Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-18 / 64. szám
10 DÉLMADÁR 2005. március 18., péntek Gondjai vannak a matematikával? Hívja fel a következő számot, ás segítünk: 0-lg3*2-ln3*'2*10!-(sin8/cos(180-8))*8-(4*sin8-2) *2,5-(sin(xy)/2,362x) ((10x)(lnl3e))-(sin(arcctg.(2cos(5/2siri6)))*4. A percdíj csak (7*sin6)'(4,6,"5)+( 12cos6)* 10'2 Ft + áfa. Megoldható a probléma Kissé zavarban lévő férfi lép a patikába és megszólítja a patikusnőt: - Kérem, kisasszony, nem dolgozik itt maguknál véletlenül férfi is? - Nem. - Egészen biztos ebben? Nekem ugyanis olyan problémám van, amivel szívesebben fordulnék egy férfihoz. - Igen, persze hogy biztos vagyok benne. Már tíz éve, hogy én és a nővérem ketten vezetjük ezt a patikát. De nekem is bátran elmondhatja a problémáját, hátha találok rá én is megoldást. A férfi hosszas rákészülés után, szemlesütve böki ki: - Hát tudja, kisasszony, nem múlik az erekcióm. Állandósult. Tudnak ajánlani valamit? A patikusnő elgondolkozik, majd megkéri a vevőt, hogy várjon, amíg ő hátramegy és konzultál az ügyben a nővérével, hogy mit is ajánlhatnának. Pár perc után vissza is jön, és azt mondja: - Beszéltem a nővéremmel, megvitattuk a dolgot, és a következőt tudnánk ajánlani: harmadrész tulajdonjog az üzletben, korlátlan mobiltelefon-használat és céges autó... Még hogy nem a ruha teszi az embert! JELENTÉKTELEN EMBER Egy rendőr újságolvasás közben odaszól a feleségének: - Azt írják, hogy a legtöbb híres embernek jelentéktelen ember volt az apja. - Akkor a mi fiunkból is lehet még valaki - válaszolja az aszszony. kutvapulcsi Egy állatkereskedésben egy idős hölgy pulcsit akart vásárolni a kutyájának. - Hozza el a kutyát, hogy megnézzük, melyik az ő mérete - mondta az eladó. - Azt nem lehet, meglepetés lesz - válaszolta a néni. VITAMINDÚS Ukrán tudósok új felfedezést tettek. Rájöttek, hogy a legtöbb vitamin a patikában van. TUDSZ KÖVETNI? Láb a lábé, kar a karé, láb a karé, karalábé! A DÉLMADÁR HETI BÖLCSESSÉGE A csapatmunka lényege: mindig van kit hibáztatni. Belami kokárdája Elárulná, hogy mitől olyan rekedt, kedves Snájdig úr? Talán csak nem Budapesten járt, hogy közbekiabálásaival megzavarja a miniszterelnök úr március 15-i ünnepi beszédét? - köszöntötte szép szóval és némi gúnnyal Snájdigot Smúz apu a Zsibbadt brigádvezetőben. - Mégis, minek néz engem, vén bakkecske! Azért utazgatok, hogy rendet bontsak? Ha nem tudná, nekem a nemzeti ünnep szent, s efféle ordítozással soha nem pofoznám ki belőle a békességet - védte meg magát Snájdig oly hevesen, hogy Smúz homlokcsontján már két üres korsó is bekapcsolódott a „Hogyan törjünk szét több szólamban?" meghirdetett kocsmai társasjátékba. - Nem értem, mi baja Snájdignak a kiabálásokkal. Szabad országban élünk, és akinek nem tetszik a szónok szava, az csak ordítozzon nyugodtan - vonta meg a vállát Ló Elek, aki nagyon szeret élni állampolgári jogaival. - Akkor miért nem próbálkozik inkább a tanuláshoz való joggal, mert ahogy elnézem a maga fejében terpeszkedő sötétséget, igazán