Délmagyarország, 2005. június (95. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-04 / 129. szám

SZOMBAT, 2005. JÚNIUS 4. • KAPCSOLATOK" 7 A HARMADIK GYEREK ||[ Szalma Nándornak évekkel ezelőtt házasságon kívül született egy gyereke, akiről csak nagyon kevesen tudnak! - állítja Ilona. Az asszony szerint a nyolc év körüli fiú édesanyjával Szegeden él. A nő évekig volt Nándor barátnője, többször járt Horgoson, Szalma József és Szalma Jolán tudott a kapcsolatról és a gyerekről, harmadik unokájukról. Ilona úgy tudja, az asszony a gyermek nevében lemondott az örökségről, mivel férjhez ment, a kisfiút pedig férje adoptálta. gyilkosai átkutattak minden helyiséget, hogy megtalálják, a szobájában érték utol, és neki sem kegyelmeztek. Betti egyébként azon a napon este néptáncórán volt, ami hat óra körül fejeződött be, de ő elkéredzkedett, így hamarabb ért haza. Ha marad, talán megmenekül. A családirtást nyolc nappal később, február elsején fedezték fel. Az asszony úgy beszélt, mintha szemtanú lett volna. Amikor alig egy hónapja beléptek az egyik, majd a másik épületbe, a látottak sokkolták őket. Vér- és golyónyomok, rendőrségi jelzések, számok mutatták, kit, hol, milyen testhelyzetben ért a halál. Hiába takarították ki és fertőtlenítették a két házat, ma is orrukban érzik a szagokat, látják a vérfoltokat a padlón, a szőnyegeken és a függönyökön, a golyók ütötte nyomokat a falakon, a szekrényeken, a radiátoron. - Félünk. Mindannyian félünk. Rettegünk. Este nagyon nehezen, égő lámpák mellett alszunk el, éjszaka minden rezzenésre felriadunk, reggel korán kelünk - árulja el férje és fia néhány elejtett mondatával megerősítve Ilona, hogy hogyan töltik estéiket, éjszakáikat. Félelmük nappal sem csökken. Ha megáll a kerítés előtt egy autó, egy kerékpáros, vagy egy gyalogos, nem mutatkoznak, várják, hogy elmenjenek. Esténként „elmenekülnek" a vendégek - Rokonok jönnek, az ügyvédünk is gyakran keres bennünket, de senki sem marad nálunk estére. Fél hat előtt mindenki elmegy. Nem akarnak a gyilkosság időpontjában a házban maradni mondja a folyamatosan könnyeivel küszködő asszony. Azt már eldöntötték, nem maradnak itt. Ha majd végleg befejeződik az örökösödési eljárás, eladják, ha arra kényszerülnek, elárvereztetik a házakat és elköltöznek Horgosról. Nem tudnának itt élni. - Nem, senki sem hívott fel bennünket telefonon és nem fenyegetett meg, de itt nem lehet élni. Újra és újra látni véljük a gyilkosságokat. Borzasztó, ami történt. Nincs olyan, ami miatt két kisA Horgoson kivégzett Szalma Nándornak volt egy harmadik gyermeke is, a kisfiú Szegeden él Rettegés költözött a két Szalma-házba A rendőrség kérésére a Szalma család egyik örököse családjával beköltözött abba a két horgosi házba, ahol január 24-én hat rokonát hidegvérű bérgyilkosok megölték. Azóta rettegésben élnek, amint lehet eladják az ingatlanokat és elhagyják Horgost. MUNKATÁRSUNKTÓL - Még látom a vérfoltokat, látom a golyók nyomait, tudom, hogy hol és hogyan végeztek Jolánnal, Jóskával, Nándival, Nellivel, Dávidkával és végül Bettikével - mondja a február 24-én kivégzett hattagú Szalma család egyik örököse, Szalma József unokahúga, Szalma Nándor unokatestvére, Ilona. Dávid ébresztőórája - máig mindennap megcsörren ugyanabban az időben Félelmet