Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-14 / 112. szám

Szombat, 2005. május 14. SZIESZTA 11 MÁLTA, AVAGY EGY SZIGET ANATÓMIÁJA ye zárt történelem Az Air Malta gépének kapitánya nyilván ügyesebb, mint az egyszeri török admirális, akit Málta elfoglalására küldtek valaha. Hetekig hajókázott hiába fel-alá a térségben, míg végül szégyenkezve tért vissza Isztambulba, és amikor rettegve vetette magát a szultán lába elé, csak annyit tudott kinyögni: Joh Malta, azaz nincs Málta. Mindenesetre gépünk, amint átszeli Dél-Itália egét, még jó darabig repül a tenger semmihez sem hasonlító, vibráló kéksége fölött, hogy azután feltűnjenek alatta a sziget szaggatott partjai. Megérkeztünk. Egy kis máltai előétel denképpen tartalmazó saláta, máltai kenyérrel, amelyre illik (és így finom) egy kis olívaolajat cseppenteni... És tartozéka a napon szárított paradicsom is (ami semmiképpen sem maradhat ki a hazatérő vendég poggyászából). A máltai kenyér érdemel még néhány szót. Talán a mi hagyományos, kemencében sült házi kenyerünkre emlékeztet, de annál rusztikusabb, jobban átsül kisebb mérete miatt. Meg kell ismernie mindenkinek. És lehetőleg egy kváderkövekből rakott régi épület fejszével faragott gerendái alatt ülve, akár kecskebőr tömlőből mért házi borral leöblítve. És senki ne higgye, hogy ritkaság az ilyen hely! Mert hasonló Rabat templomterén a Grotto Tavern is, de Vallettában vagy más városokban is találni évtizedek netán századok hangulatát idéző vendéglőket. És nem a luxuskategóriában. Amint az új vendéglők között sem tekinthető luxusnak St. Julian's jachtkikötőjében a Paparazzi, ahol nem ritkán sor áll az ajtóban a máltai mértékkel is hatalmas adagok és kiváló ízek ígéretében. És ne feledjük: bár mindenfelé kapható - olasz hatásra - a pizza és a pasta, a máltai előétel egy pohár borral leöblítve önmagában is felér egy nagyszerű ebéddel. Még akkor is, ha Málta - vajh milyen mediterrán ország az ilyen? - borból és főként szőlőből importra szorul, lényegében csak most hozza létre saját borkultúráját. A SZERZŐ FELVÉTELEI Partok, tájak és tenger Mint az eddigiekből - remélem kiderült, Máltának lelke van. Amit érdemes megismerni, hogy szerethessük. Mert szeretni lehet e szigetországot, két, külön világot képező nagyobb szigetével. Máltával és Gozóval. Málta nyüzsgőbb, modernebb, Gozóban pedig, ahová 2 líráért átvisz a komp, mintha évtizedeket lépnénk vissza az időben. Mindkét szigetet ugyanaz a hihetetlenül áttetsző, tiszta tenger övezi, mindkettő partjain felbukkannak a rejtett öblök csodás strandjai, de Gozo nyugodtabb, ott lassabban folyik az élet. És ha már Gozo, hát mindenképpen el kell menni Dwejra csodáihoz. Csónakba ülni a könnyűbúvárok e kedvencénél az Inland Sea zárt vizén, hogy egy természetes sziklaalagűton át kijuthassunk a tengerre, újabb barlangok színjátszó kékségében gyönyörködni, és áthajózni az Azure Window hatalmas sziklaboltíve alatt. És érdemes még megnézni Ramla Bay homokos öblét, ahol a legenda szerint Kalüpszo nimfa tartotta szerelmi fogságban hét éven át Odüszszeuszt, vagy Victoriában, a sziget fővárosában a Citadellát és Szent György díszes bazilikáját, esetleg Xlendi (ejtsd: slendi) gyönyörű fjordját, amelyet akár nyaralásunk központjául is lehet választanunk. Viszszatérve Máltára pedig érdemes még elmenni a halászok városába, Marsaxlokkba (ejtsd: marszaslokk), ahol vasárnap a halpiac fura lényeiben gyönyörködhetünk, melyeket meg is kóstolhatunk az öbölben lévő la Capanna halvendéglőben. Aztán lassan lejár