magára férne egy kevéske okosodás - lépett a személyeskedés mezsgyéjére Plüss Eta. Etus megjegyzése természetesen kavart volna egy kis vihart a pohár vízben, ha a zsibilakók közül bárki is fogyasztott volna efféle folyékony halmazállapotú anyagot. így aztán a vita sokkal konkrétabb formákat öltve verekedésbe torkollott, mert hogy a kocsmában legalább hat olyan párt alakult ki, aki fogát vicsorgatva akarta megvédeni a békességet és saját, természetesen egyedül üdvözítő álláspontját. - Azt mondom én magának, Belami úr szuszogta a külváros nyugalmazott szépfiújának hatalmas füleibe a pult mögé rejtőzve Józsi csapos -, nagy baj van a mi demokráciánkkal. Igaz ugyan, hogy nem vagyok túlságosan járatos nemzeti ünnepek ügyében, de nálam okosabbaktól azt hallottam, hogy veszekedjenek bármennyire is, mondjuk az amerikaiak, a függetlenség napján mégsem kapják elő összes sérelmüket. Mint ahogy a franciák nemzeti ünnepén sem tudom elképzelni, hogy a párizsi Diadalív árnyékában síppal, dobbal, nádi és egyéb hegedűkkel zajongjanak, amikor a forradalmár őseikre emlékeznek - vélekedett Józsi. - Hogy Pesten kik és miért kiabálnak, mondhatnám: momentán engem már nem is nagyon érdekel - kapta el fejét egy alacsonyan szálló korsó elől Belami. - De az már sokkal jobban zavar, hogy mióta az árkok betemetéséről beszél a magyar politika, a parlamenti hangcsata egyre hangosabb lett, s néha már baráti társaságban is úgy méregetik egymást az emberek, mintha attól tartanának, hamarabb kerül elő vacsorakor a kés, mint a kanál. Vagy maga hitte volna, hogy még tizenöt évvel a rendszerváltás után is azt vagdossuk majd egymás fejéhez, ki, mikor és kivel vétkezett, ám arról jószerével szót se ejtünk, hogyan lehetni kimászni abból a gödörből, amibe oly gyakorta vissza-visszacsúszunk. A pult másik oldalán eközben a demokrácia szabadságfokának mértéke került szóba. Volt, aki úgy vélte, fütyülni szabad, más azt mondta: egyenesen szükséges is, mert enélkül nem venné észre a világ, hogy itt az összetartásukról olyan híres magyarok ünnepelnek. Aztán az is vitatéma lett, hogy a kokárda a politikai hovatartozás jelképe-e immáron, vagy még mindigaz 1848-as márciusi ifjak hősies forradalmának tiszteletére tűzi ki, már aki kitűzi. Merthogy kokárdából egyre kevesebb látható március 15-én a magyar utcákon. - Jó hogy szóba hozták a márciusi ifjakat - bújt elő fedezékéből Belami. - Mit gondolnak, ha mai ésszel és hevülettel indultak volna a Pilvaxból, vajon meddig jutottak volna? Mikor kiabálta volna le egyikük a másikat, mikor derült volna ki, hogy aki a sor egyik szélén menetel, talán mégsem annyira hazafi, mint aki a másikon? Gyanítom, hogy a nyomdához érve már egyeztető bizottság alakult volna, azt firtatva, hogy 12, 14, vagy inkább mégis 83 pontban foglalják össze a nemzet kívánságait. Táncsics meg még mindig a börtönében raboskodna, mert a felkelt nép nem tudta volna eldönteni, mégis kinek van több joga arra, hogy azt a szerencsétlent kiszabadítsa festett fel egy történelmietlen, de rémnek