Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-05 / 207. szám

HÉTFŐ, 2005. SZEPTEMBER 5. • MEGYEI TŰKOR" 5 BOGRÁCSOS SIKEREK Örökös halfőző címmel tüntet­te ki a zsűri Zsolczai Istvánt és Jároli Jenőt és Gyémánt bogrács-érdemrenddel ismer­te el Zakar Mihály, Szélpál Levente, Szalmáné Simon Éva, Fábián Péter és Daka József-Fakan Mihály főzőtu­dományát. 9 szakács vett át Arany bográcsot, 19 Ezüst, 16 Bronz, 22 Réz és 58 Vas bog­rács-díjat. REKLÁMFILMET FORGATTAK |H Három napon keresztül forgatott Szegeden reklámfilmet egy mosogatószert gyártó cég. A reklám bemutatja, hogy a halászléfesztivál idején összekent ren­geteg tányért milyen kevés mosogatószerrel lehet tisztára mosni. A filmesek tegnap részlegesen lezárták a Belvárosi hidat, melynek teljes hosszában asz­talokat állítottak fel az akkora már elmosott 10 ezer 922 darab tányérral. Szil­vágyi László termékmenedzser elmondta, a tányérokat húsz szegedi mosta 5 és fél órán keresztül, harminc további városlakó pedig az edények pakolásá­ban segített. A mosogatást szegedi közjegyző csoport figyelte, ők hitelesítették a tányérok számát is, ami valószínűleg rekordnak számít. A budapesti filme­sek elmondták, a szegediek - számukra szokatlan módon - türelemmel visel­ték a híd lezárását. A reklámot a tervek szerint októbertől vetítik a televíziók. A folyó mindkét partján rotyogott a bográcsokban a halászlé LeCSO — Vízválasztó tiszai halfesztivál Sef A Maros-parton ünnepeltek a megyei vadászok A Tisza mindkét oldalán rotyo­gott a bográcsokban a halászlé a hét végén kilencedik alkalom­mal megrendezett tiszai hal­fesztiválon. Az alsó rakparton a szegedi halászcsárdák, a Part­fürdőn pedig amatőr csapatok főzték a paprikás lét. A zentai asszonyok marhapörkölttel biz­tosították be magukat. A magas vízállás miatt idén a Part­fürdőn rendezték meg a halfőzők hagyományos vetélkedőjét, amelyre több mint százhúsz csa­pat nevezett be. Az újszegedi strandon szombaton tízkor sok helyen már a háromlábakon ne­hezedtek a bográcsok a tűz fölött, füst terjengett, pálinkás poharak koccantak össze. Noha megmondták, hogy kilenc óra után nem lehet közlekedni au­tóval a főzőhelyek közötti úton, voltak olyanok, akik fittyet hány­tak erre, verték a port - itt-ott pe­dig kis híján őket verték meg a halfőzők, akik úgy gondolták, nem sarat, hanem kedvenc ételü­ket jöttek enni. Enyves kezűek is akadtak, akik padokat, asztalokat loptak. A Rádió Plusz csapatának két órájába telt, mire pótolni tudta a hiányt. A gyors reagálású szerve­zők ennyi idő alatt szereztek asz­talokat. Majd végigjárták a csapa­tokat, akiktől csak annyit kérdez­tek: tűnt-e el valamilyük. A rádió­sok nem is ebédeltek volna, ha nem tésztás bajai halászlevet ké­szítenek. A többség gázpalackkal főzött. Mihály Illés fával tüzelt. ­A halléhez kell egy kis pernye - ál­lította a turisztikai szakember, aki a parton passzírozta a halat. Sze­rinte az smafu, ha valaki előre, otthon elkészíti az alaplevet. A Fidesz megyei női tagozatá­nak meghívására érkezett a hal­fesztiválra a zentai nőegylet negyvenhét tagja, akik tizenegy­kor már a bogrács körül ropták tangóharmonika szóra. Lakatos Olga elmondta, hogy nem csu­pán halászlevet főznek, de mar­hapörköltet is - nehogy véletle­nül valaki éhen maradjon. Más­hol szalonnakockákat pirítottak a csuszához, halat sütöttek. A szegedi halászlét ősi recept sze­Jó időben és jó helyen volt a megyei vadásznap szombaton: a Makó mel­letti Maros-partra több ezren látogat­tak el, hogy végignézzék a ceremónia után az agarak futását, a solymászok bemutatóját, a lövészetet. A rendez­vény egyik célja az volt, hogy elosz­lassa azokat a tévhiteket, amelyek