Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-26 / 48. szám

SZOMBAT, 2005. FEBRUÁR 26. • MEGYEI TÜKÖR­7 A Gán testvérek ügyében ítélkező bírónőt zaklatták Nem szokás felénk a bírófenyegetés Ügyészt vagy bírót Csongrád megyében még nem fenyegettek meg - állítják az illetékesek. A magyarcsanádi roma testvérpár, a Gán fivérek ügyében ítélkező szegedi bírónőt viszont egy bul­várlap újságírói zaklatták tele­fonon. Fenyegető levelet kapott a bíró­ság címére tavaly decemberben, a móri ügy tárgyalása idején Var­ga Zoltán, a Fővárosi Bíróság bí­rája. A levél miatt a bíró nem tett feljelentést, így a rendőrség nem keresi, ki küldhette az írást. El­lenben a szerbiai fegyvercsempé­szési ügyben eljáró kecskeméti ügyészek biztonságára komman­dósok vigyáznak. Az ügyészségre nem érkezett konkrét fenyegetés, a kecskeméti hivatal viszont munkatársai-biztonsága érdeké­ben fontosnak tartotta, hogy vé­delmet kérjen a rendőrségtől. Csongrád megyében - hivata­los infromáció szerint - még nem fordult elő, hogy bírót vagy ügyészt megfenyegettek volna. Igaz, lapunkban megírtuk: 2003 decemberében telefonon zaklat­ták a magyarcsanádi roma test­vérpár, Gán Miklós és Zoltán ügyében ítélkező szegedi bírónőt. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz érkezett jelentés sze­rint a Szegedi Városi Bíróság a roma testvérpár kártérítési ügyé­ben ítélkező bírónőjét az ítélet­hozatalt követően ismeretlen személyek több ízben zaklatták telefonon a bíróságon, megpró­bálták megtudni, hol lakik. Kide­rült, hogy a telefonálók az egyik bulvárlap munkatársai voltak, akik szerették volna lefotózni a bírónőt. A bíróság épülete előtt is lesben álltak, de jogászok felvilá­gosították a fotóriportert, hogy a bíró csak a tárgyalóteremben közszereplő, vagyis ha az utcán, az illető hozzájárulása nélkül fényképezi le, bűncselekményt követ el. Inkább tanúkat, feljelentőket próbálnak megfenyegetni a vád­lottak vagy hozzátartozóik, hogy így hiúsítsák meg az eljárást - fo­galmazott érdeklődésünkre rea­gálva egy szegedi bíró. E módszer azonban könnyen a visszájára fordulhat, mint legutóbb például a Kumbor-ügy tárgyalásán, ami­kor az egyik vádlott elmondta a bíróságon, hogy korábban telefo­non többször megfenyegették, ne tegyen terhelő vallomást az ügy két arab nemzetiségű vádlottja ellen. A fellebbviteh főügyész, Horányi Miklós úgy fogalmazott, hogy ná­luk békesség és nyugalom honol, mivel objektíven állnak minden kérdéshez. „Annak ellenére, hogy a tárgyalások előtt körülbelül egy méterre tartózkodik egymástól a vádló és a vádlott - emlékeztetett a főügyész -, nem ért inzultus egyetlen ügyészt sem. A. T. J. MINDENKIT MEGKERESNEK «| „A Csongrád Megyei Főügyészsé­gen 2001 éta nem történt olyan esemény, ami miatt intézkedni kellett volna - mondta Lőrinczy György. - Nagy ritkán a tárgyaló­teremben a vádlott tesz egy-két nem odaillő megjegyzést, vagy az ítélet hallatán kiabálva fejezi ki nemtetszését. De negyedszázados pályafutásom során csak egyszer fordult elő, hogy olyan fenyegetés hangzott el, amit az ügyész írás­ban jelentett. Ekkor a vádlottak nemcsak az ügyészt, hanem a bí­rót, sőt az ügyvédeket is azzal fe­nyegették, hogy ha kiszabadulnak, megkeresik őket..." A fó reggelihez! szonda is jár Korai kelés a kukásokkal A kukások korán kelnek. Egy