Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-15 / 242. szám

KULTURÁLIS MELLEKLET MINDEN SZOMBATON SZIE SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2005. OKTÓBER 15. NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd Szerda Csütörtök Péntek 3AR mmmmmmammmmm WWW.DELMAGYAR.HU EXTERDE TIBOR A BÍRÓI NYILVÁNOSSÁGRÓL, ROKONSZENVES ÉS ELLENSZENVES VÁDLOTTAKRÓL „Meg tudtuk őrizni a tisztességünket" „Soha, egyetlen ítélet meghozatala és kihirdetése után nem volt lelkiismeret-furdalásom. Régen rossz, ha egy bíró a döntése után vívódik, és azt taglalja magában, helyesen döntött-e vagy sem" - nyilatkozta lapunknak Exterde Tibor. A Csongrád Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője egyébként nem ért egyet azokkal a kollégáival, akik amellett érvelnek, hogy a bíró a széles nyilvánosság előtt is beszélhessen ítéleteiről. - Gyakorlattá vált, hogy a bírói pulpitus másik oldalán ülök, a vádlottak és védőik rendszeresen nyilatkoznak az ellenük folytatott eljárásról. Bírálják a rendőrséget és a vádat képviselő ügyészséget, igyekeznek nyomást gyakorolni a bíróságokra. Ezzel , magyarázható, hogy vannak bírók, akik a teljes nyilvánosságot sürgetik. - Nem kellene a mostani jogszabályokon változtatni. Noha ismerem a Legfelsőbb Bíróság elnökének és másoknak az erről hangoztatott véleményét, álláspontom szerint a bírónak nem kellene a széles publikum előtt kifejtenie, miért döntött így vagy úgy. Arra ott van az ítélet indoklása, ami nyilvános, az interneten bárki számára hozzáférhető, és működik a bírósági szóvivő intézménye is. A tárgyalóterem hangulata -Az ítélet kihirdetése után a közvélemény - éppen a vádlottaknak és védőiknek egyoldalú tájékoztatásai miatt gyakran gondol arra, hogy igazságtalanság történt, ártatlanok kerültek rács mögé. Nem gondolja, hogy ilyenkor mégiscsak jó lenne, ha a bíró megszólalna ? - Nem. Ha a bíró kiállna és beszélne döntésének hátteréről, az felesleges terhet róna rá, attól tartok, minden mondata magyarázkodásnak tűnhetne, arra pedig nincs szüksége. - Önt soha nem befolyásolták a vádlottak előzetesen hangoztatott, ártatlanságukról szóló állításai? - Harmincöt éves pályafutásom alatt sokszor olvastam újságokban a később elém kerülő vádlottak nyilatkozatait, gyakran érzékeltem a tárgyalótermek befolyásolni szándékozó hangulatát. Egy bírónak nem szabad ezek hatása alá kerülnie. - Évekkel ezelőtt, amikor még az időm engedte, ön miatt jártam a bíróságra. Bár súlyos ügyekben ítélkezett, a tárgyalásai, ha szabad ilyet mondani, jó, szinte kedélyes hangulatban folytak. Majd szemrebbenés nélkül „kiosztott" 10, 15 vagy akár még több évet. Ebben nem változott. Hogy csinálja? - Nagyon fontos, hogy az ügy ne telepedjen rá a bíróra. Tizenhat éven keresztül tárgyaltam első fokon életellenes bűneseteket. Az adott ügy komolysága nem jelenti azt, hogy a tárgyalóteremben feszültségnek kell lennie, félelemnek kell uralkodnia. A megfelelő hangulat Exterde Tibor: Az ítélet kih irdetésével vége az ügynek, mám incsenek dilem mák... FOTÓ: GYENES KÁLMÁN megteremtése elengedhetetlen. Gondoljon csak a tanúkra, akiknek a számukra először látott helyen, hivatalos személyektől körülvéve, gyakran géppisztolyokkal felfegyverzett kommandósok által, láncon kísért vádlottak szemébe nézve kell