Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-10 / 58. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. MÁRCIUS 10. • MEGYEI TÜKÖR­7 Az agykutatás hete - nyílt napok szegedi laborokban A víz alatti sziget megtalálása Állatkísérlettel ts megmutat­ják az érdeklődőknek, milyen uovetUezményekkel jár, ha az agysejtek egy része elpusztul. A jövő hét az egész világon az agykutatás hete - Szeged egy új kutatási irány egyik központja. A kilencvenes évek elején egy amerikai milliárdos tett egy alapítványt, melynek az volt a célja, hogy minél több „civil" szerezhessen ismereteket a több tekintetben a tudomány számára is máig ismeretlen ­emberi agyról. A neves hazai agykutató, Szentágothay János javaslatára Magyarország is csatlakozott azokhoz az orszá­gokhoz, amelyekben minden tavasszal megszervezik az agy­kutatás hetét. Gátolják a sejthalált Szegedi professzor, az SZTE Összehasonlító Élettani Tan­székének vezetője, Toldi József koordinálja az országos, köztük a szegedi rendezvényeket. - Szeged egy viszonylag új ku­tatási irány egyik országos köz­pontja - magyarázza a profesz­szor. - Ez az úgynevezett neuro­protekció kérdésköre: a veszé­lyeztetett idegsejtek védelme, pusztulásuk meggátolása. Vala­milyen mechanikai sérülés, vagy például egy agyi crszakasz elzáró­dása - az elsődlegesen sérült és elpusztult idegsejtek mellett, az idő függvényében - az agyállo­mány további, egyre nagyobb ré­szének pusztulásához vezet. So­káig úgy gondolták a kutatók, hogy a folyamat nem állítható meg. Az elpusztult idegsejtek kö­rül mindig van egy úgynevezett veszélyeztetett holdudvar, mely­ben majdhogynem biztosra ve­hető további sejtek pusztulása, az úgynevezett programozott sejthalál. Csakhogy kiderült, hogy ebbe a folyamatba igenis be lehet avatkozni, blokkolni lehet a sejtpusztulást. Időablak Szegedi kutatóhelyeken igen eredményesen dolgoznak a sejtelhalással járó idegrendsze­ri megbetegedések folyamatá­nak megismerésén, ezek meg­előzésén. Ilyen betegség az Alz­heimer-, a Parkinson-, a Hun­tington-kór, illetve különféle keringési problémák miatt be­következő központi idegrend­szeri degenerációs folyamatok. Másrészt a laboratóriumokban előrehaladott vizsgálatok foly­nak gyógyszerjelölt vegyületek­kel, amelyekkel időben beavat­kozva blokkolni lehetne a sejt­pusztulás folyamatát hirtelen bekövetkező agyi traumák ese­tében is. Létezik egy úgyneve­zett időablak, az a pár óra, ami­kor a bekövetkezett agyi trau­ma után még van lehetőség te­rápiás beavatkozásra. A cél: a lehető legtöbb idegsejtet meg­védeni az elhalástól. A tanulási képesség Hogy milyen következmé­nyekkel kell számolni, ha el­pusztulnak agyi idegsejtek ­igen érzékletesen lehet bemu­tatni az állatkísérleteken. Az idei agykutatás hete alkalmából például a szegedi érdeklődők éber állatokon is megnézhetik ezt a hatást. „A víz alatti rejtett sziget megtalálása" - ezt a címet is adhatnánk a magatartási kí­sérleteknek, amelyek azt bizo­nyítják, hogy a tanulás folyama­tát-képességét is alapvetően megváltoztatják az agyi trau­mák. A patkány különösebb ne­hézség nélkül „megtanulja", ho­gyan találhat rá a víz alatti me­dencében elrejtett szigetre; nem így az a társa, amelyiknek bármi okból károsodott az agyállomá­nya, különösen annak bizonyos részei. Érzékletesen