az idő. Az üt ismét a repülőtér felé vezet. Már csak emlékeinkben villan föl a máltai táj látványának egyik csodája, amint a viszonylag sík terepből kicsiny magaslatokon szigetként emelkednek ki messzire láthatóan a városkák. És fölszáll a gép, ráfordul a hazafelé vezető kurzusra. Az ablakból még fölvillan a Grand Harbour csillogó tükre Valletta és a Három Város falaival, bástyáival, melyek hosszan látszanak a lassan emelkedő jet alatt. Végül mégis eltűnik a sziget, helyét átadva a Földközi-tenger csillogón kék vizének. Hogy lehet, hogy most, ahogyan Málta elmaradt mögöttünk, hirtelen szegényesnek tűnik a tenger semmihez sem hasonlítható, vibráló kéksége? SZÁVAY ISTVÁN Akkor ér bennünket az első meglepetés, amikor a reptérről szállásunk, a St. Julian's-ban lévő Hotel Intercontinental felé robogunk. Kis szigetről lévén szó (Málta legföljebb 45 kilométer hosszú), és kevés, csak néhány százezer lakosról, az ember nyitott tájat várna egy-egy városkával vagy erőddel, ehelyett egy sűrűn beépített városkonglomerátum sűrű forgalmában autózunk. Hamarosan kiderül, hogy tízegynéhány városka teljesen összeépült Vallettával, a fővárossal. És ha a lélekszám itt nem is világvárosi, a családonkénti legalább két-három autó igencsak zilálttá teszi az amúgy bal oldali közlekedést. A meglepetések szigete Aki először megy Máltára, óhatatlanul a mediterrán térség nagy kultúráinak hatásaival számol, melyek mint tudjuk - a Földközi-tenger áldott partvidékén mindenütt jelen vannak a színekben, az ízekben és illatokban csakúgy, mint az emberek mentalitásában. Máltát azonban tán túlságosan is sok hatás érte. Aminek alighanem megvan az az előnye, hogy ennek a kultúrának rendező elve nem az arab, a görög vagy az olasz, netán normann, a spanyol vagy a brit hatás, hanem a máltai nép, amely valamennyit át- és megélve hozta létre a sajátos máltai ízeket, illatokat, hangulatokat és színeket. Ha - túl az első meglepetéseken mindezt megsejti az ember, akkor válik számára különleges, semmihez sem hasonlítható élménnyé az, amit úgy hívnak: Málta. A nagybetűs Történelem A korszerű Málta históriája a máltai lovagokkal kezdődött. Pontosabban azzal, hogy a Szentföldről kiszorult, Rhodosz szigetén megtelepedett Szent János ispotályosok, azaz a johannita (később csak máltainak nevezett) lovagrend 1530-ban kénytelen volt elhagyni a Földközi-tenger keleti medencéjét, és Máltán találta meg új otthonát. A rend aztán a török terjeszkedés elleni harcban körülbelül hasonló szerepet töltött be a tengeren, mint Magyarország a kontinensen: lezárta az európai hatalmi-gazdasági központok felé vezető utakat. És a mohácsi győző, Nagy Szulejmán serege itt szenvedte el egyik megalázó vereségét. Egy évvel Szigetvár eleste és a szultán ottani halála előtt. A főváros, Valletta erődváros is egyben. Ám hatalmas erődítményei nagyrészt már az 1565-ös nagy ostrom után épültek. Csak az akkor még nem létező jelenlegi fővárost a hátán hordó félsziget csúcsán állott egy erőd, a Nagy Kikötőt védő Fort St. Elmo, amely az oszmán támadás fő célpontja volt. És a kikötőbe benyúló három félsziget (a három város) egyike, az ostrom után a győzelemről elkeresztelt Vittoriosa ma is álló erődjéből, a Fort St. Angeloból szervezte, és vezette a védelmet La Valletta nagymester. És hiába esett el a Fort St. Élmo, hiába gyilkolták le összes védőjét, a törökök három hónapig tartó véres ostrom után kénytelenek voltak megszégyenülten távozni. Kövek, idők és emberek Máltán mindent kőből, szép, halványsárga mészkőből