóta sok mindent nem fedez. A feladatot pedig nem is veheti át a megyétől akárki. „Kíváncsi vagyok, hány önkormányzat fogja átvállalni a megyei tulajdont képező festmények, régiségek nem éppen olcsó bemutatásának, őrzésének, karbantartásának feladatát akkor, amikor EU-konform utakat, csatornákat, egészségügyi hálózatot kell létrehozniuk a mai ázsiai állapotok helyett." A nyugalmazott igazgató szerint megeshet, hogy aki azért visz be egy értékes tárgyat, képet, hogy valamennyi pénzt is kapjon érte, az csalódottan mehet haza. Mert a múzeum ma már azonnal nem tud fizetni: Néprajzi gyűjtemény a szegedi intézményben. Amit mindenképp meg akarnak venni, arra kiszorítják a pénzt Fotó: Schmidt Andrea előbb pályáznia kell, és négy-öt hónap múlva lehet eredmény. „Ugyan hány Seuso juthatott így kótyavetyére?" - teszi fel a kérdést Trogmayer Ottó. Aki azért akaszt le egy értékes képet a falról otthon, mert sürgősen pénzre van szüksége, tényleg csalódhat a múzsák palotájában. Az ötvenezer forint fölötti vásárlásokhoz már szükség van a szerzeményezési bizottság jóváhagyására, és a nagyobb értékű vételekhez tényleg pályázni kell. Vörös Gabriella, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója azt mondja, valóban nincsenek elkényeztetve, mégis sikerélmény számukra, amikor kiderül, a. több lábon állás révén némileg tényleg tudják növelni a mozgásterüket. - Rendszeresen vásárolunk képet a szegedi nyári tárlatokon, és a vételárra pályázatot adunk be mondja az igazgatónő. - Emellett a munkatársaim járják a régiségboltokat is, és előfordult nemrég, hogy egy 19. századi babát vettünk, jó áron, ráadásul a gyűjteményünket is kiegészítette. Mert mi nem egyszerűen tárgyat veszünk: a holmikon keresztül a múltat szeretnénk hitelesen bemutatni, ezért fontos, hogy a megvett tárgy adatolható, kiállítható legyen. Amit mindenképpen meg akarunk venni, arra így vagy úgy, de előteremtjük a pénzt. Az igazgatónő elmondta azt is, hogy íjagyon örültek Molnár GyörgyifWány- és kövületgyűjteményének, amely négy és fél millió forintért lett a múzeumé; az eladó is, a múzeum is tudta, hogy ez az anyag jóval többet ér. S tényleg előfordulhat, hogy jelentős érték kerüli el a múzeumot. Az intézményt azonban többnyire pártolja a szerencse: Vörös Gabriella annak a jelentős értékű középkori lőportartónak a példáját említi, amellyel egy ajtót támasztottak ki sokáig, míg ő észre nem vette, és meg nem vásárolta az intézménynek - potom aron. B. A. ATTILA KÉZIRATA INGYEN - VAGY 1,5 MILLIÓÉRT A makói József Attila Múzeum 1988-ban tízezer forintért vette meg József Attila füzetes kéziratgyűjteményét - legalábbis az irka nagyobbik részét. Mert néhány verset az addigi tulajdonos, Tézsla József visszatartott. Halála után ezeket a lapokat is megvette az intézmény, a férfi fia azonban pert indított, mondván, nem méltányos áron jutott hozzá a múzeum ezekhez a relikviákhoz. A per a Legfelsőbb Bíróságon ért véget - a múzeum győzött. Az intézmény nyugalmazott igazgatója, Tóth Ferenc azt mondja, az eset akkor annak tükrében volt érdekes, hogy amikor az Espersit-ház gyűjteménye összeállt Makón, sokan szintén értékes relikviákat, dedikált köteteket is ingyen adtak oda a múzeumnak. Az élet azonban azóta sokat változott: nemrégen fölbukkant egy antikvárium kínálatában József Attila egyik, névre szólóan dedikált kézirata. Az ára: másfél millió torint. Minden kedves ügyfelünknek boldog ünnepeket kívánunk! Köszönjük egész éves bizalmukat, és reméljük, hogy a jövő évben is megelégedésükre szolgáltathatunk! towm.degia.km Dégti, a Gaz de Ff ame Csoport íage