Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-07 / 235. szám

PÉNTEK, 2005. OKTÓBER 7. • MEGYEI TÜKÖR' 7 270 csoport jön még a Chagall-kiállításra Tizenhatezer látogató várható Félidejénél tart a Chagall-kiál­lítás a szegedi várban, ahol ed­dig több mint nyolcezren voltak kíváncsiak a múlt század egyik legnagyobb hatású képzőmű­vészének alkotásaira. MUNKATÁRSUNKTÓL Száztíz csoport, összesen 8436 látogató fordult meg eddig a sze­gedi várban a Chagall-kiállítá­son. A múzeum várakozásai tel­jesülni látszanak, hiszen az ok­tóber 30-i zárásig további 270 csoport jelentkezését regisztrál­ták - mondta el Vörös Gabriella múzeumigazgató a tárlat félide­jéhez érkezve. A számítások sze­rint másfél hónap alatt több mint 16 ezren nézik majd meg a kiállítást, ami annak fényében, hogy 2003-ban egész évben 14 ezer látogatója volt a várnak, ki­ugró érdeklődésnek mondható. A látogatók többsége elragadta­tással beszél Chagall munkáiról, nem meglepő, hogy az Odüsszeia litográfiasorozatnál is nagyobb siker az a három olaj kép, amit ráadásként küldött Szegedre a művész unokája. Hamar Edina, a restaurátor­csoport munkatársa elmondta: francia partnerük szigorú elő­írásait pontosan teljesíteniük kell, ezért naponta többször is mérik a várban a páratartalmat és a hőmérsékletet. Egyszerre csak 40 látogatót tudnak fo­gadni, hogy a meghatározott paramétereket tarthassák. Pászti Ágnes tanácsnok beje­lentette: a szegedi Cent­rum-frakció 356 belépőjegyet vásárolt eddig, főként nyugdí­jasok számára. Japán és angol csoportok után ma egy Fulbright-ösztöndíjas ku­tatókból álló amerikai küldött­ség jön el Budapestről megtekin­teni a tárlatot. Október 17-én nyolcszáz orosházi diák érkezik egy különvonattal Chagall-néző­be - számukra a hétfői szünna­pon is kinyitják a várat, amely egyébként szombatonként és va­sárnaponként tovább, egészen este 7 óráig várja a látogatókat. A Centrum-frakció a Rádió88-ban Ki tud többet Chagallról? játékot hirdetett: október 25-éig napi két jegyet ajánlanak fel a nyertesek­nek. Magyarok cselekedetei Körlevélben értesítette szerdán egy bizonyos Ákos az amerikai Ha­gyaték Őrző Egyesület valódi és vélt szimpatizánsait - így engem is -, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök aznap részt vesz a „Ma­gyar Kultúrális Központ megnyitóünnepségén". A levél szerint: „a newyorki, Hagyaték Őrző Egyesület demonstrációt szervez erre az estére. Ennek keretében többek között és elsősorban a miniszterel­nök kettásállampolgársági szavazás alkalmával a nemzet NEM szavazatra való buzdítása miatt érzett felháborodásuknak kíván­nak hangot adni." Kedves Ákos! En nem tudok ilyen gyorsan New Yorkba menni, te pedig valószínűleg nem olvasod az újságot. Ha mégis, arra szeret­ném fölhívni a figyelmedet, hogy bár a miniszterelnöknek sok mindent ki kell bírnia, azt is, ha tüntetnek ellene, ugyanez a ma­gyar nyelvre nem érvényes. Azzal nem szabad így, ilyen agresszí­ven bánni. Már csak azért sem, mert fontos része annak a hagya­téknak, amit ti - állítólag - őriztek. BAKOS ANDRÁS Kórustalálkozó A szegedi Vox Nova Kórus ma 19 órai kezdettel kórustalálkozót rendez a Szegedi Tudományegye­tem Zeneművészeti Főiskolai Ka­rának Fricsay Termében (Tisza La­jos krt. 79-81.). A koncerten fellép a szegedi Tömörkény István gim­názium leánykara (vezényel: Do­hány Gabriella), a szentesi Bárdos Lajos Vegyeskar (vezényel: Nagy János), a szabadkai Pro Musica Kórus (vezényel: Paskó Csaba), a temesvári Carmina Dacica Női Kar (vezényel: Tóth Flóra) és a há­zigazda, a szegedi Vox Nova Kórus (vezényel: Balogh Irén). Ezio Bernardelli harminc éve az egyetem olasz lektora Örök csecsemő maradhat Az olasz kultúra szegedi intézménye, zse­niális kapcsolattartó, felkészült oktató, re­mekül focizik