lehet szemléltet­ni az agykárosodás mértékét az agyi elektromos működéssel is. Az elektrofiziológiai kísérlet mellett megmutatják az érdeklő­dőknek - elektronmikroszkóp, illetve fénymikroszkóp segítsé­gével - azt is, hogyan lehet követ­ni az agyállomány pusztulását, de sikeres beavatkozás esetén an­nak védelmét is. S. E. MIKROSZKÓPPAL A HOLDUDVARBAN A Magyar Idegtudományi Társaság az egyetemi központokban - Bu­dapesten. Pécsett, Debrecenben és Szegeden - szervez „az agyku­tatás hete" alkalmából különféle rendezvényeket. A laikus érdeklő­dök részint ismeretterjesztő elő­adásokat hallgathatnak, másrészt betekinthetnek a kutatóhelyeken folyó munkába. Szegeden az idén mindenkit, de elsősorban a közép­Iskolásokat várják március 17-én és 18-án az összehasonlító életta­ni tanszék, illetve az SZBK Biofizi­kai Intézet laboratóriumaiba, ahol kísérleteket és kutatási módszere­ket ismerhetnek meg. G. Fábri Zsuzsa és Gönczi Béla kiállítása Időmetszetek a Kass galériában Feledy Balázs művészeti író nyitja meg a G. Fábri Zsuzsa fotóiból és férje, Gönczi Béla grafikáiból rendezett Időmet­szetek című kiállítást pénteken délután fél 5 órakor a szegedi Kass Galériában. A tárlat április 24-éig tekinthető meg. MUNKATÁRSUNKTÓL G. Fábri Zsuzsa 1952-ben a bu­dapesti Képző- és Iparművésze­ti Gimnáziumban érettségizett, majd tervező és kivitelező válla­latoknál dolgozott műszaki fo­tósként. Később Várkonyi Lász­ló műterében lehetősége nyílt a professzionális portréfotózást is megtanulni. Egyik kiállításán Illés Endre felfigyelt a munkái­ra, és a Szépirodalmi Könyvki­adó „40 arc 40 írás" címen fotó­albumot adott ki felvételeivel. Szentágothai János, az MTA ak­kori elnöke megbízására 1980-tól a tudományos élet reprezentánsairól gyűjteményes fotótárat hozott létre. A Magyar Nemzeti Múzeum fényképtárá­ban a művészetek, az irodalom és a tudomány jeles személyisé­geiről készült fotói is megtalál­hatók. Gönczi Béla grafikusművész édesapja, Gönczi Bcbhardt Ti­bor reklámgrafikus mellett fel­nőve tanulta meg a rajztudás, az alkotómunka becsületét. Az ötvenes években Barcsay Jenő, Koffán Károly, Hincz Gyula vol­tak a mesterei a Művészeti Gimnáziumban, majd a Ma­gyar Képzőművészeti Főisko­lán, amelynek elvégzése után a grafika sok területén és műfajá­ban vállalt feladatokat. A tan­könyvillusztrálás is kedves volt számára, és mellette a sokszo­rosító grafika nemes műfaját, a rézkarcot is művelte. Az atyai hagyomány folytatásaként több száz rajza jelent meg újságok­ban is. Éjjel-nappal magánkamera figyeli egy társasház lakóit és vendégeiket Vádaskodás, verekedés, vér Verekedéshez vezetett egy sze­gedi társasház közös képvise­lőjének és a ház egyik lakójá­nak vitája. A „háziúr" egy lép­csőházba felszerelt kamera és lakásába elhelyezett monitor segítségével évek óta figyeli la­kótársait és a házba be- és kilé­pőket. A közös képviselő egy­előre nem nyilatkozott la­punknak, az a lakó, akivel ve­rekedett, viszont kipakolt. MUNKATÁRSUNKTÓL - A közös képviselő P. S. már többször meg akarta akadályozni, hogy gyerekeim barátai és 12-14 éves játékosaim feljöjjenek a la­kásomba. Kábítószerezőknek, tolvajoknak nevezte őket. Azt mondta, ilyenek nem tehetik be a lábukat a házba. Ezeket az alapta­lan vádakat nem sokáig tűrtem. Néhány napja, március 3-án