Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-31 / 305. szám

Péntek, 2004. december 31. SZILVESZTER 11 400 ezer, 10 millió, 400 millió A számok veszélyesek tudnak lenni, főleg ha egy matekot meszsziről utáló újságíró kezébe kerülnek. S bár ha összegekről írok, többször is ellenőrzöm azok helyességét, egyszer mégis nagy baklövést követtem el. A vásárhelyi strand felújítása és az uszodaépítés kapcsán foglalkoztam azzal egy írásomban, hogy az előző beruházásnál késedelem esetén 400 ezer, míg az utóbbinál 10 millió forint a kötbér őszszege, naponta. Ez idáig rendben is volt, de amikor a címlapra írtam a cikkből egy öszszefoglalót, gondolkodás nélkül 400 millió forintos napi kötbért faragtam a fenti számokból. Másnap reggel aztán magam is meglepődtem azon, hogyan írhattam le ilyesmit, amikor a kollégáim jelezték a tévedést. Eztán következett csak a kellemetlenebb része - legalábbis azt hittem elnézést kérni az érintettektől. Felhívtam a kivitelező cég képviselőjét, aki akkor tudta meg, mi szerepel az újságban. Kedélyesen megnyugtatott, nincs gond, jelenjen meg akármi, annyit úgyse fizetnek. A polgármesteri hivatal akkori sajtóreferense pedig azt mondta, imába foglalnák a nevem, ha az, amit írtam, igaz lenne. SZ. A. K. Járt utat a járatlanért... lka izgalmas percei közé tartozik az utazás zor igazi siker a megérkezés. Nyár volt, és a városi szerkesztőségben ücsörögtem, amikor két kollégám is lelkesen készülődni kezdett: Indulnak egy közeli falucskába. Nosza, én is beültem, ne teljen üresen a délelőtt. Induljunk a rövidebb ütőn - hangzott a javallat, ugyan ez másodrendű, és csendben megvallom: egyedül sosem mertem bevállalni. Mint kiderült, szerencsémre. Először az lett gyanús, hogy elfogyott az aszfalt. Egy bukkanó, és hopp, már a göröngyök közt döcögtünk. A helyzetet rontotta az első útelágazás: egy kitaposott, széles és egy gazlepte, szűkös. Meg sem állt az autó: a járt út visz a faluba. Hogyne. Kanyargás, pornyelés és egyszer csak véget ért az ösvény: kukoricatábla zárta el az utat. Jó, vissza, itt balra, ott jobbra: most búzatábla zárt. Neki a gazos szakasznak (majd leszakadt az alváz): ugyanoda érkeztünk, mint először. Az első, utunkba akadó gazda mosolyogva mutatta meg a helyes ösvényt, nagy gázzal vágtunk neki. Vesztünkre. Az út sártengerben folytatódott, tengelyig rtierültünk a lében. Nem elakadtunk, hanem a motor egyszerűen leállt. Körben iszap, a kiszállás felért egy sárfürdővel. Ültünk és tanakodtunk: vizet szívhatott a motor. Kidolgozta magát a derék járgány, innen már csak fertályóra kérdése volt a klkecmergés. A délelőtt bőven eltelt: már a Nap is ereszkedett, mire a tetejéig sáros autóval megérkeztünk. A rövidebb úton. i.sz. Amun és soks; éppen ; Rabszolgasors Csak amikor bezárták a Mary cipőgyárat, kotyogták el az asszonyok, micsoda humánus, a munkát és a munkaerőt megbecsülő körülmények között keresték meg a mindennapit. Kétóránként öt perc szünetet kaptak, ekkor mehettek ki a mellékhelyiségekbe, mind a kettőbe, amelyek közül csak az egyik működött. A nyolcórás gályázást úgy lehetett nagyobb problémák nélkül átvészelni, ha semmit sem ittak műszak előtt - mondták. A felszámolás idején mi is besurrannunk fotós kolléganőmmel a gyárba. Szétnéztünk és szörnyülködtünk. Láttunk esővizet összegyűjtő hordókat, egyéb alkalmatosságokat is az udvaron, nem tudtuk, mire vélni. Mígnem kiderült: a még dolgozó két-három irodai alkalmazott egy vödör vízzel sétál a női mosdó irányába, ha úgy hozza a szükség. Az épületben ugyanis a tartozások miatt a vízcsapot is elzárták. Gondoltam, a Maryvel vége szakadt a rabszolgatartásnak. Mígnem azt olvastam a minap, hogy az egyik élelmiszer-áruházban sem praktikus, ha a dolgozók túl sok folyadékot visznek a szervezetükbe, amikor dolgoznak. Ekkor ránéztem a naptárra: 2004-et mutatott. F.K. A magyar származású, de gyermekkorát Zimbabwében töltött képviselő - Nemeálokmeg