is örököltek Az ötven év körüli asszony a kivégzésszerű gyilkosságok helyszínén, a horgosi ház kertjében, először beszélt az áldozatok rokonai mellett a közvéleményt is sokkoló tragédiáról és zaklatottá vált életükről. Sejtéseit is megosztotta velünk. Férje, József, és fia, Mihály csak ritkán szólt közbe. Beszélgetésünk alatt menye és unokája is leült egy-egy pillanatra az asztalhoz, ilyenkor azonban az asszony elhallgatott, megvárta, míg elmennek. Ilona február l-jén, a televízióból értesült rokonai megöléséről. - A Magyar Televízió Híradójában hallottam, hogy Horgoson megöltek egy hattagú magyar családot. Átkapcsoltam az egyik szerb csatornára, ott már a neveket is bemondták. Mind a hátuk nevét. A bemondó egymás után sorolta: Szalma József, Szalma lolán, Szalma Nándor, Szalma Nelli, Szalma Dávid, Szalma Betti. Sokkoló volt. Nem hittem el. Nem akartam elhinni. Néhány perccel később azonban csörgött a telefon. A rendőrség hívott... A család május 11 -én, a rendőrség kérésére, ösztökélésére költözött a Zentához közeli kis faluból, Adorjánból a Horgos szélén lévő két házba. Náluk vannak a boncolási jegyzőkönyvek és a halotti anyakönyvi kivonatok. A papírokból kiderül, a hattagú családdal szinte egyszerre, 2005. január 24-én, este fél hatkor, néhány pillanat alatt végeztek. A nagymama volt az első áldozat A nagymamára, Szalma lolánra a konyhában csaptak le a tettesek, összeszurkált holttestét a mosogató mellett találták meg. Az idős asszony védekezett, legalábbis a markában talált hajszálak erre utalnak, de nem bírt gyilkosaival. Férjét a szobában érte a halál, leszúrták. Nándort a másik házban, az étkezőben lőtték le. Egy célt tévesztett golyó átfúrta a radiátort. Felesége, Nelli holttestét félemeleti szobájában, Dávidét újabb félemelettel feljebb a fürdőszobában, Bettiét még feljebb, saját szobájában találták meg. A nyomokból kiderült, hogy a kislány el akart rejtőzni, Lyukat ütött a radiátoron egy célt tévesztett golyó Betti ide próbált elbújni, de gyilkosai utolérték gyermeknek is meg kellett halnia. A hely folyamatosan arra késztet bennünket, hogy újból és újból feltegyük egymásnak ugyanazokat a kérdéseket: hogyan történt, miért történt, kiknek voltak útjába, de a válaszokat nem találjuk - mondja kicsorduló könnyeit törölgetve az asszony. Az adorjáni család egyébként nem érti, hogy Magyarország miért utasította el Szalmáék állampolgársági kérelmét. Ilona, József és Mihály ugyanakkor cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint Szalmáék féltek, és bezárkózva éltek volna. Ilonáék azt mondták, Szalmáék kapuja mindig, mindenki előtt nyitva volt. - Attól tartunk, hogy a tetteseket soha nem kapják el. A rendőrség csak nagyon szűkszavúan tájékoztat bennünket a nyomozás állásáról. Valószínűleg azért, mert nem jutottak előre. Azt tudjuk, felderítették a család üzleti és baráti kapcsolatait, köztük magyarországi cégeit, vagyonát, bankszámláját, de nem jutottak előre. Lehet, hogy a gyilkosokat, vagy megbízóikat nem is messze kellene keresni, lehet, hogy naponta találkozom velük - mondja búcsúzóul a horgosi két házat megöröklő Ilona, miközben férje egy hatalmas lakattal bezárja a kaput. Ilona, az örökös, és férje, József, egy pillanatra sem hagyja nyitva a kaput Fotók: Frank Yvette