Délmagyarország, 2005. június (95. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-25 / 147. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR" SZOMBAT, 2005. JÚNIUS 25. Kizáró ok az előző lakás és a feleség - adható önkormányzati segítség A támogatás feltételei Mostohagyerek a rakpart Egy mosollyal kevesebb Nem tetszett a román külügyminiszternek, hogy amikor Szege­den tárgyalt magyar és szerb kollégájával, erről nem készíthettek fölvételt a román tévések. Ezt akkor - május 28-án - nem tette szóvá Mihai Razvan Ungureanu, de a hír hallatán most már ért­hető, miért sietett el akkor a hivatalos program után-, nem várta meg a pohárköszöntőt, a fogadást. A három külügyminiszter május végi, szegedi találkozója elsősor­ban azért volt érdekes, mert a határ menti román, magyar megyék, és a Vajdaság régóta tartó kapcsolatát eddig csak a helybeli városi, megyei és a tartománybeli politikusok tartottak fontosnak. Most először jöttek el a külügyminiszterek, ami azt jelentette: az itteniek terveit - utak, hidak építését, határon átvezető vasútvonalak felújí­tását - a kormányok is fontosnak tartják. Ugyanakkor az is kide­rült, Somogyi Ferenc, Mihai Razvan Ungureanu és Vuk Draskovics találkozója komolyabb esemény, mint egy falunapi határnyitás. Nagy volt a média érdeklődése, és ezzel a lehetőséggel mindhárom oldalon megpróbáltak, úgymond, kezdeni valamit. Eredetileg úgy volt,-ameghívóis erről szólt-hogy a három politi­kus a kübekházi határnyitás után tárgyal, majd csatlakozik a DKMT-közgyűléshez, az hosszú távra szóló fejlesztési tervet fogad el, amin évek óta dolgoztak. Aztán úgy lett, hogy a szegedi önkor­mányzat hatására a külügyminisztérium engedett, és átszervezte kicsit a rendezvényt. A három politikust a határról a városházára vitték, ahol a díszteremben zömmel köztisztviselőkhői álló közön­ség várta őket. A szinkrontolmácsok a szerb és a román mellett an­gol nyelvre is fordították a beszédeket, csak hát ezt nagyon kevesen hallgatták. Merthogy az a mintegy százötven újságíró - közöttük például a BBC tudósítója - nem tudott olyan gyorsan beérni a város­házára a határról, mint a politikusok. Sokan először a szegedi egye­tem új épületébe, a TIK-be mentek - itt zajlott a DKMT közgyűlése -, mert nem is tudtak arról, hogy a külügyminiszterek el lettek ra­bolva. Mások meg arról nem tudtak, hogy a szegedi városházi ren­dezvényre csak akkreditációval lehet bejutni. Amikor a lemaradt külföldi újságírók átmentek a TIK-ből a városházára, már véget ért a nyilvános fómm, zárt ajtók mögött tanácskoztak a külügyminiszte­rek, hogy aztán átautózzanak - a TIK-be. így már nem mehetett be a városházára például a Nyugati felen című, öt megyében megjele­nő magyar napilap temesvári tudósítója sem. Vélhetően így járt a ro­mán tévés is. Ami végül is nem volt nagy veszteség, mert a külügy­miniszterek a városházán úgy beszéltek, hogy előtte nem tárgyaltak, így konkrétumot itt egyikük sem mondott. Gyakorlatilag annyi tör­tént, hogy a szegedi városvezetők nyilvánosan megmondták nekik: ez a város hatalmas fejlesztési potenciállal rendelkezik. A történet szerves része, hogy Vuk Draskovics sem várta meg azt a fogadást, amiről román kollégája távol maradt. A szer­bia-montenegrói külügyminiszter elköszönni sem hagyott időt magának. Ha ez azért történt, mert titokban ő is megharagudott, akkor ebben nyilván közrejátszott az, hogy a vajdasági végrehajtó tanács elnöke, Bojan Pajtic a TIK-ben úgy vette át Varga Zoltán­tól, a Békés megyei önkormányzat elnökétől a DKMT soros elnö­ki tisztet, hogy a háttérben ott ült Draskovics. Pajtic és Draskovics nem ugyanannak a pártnak a tagja. A külügyminiszterek találkozója ebből a szempontból is tanul­ságos volt. Kiderült: könnyebb elkészíteni és elfogadtatni egy évti­zedekre szóló fejlesztési tervet, mint összestimmeltetni