er­ről a sportról, hivatásról élnek a köz­tudatban. Komoly ünnepség volt a Csongrád me­gyei vadásznap megnyitója szombaton délelőtt; öltönyös és honfoglalás kori viseletben pompázó vadászok álltak sorfalat, Búzás Péter makói polgár­mester - maga is vadász - mondott be­szédet, de eljött a Lukács János rendőr dandártábornok, a megyei rendőr-fő­kapitányság több vezetője. Calaman János Makó belvárosi segédlelkész mondott imát az utóbbi évben elhunyt vadászokért, akiknek tiszteletére az er­délyi Gotthárd Béla, ismert vadász és szakíró koszorút hozott. Ez a nap al­kalmat adott arra, hogy találkozzanak a régi ismerősök, és a vadászok megis­merjék egymás családját. A fák alatt láthatóan nagy munkával kitakarított területen álltak az asztalok és főtt a számtalan vadétel, többnyire bogrács­ban. Ezért volt föltűnő a korondi Ilyés Mihály tűzhelye, ő ugyanis babgulyást főzött egy nagy cserépedényben, illetve pörköltet, olyan lábosban, amelynek a lába is cserépből volt, ezeket ő maga készítette. A Maros-parti üdülőnél, a folyó köz­vetlen közelében várakoztak a ragado­zó madarak: két héja egy vándorsó­lyom, egy egerészölyv és egy hatalmas szirti sas. Banai Zoltán és Sági Oszkár madarai fogságban születtek, s mint a mongol ruhát viselő Oszkár többször is elmagyarázta, ezek a madarak nem az eszközeik, hanem a vadásztársaik, állandó törődést igényelnek, és meghá­lálják a szeretetet. A parton a különbö­ző vadászkutyafajták tulajdonságairól tartottak szemléltető előadást, nagy közönség előtt, és a szpíker többször is fölhívta a figyelmet, melyik fajtákat nem érdemes kisgyerekes családnál tartani. Nyilvánvaló volt, hogy a szer­vezők nem csak a villámló bottal járó emberek kedvét keresték: egész játszó­udvar várta a gyerekeket, voltak áru­sok, volt magyar nóta, nép- és társas­tánc. A lovas szakosztály is eljött, ko­csikkal, amelyek ritkán fordultak üre­sen. Az egész nap arról szólt, amiről már a megnyitó is: a vadászra elsősor­ban nem az a jellemző, hogy agyonlövi az állatokat, inkább az, hogy mínusz húsz fokban, térdig érő hóban is elviszi az ennivalót az etetőkhöz, figyel a kör­nyezet tisztaságára, és a vadállatok egyre fogyó és változó életterében is igyekszik fönntartani a természet egyensúlyát. Erre a munkára ma már egyre nagyobb szükség van. BAKOS ANDRÁS A kézhez szoktatott héja nem vadászfegyver, hanem társ Fotó: Gyenes Kálmán Minden várakozást felülmúlt a szentesi lecsófesztivál, amely immár nemzetközivé nőtte ki magát. Tízezernél is többen ül­tek az asztaloknál. Összesen hat mázsa szentesi paprika, há­rom mázsa paradicsom és ugyanannyi hagyma főtt a bog­rácsokban. Könnyeztek az emberek a szentesi Apponyi tér környékén szomba­ton délután, amikor vagy százhar­minc bogrács alatt meggyújtották a tüzet. Negyedik alkalommal rendezték meg a családi nappal egybekötött lecsófőző versenyt, amelyre külföldről is jöttek vendé­gek. Hat mázsa szentesi paprika, három mázsa paradicsom és ugyanannyi hagyma került a bog­rácsokba. Az külön öröm a szerve­zőknek, hogy megmozdult a város apraja-nagyja, eljöttek a távoli vá­rosokban élő rokonok. Az ítészek nehéz feladat előtt álltak, hiszen a zsűri egy-egy tagjának legalább tíz­féle étket kellett megkóstolnia. A helybeli rádiósok például tökös le­csót készítettek, de volt padlizsá­nos, gombás, babos és ki tudja, még mi mindennel ízesítették az ételt. A tekerősök a muzsikájukhoz híven hagyományos lecsót készí­tettek, Balla Tibor és Kari­kó-Tóthné Puskás Gabriella azért nevezett be a csapattal, mert szeretik ezt az ősi ételt. A Szentesi Farkasok nevű gárda Bocskay Istvánnal az élen szülő­ként állt a bogrács köré. Náluk a sportoló