és kitűnő a spagettije - jel­lemezték kollégái és barátai Ezio Bernar­dcllit, a harminc éve Szegeden élő olasz lektort. Irtózatos teherbírás, segítőkészség és hu­manitás - az első szavak, amik Vígh Évá­nak, az olasz tanszék docensének egykori tanáráról, mostani kollégájáról eszébe ju­tottak. Ezio Bernardelli, akit mindenki rö­viden csak a keresztnevén emleget az egye­tem berkeiben, most kezdte meg harminca­dik tanévét Szegeden. Olyannyira segítő­kész, hogy a kimondatlan kívánságokat is kitalálja, és rögtön felajánlja, hogy segít megvalósítani. Magyartudása zavarba ejtő, rejtvényt fejt magyarul, és szóvicceket használ. A múltkor megkérdezte például: mi az a masamód? Focibajnok és spagettikirály - Érthetetlen, hogyan került ide, és főként miért maradt. Az egyetlen magyarázat: job­ban szereti Szegedet vagy a szegedi hölgyeket, mint Olaszország összes szépségét és kultu­rális kincsét - tűnődött el Bernáth Árpád, a „tanszékszomszéd". A bölcsészkar német tanszékének vezetője hozzátette, soha sem adódtak nyelvi problémáik, Ezio gyorsan és kiválóan megtanult magyarul; másik közös „nyelvük" a foci lett. - Az Ady téri sportpá­lyán együtt rúgtuk a bőrt, hol együtt egy csa­patban, hol egymás ellen. Sajnos, Ezio „ma­gas termete" ellenére átpártolt a teniszhez. Bájos olaszsággal töri a magyart, és a szegedi­ek készségesen karjukra veszik az ilyen ked­ves külföldit, mint egy csecsemőt, és pátyol­gatják. Ezio így marad örök csecsemő itt ná­lunk. - Ötödéves hallgató koromban, 1975-ben érkezett Szegedre. Garbót hordott, és nagyon meglepett, amikor az egész évfolyamunkat meghívta magához a Herman-kollégiumba párolt borsóvacsorára, hogy megismerked­jünk - emlékezett Pál József, az olasz tanszék vezetője. Azóta is ápolja ezt a remek hagyo­mányt, minden decemberben megvendégeli az olasz tanárokat; zseniális spagettit főz. Szemérmesen titkolja kiváló kapcsolattartó képességét, pedig annyi ösztöndíjas hónapot senki nem töltött külföldön, mint az olasz szakosok, akiknek olasz nyelvet és kultúrát, irodalmat, filmet és színháztörténetet tanít. Kisebb megszakítással tizenöt éve vagyok a főnöke, de még egyetlen rossz szót sem hal­lottam róla. Térképzseni és kultúrintézmény Barátja, Kövér Lajos, a történeti és mediter­rán tanulmányok tanszékének docense Ezio Bernardelli félelmetes térképismeretéről és tájékozódó képességéről beszélt. így is ismer­kedtek meg: - Magam előtt látom, ahogy tér­képét böngészve járja Szegedet. Tehetséges: bármikor bárhol járt, oda visszatalál. Húsz éve, olaszországi utazásom előtt a segítségét kértem, mire ügyeljek az ottani közlekedés­nél. A válasza: arra, hogy nincs KRESZ! - Eziót kicsi vékony embernek ismertem meg a kezdetek kezdetén. Nagyon hasznos Olasz lektor olasz robogón: Ezio Bernardelli ember; zseniális kapcsolattartó. Az olasz kul­túra szegedi intézménye - jellemezte röviden Ilia Mihály irodalomtörténész. Arnaldo Dan­te Marianacci, a fővárosi Olasz Kultúrintézet igazgatója csupán két éve ismeri, de az első pillanattól nagyon jó barátság alakult ki kö­zöttük. Alapos kulturális és szakmai felké­szültségét emelte ki, és hogy az olasz kor­mány hivatalos lektoraként, majd egyetemi megbízatásokkal nagy mértékben hozzájá­rult az olasz-magyar kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez. Fotófüggő és Szeged-mániás És valóban. Mindezt Ezio Bernardellitől nem hallottuk. Találkozásunkra az olasz lek­tor olasz robogóval érkezett, és elbűvölten, nagy szakértelemmel ecsetelte fotós kollé­Fotó: Karnok Csaba gámnak, hogy harminc fényképezőgépet gyűjtött össze, és most is fáj a foga egy újabb technikai csodára. Képességei tehát nem csak a térképekre összpontosulnak, ért a fo­tózáshoz, filmezéshez és a színházhoz. Is­merte már az országot, mielőtt