Tibor - tört nyelvű interfellációja a Miért reszel az anyád mozarellát az én pizzámra is, mikor tudja, hogy utálom? minisztérium miniszterasszonyához. A képviselő a magyar nyelvet az újpesti teherpályaudvaron tanulta újra egy szegedi tolatásmestertől. Tisztélt minlsztárelnyök úr, tisztélt aösszenyom, tisztélt hárácsolló párttáskáim! Kézdém míndzsárt á velején. Otan álok hétés bús vígálomásán, osztankinó, érzésém tárnád alfélül. Mán látyák sokán micsinálok, hát micsinájjak, létészém á dipómat á macskaskűre, osztankinó, kicsi izgátvá bényúlok föntrül, modom, föntről, ném á slicén, á gatyámbá. Hát mit ád isténke, válámi nágy rudát á gátyámbán. Élőbbször ászt híven, hogyán még áz éccákai mémoárómat irom á pennávál, dé tápintásbú más gyánu lösz. Ná, gondótám, nézvé vágyok, tokmindögy, kivészém én ezt kóbászt, mer akkó még kóbászgyanús vöt á helyzöt. Meffogom á rudást, ráccintom föl béhúzott A mozarellaügy hásfálnák. Kicsi mégráz á hidög, hogy netántálán váláhogy ílőlény lesölködik bennöm. De ném á! Ném mocorg, csák há rántota. Ná, kirántom, osztankinó, mlndön tökintöt rám ván bárkácsulva. Ot áluk, kézömbé bé mög á nágy büdös rúdas élőhűtöt módzáréllá sájt. Hát kérdőm én, lédvés minisztárösszenyom, hógy kérűt gátyámbá módzáréllá? Hógy á bubánátbá? Mér há még égy szélet, ákkor ázt módom, hógy régel klfórditot gátyábán béiéültém á szkendvicsbé. Dé kérdém én? Hun ákkó á váj, á kenyír, á páprikáns szálmi, még hun ákó á kákájó? Lé vótam cövekölve á rúdtúl. És éztet áz émberék sé értik. Mónták is, ámíg ném gyöt a bús, hógy tálán hórupció ádozátá vágyok, mér há ilyén könyű bégyugdosni á gátyámbá modzárélá, ákó hány hásás bánkó élférné ot. Mindzsárt zsébszámlálú gípön fosztotám-szóroztám, kigyüt, hógy égy módzárélá sájtbá pontosán ányí hásás bánkó böfér, mint ászfáltózás Mákótul Jéruzsáiémig, téhát, ébül kövétkézik: sok. Égy másik járúkelű még ászt hite, hógy énékém féhér á combon, vágy légálábis a cómbtővem. Ném-ném, móntám, éz ném comtő, éz modzárélá. Mán mégin második még ázt hívén, éhéző órszáguknák gyűtök, osztankinó, ídéádot nékem égy bázi nágy gőrögdlnyét, dé ákórát, há rátészöm á fáskámrárá, áz őszédűl. Míngyá gyüt főlájánlás, hógy nészé négús, ít ván még ögy rígójáncsí. Hát kérődzöm én á minisztárösszenyomot, hógy hún ván ilyéntájt á tikosszógálát, vágy á bélső élhárítás? Mér ném tutom én élőré, hógy mit tánálók á gátyámbán? Kérdém, maj máskú még tánálók á gátyámbán égy kúplungtárcsát? Vágy tánálók égy ÉSFORR kátónát, ámint á bájónétzárját kíkántítva nékífóg égy szábásmíntánák? Tisztéit minisztárösszenyom! Ön tugya á légjóbán, hógy én ném hordók á gátyámbán módzáréiát, téhát álításom mégfelél á válóságnák. Bárki ís csínátá, élénzék vágy á kislányom, ném szábád áz élőfizétők pézét igy klhányítáni áz áblukon. És áz sém méntség, há ócsób sájtot tánálók, vágy móngyuk égy ólyát, ámínék mán léfélé járt á szábádosságá. És meg égy kérdésém léné á tisztéit porrámént féfí tágjáíhóz: Úgyán móngyák mán még nékem, tálálták mán ők égyáltálán válámít á gátyájukbá, vágy csák á némi ídéntítás miát járnák őltönybén és nyákendőbe? Köszönyöm á szót, köszönyöm á hángot! POOMANICZKY SZILÁRD Szerelmi csapda Alkotás Belami uniós szilvesztere Akkor kérem, várom a jelentkezőket. Akinek kedve van oly szilveszteri mulatságon részt venni, ahol olasz zenére, portugál gatyában, spanyol tangót járunk, holland fapapuccsal a lábunkon, francia csiga az előétel, német sört vedelünk az ír után a cseh knédli mellé, és még a híres belga detektív, Poirot sem tudja kideríteni, ki vágta először hanyatt magát a lengyel vodkától, az jelentkezhet nálam. Mert hogy olyan uniós szilvesztert rendezek, hogy mire a végére érünk, mindenki tizenkét uniós csillagosnak látja az angol nagybőgőt is mondta el egyetlen szuszra év végi ünnepi ajánlatát Belami. Arca úgy sugárzott a boldogságtól, mint aki Csernobilban nevelt salátástálat nyelt, és teljesen