elmondaniuk, hogy ő az a tettes, az elkövető, akit például emberöléssel vádolnak. Ezért szükséges olyan hangulat megteremtése, ami a tanút függetleníteni tudja a körülményektől. És ezért van az, hogy külföldön nagyobb perek előtt a tanúkat elviszik az üres tárgyalóterembe, megmutatják nekik, hol kell Az ÁFOR-kúttól a bírói pulpitusig Exterde Tibor 1959-ben érettségizett, de nagyapja nemesi származása miatt hiába jelentkezett a Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, nem javasolták a továbbtanulásra, nem Is vették fel. Előbb öt hónapig vasutas, vonatfékező volt a MÁV-nál, 1960. január l-jével váltott, azÁFOR-nál lett segédmunkás. 1961 októberétől 1963-ig sorkatonai szolgálatot teljesített Nyíregyházán. 1964-ben Ismét felvételizett, akkor már felvették. Muszáj volt dolgoznia, emiatt a tanulmányalt levelező tagozaton kezdte meg, közben az egyik szegedi ÁFOR-kúton benzinkutasként dolgozott. Tanulmányai befejezése után, 1970-ben áthelyezéssel került a Szegedi Járásbíróságra, ahol fogalmazónak nevezték ki. Szakvizsgája után, 1973. szeptember l-jén a Makói Járásbíróságon kezdte meg bírói munkáját. 1976-ban a Szegedi Járásbíróság következett. 1984. július l-jétől a Csongrád Megyei Bíróságon büntető ügyszakos bíró, két és fél évvel később kinevezték tanácselnöknek. 2000 januárjától másodfokú bíróként, 2003. április l-jétől a fellebbviteli tanács elnökeként dolgozott. 2003. december 1. óta a Csongrád Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője. Közben, mintegy 15 évig az egész országra kiterjedően büntetés-végrehajtási bírói feladatokat is ellátott. I majd „szerepelniük". A másik ok: a vádlottnak a bíró magatartásából soha nem szabad a majdani ítéletre következtetnie. Szimpatikus és ellenszenves - Gondolom, hosszú pályafutása alatt akadtak szimpatikus, mondhatni rokonszenves, és ellenszenves vádlottak. El tudta kerülni, hogy ez ne befolyásolja, illetve ebből ne érezzen semmit a vádlott? - El kell kerülni! Ahogy az ember idősödik, megtanulja. A szimpatikus elkövető számomra az, aki elismeri a tettét és részben meg is magyarázza. A másik már első látásra, sőt az ügy miatt is ellenszehvessé válhat. De ezt nem szabad megérezniük. - Mennyire viselte meg az ön idegeit, hogy többnyire súlyos, ha jól emlékszem, még halálos ítéleteket is ki kellett mondania? - Nehéz kérdés. Akármennyi gyakorlattal is rendelkezik egy bíró, a tárgyalóteremben különböző stresszhelyzetek érik. A legcsekélyebb ügyekben is mindenre figyelni kell, egy pillanatra sem lankadhatunk. Egy bírónak, pláne büntetőbírónak, aki ilyenre adta a fejét, számolnia kell az ilyen streszszes igénybevétellel. Ez nem az a munka, hogy négy óra után hazamegyek és mindent elfelejtek. A bíró hazaviszi a gondjait, az átélt eseményeket, azoktól nem tud szabadulni, én sem vagyok kivétel. Csak a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, az én idegeimet mindez nem viseli meg. - Volt olyan, amikor az ítélet kihirdetése után azon töprengett, nem hozott-e túl súlyos, vagy éppen ellenkezőleg, enyhe büntetést? - Nem! Az ítélet kihirdetésével vége az ügynek, már nincsenek dilemmák, tudom, hogy alaposan felkészültem, mindent figyelembe véve jó döntést hoztam. Ha nem így lenne, az nagy baj lenne. Annak ellenére mondom ezt, hogy velem is