Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-18 / 41. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR" PÉNTEK, 2005. FEBRUÁR 18. Időutazás a Délmagyarországgal: 1923, nő az infláció és a szegénység (14. rész) Szeged a csanádi püspökség székhelye lett Ez az esztendő újabb jelentős állomás Szeged eletében. Az Apostoli Szentszék rendelete lehetővé tette, hogy a békeszerződés által három részre szakított csanádi egyházmegye püspöke a magyar területen maradt részre, Szegedre helyezze át székhelyét. A város életében egyre erőteljesebben hatnak a válságjelek. Nő a szegénység, az infláció. Ennek ellenére januárban Csönd címmel irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat indul. Az is Szeged reputációját növeli, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség Friedrieh István lemondása után szegedi elnököt választ Shvoy Kálmán személyében. Glattfelder Szegeden Március 28-án Glattfelder Gyula csanádi püspök megérkezett új székhelyére, Szegedre. Idézzünk a lap tudósításából! „(A Szeged tudósítójától) Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök ma délután 2 óra 42 perckor érkezett Szegedre. A vonat a vasutas zenekar által játszott Rákóczi-induló hangjai mellett futott be a peronra, ahol a város vezetősége, élén a polgármesterrel, fogadta a megyéspüspököt. De megjelentek az állomáson a nemzeti hadsereg, a rendőrség, az egyetem, a különböző állami hivatalok és társadalmi egyesületek vezetői is. Ott volt a fogadtatáson dr. Aigner Károly főispán, dr. Szalay József kerületi rendőrfőkapitány, Kovács Károly ezredes, Pfeiffer Péter rektor, dr. Bottka Sándor rendőrfőkapitány, Orosz Pál kúriai bíró, Curry Richárd táblabíró és még számosan." Somogyi Szilveszter polgármester üdvözlő beszédében ezeket mondotta: „- Térjen meg szeretett püspök atyánk, kedves fópásztorunk ebbe a nyugodt városba pihenni, kitárjuk karjainkat, keblünket, szívünket. Mi nem bíztuk el magunkat sohasem a szerencsében és bízó hittel, józanul ítéljük meg a sors csapásait, melyeket Isten mért reánk." Egy'ls «Kém éra 16 fcprona. i! \M 4<1 aw Ihm. m... Iföfji V, ié&S'síff 4=** Á. jjggpl^ AM ^¿Jllil^i^Wfc jjjjéjü IV. évfolysm, Szeged, 1923 január 3, SZERDA. I-sö saám. 95 EV- 95 NAPBAN ELBESZELVE Májusban lesz 95 éve, hogy megjelent lapunk, a Délmagyarország első száma. Az évforduló alkalmából egy kis múltbeli kalandozásra hívjuk olvasóinkat. 95 lapszámon át szemelvényeket közlünk a 95 évfolyam fontos és érdekes írásaiból. És bár az ilyen válogatások szükségképpen esetlegesek, bízunk benne, hogy olvasóink örömüket lelik benne, és betekintést nyernek nemcsak az ország és Szeged közel egy évszázados történelmébe, hanem a Délmagyarország históriájába is. Kérjük, tartsanak velünk. Papucskészítő műhely. Az ő bérüket aligha indexálták Mire Glattfelder Gyula püspök válaszolt: „- Egy pillanatig sem kételkedtem azon - mondotta hogy Szeged város szeretettel fogadja az ő püspökét, hogy feléje a ragaszkodásnak és szeretetnek lobogóját lengeti meg. Nem tagadhatom azonban, hogy ez a szeretet a mai napon nekem fájdalmat szerez, mert nem úgy jöhettem körükbe, mint ahogyan különben szerettem volna, nem azzal a nyugodt és örvendő lélekkel, amellyel felkeressük az édesapai otthont, hogy ott pihenni térjünk és szívünk sebére gyógyulást találjunk. Nagy veszteségek után térek meg önökhöz, de ezek a veszteségek a bizalmat és reménységet egy pillanatra sem olthatják ki bennem." Böjtölnek a nyugdíjasok A növekvő infláció megviseli a város lakóit. Tanulságos a lap húsvétot megelőző, március 30-ai körképe: „(A Szeged tudósítójától) Nem olyan könnyű megünnepelni a húsvétot, mint azt az urak gondolják. Úton útfélen hallhatók az efféle sóhajtgatások az ünnepváró napokon. A gondbaborult arcok keservesen sóvárognak a kirakatok előtt és nem tudják mi lesz? Ki tud ezerötszáz