műszak alatt közel 350 nagy­méretű kukát mozgatnak meg és ürítenek ki. A kukásutók egy nap 1200-1300 köbméter sze­metet szednek össze Szegeden. A Bajai úti vasúti átjáró után, a Városgazda sor végén, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. köz­ponti telepén már kora reggel nagy a sürgés-forgás. A kapuig sem jutnak a dolgozók, a bizton­sági szolgálat munkatársai szon­dát tartanak a szájuk elé. Fújni kell, nincs mese. Még a főnök­nek, a szállítási és logisztikai részleg vezetőjének, Bakacsi Zol­tánnak is át kell esnie a teszten. Az eredmény negatív. Italozni nap közben sem szabad, a kht. rendészeti járőrszolgálata ugyan­is két magánnyomozót alkal­maz, akik bármikor bárhol „raj­taütésszerűén" szondáztathatják a dolgozókat. A kukásoknak az italozás mellett szigorúan tilos a guberálás is. Öt órakor a gépek egymás után hagyják el a telephelyet, s útnak indulnak, hogy össze­gyűjtsék a város szemetét. A szállítók kávéznak, dohányoz­nak, viccelődnek. A kocsikat in­dulás előtt alaposan átvizsgál­ják: ellenőrzik a lámpákat, a sárga villogókat. Megtudjuk, a péntek még viszonylag „istenes nap". A legrosszabb a hétfő, hi­szen a hét végén otthon vannak az emberek és több szemetet termelnek, mint hétköznap. Csak a nagy kukáskocsik napi 1200-1300 köbméter hulladékot gyűjtenek össze Szegeden. A ku­kások két műszakban reggel öt­től délig és délután egytől este ki­lencig dolgoznak. Egy műszak­ban 300-350 nagyméretű, 1100 literes edényt mozgatnak meg. A csapat: Vass Zoltán, Kalapács Tamás és Fehér László. Január elején múlt egy esztendeje, hogy együtt dolgoznak Fotó: Miskolczi Róbert Mi egy ismert csapatot, Fehér Lászlót, Kalapács Tamást és Vass Zoltánt kísérjük egy darabig. Ró­luk akkor írtunk lapunkban, amikor segítettek egy bajba ju­tott asszonynak a Hont Ferenc utcában. Az asszony rosszul lett, elájult. A fiúk azonnal odarohan­tak segíteni. Értesítették a men­tőket, akik kórházba szállították a bajba jutott nőt. Tagnap reggel szerencsére nem történt ehhez hasonló esemény. A 35 milliós járművet, a MAN-t Fehér László vezeti. Ősz­szel lesz 18 éve, hogy a cégnél dolgozik. Kollégái egymás után rutinosan borogatják a szeme­teskonténereket a kukáskocsi hátuljába. Ami rendkívül egysze­rű dolognak tűnik, de nem az. Lapunkban írtunk arról, hogy a rossz állapotú, eltört kerekű ku­kákat nem tudják kiüríteni, mi­vel szinte lehetetlen megmozdí­tani őket. Rókuson a Beretzk Pé­ter utcában találunk is egy ilyen kukát, aminek bár az egyik kere­ke veszélyesen csálé, a fiúk mégis odaerőszakolják és kiürítik. A kuka aztán matricát kap, majd a telepen az ügyintéző azonnal ér­tesíti a közös képviselőt, hogy ja­víttassa meg a konténert. Ha minden rendben van a kukával, akkor arra kell figyelni, hogy a két lenti emelőfül és a két fönti, ami a tetőt nyitja, jó helyen le­gyen. Januárban volt egy éve, hogy ez a csapat együtt dolgozik. Azt mondják, nem fárasztó a teli kukákat mozgatni, mert leg­alább nem fáznak. Bár azt hoz­záteszik, hogy a tél rosszabb, mint a nyár. Néhány héttel ez­előtt a mínusz húszfokos hideg­ben például két nadrágban és két kesztyűben végezték a mun­kájukat. ARANYT. JÁNOS Kárász fózsefné irányítja Hód-Kuckó Egyesületet Segítőkész nagycsaládok Kárász Józsefné átérzi a nagycsaládosok helyzetét Fotó: TésikAttila Kárász