Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-01 / 75. szám

PÉNTEK, 2005. ÁPRILIS 1. »MEGYEI TŰKOR» A megfizethetetlen segítség - ingyen Ingyen gondozzák otthonukban a rákos betegeket a Hos­pice-szolgálat munkatársai. Az ápolói (eladatok elvégzése mel­lett lelkileg is hatalmas segít­séget nyújtanak a haldoklóknak és hozzátartozóiknak. November óta működik Csongrád megyében a rákos betegeket és családjaikat segítő Hospice-szol­gálat, de a lehetségesnél keveseb­ben igénylik a szolgálat segítségét. Holott Magyarországon a vezető halálokok között előkelő helyen állnak a daganatos betegségek, te­hát sok a rászoruló. Csemai Kata­lin, az Otthoni Hospice Szolgálat vezetője úgy véli, talán még min­dig nem tudják elegen, szerveze­tük milyen támaszt nyújt a hal­doklóknak és hozzátartozóiknak. - A Hospice sokban hasonlít az otthoni szakápoláshoz, de plusz­szolgáltatásokat is ad - mondta a szolgálatvezető. - Ilyen például, hogy dietetikust foglalkoztatunk, lehetőség van mentálhigiénés ápolásra, hogy az érintetteknek könnyebb legyen feldolgozniuk a halált, és segít a fájdalomcsillapí­tásban jártas szakorvosunk is. A Hospice-szolgálat lényege, hogy a végstádiumban lévő bete­get otthonában ápolják, tehát utolsó hónapjait nem kell kórház­ban, más betegek között töltenie. Ez azonban nem 24 órás felügye­letet jelent, így feltétel, hogy az érintettet a családja is el tudja lát­ni. A szolgálat munkatársai né­hány órát töltenek a beteggel, Sándort naponta látogatja a Hos­pice-szolgálat ápolója, Szabó Ti­bor Fotó: Miskolczi Róbert amely idő alatt például sebet kö­töznek, infúziót adnak, vagy szon­dán keresztül táplálják a haldok­lót. A szolgáltatás mindenki szá­mára ingyenes, azt a társadalom­biztosító finanszírozza. Éva férjét január óta ápolja a Hospice-szolgálat. Sándorról há­rom éve, egy foghúzáskor derült ki, hogy daganat van a koponyá­jában. Mostanra már a fél arca lyukas, plasztikai műtét pedig szóba sem jöhet a daganat miatt. Állapota miatt enni és inni sem tud, félő, hogy kiszárad. Ekkor keresett a felesége segítséget, így jutott el a szolgálathoz. - Már másnap jött Tibor, aki az­óta is mindennap a segítségünkre van - mesélte az asszony. - Na­gyon aranyos és udvarias ember, és mindent megcsinál. Ha arra van szükség megfürdeti, sőt meg is borotválja a férjemet, amellett, hogy átkötözi a sebét és beadja ne­ki az infúziót. Sokszor segít elin­tézni is dolgokat, most például azt, hogy Sándornak lehessen gyo­morszondája. Szabó Tibor, a Hospice-szolgálat munkatársa néhány éve vesz részt aktívan az otthonápolásban. - Szeretem ezt a munkát, mert nagyobb kihívás a klinikaihoz ké­pest. Itt nem áll rendelkezésre annyi eszköz, ráadásul ha valami probléma adódik, azt is egyedül kell megoldani - mondta. A fiatal­ember egyébként nem érzi egyér­telmű kudarcnak, hogy ápoltjai többsége meghal, hiszen tudja, hogy végstádiumú betegekkel fog­lalkozik. - Vannak apró sike­rek, azoknak kell örülni. Ilyen, ha például a beteg meg­éli unokája születését, vagy mondjuk megnézheti még az év végi bizonyítványt. Az ápoló azt mondta, a hoz­zátartozókkal legalább annyit kell foglalkozniuk, mint a be­teggel: fel kell készíteni őket a halálra, és arra, hogyan visel­kedjenek szerettükkel az utol­só napokban. Javasolják, hogy intézzenek el mindent, és még véletlenül se éreztessék a még élő családtagjukkal, hogy máris siratják. Az a Hospice munkatársainak a feladata, hogy elérjék: az itt maradók­nak ne legyen rossz érzésük, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt. TÍMÁR KRISZTA Betört a víz a szegedi Sárga üdülőtelepre tegnap reggel. A tulajdonosok már koráb­ban összepakolták értékeiket, a két ha­lászcsárda vezetője az utolsó pillanatig ki­várt, de tegnap ők is elszállították a be­rendezés nagy részét. Tegnap reggel már nem lehetett száraz lábbal bejutni a Sárga üdülőtelepen lévő Kiskőrössy halászcsárdához. A Tisza