csemetéik zsűrizik az ételt, s azt mondták: ha kiürül­nek az edények, akkor jól vizs­gáztak az anyukák és az apukák. A Szentesről Székesfehérvárra költözött Kvasznicza Istvánné Szilágyi Gyöngyinek a testvére él a városban. Most hazajöttek, és tárkababos lecsóval neveztek. Őrizte a hagyományt Szirbik Imre polgármester, aki eddig minden évben hagyományos ri­zses-virslis lecsót főzött a család­jával. Azt mondta, hogy a vörös­bort szigorúan a szakácsba kell önteni. Egyébként ő versenyen kívül indult, elkerülve a bundá­zás gyanúját. A fidüszesek Farkas Sándor országgyűlési képviselő vezetésével öt bográcsban ro­tyogtatták a birkát és az őzet, a lecsót pedig feltétnek szánták, míg a főtt kukoricát desszertnek. Szentes finn testvérvárosából, Kaarinából Hannu Horme lelki­pásztor azt mutatta, hogy dugig van lecsóval, mert annyian kí­nálgatták a bográcsukból. A végeredmény: 1. a tész 2-es csapata, 2. a fehérvári Kvasznicza István és kuktái, 3. a rotarysok nagy családja. De nyert a lecsó­fesztivál tízezer főt jócskán meg­haladó vendégserege, mégpedig barátok között eltöltött kellemes órákat kapott ajándékba. BALÁZSI IRÉN A már elmosott 10 ezer 922 darab tányér a Belvárosi hídon csak hosszában fért el Fotó: Frank Yvette Volt, ahol nem adták alább három bográcsnál Fotó: Frank Yvette rint, hagyományos módszerek­kel készítették. Valaki ajánlotta, nézzük meg azt az újítót, aki na­rancsot és kakukkfüvet tesz bele, de már a gondolattól megfordult a gyomrunk. - A halászlét szép lassan kell főzni, mint a tyúk­húslevest, és csak folyami halat szabad beletenni - mondta Tí­már János. S hogy mi a jó halié titka? A gyomaendrődi férfi el­árulta: sertészsírban (nem olaj­ban!) kell megpirítani a hagymát és a paprikát, zamatos fűszer­paprikát és minél több halat kell használni. Ilyen egyszerű a do­log. Amilyen könnyű elkészíteni, ugyanolyan könnyű elrontani a hallevet - állítják sokan. Hor­váth Cih szerint bizony előfor­dult már, hogy meglett férfiak sírtak, mert egy nagyobb bogrács rosszul sikerült. A szocialisták sátránál a négy szegedi ország­gyűlési képviselő főzött, s vendé­gelt meg megannyi nyugdíjast. A nap energiáját kihasználva is készült halászlé a szegedi halfesz­tiválon. A Partfürdőn felálh'tott bográcsok közül egy előtt parabo­laantennaszerű szerkezet állt, ami - akár a szemüveg lencséje - ösz­szegyűjtötte a napsugarakat. A napelem elkészítője, az ásotthal­mi Krisztin László szerint nem tart tovább felforralni a vizet így, mint hagyományos módon. A fér­fi elmondta, amit lehet, otthon is napenergiával működtet. A főzés alatt, közben és után meglátogatták egymást az isme­rősök, barátok. A rakpartról is jöttek érdeklődők, akik igencsak felháborodtak azon, hogy a fel­nőtteket négyszáz, a gyermeke­ket pedig kétszáz forintért szállí­totta a dereglye és a vontatóhajó. - Soha nem mondtuk, hogy in­gyenes lesz a hajókázás. Csak a halfőzőket vitték ingyen - közöl­te Kipper György. A halfesztivál szervezője elmondta: jövőre ma­rad a leosztás, azaz a Partfürdőn főznek majd a csapatok, a rak­parton pedig a halászcsárdák. Kipper ugyanakkor nem tartja el­képzelhetetlennek, hogy az alsó rakparton is lesznek majd ama­tőr halfőzők, mert vannak olya­nok, akiknek ez az oldal jön be jobban. sz. c. sz. HATEZER ADAG Az alsó rakparton az óriásbog­rácsban hatezer adag halászlét készítettek húsz mázsa halból, amely alá húsz mázsa fa került. Az elmaradhatatlan vöröshagymából hatszáz kilogrammot használtak fel, a paprikából pedig hatvan ki­logramm fogyott. A kakastejes ci­póval kínált pontyhalászlé hét­száz, míg a gyevi filézett pontyha­lászlé ezer forintba került.

Next

/
Thumbnails
Contents