jelezte volna szándékát, hogy idejönne dolgozni. A bolo­gnai egyetemen 1972-ben szerzett diplomá­jához a magyar filmesztétáról, Balázs Béláról írta a szakdolgozatát. Aztán harminc éve itt ragadt Szegeden. Hiába kínáltak neki állást a budapesti olasz kultúrintézetben, a Kanári­és Tasmán-szigeteken. „Róma messzebb van Trieszttől, mint Budapest" - indokolt moso­lyogva. Szegedi a felesége, két lányuk van. Kéthavonta utazik, itthonról haza, Olaszor­szágba. DOMBAI TÜNDE Varga Donát menedzserdiplomát szerez és tenorístává képzi magát Énekelni tanul a Hegedűs a háztetőn hegedűse Varga Donát nemcsak a zenekari árokban érzi jól magát, hanem szívesen lép színpadra is DM/DV-fotó Énekelni tanul és hamarosan megszer­zi menedzserdiplomáját a Hegedűs a háztetőn hegedűse. Varga Donátot, a színházi zenekar szólamvezetőjét egy­re gyakrabban láthatja a közönség a színpadon is - nemcsak egyes darabok muzsikus közreműködőjeként, hanem mint a paródiaként létrehozott Prin­cek trió tagját is. Egy általános iskolai hangszerbemuta­tón szeretett bele a hegedűbe a szegedi Varga Donát, aki rögtön követelni kezd­te a szüleitől, hogy írassák be egy zeneis­kolába. Nyolcévesen Gárdián Gáborné irányításával kezdett hegedülni, és ígé­retes tehetségként már nyolcadikos ko­rában bekerült a konzervatóriumba, ahol érettségiig S. Dobos Mártánál ta­nult. -Tizenhét évesen kijutottam Svájcba, ahol Crans-ban egy magán hegedűaka­démián az izraeli születésű, Párizsban végzett Habib Kayaleh professzor nö­vendéke lettem. Szakmailag neki kö­szönhetek a legtöbbet. Ideális helyzet­ben voltam akkor: egy éven át csak a he­gedüléssel foglalkozhattam rendkívül intenzíven. Hazakerülve érettségi után a zeneművészeti főiskola egyetemi tago­zatára jártam, de személyes okok miatt abbahagytam a tanulmányaimat. Ké­sőbb beiratkoztam az élelmiszeripari fő­iskola vállalkozó-menedzser szakára, ahol idén szerzek diplomát - meséli Var­ga Donát, akit 1999-ben hívtak - elő­ször csak kisegítőnek - a Szegedi Nem­zeti Színház zenekarába. Hamarosan a második hegedűsök szólamvezetője lett, egy éve pedig már az első hegedűsök szó­lamvezetője és az együttes váltó kon­certmestere. Egyre többször láthatja a közönség is. - Zenekari muzsikusnak, aki az élete nagy részét az árokban tölti, érdekes ki­hívás színpadra lépni. Legelőször, a Csó­kos asszonyban egy részeg hegedűst kel­lett eljátszanom fél percben. Azután Bal József főrendező kérésére három kollé­gámmal szinte végig színpadon voltunk A Pör a szamár árnyékáért című Dür­renmatt-darabban. Örülök, hogy sike­rült jobban megismernem a prózai tár­sulatot, mert összetartó, lelkes csapat, jó velük dolgozni. Az egyik Dömötör-gá­lára a Princess hegedűtrió paródiájaként alakítottuk meg a Princck triót, ami olyan sikert aratott, hogy önálló műsor­számként is hívnak már bennünket ­árulja el a 28 éves muzsikus, akit mos­tanában a Hegedűs a háztetőnben láthat a közönség. Ő a hegedűs, aki Tevje érzel­meinek, lelkének kivetüléseként jelenik meg a produkcióban. - Boldog vagyok, hogy ilyen lehetősé­get kaptam. Bevallom, eleinte kicsit lámpalázas voltam, de ma már a rutin sokat segít. Gregor József nagyon ked­ves, közvetlen kolléga, igazi, nagy for­mátumú művészember, akivel megtisz­teltetés együtt dolgozni. Az opera a ked­venc műfajom, olyannyira, hogy Andrej­csik Istvánnál egy évvel ezelőtt elkezd­tem énekelni tanulni. Kacérkodom a gondolattal, hogy biztatására tenorista legyek. Ahhoz persze még jó néhány év­nyi tanulásra lesz szükségem. A színhá­zi zenekarral sokat dolgoztunk külföld­ön, ahol a népszerű Verdi-operákban sok nagy olasz énekessel léptünk fel. Mindig lenyűgözött ennek a csodálatos műfajnak a különleges, semmihez sem hasonlítható hangulata. H. ZS.

Next

/
Thumbnails
Contents