Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-04 / 283. szám

10 SZIESZTA 2004. december 4., szombat 9 SZEMKÖZT Lele Ambrus bizakodó Szerda esténként jelentkezik a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös műsora, a Szemközt. Ezen a héten a Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának sportigazgatóját, Lele Ambrust többek között a csapat körül a két vereség után kialakult hangulatról, negatív megjegyzésekről, valamint a következő napok eseményeiről kérdezte Márok Tamás szerkesztő-riporter és Oláh Zoltán újságíró. MUNKATÁRSUNKTÓL - Egyelőre nem tudjuk arra a választ, hogy a csapat miért került hullámvölgybe. A játékosok nagyon jók, reméljük, ezt a Celje ellen bizonyítani fogják - jelentette ki Lele Ambrus. A Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának sokszoros válogatott sportigazgatója szerint a kelleténél nem szabad többet rágódni a Barcelona és a Fotex Veszprém elleni mérkőzésen, bár elfelejteni nem szabad. Lele Ambrus megjegyezte, a Veszprém elleni találkozók mindig érzelmi kérdéseket is felvetnek, a két csapat és a két szurkolótábor évtizedek óta rivalizál egymással. A sportigazgató azt elismerte, hogy főleg a Fotex elleni meccs után számos, akár jogosnak is mondható kritika érte a csapatot. Ugyanakkor hangsúlyozta: a szegedi gárdának nagyon jó szurkolótábora van, bár szélsőségesek - mint szerte a világon - a Pick-táborhoz is odacsapódtak. Lele Ambrus ezzel magyarázta, hogy az utóbbi hetekben, legutóbb éppen Veszprémben visszatetsző kijelentések, megjegyzések, reagálások hangzottak el, amelyektől a klub az igazi szurkolókkal együtt elhatárolódik. A sportigazgató azt elismerte, a veszprémi csapattal nehéz anyagilag versenyezni, a Fotex tulajdonképpen azt a játékost veszi meg, akit csak akar. - Veszprémben egyetlen minőségi szakosztály működik, a férfi kézilabda, az egész város a csapat mellett áll. Szegeden sokkal több a minőségi csapat, a tortából érthetően többen kapnak - jegyezte meg a sportvezető. Á jövőről szólva Lele Ambrus hangsúlyozta, nincs rossz hangulat az öltözőben, a játékosok átérzik az előttük álló feladat jelentőségét, teljes erővel készülnek Európa legjobb csapata, a BL-bajnok Celje ellen. - A csapat célja továbbra is kettős, a bajnokság megnyerése és minél messzebb eljutni a Bajnokok Ligája kupasorozatban - jelentette ki Lele Ambrus, a Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának sportigazgatója. EMBERKERESKEDELEM, KÉNYSZERMUNKA, PROSTITÚCIÓ A 21. SZÁZADBAN Modern rabszolgasors Az ókori keleten több mint hatezer évvel ezelőtt kialakult rabszolgaság megváltozott, modern formában mind a mai napig létezik nemcsak egyes afrikai országokban, Délkelet-Ázsiában és Brazíliában, hanem az Egyesült Államokban, sőt Kelet- és Közép-Európában is. Évente három-négymillió ember válik a prostitúció áldozatává, vagy kényszerül rabszolgamunkára. Ma több embert kényszerítenek rabszolgasorba a világon, mint a „klasszikus" rabszolgaság idején - ez a meglepő összehasonlítás egy tavalyi ENSZ-konferencián hangzott el Tokióban. A világszervezet ötvenöt évvel ezelőtt, 1949. december 2-án fogadta el az emberkereskedelmet és a más személyek kizsákmányolását tiltó megállapodást. Ezért ezt a napot a rabszolgaság felszámolásának világnapjaként tartják számon. Idén január végén pedig életbe lépett a szervezett nemzetközi bűnözésről szóló ENSZ-egyezménynek az a kiegészítő jegyzőkönyve, amely az emberekkel, különösen a nőkkel és a gyermekekkel való kereskedelem elleni harc