Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-14 / 112. szám

12 SZIESZTA 2005. május 14., szombat Dömötör-gála a retró jegyében MÁJUS 27-ÉIG SZAVAZHAT A KÖZÖNSÉG A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰVÉSZEIRE Az Éjjeli menedékhelyben szinte az egész prózai társulat szerephez jutott FOTÓK: HOLLÓSI ZSOLT Hetedik alkalommal voksolhat a publikum a Szegedi Nemzeti Színházban folyó alkotómunka elismerésére létrehozott Dömötör-díjakról. A kitüntetést a retró jegyében megrendezett június 4-ei gálaesten adják át a legtöbb szavazatot kapott művészeknek. MUNKATÁRSUNKTÓL A Pálma Reklámstúdió, a Szegedi Műsor című havi programmagazin kiadója 1998-ban alapította a Dömötör-díjat, amit mindig a színházi évad végén, nagyszabású gálaesten adnak át a közönségtől legtöbb szavazatot kapott művészeknek. A társadalmi kuratórium döntése nyomán idén is tíz kategóriában, három-három művész került a szavazólapra. A voksolás megkönnyítésére az előadásokról született kritikák, recenziók segítségével felidézzük az emlékezetes pillanatokat, a kiemelkedő előadói és alkotói teljesítményeket. Legjobb férfi színészi alakítás Király Levente (Kopogós romi): „Pásztor és Király szinte lubickolnak a szerepeikben, mint akik beszabadultak egy élményfürdőbe, és nem tudnak betelni a valóságos, testi-lelki jókkal. Látszólag semmi különlegeset nem művelnek, nincsenek extrák a játékban, semmi effekt, semmi nyílt színi truváj. Egyszerűen csak léteznek a színpadon, tökéletesen átlényegülve". Megyeri Zoltán (Pör): az utóbbi években talán az egyetlen szegedi színész, akire minden alkalommal érdemes odafigyelni. Jórészt bumfordi, egyszerű gondolkodású figurákat jelenít meg, akik szívesebben rendezik problémás ügyeiket testi erejükkel, mintsem eszükkel". Pataki Ferenc (Dollárpapa): „Mértékadó, flott, fesztelen, könnyed szerepformálás Pataki Ferencé - ő a menedzser típusú ügyvéd, aki működteti a legendát, pénzt csinál a hazugságból". Legjobb női színészi alakítás Fekete Gizi (A nap 25. órája): „...egy lelkésznőt játszik. A legpontosabb plasztikussággal azt mutatta meg, hányféle lehet az ember odafordulása - a másikhoz. Hányféle lehet a pillanatnyi motívuma ennek. Hányféle a mozdulat, a gesztus, amely az odafordulás-fajtákat kifejezi." Pásztor Erzsi (Kopogós romi): „Az országszerte népszerű művésznő örömmel jön kész a siker". Szilágyi Annamária (Anconai szerelmesek): „A most Szegedre szerződött Szilágyi Annamária szeretnivaló, bővérű komika - humorával egy csapásra meghódította a közönséget". Legjobb operaénekes Andrejcsik István (A csend): „A Pétert alakító Andrejcsik István gyermekien tisztának, mégis végzetszerűen tragikusnak mutatja a figurát, akiben mintha kicsit a három szerző Balázs, Huszár és Darvasi - közös vonásai is benne lennének". Kelemen Zoltán (A végzet hatalma): „Az előadás legnagyobb meglepetése a Don Carlos szerepét bosszúálló hévvel, őszinte szenvedéllyel éneklő Kelemen Zoltán volt, aki mostanra csendben a szegedi társulat legnagyobb formátumú drámai baritonjává érett". Kóbor Tamás (A végzet hatalma): „Az Alvaróként bemutatkozó tenorista meglehetősen fiatal és tapasztalatlan még a nehéz és magas szólamhoz, mégis nagy élmény volt hallani muzikális, érzelmektől fűtött éneklését". Legjobb operaénekesnő Lukács Éva (A végzet hatalma): nem drámai szoprán - papírforma szerint az lenne legalkalmasabb a szerep megszólaltatására mégis elbűvölte a közönséget poétikus dallamformálásával, finom pianissimóival". Szonda Éva (Pillangókisaszszony): „A kóruson kívül Szuzuki szerepében Szonda Éva volt az, aki hangban és játékban is mindvégig az eredeti minőséget hozta, sőt még érettebb is lett alakítása". Vajda Júlia (A csend): „A produkció legkomplexebb énekesi, színészi alakítását az Ilonát megformáló Vajda Júlia