Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-14 / 112. szám

Szombat, 2005. május 14. SZIESZTA 11 MÁLTA, AVAGY EGY SZIGET ANATÓMIÁJA ye zárt történelem Az Air Malta gépének kapitánya nyilván ügyesebb, mint az egyszeri török admirális, akit Málta elfoglalására küldtek valaha. Hetekig hajókázott hiába fel-alá a térségben, míg végül szégyenkezve tért vissza Isztambulba, és amikor rettegve vetette magát a szultán lába elé, csak annyit tudott kinyögni: Joh Malta, azaz nincs Málta. Min­denesetre gépünk, amint átszeli Dél-Itália egét, még jó darabig repül a tenger semmihez sem hasonlító, vibráló kéksége fölött, hogy azután feltűnjenek alatta a sziget szaggatott partjai. Megérkeztünk. Egy kis máltai előétel denképpen tartalmazó saláta, máltai kenyérrel, amelyre illik (és így finom) egy kis olívaolajat cseppenteni... És tartozéka a napon szárított paradi­csom is (ami semmiképpen sem ma­radhat ki a hazatérő vendég poggyá­szából). A máltai kenyér érdemel még né­hány szót. Talán a mi hagyományos, kemencében sült házi kenyerünkre emlékeztet, de annál rusztikusabb, jobban átsül kisebb mérete miatt. Meg kell ismernie mindenkinek. És lehetőleg egy kváderkövekből rakott régi épület fejszével faragott geren­dái alatt ülve, akár kecskebőr töm­lőből mért házi borral leöblítve. És senki ne higgye, hogy ritkaság az ilyen hely! Mert hasonló Rabat temp­lomterén a Grotto Tavern is, de Val­lettában vagy más városokban is ta­lálni évtizedek netán századok han­gulatát idéző vendéglőket. És nem a luxuskategóriában. Amint az új ven­déglők között sem tekinthető luxus­nak St. Julian's jachtkikötőjében a Paparazzi, ahol nem ritkán sor áll az ajtóban a máltai mértékkel is ha­talmas adagok és kiváló ízek ígé­retében. És ne feledjük: bár mindenfelé kap­ható - olasz hatásra - a pizza és a pas­ta, a máltai előétel egy pohár borral le­öblítve önmagában is felér egy nagy­szerű ebéddel. Még akkor is, ha Málta - vajh milyen mediterrán ország az ilyen? - borból és főként szőlőből im­portra szorul, lényegében csak most hozza létre saját borkultúráját. A SZERZŐ FELVÉTELEI Partok, tájak és tenger Mint az eddigiekből - remélem ­kiderült, Máltának lelke van. Amit érdemes megismerni, hogy szeret­hessük. Mert szeretni lehet e szi­getországot, két, külön világot ké­pező nagyobb szigetével. Máltával és Gozóval. Málta nyüzsgőbb, moder­nebb, Gozóban pedig, ahová 2 líráért átvisz a komp, mintha évtizedeket lépnénk vissza az időben. Mindkét szigetet ugyanaz a hihetetlenül át­tetsző, tiszta tenger övezi, mindkettő partjain felbukkannak a rejtett öblök csodás strandjai, de Gozo nyugod­tabb, ott lassabban folyik az élet. És ha már Gozo, hát mindenképpen el kell menni Dwejra csodáihoz. Csó­nakba ülni a könnyűbúvárok e ked­vencénél az Inland Sea zárt vizén, hogy egy természetes sziklaalagűton át kijuthassunk a tengerre, újabb barlangok színjátszó kékségében gyönyörködni, és áthajózni az Azure Window hatalmas sziklaboltíve alatt. És érdemes még megnézni Ramla Bay homokos öblét, ahol a legenda szerint Kalüpszo nimfa tartotta sze­relmi fogságban hét éven át Odüsz­szeuszt, vagy Victoriában, a sziget fővárosában a Citadellát és Szent György díszes bazilikáját, esetleg Xlendi (ejtsd: slendi) gyönyörű fjord­ját, amelyet akár nyaralásunk köz­pontjául is lehet választanunk. Visz­szatérve Máltára pedig érdemes még elmenni a halászok városába, Mar­saxlokkba (ejtsd: marszaslokk), ahol vasárnap a halpiac fura lényeiben gyönyörködhetünk, melyeket meg is kóstolhatunk az öbölben lévő la Ca­panna halvendéglőben. Aztán lassan lejár az idő. Az