Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-23 / 274. szám

SZERDA, 2005. NOVEMBER 23. • MEGYEI TŰKOR« 11 Sárkány a gyakorlótéren Tudják, mi az a matracsárkány' Hajszálra olyan, mint a matracej­tőernyő, csak szelídebb. Őseim sírjához mentem, amikor Kiskő­rösön láttam a még mindig romló laktanyákat. Rosszul jövendöl­gettem a foltos nadrágú tábornoki viziten. Iskolarendszert álmod­tam oda a teljes leszerelés utánra, meg is kérdezte a főkatona: ön, hallgató elvtárs, kinek a kémje ? Meg is csapogatott a hadra vágás szelével. Most pedig a gyakorlótéren egy kisfiú a sárkányt eregette. Fontos, hogy Kiskőrösön történt, mert negyvenkilenc évvel ezelőtt is ott történtek a fontos dolgok. Volt egy őrnagyunk, állítólag összesen két osztállyal, azt is kato­naként megszerezve, hogy a nagyját mondjam csak. Első találko­zásunkon így köszöntött bennünket: Önök, hallgató elvtársak, a műveltség igen alacsony fokán állnak. Lapátot röviden vállra! Min­ket csak délutáni kulturális foglalkozás keretében vitt ki a gyakor­lótérre, lövészárkot ásni. Útközben a három szakasznak egyszerre vezényelt vigyázzmenetet. Tapintatosan hátramaradt, és az árok­ba is lehúzódott, fó messziről egyenkint szedte ki a rajokból a má­sodik, a harmadik, meg az Isten tudja, hányadik katonát, mert lát­ta, hogy a csizmájuk nem kopogott. Őket ebből a tantárgyból kor­repetálta egész délután. Az egyik éjszakai riadónkon nem jelent meg minden tiszt, ezért belehajtotta őket a konyha melletti büdös pocsolya kellős közepé­be, és kiadta a vezényszót: „ülj le"! Szájuk széléig ért a lé, a moso­gatóvíz is, meg az ételmaradék is, és ott okította őket. Tavaszi ára­dások idején meg a nyakig megtelt út menti csatornába vezényelte bele a szakaszokat, „három lépést hátra lépj!", mert valamit nem úgy csináltak. Utolsó estünkön jutott eszébe, hogy még nem vol­tunk éjszakai gyakorlaton. Hajnahg csúsztunk-másztunk a gya­korlótéren, közben Berta Miska sapkája elveszett. Egyetlen sapka HTK-ban számolva elvitte volna a fele zsoldot, megkértük Kocsis tartalékos hadnagyot, aki civilben a soroksári papírgyár egészen normális diszpécsere volt, hadd keressük meg testületileg. Dühön­gött akkor már bennünk a leszerelési jókedv, megrohamoztuk a sapkát, szuronyhegyre tűztük, és győzelmi indulót énekelve jelen­tettük a fényes győzelmet. Én viszont azt voltam kénytelen jelen­teni, hogy az őrült roham közben elveszett a gázharisnyám. Ha azért is fizetnem kell, még három nyaram rámegy. Azt mondta a hadnagy, megkereshetem, de egyedül. Mégis talál­tam. roham nélkül is, és leltem egy be nem gyulladt füstgyertyát is. Mi dobtuk el éjszaka. Semmi kedvem nem volt a sereg után futni, kiültem az árokpartra, és sznronyheggyel szétpiszkáltam. Ott, ahol most a sárkányt eregette a kis kölök. Azokban az időkben, ha enyhe leszerelésvágy dolgozni mert egyik-másik karikaturistában - a teljes leszerelésre gondolok az egyik azt rajzolta, hogy a tank ágyúcsövén apró gyerek hajtja a hin­táját, a másik meg azt, hogy emlékeztetőül csomót kötöttek nem a zsebkendőre, hanem az ágyú csövére. Ötven év nagy idő - az idő hogy elszáll, cserebogár, sárga cserebogár -, és lám, valami azért közben mégis történt. Sárkányt ereget a kisfiú ott, ahol mi éjnek