nyújtotta, aki hús-vér, érző ösztönlénynek mutatta a szerelmes munkásnőt." Legjobb rendező Horváth Péter (Éjjeli menedékhely): illúziótlanul, nyersen a képünkbe vágja: a közösségi társadalom eszméje kihunyt, az emberi kapcsolatok kiüresedtek, virul a cinizmus, a gyűlölet". Juronics Tamás (Szentivánéji álom): „Az előadás felütése elementáris erejű - a tánc dinamikáját és a Shakespeare-t váró közönség meglepetését tekintve is. (...) Szavakkal le nem írható, mi van a színpadon!" Toronykőy Attila (A végzet hatalma): „A szegényszínházi előadás megrendezésére vállalkozó Toronykőy Attila bebizonyította: szerény költségvetésből is lehet érvényes produkciót létrehozni." Legjobb díszlettervező Juhász Katalin (Éjjeli menedékhely): „...Juhász Katalinnak ezúttal is sikerült meglepetést okoznia: egy szétdúlt pravoszláv templomba telepítette a nyomortanyát. Az impozáns épületet úgy terítette ki, mintha holttest lenne egy középkori anatómiai színházban: támpilléres falai a szétfeszített bordák, kupolája a körbevágott koponya, a hatalmas harang a szív". Kentaur (Pillangókisaszszony): „Egy évtized múltán sem veszített frissességéből, finom cizelláltságából, atmoszférateremtő erejéből Kentaur varázslatos színpadképe". Székely László (Szentivánéji álom): „...díszletszobáját a globális elegancia és a már-már perverz rafinéria jellemzi. Telitalálat." Legjobb jelmeztervező Földi Andrea (Szentivánéji álom): „...a táncosok barokkosán túlburjánzó ruhákban, az elhangzó-felhangzó szöveget illusztrálják játékukkal". Papp Janó (Dollárpapa): „... besegített a magyaros, huszárosán piros, zsinóros hacukával". Rátkai Erzsébet (Éjjeli menedékhely): „Kosztiljov jelmeze orosznál is oroszosabb hatalmas bunda, amelyben szinte eltűnik az ember". Legjobb férfi mellékszereplő Galkó Bence (Éjjeli menedékhely): „Jellegzetes karaktert formált Medvegyev szerepéből". Jakab Tamás (Éjjeli menedékhely): „A bárót játszó Jakab Tamás plasztikusan, karakteresen mutatja meg a szétesett személyiségű hajdani arisztokratát". Janik László (Andersen): „Emlékezetes pillanatai voltak Ole szerepében". Legjobb női mellékszereplő Cseh Zsuzsa (Hókirálynő): „Egyik pillanatban még vérmes Rablólány, azután tüneményesen kiviruló Rózsa". Márkus Judit (Éjjeli menedékhely): „Natasája jobb sorsra érdemes érzékeny leány". Papp Gabi (Pör): „Hitelesen adta a harsány, üresfejű plázacicát". Legjobb táncos Barta Dóra: „Jön aztán a kiskosztümös, alighanem egy multinál bérrabszolga Helena (Barta Dóra kifejezett színészi teljesítménnyel festi magát egérszürkére), pedantéria- és tisztaságmániáját csak a szeretetéhsége hajazza". Haller János: „Egy abszolút szabadelvű Lysander. Energikusan tágas, robbanékony gesztusaival méltó partner...", Markovics Ágnes: A kecskebakos Pukk technikás és mulatságos alakítás". (Mindhárom jelölt a Szentivánéji álomból.) Mindegyik kategóriában az a művész kapja meg a Dömötör-díjat, akire a közönség a legtöbb szavazatot adja. A szavazólapot május 27-éig név és cím feltüntetésével a Szegedi Nemzeti Színházban, a Korzó-* ban és a Kelemen utcai jegyirodában felállított urnákba lehet bedobni. Interneten (www.domotordij.designer.hu) is lehet szavazni. Minden szavazó részt vesz azon a sorsoláson,«amelynek fődíja egy három napos (két éjszakás) kikapcsolódás 2 fő részére, félpanziós ellátással Hőgyészen, a Gróf Apponyi Kastélyszállóban. A június 4-én tartandó gálaestet idén a retró jegyében rendezik meg: a színészek a '60-as, '70-es évek Magyarországát idézik fel a könnyűzene és a humor eszközeivel. A műsort Megyeri Zoltán színművész rendezi, aki azt szeretné, ha a gálaesten a retró nemcsak a színpadon jelenne meg, hanem a nézők is a kor divatjának megfelelően öltöznének. Kóbor Tamás és Kelemen Zoltán a több jelölést is kapott Verdi-operából, A végzet hatalmából