üt ismét a repülőtér felé vezet. Már csak emlékeinkben villan föl a máltai táj látványának egyik csodája, amint a viszonylag sík terepből kicsiny ma­gaslatokon szigetként emelkednek ki messzire láthatóan a városkák. És fölszáll a gép, ráfordul a hazafelé vezető kurzusra. Az ablakból még föl­villan a Grand Harbour csillogó tükre Valletta és a Három Város falaival, bás­tyáival, melyek hosszan látszanak a lassan emelkedő jet alatt. Végül mégis eltűnik a sziget, helyét átadva a Föld­közi-tenger csillogón kék vizének. Hogy lehet, hogy most, ahogyan Málta elmaradt mögöttünk, hirtelen szegényesnek tűnik a tenger sem­mihez sem hasonlítható, vibráló kék­sége? SZÁVAY ISTVÁN Akkor ér bennünket az első megle­petés, amikor a reptérről szállá­sunk, a St. Julian's-ban lévő Hotel Intercontinental felé robogunk. Kis szigetről lévén szó (Málta legföljebb 45 kilométer hosszú), és kevés, csak néhány százezer lakosról, az ember nyitott tájat várna egy-egy városká­val vagy erőddel, ehelyett egy sűrűn beépített városkonglomerátum sű­rű forgalmában autózunk. Hamaro­san kiderül, hogy tízegynéhány vá­roska teljesen összeépült Vallettá­val, a fővárossal. És ha a lélekszám itt nem is világvárosi, a családon­kénti legalább két-három autó igen­csak zilálttá teszi az amúgy bal ol­dali közlekedést. A meglepetések szigete Aki először megy Máltára, óhatat­lanul a mediterrán térség nagy kul­túráinak hatásaival számol, melyek ­mint tudjuk - a Földközi-tenger ál­dott partvidékén mindenütt jelen vannak a színekben, az ízekben és illatokban csakúgy, mint az emberek mentalitásában. Máltát azonban tán túlságosan is sok hatás érte. Aminek alighanem megvan az az előnye, hogy ennek a kultúrának rendező elve nem az arab, a görög vagy az olasz, netán normann, a spanyol vagy a brit hatás, hanem a máltai nép, amely valamennyit át- és meg­élve hozta létre a sajátos máltai íze­ket, illatokat, hangulatokat és szí­neket. Ha - túl az első meglepetéseken ­mindezt megsejti az ember, akkor válik számára különleges, semmihez sem hasonlítható élménnyé az, amit úgy hívnak: Málta. A nagybetűs Történelem A korszerű Málta históriája a máltai lovagokkal kezdődött. Pontosabban azzal, hogy a Szentföldről kiszorult, Rhodosz szigetén megtelepedett Szent János ispotályosok, azaz a jo­hannita (később csak máltainak ne­vezett) lovagrend 1530-ban kényte­len volt elhagyni a Földközi-tenger keleti medencéjét, és Máltán találta meg új otthonát. A rend aztán a török terjeszkedés elleni harcban körül­belül hasonló szerepet töltött be a tengeren, mint Magyarország a kon­tinensen: lezárta az európai hatal­mi-gazdasági központok felé vezető utakat. És a mohácsi győző, Nagy Szulejmán serege itt szenvedte el egyik megalázó vereségét. Egy évvel Szigetvár eleste és a szultán ottani halála előtt. A főváros, Valletta erődváros is egy­ben. Ám hatalmas erődítményei nagyrészt már az 1565-ös nagy ost­rom után épültek. Csak az akkor még nem létező jelenlegi fővárost a hátán hordó félsziget csúcsán állott egy erőd, a Nagy Kikötőt védő Fort St. El­mo, amely az oszmán támadás fő cél­pontja volt. És a kikötőbe benyúló három félsziget (a három város) egyi­ke, az ostrom után a győzelemről el­keresztelt Vittoriosa ma is álló erőd­jéből, a Fort St. Angeloból szervezte, és vezette a védelmet La Valletta nagymester. És hiába esett el a Fort St. Élmo, hiába gyilkolták le összes védőjét, a törökök három hónapig tartó véres ostrom után kénytelenek voltak megszégyenülten távozni. Kövek, idők és emberek Máltán mindent kőből, szép, hal­ványsárga mészkőből építenek. Az egykori