döbbenten vette tudomásul, hogy e pazar meghívásra a Zsibbadt brigádvezető leittasodásra jogosult polgárainak egyetlen százaléka sem adta le jelentkezési lapját. - Mégis, mit akar maga annyira ünnepelni 2004 végén, amikor az államadósság olyan nagy, hogy már szülői felügyelet nélkül is tud vigyázni magára. Az életszínvonal egy csöppet se nőtt, a kátyúk még mindig az utcát borítják, meg aztán Smúz apu szájszaga sem múlt el, hiába lettünk mi uniós tagok - legyintgetett Minek Dönci, és csak úgy, mintegy antidepresszáns gyanánt lenyelt két fél vilmoskörtét, hogy egészen berúghasson. - Az lehet, hogy maga szerint semmivel nem lett jobb a világ az idén, mint tavaly volt, de én meg úgy látom, hogy igenis léptünk előre. Ez a nagyon szegény magyarság, mint hírlik, mégiscsak 700 milliárdot költött el karácsonykor ajándékra - élénkült meg egy kissé az élet a Zsibiben, amikor Ló Elek előállt két lúdtalpas lábával, meg aktuális ellenvetésével. Belami ekkor tett egy darab javaslatot arra, hogy így, karácsonyi ünnep után, az újév, meg a még szebb jövő elé nézve talán mégsem kéne már megint összeveszni. Ám ez a felszólítása csak arra volt jó, hogy a Zsibi törzsközönsége két pártra szakadjon. Az egyik kijelentette: igenis, alkotmányos joguk van az összeveszésre, míg a másik éppen eme alkotmányos jogot vitatta egy gyorsan és fej fölött pörgetett seprűnyéllel. - Na, akkor mutassanak be nekem egy embert, aki gazdagabb lett attól, hogy bele vagyunk lépve az unióba! - verte ekkor az asztalt tűsarkú cipőjének erre a célra hegyesített sarkával Plüss Eta. A bemutatás nem is maradt el. Igaz, gazdag ember helyett Bika Jenő egy csípődobást tett közkinccsé, de az építő jellegű vitát ez sem tudta megszakítani. Az immár négy pártra szakadt két párt ötödik frakciója, jelesül Heveny Béci azt magyarázta, csak nyugalom, uraim, mert hogy az unió hosszú távú befektetés, és ha az idén nem is fürödtünk még mézzel folyó fékezett habzású somlói galuskában, azért az unokáinknak már csak jobb lesz, mint a nagyapjuknak volt. - Még ennél is jobb? - ámuldozott Cink Enikő. - Hiszen már mi is elértük, hogy mi vagyunk Közép-Európa legdrágább országa, hogy benzint Romániában veszünk, sört Szlovákiában, ruháért Ausztriába battyogunk, a hifis cuccokat Németből hozzuk be, vagyis úgy kalandozunk, mint Lehel vezér tette, az ő repedt kürtjével. Hát kell ennél több? - kérdezte Enikő, immár másodszorra, és ivott egy lókortynyit Kulcsár Attila brókerillúzionista egészségére, aki mégiscsak a leghíresebb magyar, mint ahogy az kiderült egy külföldön rendezett, hazánkat bemutató kiállításon. - Ne hadováljon itten nekem, amikor olimpia éve volt, és ismét bebizonyítottuk, hogy sportnemzet vagyunk - terelte az optimizmus irányába Enikőt egy irgalmatlan nagy pofonnal Snájdig Pepi. - Hát, ami azt illeti, a négyszer százméteres pohárba pisilésben kicsit lemaradtunk az élmezőnytől, már ami aranyos atlétáinkat illeti - kontrázott Firnájsz Egon, aki mindenben rosszat, jobb esetben doppingot lát. - De legalább a politikai békesség itt honolt hazánkban - próbálkozott jobb kedvre derítéssel Belami. E derítés meg is ért egy nyerítést, amivel Belami szavait nyugtázta nagy röhögve Minek Dönci, és kormányválságot emlegetett, lemondott miniszterelnököt, egymással acsarkodó pártokat, eredménytelen népszavazást, főpolgármesteri villát az Adrián, hogy aztán kitérhessen arra, mennyit is ér a honatyák fizetés korrekciója a 200 forintos családipótlék-emelés tükrében. Belami eközben hallgatott. Nem Bunyós Pityu-slágert, csak úgy magában. És arra gondolt, Magyarországon mikor jön el az olyan idő, amikor legalább ünnepek idején bút felejt a nép, s nem önhergelésből teszi le a szakvizsgát. De sok ideje nem maradt az elmélkedésre, ugyanis Cink Enikő telepedett mellé, s így szóla: - Na, akkor én bejelentkeznék a maga uniós szilveszterére. De remélem, a számlát fizethetem részletre is. BÁTYI ZOLTÁN