Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-25 / 276. szám

PÉNTEK, 2005. NOVEMBER 25. •MEGYEI TÜKÖR« 13 Vásárhelyi pedagógussorsok 1956 után A megtorlás áldozatai lettek Három köztiszteletben álló vásárhelyi pedagógus családja is az 1956-os forradalom utáni megtorlások áldozatává vált. Üldözésük, elbocsátásuk azonban nem közvetlenül a forradalom leverése után kezdődött. Surinya Antal, Belovai Sándorné és Felletár Béláné nyugalmazott pedagógus családjával együtt szenvedte el az 1956-os forradalom utáni megtorlást Vásárhelyen. Felletár Béla, akinek felesége a forradalom idején várta első gyermekét, minden este részt vett azon a tanácskozáson, amely Galyasi Miklósnál folyt. Feleségének azonban sosem árulta el, mikor hol járt, és mit csinált azokban a napokban. - A férjemet 1957. június 12-én levélben értesítették, hogy azonnali hatállyal elbocsátották - mesélte az asszony. - így ősszel már rakodómunkásként dolgozott, majd a forradalom első évfordulójának estéjén elvitték otthonról, s három hétig a rendőrségi fogdában őrizték. Béla öt esztendeig fizikai munkásként dolgozott, volt cséplőgépnél, katalogizált könyveket, majd Medgyesegyházán tanított oroszt. Amikor az iskolából gimnázium lett, megkapta a németórákat. Közben a szakfelügyelő jóvoltából a szegedi tanárképző békéscsabai tagozatán lett főiskolai tanár. Ennek ellenére csak 1968-ban jöhetett vissza Vásárhelyre - mondta Felletárné. Hozzátette, amikor Melinda lányuk 1978-ban Vera Dulova hárfaművésznél akart tanulni Moszkvában, a vásárhelyi pártbizottságon feljelentették őket - a férje múltja miatt. Belovai Sándor volt 1956 októberében a pedagógus forradalmi bizottság elnökhelyettese. A lánygimnázium szolgálati lakásában élő tanárt két nappal az érettségi előtt függesztették fel állásából. - A férjem fellebbezett felfüggesztése ellen. Abban az szerepelt, hogy ugyan nem bizonyosodott be róla semmi, de ha ideje lett volna, akkor ellenforradalmárrá vált volna idézte a képtelen indoklást felesége. Belovai Sándor segédmunkásként dolgozott a vízműnél Szegeden, majd Budapestre került. 1960-ban belépett az algyői téeszbe, s ott lett könyvelő. - A lánygimnázium szolgálati lakásából is el kellett költöznünk - árulta el szintén pedagógus felesége -, hiába akartam én átvenni annak bérleti jogát. Karhatalommal lakoltattak ki onnan egy olyan szükséglakásba, ahol lehetetlen volt élni. Ezért nagyszüleimhez költöztünk. Engem végül - családvédelmi okokra hivatkozva - az algyői Irma majorba helyeztek, azaz lehetetlenné tették, hogy Vásárhelyre járjak dolgozni. így kénytelen voltam lemondani tanítói állásomról. Jobb híján vagont rakodtam, hiszen még azt sem engedték meg, hogy felszolgáló legyek. Csak 1962 júniusában kerülhettem vissza a Szántó-iskolába. Férjem megírta lehetetlen helyzetét a pártközpontnak, ahonnan felkereste egy illetékes, aki megígérte, hogy katedrát kap. Hiába nem akarták Vásárhelyen, a központi ígérettel nem vitatkozhattak, így kapott állást 1962-ben végül a székkutasi iskolában. Surinya Antalról elterjedt a hír 1956-ban, hogy szembeszállt a párttikárral, mert nem akart elmenni a párttaggyűlésre. Mondja, napszámosokkal akart menni dolgozni. A hír hatására választották meg a pedagógus forradalmi bizottság titkárának. 1957 március 15-én gyűjtötte be a rendőrség, majd felfüggesztették állásából, pedig csak írásos megrovást kapott. - Ezután ide-oda dobáltak az iskolák között, majd az akkori Ságvári utcaiban állapodtam meg. A KISZ-titkár azonban egyszer rám ordított, hogy ne ugráljak, azért vagyok itt, hogy megfigyeljenek. Végül a tízöles úti tanyai iskolába helyeztek, ahol egy évig dolgoztam, majd beláttam, hogy el kell mennem Vásárhelyről. 1961-ben családostól a Békés megyei Gerendásra költözött, s fél év múlva már az iskola igazgatóhelyettese, majd megbízott igazgatója lett. Csak 11 év után jöhetett vissza Vásárhelyre az akkori 602-es ipari szakközépiskolába, ahol már nem zaklatták. KOROM ANDRÁS Bertus Barcza Anikó a megyét képviseli Budapesten Egy makói édesanya Maros-parti képei A Maros-part, a természet szerelmese, s nem mellékesen boldog édesanya a harmincéves makói festőnő, Bertus Barcza Anikó. Képei most Szegeden, a megyeházán láthatók. A festészet a makói Bertus Barcza Anikó gyerekkori szerelme. Kezdetben csak rajzolt, általános iskolás korában viszont tanára, Jámborné Balog Tünde hatására komolyan is elkezdett foglalkozni a művészettel. Mint mondta, tőle tanulta az alkotásban a precizitást és az élethű ábrázolást, s mindez felnőttkorára vált festészetté. - Eddigi alkotásaim szinte az összes művészeti koron áthaladtak, a realizmustól az expresszionizmusig mindenben kipróbáltam magam - mesélte. Ami Anikót mindig teljesen lenyűgözi, az a természet szépsége - így a tájképfestészet áll a legközelebb hozzá. A Maros-part közelében nőtt fel, a víz és az erdő szívét megdobogtató, mindig visszatérő témája. Ha teheti, csak kint a szabadban fest. Legjellemzőbb technikája egyébként az olaj és a szén. Most utolsó éves a szegedi főiskolai kar rajztanár szakán, igy folyton új technikákat tanul. Önálló kiállítása már nemcsak Makón, de Szegeden és Kecskeméten is volt. Legutóbb benevezett az Amatőr Artium címmel meghirdetett csoportos tárlatra, melyen 69 Csongrád megyében élő alkotó munkái kerültek a közönség elé Szegeden, a megyeháza aulájában. A százhat alkotás legjobbjait egy szakmai zsűri az országos esszenciatárlaton is bemutatásra javasolta, és Bertus Barcza Anikó is azon kilenc művész között szerepel, aki képviselheti majd megyénket az országos megmérettetésen. Anikó egyébként összesen háromszor küldte el eddig munkáit az Amatőr Artiumra és kétszer első helyezett lett. A tavalyi nyereménye éppen egy önálló kiállítás volt ugyanitt, a megyeházán - a húsz képet bemutató tárlat a napokban nyílt meg. DÉKÁNY DÓRA Bertus Barcza Anikó gyermekével. A legszívesebben olajfestékkel fest Fotó: Gyenes Kálmán A DISZLETFESTEST IS KIPRÓBÁLNÁ A makói táj szépsége mellett a család jelent Anikó számára nagyon sokat. Néhány hónapos a kisfia, az anyaságtól a festészete is átalakult, optimistább lett - még színesebb, még elevenebb képek születnek a keze alatt, csak jóval ritkábban. Jövőbeli nagy álmai közé tartozik, hogy színházban is kipróbálhassa magát mint díszletfestő. Samu bácsi Az orvosok is elmennek, ha üt az órájuk. Ki hamarabb, ki később. Gyilkos fekete humor mondatta nagyon régen már - Nevető fejfák címen meg is jelent egy folyóiratban -: Itt nyugszik kedves orvosom, körülötte, akiket gyógyított. Halotthoz nem illik az ilyen beszéd, de amikor először találkoztam vele, még Pusztamérgesen, elmondtam neki, és jót nevetett rajta. Ahová temették, nem az ő tisztes kort megért betegei nyugszanak körülötte, a lényeg most az, hogy szinte közönséges baleset szabta ki neki is az utat. Otthoni baleset. Orvosoknak szoktam mondani, annyi jó betegség közül választhatnátok, miért a legrosszabbat veszitek elő? Biztosan tudta, amikor a mentő berobogott vele a klinikára, hogy szalmaszálon függ az élete, de mivel addig vele se fordult elő, hogy meghalt volna, gondolom, erősen bizakodott, hogy ezt is túléli. Ahogy egy nagy-nagy másikat is túlélt már. Ha jól emlékszem, gyorsforgalmi úton a repülőtérre ment éppen a buszuk, amikor fölborult. Akkor sikerült úgy összerakni eltört csontjait, lábra kapott. Többgenerációs orvosfamíliák betegek hadát szokták örökül hagyni gyermekeikre. Azokat a nyavalyákat is, amelyekkel nekik sikerült megküzdeniük, és a beteg megmaradt, meg azokat is, amelyeknél később talán a családénál is nagyobb volt az orvos gyásza. Személyes tapasztalásom nincsen működéséről. akkoriban még nem környékeztek idétlen bajok, rendelőjén egyszer mentem csak át, amikor a családnál megfordultam. Édesanyám hirtelen bajáról kérdeztem egyszer, utcán összefutva. Jólesett, ahogy megvigasztalt. Azt azonban tudom, számon tartotta a falu. Tisztelte is annyira, amennyi megbecsülés az egyetlen orvosnak kijárt. Eh még akkoriban a Téli esték sorozat, 6 is tartott egy előadást az iskolában, férfiaknak valót. Pontosítanom kell, többet is tarthatott, én ezen voltam jelen. Ahogy 6 beszélni tudott a föld népével, tanítani kellene. Ha lehetne tanítani egyáltalán. Egykori tanárként mondom, arra születni kell. Nem hiszem, hogy ezt tanította volna az egyetemen, amikor meghívták professzornak, de átüt az ilyen képesség bármilyen témán is. Sírjánál ott álltak az egyetemről azok, akik még vele együtt dolgozhattak, én a mérgesiek mellé húzódtam. Alföldi falusi orvosok között 6 volt az első, akit szemtől-szemben ismerhettem. Tapasztaltam, később is figyeltük egymást. Ő jobban belelátott az én munkámba, egyszer-egyszer mesélgetett is megírni való történetkéket. Ha leírogatta volna, akár nyugdíjasként is, szép kötet kerekedett volna ki belőlük. Patikus felesége is kedvességgel volt megrakva. Azt hiszem, 6 se könyvhői tanulta az emberek becsülését. Utolsó üzenetét megkaptam, nyugodjék békében! H. D. Belovai Sándorné, Surinya Antal, Felletár Béláné és a korabeli fegyelmi határozatok. Ellehetetlenítették az életüket Fotó: Tésik Attila