összehangolását írja elő. A még 2000-ben elfogadott szöveget azóta mintegy ötven ország ratifikálta. A modern kori ranszolgaság többféle formában jelenik meg: elzárva tartott házi alkalmazottak, elszigetelt külföldi „feleségek", éhbérért dolgozó mezőgazdasági munkások, futtatott koldusok, prostitúcióra kényszerített gyerekek. Az áldozatok elsősorban nők és gyerekek. A rabszolgaság mértékét nehéz megbecsülni, mivel a legtöbb országban a kényszermunka illegális. Az ennek felszámolásáért küzdő Anti-Slavery elnevezésű szervezet szerint világszerte nyolcmillió gyermek él rabszolgasorban, és további 111 millió, tizenöt év alatti fiatal dolgozik veszélyes körülmények között. Csak Ázsiában az elmúlt három évtizedben 30 milliónál több gyereket kényszerítettek prostitúcióra. Nem csoda, hogy a kelet-ázsiai térségben a legrosszabb a helyzet, mivel gyakran a korrupt hatóságok is kiveszik a részüket a zsíros üzletből. „Egy dollárért bármit megteszek, uram" - mondta egy alsós korú bangladesi fiú abban a dokumentumfilmben, amit egy olasz forgatócsoport készített 2002-ben. Áz egyéni szabadság elvesztésének leggyorsabban fejlődő módja az emberkereskedelem. Sokkal könnyebb olyan személyeket kiszolgáltatott helyzetben tartani, akiknek nincsenek a foAranyásó rabszolgák Brazíliában gadó országban kapcsolatai, nem ismeri a nyelvet, a kultúrát, és útlevelének elvételével egyszerű lehetetlen helyzetbe hozni. Nyugat-Afrikában hatéves kislányokat szívesen eladnak háztartási alkalmazottnak. A dél-ázsiai kisfiúk keresett tevehajcsárok az Egyesült Arab Emirátusokban, ahol népszerű szórakozás a teveverseny, ám az állatok hajtása életveszélyes mutatvány. Egy szeptemberben megjelent tanulmány szerint növekszik a rabszolgaság mértéke az Egyesült Államokban is, annak ellenére, hogy új szövetségi törvényeket hoztak a megfékezésére. A rabszolgaság ott a legelterjedtebb, ahol jelentős a bevándorlók száma - Kaliforniában, Floridában New York-ban és Texasban. A legtöbb rabszolgát Kínából, Mexikóból és Vietnamból szállítják az USA-ba. A jelentés szerint tízezer embert, vagy még többet kényszerítenek arra, hogy takarítsanak, farmokon dolgozzanak, vagy prostituáltak, sztriptíztáncosok legyenek. Egyes korábbi hírek szerint pedig a Dél-Koreában állomásozó amerikai katonai személyzet néhány tagja érdekelt szexrabszolgákat alkalmazó bordélyházak üzemeltetésében. A tanulmányt írók javaslata szerint kiterjedt kampányt kellene indítani a rabszolgaság felszámolására, fokozni kellene az olcsó munkaerőt foglalkoztató iparágak ellenőrzését, illetve növelni kellene a kényszermunkából szabadultak védettségét. A kelet- és közép-európai térséget sem kerüli el a probléma. Egy orosz civil szervezet szerint innen főleg Nyugatra csábítanak el fiatal lányokat különböző állásajánlatokkal, néha teljesen irreális fizetéseket ígérve a jelentkezőknek. A kiutazás után azonban sokszor bűnbandák áldozatai lesznek a lányok, akik papírjaiktól megfosztva évekre eltűnhetnek egy-egy bordélyház mélyén. A rabszolgatartásban érintett országok egy része elismeri a probléma létezését és tesz ellene (Brazíliában például a tavaly beiktatott Lula da Silva elnök nagy hangsúlyt fektet a rabszolgaság felszámolására), máshol a nyilvánvaló tények ellenére is tagadják annak létét. Ez utóbbira jó példa Szudán, ahol újságírót börtönöztek be azért, mert cikkében összegezte a rabszolgaságról már addig ismert adatokat. H.SZ. Húszévesek arról, milyenek a magyarok (szerintük) Nevezhetnénk szépírás órának. Megtanulni, hogy