Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-31 / 305. szám

10 SZILVESZTER 2004. december 31., péntek Csak csínján a pálinkával! Már nem emlékszem pontosan arra a kifejezésre, amit a szeszfőzdék unión belüli jövőjével kapcsolatos cikkemben írnom kellett volna, de egy félreértésnek köszönhetően a liter szó került abba a mondatba, ami a pálinkaadó mértékére vonatkozott. Az egyszavas bakim megbosszulta magát. Az újság megjelenése után néhány órával felbolydult az egész dél-alföldi pálinkafőzető társadalom, a megbokrosodott gazdák szitokzáporral ugrottak neki az elírásomról mit sem sejtő Vám- és Pénzügyőrségnek. A kontyalávalót féltök tömege percről percre dagadt, estére már összeült a válságstáb. A fináncokat a szegedi televízió stúdiójába tuszkolták, hogy ott, a nagy nyilvánosság előtt valljanak színt addig leplezett terveikről, mígnem ott valakinek eszébe juthatott, hogy a „bolond firkász" tehet az egész mizériáról. Másnap reggel a Vám- és Pénzügyőrség atyaistene keresett telefonon, hogy jó volna mihamarabb a helyreigazítást közzé tenni, mert nem kell sok, és vagy az ő, vagy a saját nyakukat szegik a cefre szerelmesei. Persze, amint lehetett, harmadnap, eleget is tettünk kérésének. Azóta én csínján bánok a pálinkával, hát még annak adójával, mert e hungaricum ebben az országban valóban féltve őrzött kincs. BÍRÓ DÁNIEL Ebek a városházán Szeged napján, május 21-én égtek szerkesztőségünkben a telefonvonalak: a városháza biztonsági őrei szerették volna tudni, miért kér bebocsáttatást a Széchenyi téri épületbe több tucatnyi kutyatulajdonos. A krónikás munkája végeztével épp a hídi vásárban tartott szemlét, amikor megcsörrent a telefon a zsebében. V. Fekete Sándor főszerkesztő-helyettes hívott: baj van, kutyatulajdonosok ostromolják ebeikkel a szegedi városházát. Az agyam járt, vajon mi közöm lehet nekem a kutyák rohamához. A szerkesztői szobában megtudtam: a városháza biztonsági őrei idegesek, mert már tucatnyi kutyagazda akarja beoltatni kedvencét, holott a város napján még véletlenül sem szerepelt ilyen program. A félreértésnek az volt az oka, hogy az önkormányzat hirdetményében megjelent: eboltás május 21-én a polgármesteri hivatalban. Figyelmünket elkerülte, hogy nem a szegedi, hanem a dorozsmai önkormányzat épületében várja az állatorvos a soros szurira az ebeket. így aztán a szegedi históriába nem íródhatott be az a mondás a budai kutyavásárra utalva, egyszer volt a szegedi városházán kutyaoltás. Egyszer sem. NYEMCSOK ÉVA Felhőkarcoló Szegeden Az év toronymagasan kiemelkedő bakiját az egyetemi könyvtár költözéséről szóló írásomban sikerült az olvasó elé tárnom. így szólt: „Az Ady téri épület 22 ezer négyzetméteres területéből 12 négyzetmétert foglal el a könyvtár." Ismétlem: az egymillió folyóméternél is nagyobb állománnyal rendelkező könyvtár mindössze 12 (!) négyzetmétert foglal el az információs központból. Tehát a szerény bibliotéka csupán egy 3x4 méteres szobácskát igényelt az egész hatalmas épületből. Ha viszont mégis be akarta zsúfolni az összes kötetet, akkor csak fölfelé terjeszkedhetett. Folytatva a sikeresen megkezdett számolást: ha az ajtó helyét levonjuk a hasznosítható felületből, akkor egy emeleten mondjuk 160 folyóméter könyv fér el. A 12 négyzetméteres alapterületre tehát mindössze 6 ezer 250 emelet magas könyvtárat kellett volna építeni. Sajnálhatjuk, hogy nem így történt: ha az építészeti bravúr sikerül, ráfejelünk egy lapáttal a pár száz emeletes, hitvány kis felhőkarcolócskákra, és Szeged égig érő, ceruzavékony toronyháza világszenzációként szippantja ide a turistákat. Föllendül a szegedi űrkutatás meg a gumiköteles toronyugróbiznisz, dőlnek a zarándokok, mert a tetőteraszról tiszta időben még a Jóistennel is válthattak volna néhány szót. Ezt kihagyni! NY. P. Zsóka és a számítógép - JúúúúújjjjU! Mi