le­velet írtam neki, amelyben fel­szólítottam, távolítsa el a lépcső­házban önkényesen felszerelt ka­merát, mutassa be, hogy megfele­lő végzettséggel látja-e el a közös képviselőséget, valamint írásban tájékoztasson a ház anyagi hely­zetéről - beszélt az előzmények­ről Beszprémy Tibor. A gyermekekkel foglalkozó fut­balledző másfél éve vásárolta a szegedi, Etelka sori társasházi la­kást, de csak három hónapja köl­tözött oda feleségével és gyerme­keivel. Tudta, hogy kamera figye­li a bejáratot, amire egy, a bejára­ti ajtóra elhelyezett fcetli is figyel­meztet. A ház valamennyi lakója előtt, így előtte is nyilvánvaló volt, a közös képviselő, P. S. fo­lyamatosan nézi, kik és mikor lépnek be a házba, vagy távoznak onnan. - Abban biztos vagyok, hogy a kamera felszerelését tiltja a tör­vény, de ez kezdetben nem érde­kelt. Azt viszont felháborítónak tartom, hogy valaki helyettem akarja eldönteni, ki jöhet a laká­somba. P. S., miután elolvasta a levelet, szólt, hogy menjek le hozzá. Lakásának ajtajánál elém tartott egy papírt, amit, mivel B A ADATVEDELEM Részlet a megfigyelés, adat­gyűjtés céljából üzemeltetett képfelvevő, -rögzítő beren­dezésekkel kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlás­ból: „...személyiségi jogot, illetve az adatvédelmi elve­ket sértőnek találtam azokat az elképzeléseket, illetve gyakorlatokat, amelyek arra utaltak, hogy egyesek a há­zukra szerelt kamerával fi­gyelték a szomszédjuk kert­jét, házát, illetve az utcán elhaladókat..." Beszprémy Tibor és a kamera Fotó: Miskolczi Róbert messze volt, nem tudtam elol­vasni. Ezt mondtam is neki, erre ő megkért, menjek közelebb. Bel­jebb léptem, mire nekem ugrott. Dulakodni kezdtünk, ó is ütött, én is ütöttem. Adtam is, kaptam is. A lökdösődésnek, verekedés­nek az vetett véget, hogy megje­lent az egyik szomszéd. Otthagy­tam, felmentem a lakásomba. Én is szereztem kisebb-nagyobb sé­rüléseket, vérzett az orrom is, va­lószínűleg ő is megsérült - eleve­nítette fel a történtek első felvo­nását Beszprémy Tibor. A férfi azzal folytatta, hogy né­hány perccel később megszólalt náluk a csengő. Gyermekei és barátai az egyik, ő a másik szobá­ban volt. A családfő ment ajtót nyitni, már nyúlt a kilincs felé, amikor az ajtó „berobbant", a zá­rat kitépve a tokból neki, ponto­sabban kézfejének csapódott. A kivágódó ajtót az edző reflexsze­rűen visszalökte, majd amikor az ismét feltárult, ott állt mögötte a közös képviselő. - P. S. az egyik papucsát hoz­zám vágta, majd eltűnt - jegyezte meg Beszprémy Tibor, miközben duzzadt, kék-zöld kézfejét mu­tatta. Az edző arra a kérdésre, hogy volt-e folytatás, azt válaszolta, „azóta" már kétszer találkoztak, látta, hogy P. S. arca sérült, de nem beszéltek. Arra, tesz-e felje­lentést, azt válaszolta, „ilyesmi­re" nincs ideje. Ha öt feljelentik, tanúkkal fogja bizonyítani, hogy mi történt. A közös képviselővel többször beszéltünk. ígérete ellenére végül úgy döntött, mivel az ügyben rendőrségi eljárás indult garáz­daság, rongálás, magánlaksértés, könnyű testi sértés miatt, egy­előre nem nyilatkozik. Bár rész­letesen elmesélte, szerinte mi és hogyan történt, mi vezetett a vé­res konfliktusig, ahhoz nem já­rult hozzá, hogy ezeket nyilvá­nosságra hozzuk. NEMKIVANAT0S KAMERA „Kérem, ne írja le a nevemet!" - hangzott