Délmagyarország, 2005. november (95. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-15 / 267. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR* KEDD, 2005. NOVEMBER 15. Sikertörténet vagy kitelepítés a hajléktalan romák házhoz juttatása ?-Nem kapnak munkát Jánoshalmán szitokszóvá lett: „szegedi" Változatlanul sikertörténetnek minősíti Szeged alpolgármestere, hogy hajléktalan romáknak ingatlant vásárolt az önkormányzat pénzéből egy alapítvány - a nagyvároson kívül. Ezt „etnikai exportnak" nevezi a jánoshalmi országgyűlési képviselő, miközben a Rács-Kiskun megyébe került hat rónia család elégedetlen a helyzetével. Azt tervezik, visszaköltöznek Szegedre. Te „szegedi"! - sziszegik a jánoshalmi gyerekek a Tisza partjáról odaköltözött kicsiknek. De barátságtalanul fogadja az egész település a Szegedről érkezett hat roma családot. - Halmozottan hátrányos ez a vidék: itt 18 százalékos a munkanélküliség, a roma lakosság aránya 20 százalék - jellemzi két számmal Jánoshalma lielyzctét Halázsics Zoltán, a helyi általános iskola igazgatója, önkormányzati képviselő. Az intézménybe három, Szegedről Jánoshalmára költözött család öt gyerekét íratták be, közülük négy rendszeresen jár az órákra. Tfetemre hívás A kisváros önkormányzati testületi ülésén is téma volt a szegedi romák odatelepítése. Számon kérték a polgármesteren: tudott-e arról, hogy egyszerre hat népes család érkezik és áll sorba segélyért - hallottuk az iskola igazgatótól. A kisváros első polgára állította: szegcdi kollegája nem tájékoztatta a nagyvárosi romák érkezéséről. Ugyanakkor a szegedi cigányok azt mesélik, hogy behívatták őket a városházára és a polgármester kijelentette: csak öt év jánoshalmi lét után részesülhetnek a helyi szűkös segélykeretből. A szegedi repülőtér melletti romos házból elköltöztetett cigányok elégedetlenek sorsukkal. Olyannyira, hogy a szegedi cigány kisebbségi önkormányzat képviselőjét, Jr. Szirtesi Zoltánnét hívták magukhoz vendégségbe: nézze meg, hogy a nagyvárosi szegénységhői kisvárosi nyomorúságba kerültek - hiába jutottak tulajdonhoz. Ház helyett egy faldarab - Egy faldarabot találtam a telken, Mélykúton, a Kinizsi Pál utca 8. alatt pedig azt mondták: ott két szoba-fürdőszobás ház áll. Erre minket lánoshalmán a Tóparti utca 31. szám alá vittek, amikor Szegedről elköltöztettek - magyarázza Kolompár Katalin. - De az egyik tulaj a saját negyedrészét adta el nekünk. Kétszázezer forintot fizettünk előlegbe, aztán odaadtuk az 1 millió 450 ezer forint vételárat. Az is kiderült, hogy a házon még 750 ezer OTP-részlet van. Ha megbolondul az ember, akkor se tudja a saját nevére íratni - veszi át a szót az élettárs, Cellnik István, A kisváros önkormányzati ülésen is téma volt a szegcdi romák idetelepítése- mondta Ralázsies Zoltán iskolaigazgató Kevéske pénzért vették a lepusztult házat, ám megélhetést nem találnak a romák Fotók: Gyenes Kálmán aki szerint sovány vigasz, hogy a házügyeket intéző szegedi IKV jogásza azt tanácsolja: menjenek a bíróságra igazukért. - Én úgy vagyok itt most is, mint hajléktalan. Be se vagyok jelentkezve, az a ház nem az enyém - vonja le a következtetést Katalin, aki az unokájával költözött Jánoshalmára. - A nagyfiam már visszamenekült Szegedre. Itt nincs élet. A jánoshalmi cigányok, a boltosnő is azt mondta nekünk: bolondok voltunk, hogy eljöttünk Szegedről, jobban járnánk, ha visszamennénk. Ahány család, annyi csalódás. Egymás szavába vágva magyarázzák Szirtesinének, mi is a bajuk. Például Kolompár Tiborné a szegedi repülőtér melletti házban lakott, de hiába szól erről lakcímkártyája, mivel éppen vidéken dolgozott, amikor „a pénzt osztották", neki nem jutott az ingatlanvásárlásra szánt milliókból. Szegeden maradt a munka is Munkáját, a kukás autós szolgálatot hagyta Szegeden Kolompár György annak reményében, hogy Jánoshalmán kétmillió forintért olyan házat vásárolhat, amelyben a náluk lévő három gyerekek mellé elhozhatják a nevelőszülőktől a két picit is. A ház, amiért 600 ezer forintot fizettek, olyan szoba-konyha, amiben víz nincs bevezetve, ugyanakkor falai vizesek, vagyis a két kisgyereket oda nem vihetik. Az is most derült ki, hogy közüzemi tartozással vették meg a házat. Ezért ottjártunkkor az áramot is kikapcsolták Györgyéknél. - Fölgyújtom a házat! Ez egy romhalmaz - mutat új otthonára Petrovics Edit élettársa, aki nagyon ideges. Állítja: azt mondta nekik az „alapítványi ember", hogy ha nem költöznek el szeptember végén, akkor a kommandósokat küldi rájuk és az utcára kerülnek, meg hogy Csongrád megyében nem, csak máshol kaphatnak lakást. - Mint Hitler idején: kitelepítettek minket, csak éppen nem Auschwitzba, hanem Bács-Kiskunba. - Kihasználták a tudatlanságunkat - jelenti ki Kolompárné Petrovics Edit, aki szeptember végén, Szegedről való elköltözésekor még azt mondta: imába foglalja