építenek. Az egykori erődöket éppúgy, mint az időszámítás előtt 3500-ban emelt megalitikus templomokat vagy a mai lakóházakat. A mindenütt jelenlévő építőanyagból emelt vakolatlan falak bársonyos színe fura egyenruhába bújtatja a sziget épületeit, századokat összefogva. Hasonlóvá teszi a tegnap és a száz és ötszáz éve emelt házakat. Emiatt a folyamatosan zajló élet kellős közepén is jelen van az állandóság. Mdina, a régi főváros erődjének palotái ugyanazt a színt viselik, mint Valletta erődjei és szerte a sziget házai. És mintha ez az állandóság meghatározná az életet is. Mdina falai közül díszes menet vonul a vele összeépült Rabat városába, ahol éppen fieszta van. Valamelyik plébániatemplom védőszentjének napja. Mert Máltán immár századok óta alig van olyan hétvége vagy ünnep, hogy valamelyik város valamelyik plébániája ne rendezzen fiesztát védőszentje napján. Amikor a fellobogózott utcákon özönlik a nép, ahol árusok kínálják portékáikat, és amikor az sem igazán bűn, ha az ünneplésbe túlságosan is belefeledkezett máltai polgár másnap nem megy be dolgozni. (Egy fiesztára mindenképpen e'1 kell menni! Amiben természetesen segítenek az utazási irodák.) A helyi mészkő szinte időtlenné teszi a szigetet. Mert Máltán szeretnek építkezni. Valletta jó néhány lakása üresen áll, mert az emberek divatosabb, szebb, tengerparti helyre és nagyobb kényelemre vágynak. Nem véletlen hát, hogy összeépült tízegynéhány város Valletta környékén Placeville-től St. Julian's-on és Gzirán át Vittoriosáig. Errefelé a saját - és jó ház a cél. (Nem véletlenül figyelmeztetik az idegent: ne próbáljon autójáról következtetni egy máltai anyagi helyzetére és társadalmi állására. Nagyot tévedhet, mert kifejezetten gazdag és fontos ember is kiszállhat egy ütött-kopott tragacsból.) Az építészet, az épületek szeretete is értékessé teszi a látogató számára Máltát. Mert megmaradtak a százados értékek, az erődök éppúgy, mint a paloták. Vallettában, páncélok közt végigsétálva a nagymesteri palota díValletta, az erődített főváros szes folyosóján, pihenésképpen megcsodálva a XIV. Lajos párizsi műhelyéből hozatott gobelineket, vagy a hihetetlenül díszes Szent János-társkatedrálisban a faragott falakat, a díszes márvány sírköveket és Caravaggiótól a Szent János fejevételét, még csak a ritka kincsek látványán mélázik el az utazó. De ha az 1850-ben épült gyönyörű kis nemesi palota, a Casa Rocca Piccola képe összefonódik az 1743-ban Qormiban épült Ir-Razzett L-Antik vendéglő rusztikus falainak pompás látványával, az ember ráérezhet a sziget lényegére, sajátos kulturális folytonosságára. Kulináris utazások Ha már az Ir-Razzett L-Antiknál tartottunk, érdemes némi gasztronómiai kirándulással folytatni a sort. E tengerhez közeli valahai farmház belső udvara olyan, mint a kolostoroké, amolyan kétszintes kerengővel. Először itt volt szerencsém találkozni a máltai konyhával, amely alaposan különbözik bármi mástól a mediterrán világban. Bár a szigeten csak nemrég kezdtek olajfákat ültetni, az olívaolaj, olívabogyó és a paradicsom nélkül itt is elképzelhetetlen az élet. És mindenki figyeljen az előételre! A hobz bis-zeit csak a bevezető. A vastag szelet friss, ropogós máltai kenyér olívaolajjal, paradicsompürével, kapri- és olajbogyóval no meg fokhagymával - csodás falat. És csak eztán jön a nagy szemű fehérbabból, oliva- és kapribogyóból, paradicsomból, esetleg hagymából álló, de a csodásan finom, borssal fűszerezett kecske- vagy juhsajtot minPáncélok közt a'nagymesteri palotában