Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-13 / 291. szám

KEDD, 2005. DECEMBER 13. 5 HOGYAN TELT AZ ÉVE? Ritter Csaba mesterfodrász (32 éves) A törzsvásárlók hűségesek maradtak a parányi üzletekhez Fotó: Karnok Csaba Már rég nem a multikkal küzdenek a piacon a kisebb élelmiszerüzletek, garázsboltok, velük ugyanis nem érdemes: az árverseny­ben alulmaradnának. Szegeden az első áru­házláncok megjelenése után sokan csődbe mentek, a megmaradt kereskedők azonban megtalálták helyüket. Szép lassan visszajöttek a vásárlók Túri Gá­borék húsz éve bejáratott garázsboltjába a Molnár utcában azt követően, hogy az embe­rek itt is, ott is csalódtak az áru minőségé­ben. Ezt a tulajdonos állítja, akinek egész családját, feleségét és lányát is a kis élelmi­szerbolt tartja el. Mint elmondta: náluk min­dig megbízható helyről származik a kenyér, a zöldség és a gyümölcs, nyomon követhető az eredete. És hogy drágábbak-e, mint egy hipermar­ket? Túri Gábor szerint liszt-, cukor-, olaj-, sőt kenyérárban sem tudnak versenyezni az áruházláncokkal, hiszen azok akkora tétel­ben vásárolnak, hogy kedvezményeket kap­nak a gyártóktól. A zöldség és a gyümölcs vi­szont a Molnár utcában olcsóbb, és mindig friss. „De még köménymagban is én vagyok a jobb" - mondta a tulajdonos, aki természete­sen figyeli az árakat a konkurenciánál. Czeglédi Sándor, aki a 9-es troli végállomá­sánál, a Juharfás utcában és a Csongrádi su­gárúton is tart fenn üzletet, kijelentette: már rég nem az áruházakkal küzdenek, annak a harcnak vége, azt a harcot már a nagyok foly­tatják egymás ellen. A multik megjelenése­kor sok garázsbolt bezárt, erre a kereskedő példát is mondott: a trolivégállomás környé­kén nyolc éve még 15 élelmiszerüzletet számláltak, mára négy maradt. Akik túlél­ték, azt tanulták meg, hogyan kell talpon maradni. Drágábbak-e, mint a hipermarketek? Ter­mészetesen igen. Azért, mert más szolgálta­tást is nyújtanak: aki kényelmesen, pár mé­terre az otthonától, házi papucsban szeretne vásárolni, az többet fizet nála, mint a város szélén - de ehhez a létező legjobb kiszolgá­lást kapja meg. Nem lát mozgást a számokban Ácsné Gunda Judit, a szegedi polgármesteri hiva­tal általános igazgatási irodájának vezető­je: az élelmiszer-kereskedelemben kiadott működési engedélyek száma jelenleg közel 470, persze ebben a nagyok is benne van­nak. Martonosi István, az érdekképviselet, a Kisosz megyei titkára sem tud arról, hogy bezárnának kisboltok. Vannak ter­mészetesen nehéz helyzetben lévő keres­kedők, akik a talpon maradásért küzde­nek: ők, ha nem látnak kiutat, továbbad­ják az üzletet az árukészlettel, berendezés­sel együtt. FEKETE KLÁRA NEM ZÁRNAK BE A már működő kisbolt átvétele előnyö­sebb, mint egy újabb üzlet megnyitása, mivel a régi feltételekkel már nem adnak ki működési engedélyt a hatóságok. Ez alatt az értendő, hogy a szigorú HACCP bevezetésekor a Kisosz harcolta ki, hogy a kisboltokra például ne kényszerítsék rá a külön gazdasági és a külön fogyasztói be­járatot. Ami nemcsak egy panelgarázsban, de másutt is kivitelezhetetlen. Az életbe lépett jogszabály visszamenőleges hatá­lyát így nem vezették be. A Kisosz most Brüsszelben küzd azért, hogy a kisvállal­kozók uniós támogatást kapjanak az ön­foglalkoztatásra, mivel saját környezetük­ben egy újonnan megnyíló áruház munka­helyeinek többszörösét teremtik meg. Osztrák áru, magyar színben - A kárvallott: a Pick Lopják a téliszalámi nevét a gyártól A garázsboltok köszönik, megvannak Kiszálltak az árversenyből Magyar nyelvű felirattal, piros-fehér-zöld címkével osztrák té­liszalámit árusítanak a boltokban - itthon és külföldön. A Pick Rt. vezérigazgatója ezt fölháborítónak mondta, hozzátéve, följelentik a gyártót és a forgalmazót. MUNKATÁRSUNKTÓL - Európa országaiban eltérőek az előírások, elképzelhető, hogy az osztrák szabályoknak megfelel az eljárás, de sérti a magyar