koronát adni egy kiló sonkáért? A tojás darabja 24-30 korona, na ez még tűrhető. De holnap nagyböjt lesz és bajok vannak a böjti halakkal, még pedig kétoldalú bajok. Egyrészt nincs pénz, másrészt nincs hal. Antalffy Antal, a városi halászat bérlője ma a következőket mondotta nekünk: - Nem tudjuk kiszolgálni a közönséget, olyan kevés a hal. Sajnáltam elküldeni ma a vevőket, különösen a vidékieket, akik halért jöhettek be a városba. A szegedi közönség inkább holnap vásárolna, ha lenne mit. A halárak egyébként a következők: keszeg 300-700 koronáig, ponty 2000-2200, harcsa 2500-3000, csuka 1000 korona kilónként. Ilyen körülmények között csak azok enyhíthetik hallal a böjtjüket, akiknek kettős szerencséjük van. Egyrészt van rá pénzük, másrészt sikerül halat kapni a pénzükért... Még az a szerencse, hogy a húsvét előtti napon beköszönt az „ultimé,, is és most már mindenki a nevezetes dátumban bízik, amikor kézhez kapja a fizetését. Egy tömeg ember azonban hoppon maradt a fizetésével is. Ez a kellemetlen eset azért tragikus, mert a társadalom egyik legszegényebb rétegével történt: a városi nyugdíjasokkal. ...itt arról van szó, hogy a városi nyugdíjasoknak végig kell böjtölni a húsvéti ünnepeket." Búzához kötött bérek Szerencsés helyzetben van, akinek a bérét a búza áránek emelkedése szerint idexálják. Jókora béremelésekkel lehet csak követni az inflációt, írja a lap április 15-én. „|A Szeged tudósítójától) A Szegedi Munkaadók Szövetsége ma délelőtt állapította meg a kollektív szerződés alapján dolgozó munkások bérének indexszámát, amely hétfőtől kezdődően lép érvénybe. Ismeretes, hogy a munkaadók Szövetsége és a munkások között fennálló kollektív szerződés szerint a munkabérek az 1922 augusztusi búzaárak drágulásának megfelelő százalékban emelkednek. A mai kimutatás szerint a búzaárak múlt év augusztus l-e óta 208,4 százalékkal emelkedtek, ennek megfelelően a munkabéreket 205 százalékkal emelte fel ma a Munkaadók Szövetsége, az augusztusi béreket véve alapul. A legutolsó béremelésnél, április 1 -én 165 százalék volt a drágulási index, tehát két hét alatt negyven százalékkal emelték fel a munkabéreket." (Folytatjuk) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZÁVAY ISTVÁN I. világháborús jelvények és kitüntetések Hajdú Béla gyűjteményéből a Fekete Házban „ Raj ta! Ra j ta!" - huszárok rohamra „Rajta! Rajta!" - a szegedi 3-as huszárezred jelszavát választották annak az I. világháborús jelvény- és kitüntctés-kiállításnak a címéül, amit Hajdú Béla magángyűjteményéből Nagy Ádám muzeológus rendezett a Fekete Házban. A legtöbb gyerekhez hasonlóan annak idején a szegedi Hajtlu Béla gyűjtőszenvedélye is a bélyegekkel indult, ám színtévesztő lévén később inkább a plasztikus jelvények, kitüntetések kezdték érdekelni. - Édesapám egykori tanára, Erdélyi Tibor, aki valaha a soproni kadétiskolában oktatott, küldött nekem egyszer ajándékba néhány nagyon szép, művészileg megkomponált I. világháborús jelvényt. Különösen megtetszettek azok, amelyek tűzzománcból, rekeszzománcból készültek. A hetvenes évek elejétől már ezek bűvöletében éltem - mesélte még a kiállításra készülve Hajdú Béla, aki több tízezer darabos kollekciójának csak töredékét, a legszebb I. világháborús darabokat mutatja be a tárlaton. Az ismert szegedi gyűjtő eredeti szakmája statisztikus, egy közúti autóbaleset miatt azonban rokkantnyugdíjas lett. Társadalmi munkában az Éremgyüjtők Csongrád Megyei Szervezetének titkára. Gyüjtőszenvedélye ma is változatlan, bár mostanában leginkább cserével jut újabb darabokhoz. A kiállításon szereplő anyagból a szegedi 3-as huszárezred jelvénye a kedvence, ami egyben a tárlat címadó darabja is. Ezen a csákót ábrázoló tűzzománc jelvényen olvasható a huszárokat rohamra buzdító jelszó: „Rajta! Rajta!" Hajdu Béla a tűzzománcból készült értékes