Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-12 / 36. szám

10 SZIESZTA 2005. február 12., szombat Győzike családi valóságshow-ja Kukkolós, leskelödos világban élünk. A valóságshow-k meglepő si­kere mutatja: nagy igényünk van arra, hogy mások „magánnak vélt" életébe beleláthassunk. Várható volt, előbb-utóbb nemcsak a ki­törési lehetőségre, hírnévre vágyó védőnők, üzletkötők, sztriptíz­táncosnők és bugyiboltosok mesterségesen feltuningolt, luxusélet­tere lesz centiről centire bekamerázva, hanem egy országosan köz­ismert család hétköznapjai is górcső alá kerülnek. A nézők hétfőn láthatták először az RTL Klubon a Győzike című realitykomédiát. Nemzetközi viszonylatban Gáspár Győző, a Romantic együttes front­embere nem tekinthető úttörőnek ebben a műfajban, hiszen a népszerű angol csatornán, az MTV-n már régóta tetten érhetők az extravagáns öreg rocker, Ozzy Osbourne családjának hétköznapjai. -A TV2 a tenyerén hordozta önt, s a bulvársajtó szerint mivel Konta Barbara műsora nem hozta meg a kívánt nézettséget, ezért helyette ter­veztek egy beszélgetős Gyözi­ke-show. Éppen ezért okozott nagy meglepetést, hogy átigazolt az el­lenlábas csatornához. Miért döntött a váltás mellett? - Abszolút nem gondoltam, hogy változtatnom kell, hűséges voltam mindenkor a csatornához, viszont ők gondolták úgy, hogy nem tudnak nekem szerepet ajánlani. Ezt októ­berben közölték velem. Mai napig tisztelem, szeretem a TV 2-t. Ga­lambos Lajosnak köszönhetően ke­rültem hozzájuk, köszönöm Kereszty Gábornak és Sváby Andrásnak az együtt töltött öt szép évet. Mosta­nában a megasztárokat részesítik előnyben a „sima" sztárokkal szem­ben, s ez a szilveszteri műsorban is megnyilvánult: hol volt a fellépők között egy TNT vagy egy V-Tech? Köti a titoktartás - A VIP Big Brother során a műfaj iránt érdeklődök fogták a hasukat a nevetéstől, amikor Sebeők Jánossal önmagukat adva az élet értelméről, nagy kérdéseiről filozofáltak. Első­sorban az akkori sikerben látja a felkérés okát? - Persze, ez is szerepet játszott benne, de ennek voltak más előz­ményei is. Októberben azonnal meg­kerestek, hogy szeretnének velem dolgozni. Egy érdekesnek ígérkező produkciójuk felvételén tíz napot tölthettem velük Argentínában. Ez a fergeteges műsor márciustól kerül adásba, de egyelőre többet nem mondhatok róla, hiszen köt a ti­toktartás. Még Dél-Amerikában ke­rült szóba a Győzike-show lehető­sége. Nem akartam bevállalni - Felesége nem az a kimondottan szereplős típus, Bea szeret inkább a háttérben meghúzódni. Mennyi ide­ig kellett könyörögnie az asszony­nak, hogy beleegyezzen a salgótar­jáni lakásuk bekamerázásába? Bea nyilatkozta korábban, ha ön va­lamit szeretne elérni, addig kérleli, amíg be nem adja a derekát... - Jó a kérdés, bár ebben az esetben pont fordított volt a helyzet. Ezt a műsort nem akartam bevállalni, épp a családom miatt. Rengeteget őr­lődtem a dolgon, mert itt tényleg nem csak rólam van szó. Nem fo­gok-e nekik ezzel ártani? Drága kis feleségem látta, hogy éppen ezért küszködök, és ő mondta, hogy fo­gadjam el a felkérést. Sokat segített abban, hogy végül aláírtam a szer­ződést. - A salgótarjáni lakást hány ka­mera pásztázza belülről? - Megnyugtatom a nézőket, a há­lószobában és a WC-ben nincs ka­Gáspár Győző és felesége, Bea egy összejövetelen mera! A négy technikai eszközt két operatőr kezeli. - Gyermekei hamar megszokták az idegeneket, az új élethelyzetet? - Drága kis Virágomnak az elején még könnyes volt a szeme a szo­katlan szituációban, Evelynt a ta­nulásban zavarta leginkább a ka­merák közelsége, de úgy veszem észre, már megszokták a szituáci­ót. A roma csávó napjai - Szülei és testvérei is szerepelnek majd a műsorban? - Nem. Édesanyám és az öcsém teljesen elzárkózott. Hál' istennek, édesapámmal sikerült együtt forgat­ni Bükfürdőn a cigánybálon, de lát­tam rajta a feszültséget, nem tudta magát úgy elengedni, ahogy szokta. Zárójelben jegyzem meg, az öreg Gáspárról tudni kell, hogy egyébként imád szerepelni, ő szokott a társaság középpontja lenni. Megértem a csa­ládom fenntartásait, hiszen ez egy hosszú távú műsor. Tiszteletben tar­tom a döntésüket. - Meglátása szerint mivel tudja