érdekeket - mondta Kovács László. A Pick Rt. vezérigazgatóját arról kérdeztük, mit tesz a cég most, hogy a boltokban magyar nemzeti címkével, ma­gyar nyelvű felirattal „Téliszalámit" árulnak, amelynek származási helye Ausztria. - Szerintem ez lopás. De bármennyire fölháborító az eset, összetett problémáról van szó. Első lépésben minden bizonnyal a gazdasági versenyhivatalhoz fordulunk, hiszen a vásárlók megtévesztését jelen­ti, hogy piros-fehér-zöld címkével, magyar nyelvű felirattal forgal­mazzák az osztrák terméket - jelentette ki Kovács László. A „Szegedi téliszalámi", illetve a „Budapesti téliszalámi" védett megnevezések, ám a „Téliszalámi" megnevezés nem áll oltalom alatt. - Ez gyűjtőnév, olyan, mint mondjuk a parizer, ezért nem is le­het levédetni - magyarázta Kovács László. - Az alapvető mulasztás a 70-es, 80-as években történt, a magyar terméket akkor kellett volna szabadalmi oltalom alá helyezni - tette hozzá. Az osztrák téliszalámi az egyik tévécsatorna tegnapi hírműsora sze­rint nemcsak Magyarországon kapható, hanem külföldön, a Pick ex­portpiacain is. Ráadásul az állítólag jó minőségű termék olcsóbb, mint az eredeti Pick-szalámi - itthon 600 forinttal. A vasúthálózat-permetezőre rácsodálkozik a világ A mozdony felismeri, kilövi a gyomokat Folytatás az 1. oldalról A növényvédelmi mérnök példa­ként említette Amerikát, ahol ­vizsgálataik szerint - 20 kilomé­ter/órás sebességnél gyorsabb szerelvényekről nem tudják elvé­gezni a koncentrált gyomirtást és a találati pontosság is rosszabb, mint a szegedi, már most létező berendezésé. A németekkel nem­régiben közösen elvégzett tesztek ugyanis 98 százalékos biztonsá­got állapítottak meg. Ezután si­került bejutniuk a német piacra, de a szabadalommal a szegediek meghódították Franciaországot, Szíriát, Ukrajnát, Belgiumot, Ausztriát és Angliát is. - Európában több cég is jelent­kezett különböző gyomtalanító megoldással, legutóbb a dánok, de egyelőre a konkurencia nem jelent veszélyt, mert a fejlesztés­ben akkora az előnyünk - jelen­tette ki Gaál József. CS. GÁT LÁSZLÓ KATASZTRÓFÁK ELLENSZERE Számos katasztrófát okozott már a vasúti közlekedésben a sínekre hajló növényzet: csökkenti a féke­zés hatékonyságát, a kőágyban el­szaporodó gyom pedig a pálya stabilitását. Ezért elengedhetetlen a permetezés, de olyan dózisban és szerekkel, melyek nem juthat­nak a talajvízbe. A mobil jármüvek pedig alkalmasak a mezőgazdasá­gi területeken az allergiát okozó növények irtására is. Betörtek a szegedi polgármester házába Folytatás az 1. oldalról - Az ügyben kirendelt védő vagyok, részleteket egyelőre nem árulok el. A fiú beismerő vallomást tett, megbánta tettét — mondta Krajkó Zoltán szegedi ügyvéd. Krajkó nem cáfolta, nem is erősítette meg ér­tesüléseinket, amelyek szerint a betöréssel gyanúsított büntetett elő­életű, és arra sem válaszolt, igaz-e, hogy a fiatalkorú betörő rendsze­resen használt kábítószert. * A közelmúltban a Tarjáni Rendőrőrs területén több, hasonló jellegű betöréses lopás is történt. A Szegedi Rendőrkapitányság egy fiatalko­rú szegedi férfit gyanúsít a bűncselekményekkel. A módszert és a tár­gyi bizonyítékokat figyelembe véve valószínűleg ugyanaz a személy kísérelt meg Botka László otthonába is behatolni - tájékoztatta la­punkat a megyei rendőr-főkapitányság sajtóreferense. Téli pihenő vár a fahídra MUNKATÁRSUNKTÓL Szétszerelték tegnap a csongrádi fahidat: márciusig komp közle­kedik a csongrádi révnél. Az át­kelni szándékozók már nemcsak a helyszínen és telefonon, ha­nem interneten is kaphatnak tá­jékoztatást az aktuális forgalmi rendről és annak változásairól. Fritz Mihály és Kalmár Márton szobrászművész emlékezik a szegedi festőre Zolfánfy-tárlat a Grand Caféban Zoltánfy Istvánnak, az 1988-ban tragikus autóbalesetben elhunyt festőművésznek nyílik kiállítása ma este 7 órakor a Grand Caféban (Deák Ferenc utca 18.). Nátyi