évadján hurrá kiáltással rohamoztunk. Kedvem lenne énekelni Gülbaba rózsáiból, hogy „a legelső kí­vánságom, halljátok meg, emberek": Kiskőrösön rendezzetek sár­kányröptető versenyeket. Isten bizony elmegyek. Ha még járni tu­dok. Nem eregetónek. csak veterán tapsolónak. H. D. Hallottad-e hírét Attila királynak? Az Ötágú Síp Kulturális Egyesü­let, a Rákóczi Szövetség, a Somo­gyi-könyvtár gyermekkönyvtára és a Csongrád Megyei Pedagógiai Szak- és Szakmai Szolgáltató In­tézet nemzetközi történelmi ve­télkedőt hirdetett V-VII. osztá­lyosok számára a magyar nyelv­területen. Gárdonyi Géza A lát­hatatlan ember című történelmi regénye alapján Hallottad-e hírét Attila királynak? - egy 1500 éves legenda nyomán címmel hirdet­ték meg a versenyt. A vetélkedő­re háromfős csapatok nevezhet­tek. Az ünnepélyes megnyitót november 11 -én tartották. Végül 39 gyermek (13 csapat) verse­nyez majd az alábbi földrajzi el­osztásban: 10 csapat Szegedről, 1 csapat Sepsiszentgyörgyről (Er­dély), míg Bácsföldvárról és Sza­badkáról (Vajdaság) szintén l-l csapat vesz részt. A vetélkedőre - amelyre min­den érdeklődőt nagy szeretettel várnak - november 25-én 14 óra­kor kerül sor a Somogyi-könyv­tár Gyermekkönyvtárában (Sze­ged, Dóm tér 1-4., telefon: 62/425-525). Hadihajók Császári és királyi hadihajók cím­mel kiállítás nyílt a Szegeden a ta­nulmányi és információs központ kiállítótermében. A hajómakette­ket, korabeli fényképeket és szak­irodalmat bemutató tárlat de­cember 2-áig lesz látható. Kisjövedelműek a megye szinte egész te­rületén hozzájuthatnak ágfához. Egy pót­kocsira való, ipari célra nem használható ágakból, gallyakból álló mennyiség alig né­hány ezer forintba kerül. Télről télre több százan jutnak így fűtési lehetőséghez. Napról napra több ember jelenik meg az er­dőn ősz végén, tél elején: kalákába szerve­ződve gyűjtik-viszik a Dalerd Rt. végezte fa­kitermelések helyszínéről az ipari célra föl nem használható ágakat, gallyakat. - leiképes összegért adjuk a fát a rászoru­lóknak, pótkocsinként alig néhány ezer fo­rintért. Az erdészet a lehetőséget biztosítja, a gyűjtők a munkaerőt. Gyűjtésre mindenütt nyílik lehetőség, a megye Tiszán inneni és Tiszán túli területein egyaránt, ahol fakiter­melés történik. Általában nem kell messzire menniük a gyűjtőknek: ha az egyik község határában épp nincs fakitermelés, a szom­szédos település mellett bizonyára van ­mondja Fazekas József, a Dél-alföldi Erdésze­ti Rt. vezérigazgató-helyettese. Az rt.-nek is jó, hogy eltűnik a használhatatlan fa az erdő­ről. Az ágfagyűjtési lehetőség egész évben fönn­áll - kivéve az erdőgazdaság természetvéde­lem alatt álló területeit, ahol csak vegetációs időszak végétől lehet fakitermelést végezni -, de az igénylők legtöbbje ilyenkor jelenik meg az erdőn. Jelentkezni a helyileg illetékes ke­rületvezető erdésznél lehet, ott kapja meg a gyűjtést kérelmező a balesetvédelmi tájékoz­tatást is. S akik meg tudják fizetni a jobb minőségű tüzelőanyagot? Ők is vihetnek fát a kiterme­lések helyszínéről, de piaci áron; az ár függ a fafajtól - a puhafák olcsóbbak, a keményfák drágábbak -, és attól is, hogy a terület meny­nyire könnyen közelíthető meg. F.CS. A vásárhelyi Kríván Lajos 72 évesen is neveli az újoncokat