lassan birtokába vette a területet. A csárda hátsó bejáratánál, az utca végében már homokzsákok állták el a víz útját. A teherautóra egymás után pakol­ták föl a hatalmas hűtőket, technikai beren­dezéseket. A rámolást már szerda reggel el­kezdték. - Az előrejelzések szerint nem megy hét méter fölé a víz. Kockáztatok - mondta mun­ka közben Oláh Dezső. Az étterem tulajdo­nosa ugyanis úgy döntött, hogy a berendezést - a székeket, asztalokat, a falon lévő képeket - nem viszi el. A csárdagazda, az Öreg Kö­rössy tulajdonosával együtt, saját költségén 120 köbméter homokot, 2 ezer zsákot pakolt ki. - 1984 óta vagyok itt. Hozzászoktunk már. Ez a Tisza területe, ezért nem lehet ha­ragudni a folyóra - fogalmazott Oláh Dezső, majd a kerthelyiségben megmutatta, mind­össze néhány centi hiányzik, hogy a Tisza el­öntse az udvart. Miközben folyamatosan csörgött a telefon­ja és intézkedett, a vendéglátós elmondta, legjobban az bosszantja, hogy az előrejelzé­sek szerint még emelkedik néhány centit a víz, de a jövő hét elejére, árpilis ötödikére már vissza is húzódik. Ez a néhány nap pedig nemcsak komoly bevételkiesést, de jelentős kiadásokat is jelent. - Maradjatok még egy órát. Akkor már biz­tosan nem tudtok autóval kimenni - tette hozzá nevetve, mivel a vízszint további emel­kedésével a közeli csatorna rövid időn belül megtelik vízzel, túlcsordul, s akkor minden­hol a Tisza az úr. A töltés melletti utcában álló üdülők tulaj­donosai már korábban kimenekítették érté­keiket a víz elől. A legmélyebben fekvő épüle­tek egyikének udvarából - csakúgy mint ta­valy - ki kellett engedni a házőrzőt, nehogy belefulladjon az egyre emelkedő vízbe. A ku­tya nem félt a víztől, farkát csóválva szaladt bele a megduzzadt Tiszába. - Akinek itt van a háza, az tudja, hogy ez árterület - mondta Bucsek József, aki har­minc éve üdülőtulajdonos a Sárgán. Ó már nem mérgelődik. Néhány házikóval följebb, ahova már csak a töltésoldalra felhajtva jutunk el, egy Audi állt tengelyig a Tiszába merülve. Estére már félig ellepte a víz a drága kocsit és a Sárgát. A. T. J. TOVÁBBI ARADAS SZEGEONEL gH Tovább emelkedik a Tisza vízszinté - tegnap 668 centi volt Szegednél -, a hét végére, a jövő hét elejére elérheti a 700 centis magasságot a folyó. De ez még mindig csak első fokú árvízvédelmi készültséget tesz szükségessé, a másodfokút 150 centinél rendelnék el - tudtuk meg Szúnyog Zol­tántól, az Atikövizig ügyeletvezető-helyettesétől. A Hármas-Körös tegnap a szarvasi vízmérce sze­rint 658 centi volt s csak nagyon lassan apad, mert az emelkedő Tisza visszaduzzasztó hatása erősen érvényesül. Itt is az első fokú készültség érvényes. A Maros Makónál 337 centi volt tegnap, s kissé még emelkedik, a készültségi fokozatot azonban már nem éri el. Betört a Tisza a Sárgára Teherautóra rakták és biztonságos helyre szállították a Kiskőrössy halászcsárda hűtőit és technikai berendezéseit Fotó: Kantok Csaba A sertéstartók állítják: nem az adófizetők pénzéből kapnak jószágonként ezernyolcszáz forintot Megtanultak örülni a nulla nyereségnek Jószágonként ezernyolcszáz fo­rintos támogatást kapnak a ser­téstenyésztők az adófizetők pénzéből, ezt kiharcolták a traktoros demonstráción. Va­jon mit szeretnének még? - ol­vashatták az érintettek az egyik országos napilapban a kérdést. Ami egyszerű, jobban érthető, mint a termelők válasza: a jelö­lésért, az állatorvosi vizsgála­tért, s a többi kötelező előírás révén háromezer forintot fizet­nek hatósági díjként minden jószág után. Ebből most vissza­kapnak ezernyolcszázat. Persze ez is segítség, de például Dáni­ában a hatósági föladatok díját egy az egyben átvállalja az ál­lam. - Most körülbelül nullán le­szünk, és ennek az elmúlt két év után örülni kellene - mond­ja kérdésünkre Juhász László. A háromszáz anyakocát tartó Csanádpalota Sertés Kft. ügy­vezetője úgy látja, az elmúlt két évben volt a mélypont eb­ben az ágazatban