odaszögezni a nézőket a képernyő elé? - Január 4-én volt a harmincegye­dik szülinapom, amelyet egy fan­tasztikus bulival ünnepeltünk meg. A bulvársajtó összevissza ír minden­félét, hogy én rosszban vagyok az unokatestvéremmel, Gáspár Lacival. Ő is felköszöntött, énekelt nekem, de sajnos ezt nem lehet a műsorban megmutatni, hiszen a másik csa­tornával áll szerződésben. Azért is jó ez a műsor, mert legalább a nézők is látják, nem igazak azok a hírek, ame­lyeket rólam írnak, például hogy nem viszem a gyermekemet iskolába. Másrészt, s ez a lényegesebb szem­pont: a nézők megismerhetik, talán jobban megérthetik a roma kultúrát, milyen egy cigánybál, esküvő, te­metés. Nagyon bízom benne, hogy a nézők el fogják fogadni. Félek a kon­kurenciától, hiszen hétfő esténként egyik héten Szulák Andi, a másik FOTÓ: KISALFÖLD-ARCHÍVUM héten Frei Tamás műsorával pár­huzamosan fut majd a Győzi­ke-show. - Minek tartja magát: sztárnak vagy inkább közismert személyiség­nek? - Hangsúlyoznám, nem tartom magam sztárnak, én csupán Isten egyik szerencsés gyermeke vagyok, aki munkája gyanánt azt teheti, ami­ben örömét leli. A visszajelzésekből úgy érzem, hogy a közönség szeret, ezt az eladott kétszázezer hanghor­dozó is bizonyítja. Gáspár Győzőből a közönség csinált Győzikét! Úgy gondolom, ha ennek a roma csá­vónak az életébe, ünnepeibe, hét­köznapjaiba, örömeibe és bánataiba jobban belelátnak az emberek, akkor talán a többi roma származású hon­fitársukat is könnyebben el tudják fogadni. Amennyiben tudok, szeret­nék hozzájárulni, hogy a békés egy­más mellett élés jegyében a ma­gyarok és a romák közelebb kerül­jenek egymáshoz... 0. JAKÓCS PÉTER A labdarúgás világtörténetéből (a berni csoda) Amint az tudjuk, az 1954-es berni világbajnoki döntőről a németeknek Herbert Zimmermann, a hamburgi rádió kiváló riportere közvetített. A népszerű riporter a következőképpen tolmácsolta az utolsó percek vérfagyasztóan izgalmas eseményeit: „Éljen, éljen, éljen, Rahn belőtte a harmadik gólt, tehát 3:2 az eredmény a magyarok javára!" Némethon ugyan kételkedett né­miképp, de mert a német embereknek mindig is volt képessége hinni a lehetetlenben és a valószerűtlenben, végül elfogadták a keserű tényt, nemzeti válogatottjuk úgy vesztette el a berni döntőt a világverő magyarok ellen, hogy a győztes gólt ők rúgták, és az bizony nem öngól volt. A fiúkat így is büszkén fogadták otthon - bár a világháborút elvesztő, a háborús múltjának árnyait még mindig nyögő Németország nemzetközi elismerésének, nemzeti önbecsülésének jót tett volna a világbajnoki győzelem -, a második hely miatt sem kellett szé­gyenkezni. Az ünnepi hangulatot csakhamar disszonáns hangok rontották meg. Hiába vonult a boldog nép az utcára Frankfurtban, Münchenben, Kölnben és Nyugat-Berlinben, a békés megmozdulások csakhamar véres ütközetekké váltak. A döntőt követően a magyar válogatott fiai leverten vonultak a berni öltözőbe. Bozsik Cucu, a nagy öreg sírt. Puskás eltakarta a szemét, nem nyilatkozott a tolakodó riportereknek. Grosicsot, a fekete párducot támogatni kellett, Kocsis csak állt megkövülten, és nem tudott megmozdulni. Ám a rendezők hamarosan közölték a magyarokkal, hivatkozva a német rádiók egyöntetű híradásaira, hogy ők a világbajnokok. Magyarország örömmámorban úszott, a csapat különvonata föl­lobogózott, karneváli Budapestre tolatott be. Rákosi Mátyás és a kommunista párt megszilárdította a hatalmát, az emberek újra hinni kezdtek önmagukban, a pártban, a kommunizmus legyőzhetet­lenségében és magasabb rendűségében. Végül 1956 októberében Németországban forradalom tört ki, véres harcok zajlottak szerte a német nagyvárosokban, Hamburg lángban állt, Dortmund siká­toraiban elkeseredett utcai harcok folynak, a kölni,dóm épületét körbezárták a forradalmárok, Berlinben szobrokat döntögetett a fölhevült nép, s az utcai tüntetőkre orvul tüzelő német, amerikai és kanadai belügyi katonákra vadásztak, s akit elfogtak, lámpavasra lógattak, agyonvertek, mésszel öntöttek le. Szuez azonban fontosabb volt a világnak. A németek káprázóan szép, tiszta forradalmát amerikai tankok segítségével verte le a konzervatív német kormány, majd szörnyű megtorlás