nagyon is megfelelő képet Belami. Cink Enikő pedig elnevette magát, s megpaskolta Bika Jenőnek azt az arcát, amelyiket egy perccel korábban még tíz körömmel szántott. Két minutával később már többen is nevetgéltek, mondhatnám, olyan jól érezték magukat, mint tiszai hal, ciánmentes vízben. Csupán Belami bújt vissza a pult mögé. És azon törte az agyát, vajon mikor jön el az a nap, amikor ilyen pajkos nevetésből az ünnepnapokra is több jut, mint vlcsorgásból. BÁTYI ZOLTÁN Hogy hívják ? - Hogy hívják a hortobágyi rendőr kutyáját? - Pulice. - Hogy hívják Albert Einstein torz testvérét? - Frank Einstein. - Hogy hívják a vámpírok adminisztrátorát? - Vérelszámoló. - Hogy hívják az okos kisfiú nagyszülőjét? - Agymama. - Hogy hívják a szexmániás medvét? - Cicimackó. - Hogy hívják az V. kerület orvosát? - Dr. Oetker. - Hogy hívják a kommandós sünt? - Eksün. - Hogy hívják a csíkos tehenet? - Tigriska. - Hogy hívják a szikkadt falubelit? - Szárazföldi. - Hogy hívják a sovány kutyát? - AnoRex. - Hogy hívják az első osztályú birkát? - Juh ász. - Hogy hívják magyarul a sexshopot? - Ivarcikkbolt. - Hogy hívják a kiherélt kutyát? - Heretacskó. - Hogy hívják az ukrán horgászt? - Nedumáj Pontienko. - Hogy hívják a lassú postást? - Levéltetű. - Hogy hívják a fáradt zselét? - Üldögél. - Hogy hívják a tréfás kávéfőzőt? - Mokkamester. TILOS Csinos, fiatal lány fürdeni készül a patakban. Minden ruháját ledobja a parton. Amikor épp be akar menni a vízbe, a bokrok közül kilép egy jóképű rendőr, és odalép a lányhoz. - Kisasszony, itt tilos a fürdés! A lány felháborodva válaszol: - Most mondja? Itt áll A rántotta mint példa Egy asszony rántottát készít reggelire a férjének. A férj hirtelen beront a konyhába. „Óvatosan! Vigyázz! Egy kicsivel több vajat tegyél bele. Jaj! Túl sokat sütsz egyszerre. Túl sokat! Fordítsd meg! Fordítsd meg azonnal! Több vaj kell! Jaj! Jaj, mi lesz most?! Több vajat! Odaég! Óvatosan... Vigyázz! Azt mondtam, óvatosan! Soha nem hallgatsz rám, ha főzöl. Soha! Fordítsd meg! Gyerünk! Normális vagy? Elment az eszed? Ne felejtsd el megsózni. Mindig elfelejted megsózni! Sózd! Sózd meg! Sózd már!" Az asszony értetlenül bámul rá. „Mi a franc van veled? Azt hiszed, nem vagyok képes megsütni egy rántottát?" A férj nyugodtan válaszol: „Csak meg akartam mutatni, milyen érzés, amikor vezetek." Közelharcra készen Újfajta önvédelmi stílus terjed a javaikat féltő kisnyugdíjasok körében. Képünkön: az egyik edzés résztvevői a „Lábkisöprés eszközzel" nevű formagyakorlatot tanulják FOTÓ: SCHMIDT ANDREA, SZÖVEG: B. A. mögöttem jó ideje. Miért nem szólt, mielőtt levetkőztem? - Elnézést, vetkőzni szabad, csak fürdeni nem. KÉT RENDŐR BESZÉLGET: - Na milyen a házaséleted? - Remek. Minden percét kiélvezzük. Képzeld, már útban van a gyerek. - Máris? Hiszen még meg sem született. PISTIKE BEMEGY AZ ÜZLETBE - Kérek egy csomag cigit. - Mondd csak, hány éves vagy? -Öt. - És te már dohányzol? - Nem, az öcsémnek veszem. - JEAN, NYISSA KI AZ AJTÓT! - Miért? - Mert megjöttek a gondolataim.