mi is lenne a tárca, glossza, jegyzet, riport, kroki és egyebek, hogy mi lenne az újságírás, miféle szakma, tudomány, miféle élet. Húszévesek. Vagy egy-két évvel idősebbek. Azt persze ők is látják, olyan, hogy újságíró, ez a különös állatfajta már nemigen található a médiavilág dzsungelében. Vannak a médiasztárok, akik helyett névtelen négerek karistolják papírra a mondatokat, miközben a sztár a nyilvánosság napsütötte tisztásán osztja az észt, a morált és a fölkészültség Illúzióját. Ezek a fiatalok itt húszévesek, ki tudja még, mi lesz velük, ők maguk se tudják, például lehet belőlük úgy is újságíró, hogy soha egyetlen tárcát, jegyzetet, glosszát vagy riportot le nem írnak majd. Híreket gyártanak röviden, tömören, lényegre törően, megszületett, élt, meghalt, eltemették. Saját fejét ette meg, átoperáltatta a lábait, satöbbi. Jól van, de legalább akkor játsszunk egy kicsit. Nézzük meg, hogy ők, ezek a huszonévesek hogyan és miként gondolják az életüket, az országukat, vagyis az lenne a feladat, leírnak öt, a hazájukat, illetve a népüket jellemző szót, jelzőt vagy fogalmat, netán írásjelet, és abból egyet, talán a legkülönösebbet, szépen megindokolják. Feladat adott, már sercegnek a tollhegyek. November utolsó napja volt, köd és sár, és a menzán már csörögtek az edények. S míg ők írtak, hát elővettem a 2000 - nos, ez egy irodalmi újság - novemberi számát, és belepillantottam. A lap egy dokumentumot tesz közzé, mely arról szól, hogy egykor volt tanárom miképpen súgta be másik egykor volt tanáromat, amikor én huszonéves voltam, mindketten a hátam mögötti épületben okítottak, anno. Jól van, hát jöjjenek a megoldások. Éva szerint a magyarokat leginkább jellemző öt szó: zárójel, kérdőjel, töltött káposzta, vendégszeretet, zeneiség. Éva persze a zárójelet indokolja, mely ugye nem is szó. írásjel. Azt mondja, hogy mindaz, amit magunkról tudni lehet, az igazság, valamiféle biztos tudás a zárójelek kalodájába szorul, és valamiképpen elvész. Ami fontos lenne, mellékessé válik. Tímea következik. Ő Makóról jött, és már benne tocsog a hírlapi szakmány sarában jócskán. Tímea öt szava: zászlót lengetni, zászlót megtiporni, ... (vagyis pont, pont, pont), hanem, és Túró Rudi. Tímea nyilván a három egymást követő pontocskát indokolja. Szerinte a közelebbi és távolabbi múltunkból a fontosságok elhallgattatnak, merthogy mindig lenne valamiféle lezáratlan, lepisszegett, nem kibeszélt, megkérdőjelezhető történet, amellyel együtt élünk, és ez nem jó. Nem mondja el, csak a felét. Vagy elkezdi mondani, és elhallgat, pont, pont, pont. Márta következik, ő igen szigorúan kezdi, de a végére enyhül valamelyest. Márta öt szava: pesszimizmus, korrupció, széthúzás, szellemi tőke, a nemzeti öntudat hiánya. A pesszimizmust indokolja. Azt mondja Márta, ha például találkozik két derék magyar, és elhangzik a kérdés, hogy vagy, hát soha nem az a válasz, jól, tűrhetően, netán kiválóan, hanem mindig a bajok, a problémák, a keservek vég nélküli sorolása következik. No igen, a magyarok a panaszkodás világbajnokai! A legmeglepőbb öt szót Fruzsina jegyezte le a papírkájára. íme: megyék, érdektelenség, kivilágított város, tömegközlekedés, mix. Na jó, most akkor tessék ezt a „mixet" szépen elmagyarázni! Azért „mix",. tűnődik keveset Fruzsina, mert itt, vagyis ebben az országban, minden mindennel összekeveredik, jó a rosszal, szép a csúffal, fontos a feleslegessel, hogy a dolgok nem választhatók szét, hogy annak is igaza van, akinek nincsen igaza, és annak sincs