vette kezdetét, a forradalom szervezőit, hamburgi dokkmunkásokat, berlini diákokat, Ruhr-vldéki gyári fiúkat végeztek ki nevetséges tárgyalások után, az országot ellepték a spiclik, a konzervatív pártkatonák, és a legális félkatonai szervezetek. Az ENSZ is tiltakozott, mindhiába. Megannyi tehetséges, ám a jövőben már bízni nem képes német labdarúgó hagyta el ekkor a hazáját, sokan a biztonságos, s az egyre jobban élő Magyarországot választották új otthonnak. Magától értetődően sok bajor és sváb játékos menekült a kommunista berendezkedésű, tehát nyugodt iramban fejlődő, békés és hangulatos NDK-ba, ám a menekülés koránt sem volt veszélytelen. A szögesdróttal és fegyverekkel védett nyugatnémet határon sokan haltak hősi halált. A magyarok a hatvanhatos világbajnokságon csak vitatható góllal maradnak alul a házigazda angolok ellen. A németeknek persze akadnak még villanásaik. Nagy nép, sok tartalékkal, és ragyogó tehetségekkel, bár már ekkor is jól látszik, a németek a tehetségüket elherdálják, sokan önpusztító életet éltek, megannyi labdarúgó lesz alkoholista, politikai kollaboráns, besúgó, az edzője kénye-kedvét elvtelenül kiszolgáló játékos. Rákosi Mátyás, a magyar kommunisták nagy vezére meghal, az egész ország gyászolja, ám egyetlen labdarúgó mérkőzés sem marad el, maga a vezér sem szerette volna. Németországban a CIA segítségével, elterjesztik a Coca-Colát és a rock and rollt, Hamburgból útnak indítanak egy együttest, valami Beatles, a romlás és a morális elsekélyesedés megállíthatatlan. Bár a németek a hatvanas években még megverik a svédeket, a brazilokat és egyszer még az angolokat is, ám ez már korántsem a német labdarúgás aranykora. Mind nagyobb ütemben kezd romlani, korhadni az egykor jól működő struktúra. A magyarok közben fölfedezik, hogy az egyénieskedés kora után az új, korszerű játék lényege megváltozik, a játék lényege a csapat lesz, a különböző szerkezeti elemek közötti pontos, gördülékeny és önfeláldozó kap­csolat. A magyarok megtanulnak egymásért küzdeni, hangsúlyt fektetnek az erőre, a dinamikára, az atlétikai képzésre, a nemzeti önbecsülésre, és a személyes tisztességre. Inkább egy pontos átadás, mint egy szép, ám felesleges csel, mondogatják a Rába, a Duna és a Tisza mentén, a Balaton partján. S amikor a hetvenes években a németek egyre mélyebbre süllyednek, a magyaroknak világverő csapatuk lesz, igen, a magyarok nyerik a hetvennyolcas világ­bajnokságot. A németek utolsó föllángolása a nyolcvanas évek közepére datálható, a csillagok szerencsés együttállásának kö­vetkeztében újra nagyszerű játékosok alkotják a csapatot, a németek váratlanul újra a világ élvonalába küzdik magukat, ám a nyolcvanhatos mexikói világbajnokság első csoportmérkőzésén, Irapuatóban a szovjetek egyszerűen átgázolnak rajtuk. A tragédiát Köln szörnyű lebombázásához hasonlítja a német sajtó, így igaz, a rommá lőtt városban csak a dóm monumentális épülete marad többé-kevésbé épen, vagyis csak a remény marad meg. Az eredmény hat null, a német csapat edzőjét levadássza a sajtó. A magyarok aztán kilencvenben újra világbajnokok lesznek, edzőjük, a göndör hajú Földmunkás Ferenc, az egykori kiváló hátvéd gya­korlatilag nemzeti idollá válik, és még a válásakor sem kezdi ki az egyébként hallatlanul kegyetlen, istent, embert nem ismerő német bulvár. A német játékosok menekülnek a mocsárszagú, bunda­botrányoktól hangos Bundesligából. Egyesek Drezdába és Lipcsébe igazolnak, és roppant szerencsésnek mondhatják magukat, ha végül sikerül egy-egy gazdagabb magyar, virágzó futballkultúrájú városba igazolniuk, Zalaegerszegre, Nyíregyházába, Békéscsabára vagy éppen a festői Miskolcra. A kilencvenes évektől sok német játékos játszik Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában is. A nemzeti válogatott sorozatos sikertelensége arra készteti a német köz­véleményt, hogy magyar edzőt hívjon a csapat élére. A magyar Matesz Lajos, aki egykor világválogatott volt, és akit a legszebb férfinak választottak az amerikai világbajnokságon, hatalmas elánnal kezd munkába. Ám Matesznek fogalma sincs arról, hogy a német labdarúgás menthetetlen. SZÍV ERNŐ

Next

/
Thumbnails
Contents