három ország nagypohtikájának igényeit, protokollját vagy, ha így jobban tetszik: rövid távú érdekeit. BAKOS ANDRÁS Fiatal szegedi családok szorultak ki az önkor­mányzat lakásépítési és vásárlási támogatásából. A szociális iroda vezetőjét az általános tanul­ságokról faggattuk-ő mindenkinek azt javasolja, nyújtsák be a kérelmet. - Három gyerekkel laktunk egy szegedi panellakás­ban, amit kedvezményesen meg is vásároltunk az önkormányzattól három évvel ezelőtt. A 47 négyzet­méter túl szűknek bizonyult, ezért a lakást eladtuk, és a szocpollal építkezni kezdtünk egy társasházban. Az önkormányzattól akartunk támogatást kérni, de nem kaphatunk - mesélte megrökönyödve Péntek Zsoltné. - Kizáró ok ugyanis, hogy öt éven belül ked­vezményesen vásároltuk meg az előző lakásunkat. - A lakásépítési vagy lakásvásárlási támogatást ké­relmezőtől valóban megkérdezzük, rendelkezett-e la­kástulajdonnal - néztük át a rendeletet Novkov Ve­szehnkával, a szociális, családvédelmi és egészség­ügyi iroda vezetőjével. - A rendelet kizárja az első la­káshoz jutási, valamint a lakásépítési és -vásárlási tá­mogatásból, ha a kérelem benyújtását megelőzően 5 éven belül kedvezményesen vásárolt az önkormány­zattól összkomfortos vagy komfortos lakást. - Első lakásunkat vásárolnánk meg, ehhez kértünk önkormányzati támogatást, ám mivel csak én va­gyok Szegedre bejelentve, nálunk a feleségem a kizá­ró tényező - toldotta meg Péntekék történetét a csa­lád másik fiatal házaspárja. Gábor felesége, Krisztina még nem lakik egy teljes éve Szegeden, ezért ők sem kaphatnak pénzt az önkormányzattól. - Alapfeltétel a legfeljebb 35 éves életkor és hogy az ifjú házasok mindketten legalább egy éve szegedi la­kosok legyenek - erősítette meg az irodavezető. - Az általános önkormányzati lakásvásárlási támogatá­soknál az állandó munkahely 5 éves meglétét figye­lembe tudjuk venni, ha egyébként a házastársakvala­melyike nem rendelkezik egyéves szegedi lakóhely­lyel. A keresetüket is számításba vesszük: a nyugdíj­minimum háromszorosával, vagyis jelenleg nettó 74 ezer 100 forintos fizetéssel kell rendelkezniük. DOMBAI TUNDE Virágzott a Tisza Szegednél MUNKATÁRSUNKTÓL Két kérész a temérdek közül. Életük és haláluk a vízminőség szempontjá­ból mindenképpen megnyugtató Fotó: Frank Yvette Virágzott a Tisza a folyó Szeged alatti szakaszán a napokban. Az idei kérész­rajzás a szokásosnál ké­sőbb kezdődött, és kisebb mértékű is volt, az elhú­zódó magas vízállás mi­att - mondja Kasza Fe­renc, a Magyar Madárta­ni és Természetvédelmi Egyesület (MME) szak­embere. Az, hogy a víz­tisztaságra rendkívül ér­zékeny tiszavirág jelen van, jelzi: még a közvetle­nül a nagyváros alatti szakaszon is megfelelő a folyó vízminősége. Megjavítják a repedéseket, az elmozdult lépcsőket Szegeden, de kevés a pénz Fotó: Frank Yvette Nem számít Szeged ékkövének a belvárosi Ti­sza-part: a beton partfalon graffitik éktelenkednek, a lépcső megette kenyere javát, az út kátyús, a járda siralmas. A rakpart tulajdonosa a magyar állam. Szegeden a rakpartról közelíthetjük meg a Tiszát, ha gyönyörködni szeretnénk benne: a folyó az természe­ti adottság, amellyel a város versenyképes lehetne a hegyvidéken fekvő településekkel. Sajnos a látvány nem nevezhető festőinek, a kopottas lépcsők, az ösz­szemázolt betonelemek, a szemét és a Tisza-parti gaz nem méltó párja az Európa Nostra-díjjal kitüntetett Kárász utcának és Klauzál térnek. Az állami tulajdonú rakpartot, amelynek része a Felső Tisza-parti stadiontól az árvízi emlékműig tartó, immáron negyedszázada megépült partfal, az Atikövizig kezeli. A vízügyi igazgatóságot lehetne felelőssé tenni azért, hogy a város főutcája ma sem áraszt romantikus hangulatot a nyárban. Az Atikö­vizig főmérnöke, Andó Mihály, mielőtt kérdéseink­re válaszolt volna, leszögezte: a függőleges felületek tartoznak