történt!? Most mondd meg, miért csinálja ezt velem ez a rohadt gép? - csattan fel rám a frászt hozva naponta többször is kétségbeesett hangon Sulyok Zsóka az első emeleti 18-as szobában. Hol egy mondata, hol egy bekezdése, hol egy egész cikke „száll" el sokakat halálra rémisztő, sikolyszerű segítségkéréseinek ez a magyarázata. Az kétségtelen, Zsóka írás, javítás közben képes egyszerre olyan billentyűket megnyomni, amiket rajta kívül senki más. Olyankor átmenetileg, azaz a segítség megérkezéséig eltűnnek mondatok, bekezdések, cikkek, s jön a Júűúújjjü! Mi történt!? felkiáltás. Azonban cserébe gyakran olyan ábrák bukkannak fel a képernyőjén, amiket még soha senki nem tudott előcsalogatni egyetlen számítógépből sem. Sőt: olyan is csak nála, vele történt meg, hogy normál esetben a számítógép képernyőjének tetején látható ikonok egy, ki tudja milyen mozdulatra, a képernyő bal oldalán bukkanjanak fel. Sajnos, Sulyok Zsóka még egyetlen egyszer nem tudott visszaemlékezni, hogy mi volt az a mozdulat, amitől elszálltak mondatok, bekezdések, teljes cikkek, és képernyőjén „előjöttek" másoknál soha nem látható ábrák. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, milyen billentyűket nyom meg, amelynek velejárója a velőt rázó hangon kipréselt: Júűűújjj! Mi történt!? o.z. Riportalanyaink mondták „Engem a bíróság elé akarnak licitálni!" „Itt kezdődik a kutya elásva!" „Az ügyvezető igazgató úr külföldön van, vagy még annál is messzebb." „Én is csak hallomásból hallottam a hírről." „A technika ördöge foglaltat jelez." „Kibújt a lóláb az egészből." „Már a kezdet is rosszul indult." Vádlott a bíróságon I.: „Hát, megittunk néhány liter bort. Na, akkor kezdődött a bonyodalom." Vádlott a bíróságon II.: „Holtbiztos, hogy az ital miatt nem emlékszem, mi történt." Nap kérdése: „Válaszolna? Igen, de csak zárójelben." „Nem nyilatkozom. Amit mondtam, azt nem is mondtam." A.T.J. Gyerekkel vagy? Csak néhány hónapja vagyok a Délmagyarország újságírója, s mivel kevés a rutinom, nagyon figyelek arra, ne kövessek el hibákat. Ennek ellenére lapzárta előtti zűrzavarban időnként becsúszik egy-egy átkeresztelt interjúalany, vagy egy nullával megrövidített összeg. Most mégsem ezekről mesélek, hanem arról, az alacsony növésnek az írott sajtóban is vannak hátrányai. Fotóriporter kollégámmal dolgozni indultunk, de neki útközben egy már elkészült anyaghoz kellett fényképeznie. A fotózandó hölgygyei egy cukrászdában találkoztunk, ahová a kisfiával érkezett. A benti fotózás helyett ő inkább fás, füves hátteret szeretett volna, ezért a Tisza-partra indultunk. Kollégám - udvarias ember - előre engedett az ajtóban. A hölgy, aki ekkor vett észre, odaszólt a fotósnak: ja, te is gyerekkel vagy? Majd amikor rájött a tévedésre, nevetve hozzátette: én ezt a maga helyében bóknak venném. Annak vettem. GONDA ZSUZSANNA Pro patria - provincia - prosectura - avagy a szegény kis direktor panaszai a legrosszabbkor, bár a legjobb társaságban (saját és csongrádi gyűjtés) (A Szegedi Nemzeti Színház igazgatójának bökverse a megyei jogú városok szegedi közgyűlésére íródott, ott is hangzott el.) MOTTÓ: A TANÁCSRENDSZERBEN A TANÁCSOK ÖNKORMÁNYOZHASzékhelyi József TATLANOK VOLTAK, RENDSZERT VÁLTOTTUNK. MA AZ ÖNKORMÁNYZATOK TANÁCSTALANOK. A PROBLÉMÁRA TÖBBFÉLE INTELLIGENS VÁLASZ LÉTEZIK. A KÉRDÉS NEM EZ. A KÉRDÉS AZ: VAJON INTELLIGENS-E A KÉRDÉS. Ki költségvet - vihart arat, nekünk csak a csikkje maradt. Polgármester sírva tárgyal egy embernek látszó tárggyal. Az önkormányzati törvény olyan mint, mint Tiszán az örvény: úgy maradhatsz a mederbe, hogy cseberből a vederbe... Láttál ilyen ellenzéket? Végy mellettük ellenszéfet. Tedd a legjobb opciót: fesd át a korrupciót. Attól leszel szociális, ha a moci megy is - áll is. Kivetjük az adót, aratjuk a búzát. Megtartjuk a combot, mejjet meg talán a