Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-13 / 111. szám

PÉNTEK, 2005. MÁJUS 13. "MEGYEI TÜKÖR" 7 msport fhîéÊÊMli ijtàom firfeifji^^s^, H . lÁlxMjij !<i •< ű ólúsjJ&MnIsü\-:lo} <J JAlUjí-Alpok Ivsjjvjjjb (ol'/óhil A programokat kezdők számára is ajánljuk! Tapasztalt túravezetők, maximális biztonság. A helyszínen alternatív túra- és programlehetőségek a család számára. MÁR 18 500 F«-«ÓIÜ! Csoportoknak kedvezmény! Céges csapatépítő programok, outdoor tréningek szervezését is vállaljuk! DÉLMAGYARORSZÁG OTTHON VAN! Gőzerővel szervezik a jubileumi partit A 95. születésnap kulisszatitkai A szárazság ellenszere Nemsokára vége a belvízsze­zonnak, és jön az aszályszezon. Legalábbis ez volt az elmúlt évek forgatókönyve, s nem le­hetetlen, idén is ez következik be. Sivatag az a terület, ahol hosszú távon, folyamatosan 200 milli­méter alatti az évi csapadékátlag. Igaz, Magyarországon többször mértek már ilyen kevés csapadé­kot egy-egy helyen, többek között Szeged környékén is, de nem ez a jellemző, s ennek általában még rossz esetben is kétszerese az évi átlag-csapadékmennyiség - hívja föl a figyelmet Rakonczai ]ános kandidátus, az Szegedi Tudo­mányegyetem természeti földraj­zi tanszékének docense. A szárazodási folyamat a hetve­nes évek végén indult el, és a nyolcvanasokban teljesedett ki. Kivált a Duna-Tisza közén nagy a veszély: nincs a közelben maga­sabban fekvő háttérterület, ahol több a csapadék, s ahonnan után­pótlódhatna a felszín alatti víz­készlet. Az öntözés is csökkenti a talajvízszintet, igaz, öntözni azért kell, mert mélyre süllyedt a talaj­víz - ördögi kör ez. A Tiszántúlon talán kevésbé súlyos a helyzet, a hegyvidékről a felszín alatt érkező vizek pótolhatják a hiányt. Hogy meddig tart a szárazodási folyamat, nagyon nehezen jósol­ható meg - védekezni viszont le­het ellene. Nemcsak szárazság­tűrőbb gazdaságinövény-fajok, -fajták alkalmazásával, de akár úgy is, hogy rendbe tesszük, hasznosítjuk a korábbi évtize­dekben létrehozott, kitűnő öntö­zőcsatorna-rendszerünket, a bel­vizeket pedig tartalékoljuk - mu­tat rá a szakértő. Hozzátéve: Spa­nyolországban a mienkénél sok­kal szárazabb körülmények kö­zött nagyon jó hatásfokú öntözé­ses gazdálkodást folytatnak. Ná­lunk, miközben a szárazodásról és ellenszereiről a kutatók egyre többet tudnak, közgazdasági fo­lyamatok miatt a politika napi problémákkal (például a közel­múltbeli gazdatüntetés) kényte­len foglalkozni, ami pedig csak „tüneti kezelés". A hosszú távon fontos feladatok megoldása ha­lasztódik - pedig valamikor abba is bele kell kezdeni. F.CS. „Azt, hogy köszönöm, már nagyon rég hallottuk" Életmentő rohanás nínózva Két hét múlva fergeteges szü­letésnapi rendezvény-sorozat­tal várjuk mindazokat, akik osztozni szeretnének örömünk­ben: 95 éve jelent meg a Dél­magyarország. A hónapok óta tartó készülődés számos meg­lepetést hoz olvasóinknak is. MUNKATÁRSUNKTÓL A Délmagyarország 95. születés­napi bulijára a szegedi Klauzál térre várjuk olvasóinkat. Az elő­készületek a lapkiadó marke­tingosztályán hónapokkal ez­előtt kezdődtek, május 28-án, szombaton pedig félszáz kolléga dolgozik azért, hogy mindenki számára emlékezetes legyen az évforduló. A színpadot a Klauzál téren a Kígyó patika és a Rossmann dro­géria közötti szakaszon állítják fel. A 7-szer 7 méteres - kiszolgá­ló résszel együtt 10-szer 8 méte­res - monstrum építése hajnali 4 órakor kezdődik, a szerelést 9 órára fejezik be. Ekkorra már áll­nak azok a sátrak, amelyekben kiegészítő programjaink kapnak helyet. A teret, a színpadot több száz léggömbbel, zászlóval dí­szítjük fel, s ugyancsak díszruhát kap a városnéző kisvonat, amely e napon a Fekete Ház mellől in­dulva ingyenesen viszi körbe Szegeden a Délmagyarország ol­vasóit, barátait. Ajándékozón vár mindazokra, akik e napon velünk játszanak. Több alkalommal kvízkérdések­kel szondázzuk -olvasóinkat: mennyit tudnak lapunkról. A színpadon szerkesztőségünk, ki­adónk munkatársai több száz nyereményt - DM-pólót, bögrét, füstölőkészletet, és számos más tárgyat - osztanak ki a jól vála­szolók között. Játékos sportvetél­kedőre hívjuk a gyerekeket is, a legügyesebbeket szintén aján­dékkal jutalmazzuk. Nyereményjátékaink díjai - a kétszemélyes és 300 ezer forint értékű szicíliai utazás, húsz tár­sasjáték, egy komplett számító­gép, a konstrukciós fizika verse­nyért kitűzött maroktelefonok és egyéb ajándékok - is e szülinapi partin találnak gazdára. Itt adjuk át a Délmagyarország negyed­évente vándorló díját a szerkesz­tőség és a kiadó egy-egy munka­társának. E partin mindenki ajándékba kap egy-egy gömb, speciálisan erre az alkalomra ké­szült Délmagyarország fantázia­fagylaltot az A Capella cukrász­dában. Születésnapi rendezvé­nyünket az ezerszeletes emeletes torta szétosztása után a tíz ze­nésszel fellépő, élő koncertet adó Zséda zárja. SZÜLETÉSNAPI PROGRAM Május 28-án a Klauzál téren: 10 érától Bohócok az állatkertben (a Kövér Béla Bábszínház műsora; 10.30-tól görkorcsolya-bemutató; 11-től a Pom-Pom együttes Ernő Afrikában című gyermekműsora; 11.45-től lapunk fizikaversenyé­nek díjátadása; Grease (Orczy Ist­ván Általános Iskola; 12 órától Csonka András műsora; 13 órától kérdezz-felelek játék ajándék­özönnel, utazási és születésnapi nyereményünk díjátadása; 14 órá­tól aero kick-box bemutató; 14.15-től Fiesta koncert; 14.45-től kérdezz-felelek játék; 95 éves ol­vasóink köszöntése, vendégeink: Gregor József, Janics Natasa, vala­mint a Mercedes-Benz csillagtúra résztvevői; 15.45-től küzdő­sport-bemutató; 16 órától szülina­pi tortaszegés, 17 órától Zsé­da-koncert. Ha megszólal a csengő, eldob­nak mindent és rohannak. Ok a mentősök, akik a mentők nap­ján néhány órára munkatár­sunkra is feladták a piros ka­bátot, és magukkal vitték a ro­hamkocsiban. Az autóban, ahol nap mint nap emberi életeket mentenek meg. A mentősöknél reggel 7 órakor kezdődik a nappali műszak. Ke­vés helyen látni olyan katonás rendet, mint itt: sorakozó, név­sorolvasás, jelentések követik egymást. A humor a legjobb gyógymód Egy hosszú, három rövid, egy hosszú. Ilyen csengőhang jelzi a mentősöknek a Szilágyi utcában, ha a rohamkocsit hívják. Ottjár­tunkkor először háromnegyed kilenckor riasztották a Mercedes Sprinter háromfős személyzetét, Zentay Attila főorvost, Bálint Mátyás mentő szakápolót és Fá­bián Sándor mentógépkocsi-ve­zetót. Bár volt, aki az emeleti iro­dában dolgozott ekkor, egy perc múlva így is elindult a szirénázó autó Tápéra, ahol egy fodrászat­bap egy 79 éves néni elveszítette eszméletét és összeesett. Négy perccel később pedig már meg is kezdték az ellátását. Az idős nő eszméleténél volt, hirtelen vér­nyomásesés miatt lett rosszul. - Ha máskor is előfordul, tes­sék gyorsan lefeküdni és felemel­ni a lábát - látta el jó tanáccsal a még mindig kissé ijedt nénit Zentay főorvos, aki a biztonság kedvéért még elvégzett egy EKG-t, majd úgy döntött, a nénit egyórás megfigyelésre beszállít­ják a mentőállomásra. - Hát mi­kor vitték ilyen fiatal fiúk ágyon? - viccelődtek vele menet közben. Az egészségügy különleges in­tézményrendszer: a gyógyító munkában a legfelső vezetők is részt vesznek. Zentay Attila, a szegedi mentőállomás vezetője is havonta többször ül autóra. ­Fontos, hogy az ember munkája változatos legyen - mondta. - Ha egész hónapban csak az íróasztal mögött kellene ülnöm, nem is csinálnám. Egyébként is fontos a rutin és a szakmai szint megtar­tása, de számomra az a lényeg, hogy így hetente egyszer máso­kon tudok segíteni. Két riasztás között A mentőállomáson két riasztás között is rengeteg a tennivaló. Minden alkalommal pótolni kell az elhasznált eszközöket, és ha szükséges, kitakarítják a mentő­autó belsejét is. Ha végeztek, van, aki tévézik, mások az egy­személyes orvosi szobában ol­vasnak, tanulnak, vagy éppen az udvaron beszélgetnek. A lényeg, hogy amit csinálnak, félbe tud­ják hagyni, ha jön a riasztás. Tíz óra előtt pár perccel újabb telefonhívás futott be a diszpé­cserekhez. Egy sándorfalvi házi­orvos hívott mentőt páciensé­hez, aki napok óta mellkasi fáj­dalomra panaszkodott. A ka­nyargós és forgalmas út ellenére volt, ahol 130-cal robogott a ro­hamkocsi, negyed óra múlva pe­dig már a beteg háza előtt féke­zett. A szívinfarktusgyanús kö­zépkorú férfi éppen a garázsba állt be autójukkal, amelyet előtte még hazavezetett az orvostól. Arra a kérdésre, hogy ilyen álla­Minden perc számít. Gyors, szakszerű munkára van szükség Fotó: Schmidt Andrea pótban miért ült volán mögé, a mentősök azt a választ kapták: valakinek haza kellett hoznia a kocsit. - Ez a magyar valóság: ennek a férfinak is minden más fonto­sabb, mint az egészsége - mond­ta kissé bosszúsan a főorvos. Az EKG egyértelműen kimutatta: a férfi lábon hordott ki két szívin­farktust is. Mivel panaszaival csak napokkal később ment or­voshoz, szívizmának egy része menthetetlenül elhalt. Csak egyetlen szó: köszönöm Néhány jó szó, egy bátorító si­mogatás mindenkinek jutott, akiket a mentősök szállítottak. A mentőápoló gondosan betakar­gatta indulás előtt a betegeket, és folyamatosan kérdezgette, hogy vannak. Hogy arra a pár percre se érezzék magukat elveszettnek, amíg az autó robog velük vala­melyik khnikára vagy kórházba. Ez az az odafigyelés, ami nélkül ők el sem tudnák képzelni mun­kájukat. És ez az, amit ők vi­szont nem kapnak meg szinte soha. - Amilyen gyorsan a hely­színre érünk, olyan gyorsan ki is törlődünk a beteg és a hoz­zátartozó tudatából - fogalma­zott Zentay Attila. - Tizenhét évvel ezelőtt, amikor elkezd­tem mentőzni, még szinte messiásként fogadtak bennün­ket mindenhol, a hozzátarto­zók pedig imádattal vettek kö­rül, ha látták, hogy tudunk se­gíteni. Ma már csak a negatív kritikát kapjuk, annak ellené­re, hogy a tőlünk telhető leg­többet nyújtjuk. Azt, hogy kö­szönöm, már nagyon rég hal­lottuk. Pedig ez igazán nem kerülne semmibe, nekünk vi­szont nagyon sokat jelentene. A mentősök azonban nem pa­naszkodnak, teszik a dolgukat. Ha megszólal a csengő, még nem tudhatják, hova indulnak, de mindig sietnek. Hiszen lehet, hogy valakit, akit valószínűleg akkor látnak először és utoljára, megmenthetnek az életnek. Ne­kik pedig ez az, ami igazán fon­tos. TÍMÁR KRISZTA

Next

/
Thumbnails
Contents