el egymás után három, az Etelka sor 10. szám alatt lakó nő szájából. Elmondták, senki nem kérte hozzájáru­lásukat, hogy kamera segítségével megfigyeljék őket és családtagjaikat, aminek „nem nagyon örülnek", bár adott esetben ez „még akár jól is jöhet". Tejjel házalnak Szegeden a tömörkényigazdák Maguk árulnak; hogy megéljenek Új szolgáltatással jelentkezett két tömörkényi gazda a szegedi lakótelepeken. Kocsijukról me­netrend szerint tejet árulnak, és házhoz szállítást is vállalnak. - Hagyják békén ezeket a gazdá­kat! Van elég bajuk maguk nél­kül is - kiabált ránk egy szem­üveges nyugdíjas asszony. Ép­pen csak nagykabátot kapott fel magára, amikor meglátta az Olajos utcában leparkolni a fe­hér színű tejesautót uniós zász­lóval az oldalán. Papucsban sie­tett le az emeletről, szatyrában fogta az üres műanyag flakono­kat. A nevét nem árulta el, ám biztatott: azt kell megírni, hogy mennyire nehéz a helyzete a kistermelőknek, és milyen kín­keserves munkával keresik meg szerény bevételüket. - Mi nem is érünk rá tüntetni. Otthon dolgozni kell, itt meg árulni - magyarázta a két tömör­kényi gazda közül a fiatalabb, Kocsis Pál. O a „főnök" kettejük közül, mert mint társa meglapo­gatta a vállát -: Főnöknek lennie kell! - Három hete hozzuk a tejet Szegedre. A tej, a sajt és a túró is ellenőrzött, fiatal állatoktól származik - biztatta közben vá­sárlásra vevőit a „főnök". - A kisteherautóra az Országos és Táplálkozás-tudományi Intézet (OÉTI) által engedélyezett hű­tős tartályt szereltünk. Magunk árulunk, hogy megéljünk belő­le. A Mizo tejüzemével már megütöttük a bokánkat. Egyelő­re a több mint hatszáz literes tankot félig töltjük, az otthoni maradékot adjuk tovább a tej­üzemnek, vagy laboratóriumi körülmények között feldolgoz­zuk. Tömörkényen reggelente há­romkor kelnek, megfejik a tizen­öt tehenet, feltöltik az autót és nekiindulnak. Heti négy körük menetrendje ugyanaz. Kétszáz kilométert utaznak: a szegedi la­kótelepi megállók után magán­megrendelők kérésére házhoz vi­szik a tejet és tejterméket. - Mindennap innen hozatom a tejet, mert mire hozzánk érnek, én már dolgozni indulok - di­csérte az utazóbolt portékáit egy kalapos középkorú nő. Miután a hétvégi túrós lepénye nagy sike­réről beszámolt, sarkon is for­dult. Nem akart bemutatkozni, sőt a tejeseket is figyelmeztette, hogy ebből csak bajuk származ­hat. - Félünk mi is, mert az ilyen kistermelőkre könnyen rászáll minden hatóság, aztán friss te­jünk sem lesz - tette hozzá egy fiatal asszony, aki a kutyáját sé­táltatta arrafelé. - És ha a hivatal nem elég, hát egyik ember jelenti fel a másikat. Az irigység teszi tönkre a világot. - Én hétfőn újra szeretnék le­jönni ide a „megállóba" - mutat­ja mosolyogva a szerzeményét Nagy Sándorné. - Most csak kós­tolónak viszem a fél kiló túrót. A tejet nem szeretem, de annyira dicsérik a szomszédaim, hogy nem bírtam megállni, hogy ne vegyek legalább a túróból. Ha íz­lik, a jövő hétre egy kilót vásáro­lok. Állítólag nemcsak hogy nem lehet egy napon említeni ezeket a tejtermékeket a boltiakkal, ha­nem még az áruk is nagyon ked­vező. Hol kapok ennyi túrót há­romszáz forintért?! DOMBAI TÜNDE A házi tej olcsósága és eredeti béltartalma miatt népszerű Illusztráció: Gyenes Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents