Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-18 / 64. szám

SZÓRAKOZTATÁS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PENTEKEN — NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY-ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA ÉS SOMODI GÉZA • 2005. MÁRCIUS 18. WWW.DELMAGYAR.HU VENDÉGTOLL - NAGY BANDÓ ANDRÁS Nyelvi magaslatokban A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés. VÁRJUK -ff:'/«¡^f tl'TJ'' " 1 06-30/30-30-443 mms<®delm3gyar.hu Kérjük. írja meg nevét és lakhelyét! I legjuMmktil tiirgjrb'nMjűk : Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Mm Olvasó! 4 segjelenNei a beküldi egyetértésén kiviii : kepeit iáibelé siemélv (kiskorúaknál a törvényes képviselő) hoíiájémlása síükséges. DÉLMAGVARORSZÁG DÉLVILÁG A DELMAGYARGRSZAG és a DÉLVILÁG kommunikációs oartnere a T-Mobíle Rt. Part ner Tavaszi fáradtság Egy rendes adag Puhító szándékkal szagminta érkeznek Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget, ellenőrzi a leleteit, de meg sem szólal, csak hümmög a papírok felett. A beteg türelmetlenül kérdezi: - Doktor űr, hát mi bajom van? - Azt majd a boncolás mutatja meg. - Ali bácsi, most megmérem a vérnyomását. - Dehát a múlt héten mérte, doktor űr! - És akkor mennyi volt? - Ezer forint, de most erre nincs pénzem! - Uram, maga igazán csak az erős szervezetének köszönheti,hogy meggyógyult. - Jó hogy mondani tetszik. Már éppen fizetni akartam a doktor úrnak! Beszélni nehéz, tudjuk, tapasztaljuk, de talán azt is kimondhatjuk, kis odafigyeléssel annyira mégsem. Különféle rádiók mindenféle beszélgetéseiben naponta tapasztalhatjuk, hallhatjuk a suk-sük „szépséges" változatait (mi, magyarok majd megmutassuk!), a ba-be alkalmazását banben helyett (voltunk Romániába, és Bukarestbe is!), de úgy tűnik, ezekhez lassacskán hozzá is szoktunk, mintha lemondtunk volna arról, hogy a helyes mellé állva magyarázzuk el, ml miatt nem jó az egyik, és miért jó a másik változat. Sajnos az interjúalanyokat sem illik figyelmeztetni, hogy tessék szíves lenni újrakezdeni ezt a mondatot, mert a közszolgálati rádióban nem adhatok le olyan mondatot, amelyben így kezdődik egy kérdés: „Nem-e lehetne-e...?" Mióta toronyiránt megy haza az ember, pontosan tudjuk, hogy a torony magasságában van az óra, de hogy mióta tervezzük, hogy mondjuk „8 óra magasságában" találkozunk valakivel, nem tudom, mint ahogy azt sem, kinek az agyában fogalmazódott meg első alkalommal ez a rettenet. Hogy mennyire nincs se magassága, se mélysége egy adott időnek, arra mondanék néhány példát. Elképzelni sem könnyű, hogy hangzott volna a „Hétre ma várom a Nemzetinél..." kezdetű dal, ha ez a rossz divat már akkoriban él, de azért próbáljuk meg: „Hét óra magasságában legyen a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll!..." Mi lenne, ha a bányászok így beszélnének: „Reggel hat óra magasságában már hatszáz méter mélyen leszünk a tárnában..." Ez sem sokkal zavarosabb: „Délután négy óra magasságában már alacsonyan szállnak a vadludak..." Erről nem is beszélve: „Öt éra magasságában találkozom egy aranyos alacsony lánnyal..." De mi lett volna, ha anno így rendelik el a déli harangszót: „Nándorfehérvár hős védőinek emlékére déli tizenkét óra magasságában szólaljanak meg a harangok!..." A hülyeségnek persze nincsenek határai, olyan magasságokba Is eljuthat a pongyolán beszélő, amire eleddig gondolni sem mertünk. A minap egy riport hangzott el a Magyarországról jövök című (egyébként nívós) rádióműsorban. (Itt jegyzem meg, a riport körül sincs minden rendben, mert egy egyszerű interjút Is riportként aposztrofálnak a mai rádiósok, holott a riport egy összeállítás, amelyben a riporter saját szavaival elmondott beszámolói mellett interjúk, azaz beszélgetések is elhangoznak különféle emberekkel. Sajnos lassacskán ezt is le kell nyelnünk, s tudomásul kell vennünk, hogy egy-egy műfaj művelői sincsenek tisztában avval, hogy mi is az, amit készítettek.) Az említett riportban egy mátészalkai Ingázó mesélte el a MÁV által előidézett lehetetlen helyzetből adódó gondjaikat, megjegyezve (idézem!): „Kilenc és fél tíz magaslatában érnek csak haza az utazók..." Ez már nem csúnya, nem ronda, nem bántó, ez már egyszerűen gyönyörű! További - hasonlóan szép - ötletek reményében várom az olvasók hívását, bármilyen mobilszámon, de túl korán ne keressenek. Általában reggel nyolc óra magaslatában ébredek, de csak mert emeletes ágyon alszom. Doktornál A kábítószer-kereső kutyák példáján felbuzdulva a makói hagymaterméktanács import fokhagymakereső kutyákat kíván kiképezni. Nem titkoltan abból a célból, hogy a piacnyuvasztó kínai importot kiszűrjék, s azt a nagy üzletláncok ne értékesíthessék nemzeti színű csomagolásban, magyar termékként. Képünkön egy rendes adag hamisítatlan makói szagminta FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Ellopva a vásárhelyiek ötletét, Szeged is tiszteletbeli polgár címet kíván adományozni több ezer határon túlinak. A nagyobb város persze messzebbre tekint, nem ragad le csupán Közép-Európánál. Képünkön a címre esélyes Fülöp-szigetekiek egy maroknyi csoportja, akik a közeljövőben érkeznek Szegedre megpuhítani a minden jó ötletet csípőből megvétózó helyi ellenzéket FOTÓ: MTI Elbliccelte már az óvodát is Nem akarnak bólogatni A kormányfő cipőt cserél. Az ellenzék szerint újabb bizonyítást nyert, hogy miniszterelnökünk nem járt óvodába. Hiába suttogták többen is a fülébe az egyik legutóbbi nyilvános rendezvényen a folyosón, hogy kacsaláb, kacsaláb, Gyurcsány Ferenc azt hitte, a minap véget ért gazdademonstráció baromfiszekciója akar így üzenni FOTÓ: MTI Az egykori Wartburgok és Trabantok kalaptartóin bólogató kutyák iránti fokozódó nosztalgiát kívánta meglovagolni a megyei autóklub. Le is gyártatott néhány prototípust a helyi faiparral, de valami fatális félreértés folytán a kutyák nem akarnak bólogatni. A nagyobb sorozat valószínűleg be sem indul, a megrendelő és a gyártó egymásra mutogat FOTÓ: MTI, SZÖVEGEK: K. A. A március 29-i szegedi OMEGA koncertre jegyek kaphatók Szegeden, a DÉLI APRÓ szerkesztőségében. f?l Cim: Szeged, Kossuth L. sgt. 9-13.