hozzájuk - noha az egész rakpart állami tulajdon -, a vízszintes térségért a város felel. Vagy­is a lépcsők és a partfal rendben tartását a vízügyi igazgatóság végzi, az árvizek után mindig ők taka­rítják le először. Ilyenkor elviszik a szemetet is, ho­lott nem az ő feladatuk. Ezt követően azonban csak addig nyújtózkodhat­nak, ameddig a takarójuk ér. Mivel az igazgatóság­nak elsősorban árvízvédelmi feladatai vannak, a nagy vizek kivédése és az állagmegőrzés az elsődle­ges, ezért az esztétikai megjelenés az utolsó helyre szorul. Megjavítják a repedéseket, az elmozdult lépcsőket, védekeznek a beton, a vas és az acél kor­róziója ellen, de a graffitik eltávolítására idén sem jut pénz. Tavaly az önkormányzattal együtt sike­rült 20 millió forintot „találniuk" arra, hogy né­hány rongálást eltávolítsanak. Molnár László, a szegedi önkormányzat város­üzemeltetési irodájának vezetője elmondta, csak a graffitik eltüntetésére 20 millió forintra lenne szükség. Ez a pénz azonban hiányzik a kasszából. Az úttestre viszont költeni fognak, a kátyúk bete­metése már elkezdődött, valamint felújítják a Roosevelt tér magasságában lévő gépkocsiparkolót is. Abban a tavaszi árvíz olyan károkat okozott, hogy nem halaszthatták tovább a munkát. A járdá­ra azonban - amely ebben a pillanatban a legsiral­masabb állapotban van - nem tudnak költeni. F.K. Alexandra két és fél éves korában veszítette el hallását Egy különleges fiatal lány egészen átlagos élete A húszéves Daru Alexandra kick-boxozik, szépen fogalmaz és sportújságírással szeretne foglalkozni. Átlagos történet­nek tűnik, pedig nem az, Ale­xandra ugyanis két és fél éves kora óta nem hall. Fekete, hosszú haj, piercing, ma­gabiztos mosoly - első látásra ezek tűnnek fel a szegedi Daru Alexandrán. A húszéves lány lát­szólag olyan, mint bármelyik más kortársa. Egyet kivéve: Ale­xandra siket. Amikor letelepedünk a kerti asztal köré, és beszélgetni kez­dünk, Alexandra édesanyjára néz: meséljen ő. - Rád kíváncsiak nem rám ­válaszolja Zsuzsanna, és Ale­xandra belekezd a történetbe: két és fél éves korában süketült meg agyhártyagyulladás következté­ben, azóta kétszer műtötték, hiá­ba. Kisgyerekként kortársai ne­hezen fogadták el, de ma már nincsenek ilyen r problémái, az osztálytársai segítik, barátai sze­retik. - Az első tíz évet nem tudom, hogy éltük túl - veszi át a szót az édesanya. - Alexandra eleinte a siketek iskolájába járt, az integrá­ció akkor még nem volt jellemző Szegeden. Hogy ma már az, töb­bek között Vakula Lászlóné szur­dopedagógusnak köszönhető. Alexandra sokszor váltott isko­lát, megtörtént az is, hogy márci­usban hívták be az édesanyát: lá­nya hat tantárgyból bukásra áll. Ott derült ki, a tanárok azt sem tudták, hogy Alexandra siket. - Nincs kultúrája Magyaror­szágon annak, hogy befogadják a fogyatékosokat, közönyösek az emberek - fogalmaz Zsuzsanna. Ma már teljes életet él Szand­ra, idén érettségizik a Hansági­Daru Alexandra tanítani vagy írni szeretne ban, szeptembertől továbbtanul és kick-boxozni jár. Ezt később szívesen tanítaná vagy sportúj­ságíró lenne, elsős kora óta szé­pen fogalmaz, sokat olvas, ked­vence Rowling és Robin Cook. - Eljárunk szórakozni is a bará­taimmal, zenét hallgatni persze nem szoktam - teszi hozzá mo­solyogva. A kick-box csoport jó csapat, a küzdősport - édesanyja szerint - hozzájárult ahhoz, hogy Szandra ma már magabiztos, ki­egyensúlyozott. Erős lány, aki ha csak teheti, mindent önállóan intéz. - Minden érdekel, ami küzdő­sporttal kapcsolatos. Szeretem a Fotó: Miskolczi Róbert filozófiájukat, a kultúrájukat, a vallásukat - magyarázza. - Az élet azért még mindig nem nagyon biztat bennünket - teszi hozzá Zsuzsanna - Minden a kommunikációról szól, arról, ho­gyan tudod eladni magad. Furcsa világ ez, nem a siketeknek való. GONDA ZSUZSANNA

Next

/
Thumbnails
Contents