erődöket éppúgy, mint az idő­számítás előtt 3500-ban emelt mega­litikus templomokat vagy a mai lakó­házakat. A mindenütt jelenlévő építő­anyagból emelt vakolatlan falak bár­sonyos színe fura egyenruhába búj­tatja a sziget épületeit, századokat összefogva. Hasonlóvá teszi a tegnap és a száz és ötszáz éve emelt házakat. Emiatt a folyamatosan zajló élet kellős közepén is jelen van az állandóság. Mdina, a régi főváros erődjének palo­tái ugyanazt a színt viselik, mint Val­letta erődjei és szerte a sziget házai. És mintha ez az állandóság megha­tározná az életet is. Mdina falai közül díszes menet vonul a vele összeépült Rabat városába, ahol éppen fieszta van. Valamelyik plébániatemplom védőszentjének napja. Mert Máltán immár századok óta alig van olyan hétvége vagy ünnep, hogy valamelyik város valamelyik plébániája ne ren­dezzen fiesztát védőszentje napján. Amikor a fellobogózott utcákon özönlik a nép, ahol árusok kínálják portékáikat, és amikor az sem igazán bűn, ha az ünneplésbe túlságosan is belefeledkezett máltai polgár más­nap nem megy be dolgozni. (Egy fi­esztára mindenképpen e'1 kell menni! Amiben természetesen segítenek az utazási irodák.) A helyi mészkő szinte időtlenné te­szi a szigetet. Mert Máltán szeretnek építkezni. Valletta jó néhány lakása üresen áll, mert az emberek divato­sabb, szebb, tengerparti helyre és na­gyobb kényelemre vágynak. Nem vé­letlen hát, hogy összeépült tízegyné­hány város Valletta környékén Place­ville-től St. Julian's-on és Gzirán át Vittoriosáig. Errefelé a saját - és jó ­ház a cél. (Nem véletlenül figyelmez­tetik az idegent: ne próbáljon autójá­ról következtetni egy máltai anyagi helyzetére és társadalmi állására. Na­gyot tévedhet, mert kifejezetten gaz­dag és fontos ember is kiszállhat egy ütött-kopott tragacsból.) Az építészet, az épületek szeretete is értékessé teszi a látogató számára Máltát. Mert megmaradtak a száza­dos értékek, az erődök éppúgy, mint a paloták. Vallettában, páncélok közt végigsétálva a nagymesteri palota dí­Valletta, az erődített főváros szes folyosóján, pihenésképpen megcsodálva a XIV. Lajos párizsi mű­helyéből hozatott gobelineket, vagy a hihetetlenül díszes Szent János-társ­katedrálisban a faragott falakat, a dí­szes márvány sírköveket és Carava­ggiótól a Szent János fejevételét, még csak a ritka kincsek látványán mélá­zik el az utazó. De ha az 1850-ben épült gyönyörű kis nemesi palota, a Casa Rocca Piccola képe összefonó­dik az 1743-ban Qormiban épült Ir-Razzett L-Antik vendéglő rusztikus falainak pompás látványával, az em­ber ráérezhet a sziget lényegére, sajá­tos kulturális folytonosságára. Kulináris utazások Ha már az Ir-Razzett L-Antiknál tartottunk, érdemes némi gasztro­nómiai kirándulással folytatni a sort. E tengerhez közeli valahai farmház belső udvara olyan, mint a kolosto­roké, amolyan kétszintes kerengővel. Először itt volt szerencsém találkoz­ni a máltai konyhával, amely alapo­san különbözik bármi mástól a me­diterrán világban. Bár a szigeten csak nemrég kezdtek olajfákat ültet­ni, az olívaolaj, olívabogyó és a para­dicsom nélkül itt is elképzelhetetlen az élet. És mindenki figyeljen az elő­ételre! A hobz bis-zeit csak a beveze­tő. A vastag szelet friss, ropogós mál­tai kenyér olívaolajjal, paradicsom­pürével, kapri- és olajbogyóval no meg fokhagymával - csodás falat. És csak eztán jön a nagy szemű fehér­babból, oliva- és kapribogyóból, pa­radicsomból, esetleg hagymából ál­ló, de a csodásan finom, borssal fű­szerezett kecske- vagy juhsajtot min­Páncélok közt a'nagymesteri palotában

Next

/
Thumbnails
Contents