Róbert művészettörténész előadást tart festészetéről, majd beszélgetés kezdődik barátaival, Fritz Mihály és Kalmár Márton szobrászművésszel. MUNKATÁRSUNKTÓL Zoltánfy István művészetét, személyiségét, életét mára le­gendák övezik. A szegediek, ha alkalmuk van képeiben gyö­nyörködni, tódulnak a kiállító­termekbe. Egész életét a Tisza partján töltötte, csak megszü­letni és meghalni ment el szü­lővárosából. Festményeinek ké­pi világa, motívumkincse az al­földi és a szegedi életből, az al­sóvárosi napsugaras házak vi­dékéről, családi otthonok, kocsmák, gyármellékek miliő­jéből vétetett. Legtöbb festmé­nyét átlelkesíti valamiféle sze­mérmes ünnepélyesség' - iko­nok, oltárképek hordozzák a mindennapi élet ábrázolatait. Szelíd fegyelemmel, ám izzó szenvedéllyel alkotott. Művé­szete befogadta a kora rene­szánsz, a szürrealizmus, a né­pi-naiv festészet hatását, de ta­nult a fotográfiától és a filmtől is. Egyszerre volt tradicionális és modern. Úgy emlékeznek, visszafogott, nyugodt termé­szetű volt. Igazi jelenség, ahogy feltűnt a szegedi köztereken. Elegáns, magas, szakállas férfi, filmsztáralkat. A 20. századi magyar festészet jeles alkotói között a helye. A kortárs művé­szettörténészek sürgető felada­ta, hogy ezt a helyet megtalál­ják, életművét méltóképpen elemezzék és értékeljék. Családja szeretné, ha az idő­sebbek mellett a fiatalabb nem­zedék, a mai egyetemisták, diá­kok is közel kerülnének művé­szetéhez. Ezért rendeznek most tárlatot a Grand Caféban, amit három napon át nézhetnek meg az érdeklődők. Újra megtanultam járni" Ezer éve nem láttalak, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk, hogy vagy? A véletlenül ösz­szefutó ismerősök szokásos kérdésére a rövid válasz: köszönöm, jól. Sosem tudjuk meg, va­lójában mi foglalkoztatja a másikat, mi történt vele - és mi nem. A föntinél egy kicsivel hosszabb válaszért most mi keressük meg az önök is­merőseit. Milyen volt az éve? - kérdezzük a szegedieket december hátralevő napjain. „Nehéz év áll mögöttem, ami jót és rosszat is ho­zott számomra. Budapesten szerettem volna érvé­nyesülni a fodrászszakmában, de feleségem nem akart elmenni Szegedről, mert várandós volt. Ezért ingáztam a két város között. Hétköznap a főváros­ban dolgoztam, hétvégén itthon. Pörögtem, és köz­ben nem vettem észre, hogy egyre inkább eltávolo­dunk egymástól. Csak a karrierre koncentráltam. Egyik forgatásról a másikra rohantam: olyan embe­rek stylistja voltam, akiket nap mint nap viszont­láthatunk a képernyőn. Egyszer azonban nem ér­tem oda a megbeszélt helyszínre: elgázoltak. Szó szerint teljesen összetörtem. Megsérült a ge­rincem, kérdéses volt, tudok-e még járni valaha. Mégis úgy érzem, ez a baleset égi jel volt. Rádöb­bentett arra, hogy a munkánál vannak sokkal fon­tosabb dolgok a világon. Megígértem a feleségem­nek: mire a lányunk megszületik, újra járni fogok. Az év nagy része így meglehetős monotóniában és fájdalommal telt el. Reggeltől délig gyógytornára jártam - mindennap. Szerencsére szépen javultam, így ígéretemet meg tudtam tartani. Lilla lányom születésére, ha nem is normálisan, de már mankó nélkül tudtam közlekedni. Ritter Csabának már nem a karrier, hanem a család a legfontosabb Fotó: Frank Yvette A fodrászkodást a hetekben kezdhetem el újra, de napi egy-két óránál többet még mindig nem bírok talpon maradni. A felépülésem alatt elvégeztem egy számítógép-kezelői tanfolyamot. Érdekel a víz alatti fotózás: már idén meg szerettem volna való­sítani elképzelésemet, hogy művészi keretek kö­zött női modelleket fényképezzek a víz alatt. Ezt a baleset megakadályozta, de jövőre mindenképpen bele szeretnék vágni. Egy műtétem ugyan még hátravan: a combcson­tomban lévő fémcsavart tavasszal távolítják el. A munkatársaim és korábbi vendégeim azonban segí­tenek, hogy visszataláljak a normális kerékvágás­ba. Itthon, Szegeden."

Next

/
Thumbnails
Contents