Józsefnét választotta ve­zetőjének a nemrégiben a Hód-Kuckó Nagycsaládosok Egyesülete. A negyven tagot számláló vásárhelyi szervezet maga mögött tudja a város és a johanniták támogatását. Az új vezető szerint sok gyereket ne­velni sem kerül sokkal többe, mint egyet, persze a figyelmet nem lehet pénzzel mérni. - Azóta vagyok egyesületi tag, amióta a városban lakunk. Az utóbbi időkben vezetőhelyettes­ként dolgoztam - mondta la­punknak Kárász fózsené. Hozzá­tette: csak az lehet a Hód-Kuckó tagja, aki legalább három gyer­meket nevel, de pártoló tagként bárki csatlakozhat hozzájuk. - Még egy zentai nagycsalád is tag nálunk. Az együttműködés reményében megkerestük a zen­tai testvérszervezetet is, ám nem jártunk sikerrel. Most a Belgrád­hoz közeli Torontálvásárhely nagycsaládos egyesületétől vár­juk a visszajelzést - avatott be az egyesület kiterjedt kapcsolat­rendszerébe. Kárász Józsefné azért tartja fontosnak a nagycsaládosok ösz­szetartását, mert úgy látja, to­vábbra is hasonlóak a problémá­ik, s tanulhatnak egymástól. - Nagycsaládban élni olyan, mintha az ember örökké óvodá­ba vagy iskolába járna. Ez nem baj. Mire ötvenévesek leszünk, olyan szuperzsenikké válunk, hogy csak na! - mondta moso­lyogva. - Bár nekem csak egyet­len testvérem van, édesanyámék és nagymamámék is hárman voltak, ráadásul anyukám min­dig azt mondta, hat gyermeket szeretett volna, de csak kettő si­került neki. Én azzal a szándék­kal mentem férjhez, hogy bevál­tom édesanyám álmát, de végül négynél tovább mi sem men­tünk. A Hód-Kuckó vezetője négy­gyermekes édesanyaként jó do­lognak tartja, ha sokan vannak egy családban. Egyetért Csomá­né Forgács Emmával, aki ötgyer­mekes szülőként írta le naplójá­ban, hogy a család olyan, mint egy kosár, amibe mindenki bele­rak valamit, s együtt élvezik a tartalom sokszínűségét. - Nem igaz, hogy egy gyerme­ket könnyebb eltartani, mint többet - véli a Hód-Kuckó veze­tője. - Minél több gyereke van az embernek, annál kevesebbe ke­rül a ruha és az iskolaszer, hiszen a kisebbek öröklik a nagyobbak használható holmijait. Kárászné saját családja gyakor­latából tudja, hogy a gyerekek ra­gaszkodnak a családi dolgokhoz, így legnagyobb lánya öt évig járt abban a panofix bundában, mely annak idején még az övé volt. A legkisebb pedig a nővérétől örö­költ irhabundát hordta, amíg ki nem nőtte. Tapasztalata szerint a nagyobb gyerekek tankönyveiből a kisebbek is tanulnak, ugyanis kíváncsiak, hogy testvéreik mit olvasnak belőlük. Kárász Józsefné elmondta azt is: bár az egyesületet nehéz mű­ködtetni, sokan segítik őket. A Hóvirág utcai irodát Lázár János polgármester bocsátotta rendel­kezésükre, ráadásul annak költ­ségeit a város állja. A johanniták pedig, Kószó Péter alpolgármes­ter segítségével még farsang előtt negyven doboz ruhát, játékot ajándékoztak neki, a családok nagy-nagy örömére. KOROM ANDRÁS MINTATEREM Ha Ön is nyugodtan szeretne hátradőlni abban a tudatban, hogy nyílászárói tökéletes szigetelést nyújtanak, akkor ismerkedjen meg a SZEPLAST legújabb ablakaival, ajtóival. Új bemutatótermünkben szaktanácsadással segítjük választását a „Kakasos" templomnál, a Kálvin tér 2. alatt. Ügyfélszolgálat: 62/549-329 SZEPLAST Nyílászáró-gyártó Kft. Szeged, Budapesti út 8.Tel.: 62/549-300 • Fax: 62/463-158

Next

/
Thumbnails
Contents