az aszály és a drága takarmányárak miatt. Akkor megtörtént, hogy egy-egy jószágon ötezer forin­tos veszteségük volt. A mosta­ni, 280 forint körüli kilónkénti felvásárlási ár, és az alacsony takarmányár egyensúlyt te­remtett. Várják az e héten megjelenő szabályozást, ami­ben az a bizonyos ezernyolc­száz forint majd benne lesz. Ju­hász László úgy látja, ez sze­rény eredmény, mégis meg kell becsülni. Persze, jó lenne kicsit jobban állni anyagilag. Mégpe­dig azért, mert néhány éven be­lül az uniós előírások miatt egy nyolcvan-százmillió forintos beruházásra lesz szükség a te­lepen: ez a hígtrágya szakszerű kezeléséhez kell. - Erre a hazai piac hosszú tá­vú védelme érdekében nagyon oda kellene figyelnie a kor­mánynak, hiszen itt pár éven belül egy egész termeléstechno­lógiai reformnak kell lezajlania - véli Farkas Sándor fideszes országgyűlési képviselő, a fábi­ánsebestyéni Kinizsi Rt. igazga­tója. Kérdésünkre hozzáteszi: a cégüknél szerencsére már ré­gebben megszűnt ez az ágazat. Nem véletlen, hogy há­rom-négy éve sok nagygazdaság bezárta sertéstelepét, mert a több tízmillió forint előterem­tése nagyon nehéz. Farkas arra figyelmeztet, hogy bár az unió­ban van egységes támogatás, azt nem szabad elhinni, hogy a piacon egyenlő eséllyel indul mindenki, hiszen a dániai nemzeti támogatás többszöröse a magyarnak. A Békés megyei MSZP-s or­szággyűlési képviselő, Karsai Jó­zsef viszont arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy ha a jelenlegi ala­csony takarmányárak mellett sem hoz nyereséget a sertéstar­A 3,5 MILLIÓ SERTÉS ORSZÁGA gj Tény, hogy egyre kevesebb a disz­nó az országban, és nem csak a nagy telepek fölszámolódása mi­att A Magyar Sertéstartók Szövet­ségének adatai szerint tavaly még 5,2 millió sertés volt, egy éven be­lül három és fél millió alá csökken a számuk. Az algyői fuhász István, aki a háztáji gazdaságokban tar­tott jószágok fölvásárlásával fog­lalkozik, és takarmányboltot is működtet, úgy számolja, a nyolc­vanas évek végén, kilencvenes évek elején hizlalt és leadott mennyiségnek alig tizenöt száza­lékát adják át most: az olcsó ku­korica, búza egyszerűen nem fogy, annyira kevés a jószág. tás, akkor később sem fog. A te­nyésztőknek akkor kellett volna tüntetniük, amikor drága volt a kukorica és a búza. A képviselő megemlíti, a kormány nyolc­vanszázalékos támogatást ad a hígtrágya kezelését szolgáló be­rendezésekre, csak el kell készí­teni, és be kell adni a pályázatot. Emiatt nem szűnhet meg egy magyar sertéstelep sem. Ugyan­akkor azt ő is megjegyzi, nem normális jelenség, hogy mosta­nában alig kapni választási ma­lacot, illetve lehet, de tízezer fo­rintért, nagyon drágán. Ez pedig szokatlan jelenség. A Magyar Sertéstartók Egyesü­letének elnöke, Sákán Antal úgy látja, a magyar állattartók azért vannak hátrányban, mert Nyu­gat-Európában a gabonatermesz­tést és az állattartást együtt segí­tik. Az a dán, holland gazda, aki saját takarmányát eteti a jószá­gaival, mindig előnyben lesz, mert a gabona - a földre kapott támogatások miatt - szinte in­gyen van neki. Magyarországon másképp alakult, eltávolodott a két ágazat. Azért kellene mégis segíteni, mert a kettő összefügg: a gabonaválságok egyik fő oka is az, hogy drasztikusan csökkent a fölösleget elfogyasztó jószágállo­mány. BAKOS ANDRÁS Most körülbelül nullán leszünk, és ennek az elmúlt két év után örülni kellene — mondta lapunknak a minap egy sertéstenyész­tő. Hírlik, az érdekképviselet elégedetlen a legutóbbi békekötés eredményeivel. A kormánypárti képviselő úgy véli, ha a mostani takarmányárak idején sem piacképes egy hizlalda, később sem lesz az. Az ellenzéki arra figyelmeztet, a dán nemzeti támoga­tás többszöröse a magyarnak: így könnyű olcsón termelni. Tavaly még több mint ötmillió volt belőle, most egy éven belül há­rom és fél millióra csökken a sertések száma Illusztráció: Tésik Attila

Next

/
Thumbnails
Contents