a cigányok jótevőinek nevét. - Itt a nagyfiamnak nincs iskola, nekünk meg munka. Ha megkapjuk a gyerekek után járó pénzt, akkor fölpakolunk a kocsira és visszamegyünk Szegedre, letáborozunk a Széchenyi téren. Az alapítvány mossa kezeit - A repülőtéri családok mindegyike saját magának talált ingatlant rokonaik, a repülőtéren lakó „barátok", illetve újsághirdetések segítségével reagált a romák panaszaira Geskó Sándor, a konfliktuskezelést vállaló budapesti alapítvány, a Konszenzus-Mediátor Csoport igazgatója. Solymos Lászlónak, a szegedi alpolgármesternek írt beszámolója szerint ez a munka csak abban az esetben hozhat tartós eredményt, ha a családok az új lakóhelyen valamilyen formában jövedelemhez jutnak. Jánoshalma esetében ez a helyi önkormányzat - Geskó úr véleménye szerint - törvénysértő magatartása miatt nem valósulhatott meg. Politikai ízek - Nem a romakérdés rendezéséről, egyszerűen kitelepítésről van szó, vagyis hogy minél messzebbre vigyenek 18 nehéz sorsú romát a szegedi repülőtér közeléből - véli Karsai Péter. A jánoshalmi kistérség MDF-es országgyűlési képviselője érdekességként említi, hogy míg az egyik család úgy tudta, 1 millió 700 ezerért vettek nekik házat, az adásvételi szerződésen csak 900 ezer forint szerepel. Karsai szerint a különbözet valakinél eltűnt. Véleményét a parlamentben is elmondta. Solymos László Szegeden ma is azt hangsúlyozza: négy család kivételével önkényes lakásfoglalókról van szó, akiket a szegedi repülőtéri épületből karhatalommal is elvitethettek volna, ehelyett tulajdont kaptak a romák. Ez sikertörténet a javából. ÚISZÁSZI ILONA Már láthatók az épület alapjai a szegedi Stefánián - Gyuláról hozzák az építőanyagot - Vastag üveglappal borítják be a maradványokat Újra sétálhatunk a vár gótikus templomában Egyelőre befejeződtek a feltárási és rekonstrukciós munkálatok a szegedi vár mellett lévő gótikus templom maradványainál. A régészeti kutatások és a gótikus építmény alapjainak feltárása jövőre folytatódik és a tervek szerint néhány év múlva a maradványok egeszét láthatja inajd a nagyközönség. A fagyok beállta előtt konzerválták az egykori szegedi vár egyik legrégebbi építményének, a közé-pkori gótikus templom falainak egy részét. A ma várnak nevezett, egykori Mária Terézia kapu mellett és alatt húzódó templomfalak egyötödét az idén láthatóvá tették a Móra Ferenc Múzeum régészei, így ma már jól kivehetők az építmény alapjai. - A legmodernebb régészeti eljárásokat követve úgynevezett didaktikus vonallal választottuk el a feltárt gótikus maradványokat és az azokat kiegészítő százéves téglákat - magyarázza Horváth Ferenc régész, a feltárás szakmai irányítója. - Ez egy fehér vonalat jelent, amely alatt az évszázadokig föld alatt lévő gótikus maradványok, míg fölötte, százéves téglák láthatók. A múlt század eleji, Gyuláról ide szállított építőanyagra azért van szükség, mert jól harmonizál a több száz éves gótikus téglákkal - állítja a szakember. A helyreállítást nehezítette a magas talajvíz, de egy csapadékelvezető rendszer kiépítésével megoldották ezt a problémát. Az egykori templom padlószintjére fehér murvát szórtak, így akár az egykori építmény falai között érezheti magát a látogató. Mostanra sikerült kialakítani egy klasszikus bemutató jellegű kiállítás alapjait, de a munka ezzel nem áll le, hiszen jövőre tovább ásnak északi irányba, a Stefánia sétányon. Korabeli dokumentumokra, írásbeli forrásokra, és egy hat évvel ezelőtti ásatás eredményeire támaszkodva a szakemberek pontosan meg tudják határozni, merre húzódnak a föld alatt a Dugonics András által Szent Erzsébet templomának nevezett építmény falai. Horváth Ferenc szerint ez az épület a középkori Magyarország egyik legnagyobb és legszebb gótikus stílusban épített temploma volt, melyben gyakran megfordultak az ország uralkodói. A vár múlt század végi lebontásakor sok sarokkő, boltozati elem került elő, melyek egy része ma is megtalálható a múzeum raktáraiban. A távlati tervekben szerepel az elképzelés, mely szerint a templom egykori főbejáratát újra felépítenék az eredeti helyén a maradványoknak a felhasználásával. A régészek olyan bemutatót álmodtak ide, amely a rekonstruált romok segítségével szinte életre keltené az egykori templomot. Horváth Ferenc szerint a jelenlegi várépület alatt húzódó maradványokról sem kell végleg lemondanunk, hiszen létezik már olyan régészeti eljárás, amely egy vastag üveglap segítségével az építmény alatt húzódó falakat is be tudja mutatni. A rekonstrukció költségeit a városi önkormányzat és a megyei közgyűlés közösen biztosítja. Egy korábbi megállapodás értelmében még két évig évi ötmillió forintot biztosítanak a feltárási munkálatokra, de pályáznak további támogatásokra. SZINCSOK GYÖRGY Fehér vonal választja el a gótikus alapokat és a százéves téglákat Fotó: Schmidt Andrea