zúzát. Úgy pisiljél ellenszélben, hogy Te legyél ellenzékben. Szobor jó lesz bronzból. Hozatunk majd Bronxból. A virstlihez majd lösz zenft is. Testvérváros lögyön Genf is. Attól show-k a szavazások, hogy minden voks egy-egy átok. Majd a többség megsegít, szerencsétlen mensevik. Úgy jársz jól az SZMSZ-szel néni: Te is eszel, én is eszem, Ö meg csak úgy nézi. Jelentkezett mámmá Jolán. Övé lesz már ma a Volán. Minden szerdán avass utat! Ne herdáld el a vasutat! Legyen boldog bolgár, török alakulnak bolgárkörök. Viszonyom a Közgyűléssel érthetően... Hűvöspolgárokkal zördüléssel, szocikkal meg zűrös. Táncoljatok gúzsba kötve, ne kőccsetek rumbatökre. Legyen mindég jazz és rumba - most lépjek be a Centrumba?! Ő lesz a kultúra élén? No, Város a kórház szélén. Az ellenzék kormányoz: „az elefánt ormányos" Tősgyök, hon és magyar humusz legyen végre ingyen hun busz. Szemem előtt ázalékok röpködnek a százalékok. Első negyed: első nejed. A második negyedévben elmaradás Szegedében. A harmadik negyedben csalódtam én kegyedben. Nehezek a decemberek, virulnak a percemberek. Talán Jézus megsegít... Ö is vala mensevik. Én a Házért kilincselek mások szerint meg lincselek. Velencei Mór a halom, lám a Puszta mérges Zsombó, Rúzsa sokadalom (azért mert tán sokk a dalom ) Röszke szíve kérges. Már FiDeszken pihen testem. Befekszem a Rókusba, vagy rúgok a kórusba. De nincsen már nyugodt estem. Csanád püspök palástja Sándorfalva, Balástya... Kis pénz - Kistelek nagyobbnak hittelek. Eltűnődik Csengete: raboljon vagy csenjen-e? EUfória, EUfóbia, EUthanázia... túl a koherencián boldogok leszünk. A gondokat szép sorjában Szőreg alá söpörjük. Mi meg itten operánkban a zenekart köszönjük. Majd a többség megsegít... Az istened, mensevik! Szonáta is született szép éteri MOL-ban. Algyö ágyö...te jó Isten hol van. Gyálarét és Felsőváros, Alsóváros, Tápéegytől egyik mind lett sáros, mert eltűnt a kápé. Szegeden a közkórházat elcserélték köszínházra ügyeletes orvossal. Ha a darab élve marad, nyilván az az orvos csal. Temető a Tisza, mikor kivirágzik. Élő holttest. Holt lelkek. Már a Pick is Puck. Nem kaphatók boltok, telkek. Direktor is buk. Lám az én két szemem könnytengerben ázik. Nem támogat engem senki. mindig csak a másik. Liberális biennálé: lám a kormány milyen málé. A beázás, a hülyeség: sajnos mindig pártsemleges... Kérlek, majd a költségeknél engem sűrűn megemlegess. Színház az egész világ, mint ez a kedves Város. A tanulság kis virág síromra. A kultúra káros. Pénzbe kerül, a szentségit! Vajon minket ki megségit?! Tán a József Attila-szavalóverseny a Horger Antal téren?! Nem kell zene meg hangverseny, addsza csak a bérem. Isten mindig kisebbségben. Megsegít. Maradok hát enyhén csóró mensevik. Szívem, Házam mindig tele. Nevemnek még van bitele. Kreálhatok Gálát. Mutathatok hálát. Rendezhetek mensevik tort. Meghívhatnám... Mense Viktort... Nyerhetek a Fesztiválon. Koldulhatok pesti bálon. Kérdezhetem Istent, Miniszterelnököt Az egyik úton van, a másik megszökött... Emez megspórolt, amaz pedig költött. Kérdezhetem magam is: nekem ez mér köllött?! Ma már persze az is kérdés: Vizy E. Szilveszter? Nem. Nagyon is szárazföldi. Pénzt kér. Vajon ennyi tudós, művész kis hazánkban mért él?! Vivát Accademia. Vivant sacra Musae. Néha el is pirulunk. Színünk csak a rúzsé. Ürül már az Opera is. Sine tár. Jóistenke sem nem tudja, mire vár. Találkoztam direktorral, kifólbukott direkt orral megszökött a közönsége, ám a „szakma közössége" azt hazudja : ő a leg-leg. És még súlyos milliókat kapdovál mellesleg. De sok buta lila köddel vitézül fenekedtem. Zsufiházas nagy sikernél avatagon megrekedtem. Majd az Isten megsegít bolsevikot mensevik menseviket bolsevik én mellettem, mi mellettünk talán eccer boldogít. Az életem ráment, mondok. Erre varrok áment, gombot. SZÉKHELYI JÓZSEF