igaza, akinek pedig igaza lenne. Hogy például a politika, mondja Fruzsina, és megcsóválja a fejét. Lilla következik, és ő egészen fönt kezdi, fönt, fönt, azt mondja tehát: magasság, mélység, széthúzás, rendületlenül, bor. A magasság szót indokolja. A magyar, bár olykor rendkívül mélyről indul, már-már a pokol mocsarából, de mégis hihetetlen magasságokba jut el, lám 1848 vagy 1956 gyönyörű példája. Kata első szava: távolság. Aztán a másik négy: kábult, hős, rideg, csöbörből. Kata természetesen az első szót, a távolságot magyarázza. Ah, semmi üveggolyó, hogy megkapod, satöbbi. Nem. Kata szerint ebben a kicsi, megszaggatott országban mégis hihetetlen távolságok feszülnek. Rendkívül távol vannak egymástól az emberek, és ez borzasztó. Kis helyen élünk, és mégis nagy távolságra egymástól. Dóra jön, ő a következő öt szót olvassa föl: széttagolt, büszke, önállótlan, sokszínű, útkereső. Dóra szerint a leginkább indoklásra váró kifejezés az „útkereső" szó. Hogy a magyar afféle akut „útkereső" fajta lenne, elindul, á, nem jó ez az út, A/álasszunk rögvest egy másikat, á, ez sem jó, talán az előző mégis helyes irány volt, nem, inkább legyen egy harmadik, és, sóhajt Dóra, ez így megy évszázadok óta. Roland, az egykor volt gyulai igazolt serdülő játékos következik, ő ma az első fiú. Irigység, pesszimista, makacsság, sportbarát, de keserű szájízzel. És az a „szép lányok" titokzatos képződménye az ötödik jellemző magyar dolog. Roland választásából két szó is megmagyaráztatik, elsőkét a „sportbarát keserű szájízzel", a közelmúlt doppingbotrányaira gondol igen keserű szájízzel. No és a nem mérgezett paprika, a keserűlikőr, a téli szalámi és a gulyás mellett tényleg a magyar nő finomsága és szépsége fontos nemzeti jellemvonás. Azt mondja Roland, ha ő Kölnben vagy Aachenben eszi a turisták keserű kenyerét, nem lát olyasféle gyönyörű lányokat, nőket, asszonyokat és szépséges öreg néniket, mint itthon bárhol és bármelyik pillanatban. Na jó, vétetik közbe, ámde úgy harminc körül a magyar nővel is történik valami, hallasz egy kis roppanást, valami megtörik, valami elcsúszik, a porcukorba fekete szemecskék kerülnek, na, hát ez, gyerekek, mitől van. Kicsit csönd lesz az úgynevezett szépírás órán. Hát ez attól van, szólal meg valamelyik lány, hogy harminc körül a magyar nő is férjhez megy. Meg egy kis tűnődés. Na és, többnyire magyar férfihoz, teszi hozzá Lilla, és bólint. Ebben aztán megegyezünk. (Megjegyzem, az efféle szivárványos pillanatokért érdemes tanítani, ha már.) Gergő következik. Az ő öt fogalma: sokszínű, ballépés, egészségtelen, intelligencia, „Újházy tyúkhúsleves". Gergő a „ballépés" szót hangsúlyozza, majd azt mondja, első és második világháború. Tessék, mi ez, ha nem ballépések szörnyű és tragikus sorozata?! Andrea lesz az utolsó mára. Elégedetlenség, dinamizmus, csípős halászlé, hegedű és jó illatú üzletek. Anita családja Ukrajnából települt át, és ő kisgyermekként ámulva gyönyörködött a magyar boltokban, mert a szülőföldjén halszag, penész- és dohszag terjengett a vegyeskereskedésekben, itt meg, hát itt, néz kissé bocsánatkérően Andrea, itt meg olyan jó illat van minden boltban. Olyan furcsa volt a jó Illat, a fény, és hogy annyi minden tolakodott a polcokon! Amikor az első órák valamelyikén tárcát kellett kanyarítani otthon, házi feladatként, Andrea írta ennek a csoportnak a legszebb hallgatói tárcáját. Magyar tárca volt, egy ukrán anyanyelvű, fiatal lány házi feladata, amely a gyermekkor elvesztett babzsákjáról szólt. SZÍV ERNŐ