Repülőmodelleket is épített a cserkész Ágfagyűjtés az erdőkben, megyeszerte Jelképes áron, rászorulóknak A rászorulóknak az is nagy segítség, ha fát gyűjthetnek télire Fotó: Tésik Attila A 72 esztendős vásárhelyi Kríván Lajos mind a mai napig aktív cserkész. Igaz ugyan, hogy a nyugalmazott közgazdász tavaly lemondott a Kiss Lajosról elne­vezett csapat vezetéséről, de most ki­veszi a részét mindenből. Ha kell, az újoncoknak megmutatja, hogyan kell életet menteni, táborozásnál pedig ő veri le a sátorcölöpöket. Majd negyven évnyi tilalom után 1990-ben hazánkban újraéledt a cserkészmozgalom. Éltkor alakult meg a 291 -es Kiss Lajos vá­sárhelyi cserkészcsapat is, melynek pa­rancsnolci tisztjét tavaly szeptemberig Krí­ván Lajos töltötte be. A most 72 esztendős nyugalmazott közgazdász úgy döntött, hogy korára való tekintettel a parancsnok­ságot átadja egy fiatalnak. Utódját, Tóth Anikót a bácsi maga képezte ki. - Egykoron a bátyám a polgári fiú iskolá­ba, a mai Kodályban tanult, s itt is cser­készkedett. Rajta keresztül ismerkedtem, s szerettem meg ezt az életet - árulta el Kríván Lajos, vagy ahogy a csapatban mindenki hívja, Lajos bá. A Csergő István vezette 112-es Hunok csapatban a fiatal Lajos az őrsvezetői ran­gig vitte. A második világháború után, pontosabban 1948-ban az akkori kormány beszüntette a cserkészkedést, s helyette el­indította az úttörőmozgalmat. Az úttörők a technikai eszközök nagy részét is átvet­ték, vagy lemásolták a cserkészektől. - A rézből készült cserkészöv csatja pél­dául arra is alkalmas volt, hogy több szíjat összekötve akár egy 80 kilós embert is ki­húzhattunk így egy mély gödörből. Az út­törők csak a formát másolták le, de a csat alumínium volt, tehát csak díszként szol­gált - folytatta az idős férfi. A cserkészeten belül szinte minden gyermek megtalálja a saját hobbijának, ér­deklődési körének megfelelő ágat. Többek Kríván Lajos (balról) cserkészek között. A mai napig aktív Fotó: Tésik Attila között vannak vízi, repülős, kerékpáros, gyalogos, modellezős vagy regős cserké­szek. Regősként, vagyis énekesként kezd­te néhány színész is, mint Sinkovits Imre vagy Szabó Gyula. Kriván Lajos a repülőmodellezést vá­lasztotta. Legjobb barátjának édesapja asztalos volt, így a fa és a szerszám beszer­zése nem okozott gondot. Tizenegy éve­sen élte át egyik legnagyobb kudarcát. Százórányi munka után elkészült egy két méter szárnytávolságú gép, az Uborka. Mikor kipróbálták, a masina hatvan mé­ter magasan hirtelen összecsapta a szár­nyát, s lezuhanva ripityára tört. A fiúk azonban nem adták föl. Egy év múlva megépítettek egy kétszer nagyobbat, s ez már jóval mozgékonyabb, s pontosabb volt elődjénél. A két kis cserkész nem soká­ig örülhetett a gépnek, mert miután felen­gedték, egy áramlat elkapta. Elsodorta az akkori Jugoszlávia felé, s eltűnt. - A cserkészet öntevékenységre, önfelál­dozásra, s udvarias magatartásra nevel. Az újoncok tapasztaltabbaktól elleshet­nek minden olyan dolgot, ami később a hasznukra válhat - magyarázta Kriván La­jos, akinek az életét mentette meg még 17 évesen az, hogy tudta, mit kell csinálni akkor, ha az embernek egy folyó közepén hirtelen görcsbe rándul a lába, s képtelen úszni. K.T.

Next

/
Thumbnails
Contents