haditengerészeti jelvényeket mutatja Fotó: Miskolczi Róbert A jelvények feladata a hadseregben a megkülönböztetés megkönnyítése volt. A kis ábrák gyorsan informálták a szemlélőt a fegyvernemekről, a katonai rangokról, a kitüntetések pedig megmutatják a tulajdonosuk vitézségét, harci tetteit. Az első világháború évei alatt több ezer fajta jelvényt bocsátottak ki az Osztrák-Magyar Monarchia különböző hadtestei, hadosztályai, ezredei. Készültek jelvények az egyes győzelmek megörökítésére, ünnepi alkalmakra is. Ezek sokáig nem voltak az egyenruha tartozékai, azonban még főherceg korában a későbbi 'IV. Károly néhányszor feltűzött egyet a sapkájára, amivel divatot teremtett, és általánosan elfogadottá tette a viselésüket. A jelvények nagy részét a Hadsegélyező Hivatal hozta forgalomba üzleti megfontolásból: a lakosság vásárlásukkal hozzájárult a háború kiadásainak fedezéséhez. Míves tárgyakról van szó, hiszen hadi fémtől az ezüstig a legkülönbözőbb anyagokból többnyire művészek tervezték nemcsak a plaketteket, érmeket, hanem a jelvényeket, kitüntetéseket is. Korabeli használatukat fényképek, harctéri rajzok is bemutatják. Az április 10-ig látható kiállítást tegnap Marosvári Attila, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke nyitotta meg annak emlékére, hogy 90 éve állították fel a Széchenyi téren a jótékonysági céllal faragott fakatonát, amely ugyancsak helyet kapott a tárlaton. H.ZS. A Kossuth-díjas színész önálló estje a Pinceszínházban Koncz Gábor Gyorsvonata A 20. századi modern olasz irodalom egyik legnagyobb alakja, Dino Buzatti Gyorsvonat című novellájára épül Koncz Gábor önálló estje, amivel ma este fél 8-tól a szegedi Pinceszínházban vendégszerepel. MUNKATÁRSUNKTÓL Dino Buzatti novelláján keresztül saját életútját mutatja be a ma is nagy népszerűségnek örvendő Kossuth-díjas színész. A Gyorsvonat az örömről, a bánatról, a hovatartozásról, a szerelemről és a családról szól. Mindenki felszáll a saját gyorsvonatára, de vajon észreveszi-e, hogy közben mit hagy ki az életéből, mennyi szépség mellett halad el? - Olyan szövegeket válogattam, amelyekhez kötődésem van, ismerem az írót, esetleg személyes barátság is fűz hozzá. A walesi bárdok másért szerepel: még a főiskolai felvételin mondtam, és azóta is nagyon szeretem. Ezzel a műsorommal már bejártam a világot, Svédországtól Párizson át Amerikáig. Mindig az adott közönséghez és a helyszínhez rugalmasan igazodva változik kicsit, hogy épp milyen szövegeket mondok aznap este árulja el Koncz Gábor, aki a havas idő miatt egy kicsit tart az útviszonyoktól, ezért gödi otthonából a vadászataihoz is használt terepjárójával jön Szegedre. Szegedi előadások a pesti Nemzetiben A budapesti Nemzeti Színházban kinevezése után /ordán Tamás igazgató az intézmény fontos feladatának nevezte, hogy lehetőséget biztosítson a bemutatkozásra más teátrumok számára is. A vidéki színházak találkozóján, április 21-én két szegedi si-kerprodukciót is láthat a fővárosi közönség. A nagyszínpadon Molnár László vezényletével, Toronykőy Attila rendezésében A végzet hatalma című Verdi-operát mutatja be a társulat. A főszerepeket Lukács Eva, Kóbor Tamás és Kelemen Zoltán éneklik. Ugyanekkor a kisszínpadon Király Levente és Pásztor Erzsi főszereplésével a Kopogós römi kerül színre. Másnap, április 22-én a Megyejárás elnevezésű sorozatban Huszár Lajos nemrégiben bemutatott operáját, A csendet, valamint Pataki Ferenc és Boncz Ádám főszereplésével a Verlaine és Rimbaud barátságáról szóló Teljes napfogyatkozást játsszák a szegediek. Másnap a még ezután bemutatandó két új produkció, a Horváth Péter rendezte Éjjeli menedékhely és A nap huszonötödik órája című Enquist-darab látható a budapesti Nemzeti Színházban. Utóbbit Kállóy Molnár Péter, Fekete Gizi és Gerbert Judit főszereplésével Szántó Erika állítja színpadra.