Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-22 / 299. szám

«MEGYEI TŰKOR« CSÜTÖRTÖK, 2005. DECEMBER 22. Könyvek ezrei a Vajdaságba MUNKATÁRSUNKTÓL 10 ezer 480 könyvet adomá­nyoztak a szegediek a vajdasági magyar nyelvű könyvtárak szá­mára. A 4,3 millió forint érté­kűre felbecsült adományt - 193 doboznyi kötetet - a gyűjtés kezdeményezője, Kozma József szegedi alpolgármester, ország­gyűlési képviselő tegnap adta át a vajdasági Topolya város pol­gármesteri hivatalában Egeresi Sándornak, a Vajdasági Auto­nóm Tartomány Képviselőháza alelnökének. Az óriási mennyi­ségű könyvet egy topolyai rak­tárban helyezték el, onnan oszt­ják szét a könyvtáraknak. A fel­ajánlott könyvek között szép számban vannak tankönyvek, amelyek a magyar nyelvű okta­tás színvonalának emeléséhez járulhatnak hozzá. Több ezer kötet gyűlt össze a magyar és vi­lágirodalom remekműveiből, s több mint 1500 könyv szól gye­rekeknek, fiataloknak. Szép számmal ajánlottak fel a szege­diek szakkönyveket, lexikono­kat, útikönyveket, tudomá­nyos, háztartási és egészségügyi kiadványokat is. Rozsdamaró Rómában A Római Magyar Akadémia meghívására látogatott Olasz­országba minap a Rozsdamaró népzenei együttes. A Népmű­vészet Ifjú Mestere díjjal nem rég kitüntetett zenekar megle­hetősen nagy számú közönség előtt adott nagy sikerű karácso­nyi koncertet az olasz főváros­ban. Trogmayer szerint sok kincs vész él, ha az állam nem veszi gondjaiba a közgyűjteményeket Pénzzavarban nem segít a múzeum Óriási közönséget vonzott a Munkácsy- és - megyénkben - a Chagall-kiállítás, ám közben a múzeumok helyzete romlik. Nincs torta a hab alatt - véli a megyei intézmény volt igazga­tója. Szerinte új törvény kell. Tény: aki pénzzavarba kerül, hiába viszi be a falról levett képet a múzsák palotájába: a vételhez a múzeumoknak előbb pályázniuk kell. Amit minden­áron meg akarnak venni, arra valahogy kiszorítják a pénzt. Ha továbbra is a megyei önkor­mányzatoknak kell gondoskod­niuk a múzeumok gyűjteménye­iről, hamarosan komoly gondok­kal kell szembenézni - véli Trog­mayer Ottó, a Csongrád megyei múzeumok nyugalmazott igaz­gatója, aki Nincs torta a hab alatt címmel nemrég a Népszabadság­ban leírta: új jogszabályra van szükség, az államnak kell köz­vetlenül gondoskodnia a gyűjte­ményekről. Akik ugyanis az 199l-es tulajdoni törvénnyel a műtárgyállomáAyt a megyei köz­gyűléseknek adták, nem számol­tak azzal, hogy a finanszírozás megváltozott, a kvóta sok min­dent nem fedez. A feladatot pe­dig nem is veheti át a megyétől akárki. „Kíváncsi vagyok, hány önkormányzat fogja átvállalni a megyei tulajdont képező festmé­nyek, régiségek nem éppen olcsó bemutatásának, őrzésének, kar­bantartásának feladatát akkor, amikor EU-konform utakat, csa­tornákat, egészségügyi hálózatot kell létrehozniuk a mai ázsiai ál­lapotok helyett." A nyugalma­zott igazgató szerint megeshet, hogy aki azért visz be egy értékes tárgyat, képet, hogy valamennyi pénzt is kapjon érte, az csalódot­tan mehet haza. Mert a múzeum ma már azonnal nem tud fizetni: Néprajzi gyűjtemény a szegedi intézményben. Amit mindenképp meg akarnak venni, arra kiszorít­ják a pénzt Fotó: Schmidt Andrea előbb pályáznia kell, és négy-öt hónap múlva lehet eredmény. „Ugyan hány Seuso juthatott így kótyavetyére?" - teszi fel a kér­dést Trogmayer Ottó. Aki azért akaszt le egy értékes képet a falról otthon, mert sürgő­sen pénzre van szüksége, tényleg csalódhat a múzsák palotájában. Az ötvenezer forint fölötti vásár­lásokhoz már szükség van a szer­zeményezési bizottság jóváha­gyására, és a nagyobb értékű vé­telekhez tényleg pályázni kell. Vörös Gabriella, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója azt mondja, valóban nincsenek elkényeztet­ve, mégis sikerélmény számuk­ra, amikor kiderül, a. több lábon állás révén némileg tényleg tud­ják növelni a mozgásterüket. - Rendszeresen vásárolunk ké­pet a szegedi nyári tárlatokon, és a vételárra pályázatot adunk be ­mondja az igazgatónő. - Emel­lett a munkatársaim járják a ré­giségboltokat is, és előfordult nemrég, hogy egy 19. századi ba­bát vettünk, jó áron, ráadásul a gyűjteményünket is kiegészítet­te. Mert mi nem egyszerűen tár­gyat veszünk: a holmikon ke­resztül a múltat szeretnénk hite­lesen bemutatni, ezért fontos, hogy a megvett tárgy adatolható, kiállítható legyen. Amit minden­képpen meg akarunk venni, arra így vagy úgy, de előteremtjük a pénzt. Az igazgatónő elmondta azt is, hogy íjagyon örültek Molnár GyörgyifWány- és kövületgyűjte­ményének, amely négy és fél millió forintért lett a múzeumé; az eladó is, a múzeum is tudta, hogy ez az anyag jóval többet ér. S tényleg előfordulhat, hogy je­lentős érték kerüli el a múzeu­mot. Az intézményt azonban többnyire pártolja a szerencse: Vörös Gabriella annak a jelentős értékű középkori lőportartónak a példáját említi, amellyel egy aj­tót támasztottak ki sokáig, míg ő észre nem vette, és meg nem vá­sárolta az intézménynek - po­tom aron. B. A. ATTILA KÉZIRATA INGYEN - VAGY 1,5 MILLIÓÉRT A makói József Attila Múzeum 1988-ban tízezer forintért vette meg József Attila füzetes kézirat­gyűjteményét - legalábbis az ir­ka nagyobbik részét. Mert né­hány verset az addigi tulajdonos, Tézsla József visszatartott. Halá­la után ezeket a lapokat is meg­vette az intézmény, a férfi fia azonban pert indított, mondván, nem méltányos áron jutott hozzá a múzeum ezekhez a relikviák­hoz. A per a Legfelsőbb Bírósá­gon ért véget - a múzeum győ­zött. Az intézmény nyugalmazott igazgatója, Tóth Ferenc azt mondja, az eset akkor annak tükrében volt érdekes, hogy ami­kor az Espersit-ház gyűjteménye összeállt Makón, sokan szintén értékes relikviákat, dedikált kö­teteket is ingyen adtak oda a múzeumnak. Az élet azonban az­óta sokat változott: nemrégen fölbukkant egy antikvárium kíná­latában József Attila egyik, névre szólóan dedikált kézirata. Az ára: másfél millió torint. Minden kedves ügyfelünknek boldog ünnepeket kívánunk! Köszönjük egész éves bizalmukat, és reméljük, hogy a jövő évben is megelégedésükre szolgáltathatunk! towm.degia.km Dégti, a Gaz de Ff ame Csoport íage

Next

/
Thumbnails
Contents