előfordult, hogy a Legfelsőbb Bíróság másképp döntött. Mostoha körülmények - Átpolitizált világban élünk, muszáj feltennem ezt a kérdést: előfordult-e, hogy a bíróságok működésére pénzt adó politika közvetve vagy közvetlenül megpróbálta befolyásolni? - Ha már a pénzről esett szó: bár vannak kedvező jelek, köztudott, hogy a Csongrád megyei bíróságoknak helyet adó épületek többsége igen rossz állapotban van. Mostoha körülmények között dolgozik a bírák többsége, közvetlen kollégáim ketten-hárman vannak egy szobában. Tudjuk, hogy a változtatás kizárólag pénzkérdés. De hogy a kérdésre válaszoljak: a bíróságok, talán egyedüliként, elmondhatják magukról, hogy őket semmilyen támadás nem érte. Az utóbbi 35 évben soha nem fordult elő, hogy egy bírót lefizettek volna. Bár lehetett hallani ilyenekről, de azt valószínűleg elítéltek és ügyvédeik terjesztették. A bíróság presztízse jó, én annak örülök, hogy meg tudtuk őrizni tisztaságunkat. Még az előző rendszerben sem próbáltak helyettünk ítélkezni. Egy esetre emlékszem, de a bíróság elnöke volt olyan bölcs, hogy ezt nem továbbította az eljáró bírónak. Megfenyegetve - Beszélgetésünk alatt többször ejtettünk szót arról, hogy ön súlyos ügyekben ítélkezett. Soha nem fenyegették meg? - Talán a habitusomnak köszönhetően soha. Illetve egyszer, amikor a Szőke Tisza hajón gyilkosság áldozata lett egy szerb férfi. A tettes egy palesztin férfi volt. Akkor megfenyegettek. Azt az üzenetet hagyták a kolléganőm telefonján, hogy ha nem szállok ki az ügyből, a palesztinok megerőszakolják a kislányomat, aki akkor tízéves volt. Megbeszéltük az elnökkel, abban maradtunk, hogy ne vállaljak rizikót. Az ügy átkerült Kecskemétre, ahol a vádlott nyolc év börtönt kapott. Hasonló eset nem történt. Gyakran találkozom egykori nehézfiúkkal, akiknek többsége viszszatért a normális életbe. Ha találkozunk, barátságosan köszönnek, tisztelettudóan viselkednek, közülük sokan Tibi bácsiznak. Nekem ennyi tőlük elég, sok év után szabadulva nem engem kárhoztatnak a rácsok mögött töltött évekért, hanem magukat. OLÁH ZOLTÁN fi 06-30/30-30-443 te^zZ*'.',lJ^láÍ|PflBt «• * fflinvstteltH89yaf.hu Kérjük, írja meg írevét és lakhelyét! rt meputatjuk mindemen! t iwddmkmmwh»»^ Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! 1 Keéíes Olvasó' i megjelenési»! e beküldő epjelértésén kítül e képen lelhető sieméiy (klskoriiskaái e Iniiényes képviseli! hsíiájéfiiiéia síükséji k !S. • ••• llWhhla C DÓMAGYABORSZÁG A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG m TI* CÉLWUC kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. J. * "iVlO bilö" * * ^aitrier ÜGYVÉDEK MONDJÁK Bene Zoltán: - Hatalmas tekintélye van a tárgyalóteremben, és ezt mindenféle jogi eszköz nélkül teremtette meg magának. Krajkó Zoltán: - Az egyik legtekintélyesebb bíró, felülmúlhatatlan, ahogy vezeti a tárgyalást. Azt nem mondom, hogy mindig egyetértünk, de tudom róla, minden esetben korrekt ítéletet hoz. Rényi Miklós: - Harminc éve tárgyalok nála, Szegeden együtt kezdtük a pályánkat. Amikor megnyitja a tárgyalást, megnyugszom, tudom, hogy korrekt ítélet születik. Rovó Zoltán: - Nagyon sok Exterde Tibor kellene az országnak! Szilágyi János:- Azok közé a bírók közé tartozik, akik nemcsak szakmailag nyújtanak maximumot, hanem emberileg is.