Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-24 / 300. szám

Péntek, 2004. december 24. CSENDES ÉJ VII. TERMÉSZET- ÉS HITTUDOMÁNY UGYANARRA KERESI A VALASZT Isten mint címlapsztori „Minél mélyebbre hatolunk az anyag világába, annál inkább egybemosódnak és eltűnnek a biológia, a fizika és a kémia közötti határok, s kiderül: bizonyos méreteken túl már csak a 'van1 létezik. Ez a van, a 'vagyok, aki vagyok' az életet titokzatos módon formázza, alakítja, tökéletesíti' - olvasható a cikkrészlet a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat lapjában. Bulvárlapokban pedig egyre több, tudományos témájú híradás bukkan föl, ösz­szefüggésben Istennel. Ismét másutt Isten címlapsztori lett. Kutatókat kérdezünk karácsony kapcsán, termé­szettudományról és istenhitről. Kizárják egymást? „Nyolcvanegy éves korában „megtért a főateista", Anthony Flews brit filozófiaprofesszor­olvasható egy bulvárnapilap­ban. Több mint hat évtizeden át volt az ateizmus élharcosa, és most Isten-hívő lett. „Egy szuperintelligencia az egyet­len jó magyarázat az élet ere­detére, a természet összetett­ségére. Olyan értelemben le­het személy, hogy van értelmi képessége, s feltételezhetően célja is" - fejtegeti Isten és a filozófia című új könyvében. Különleges intelligencia? Flews szerint a DNS-kutatá­sok kimutatta rendkívül bo­nyolult életfolyamatok is arra utalnak: valami különleges in­telligenciának részt kellett ven­nie az élet megteremtésében. - Intellektuális spekuláció szintjén elképzelhető: kell len­nie egy felsőbbrendű lénynek, aki az örökítőanyagot, azaz az életet teremtette, de létezésére semmiféle bizonyíték nincs ­mondja ennek kapcsán prof. Raskó István, az MTA Szegedi Biológiai Központ genetikai in­tézetének igazgatója. Arra vi­szont vannak kísérleti bizonyí­tékok - fejti ki -, hogy a Föld ki­alakulása bizonyos szakaszá­ban, pusztán véletlenszerűen, a hőmérsékleti és molekuláris viszonyok változása követke­zett be, elősegíthette egy kez­deti, primitív ribonukleinsav kialakulását, s létrejött a DNS, az élet örökítőanyaga. Vannak persze további elméletek is, például, hogy üstökösök jegé­be zárva érkezett a primitív élet a Földre, erre azonban nincs kísérleti bizonyíték - miképpen a tudatos teremtésre sincs. Ha természettudományos alapon állunk, föl kell tenni a kérdést: a spiritualitásból, a hit­ből és a hozzá kapcsolódó magatartásformákból milyen „evolúciós haszna" származik a fajnak, illetve egyednek - fölté­telezhető, hogy származik, kü­lönben kiküszöbölődött volna ez a jelenség. Ez azért is érdekes, mert egy másik, szintén bulvár­lapos hír is szerint az Egyesült Államok nemzeti egészségtu­dományi intézetének kutatója, aki régóta foglalkozik az emberi viselkedés genetikai alapjaival, megtalálta „a spiritualitásért fe­lelős gént", s erről Az Isten-gén címmel (s ezt kissé, de csak na­gyon kissé pontosító Miképp vésődött be génjeinkbe a spiri­tualitás? alcímmel) meg is je­lentetett egy könyvet, ami világ­szerte gyorsan ismertté lett. - A kutató, Hamer, művében valóban leír egy gént, ez több más génnel együtt, és bizonyos környezeti hatások érvényesü­lése esetén befolyásolhatja az emberi spiritualitást, hozzájá­rulva kialakulásához vagy nem kialakulásához - mondja Raskó István. Részletezi: ez a gén részt vesz az idegrendszer működése szempontjából fontos monoa­minok szabályozásában; né­hány pszichoaktív gyógyszer épp a monoaminok szintjének szabályozása révén hat. A kuta­tás 226 ember kérdőíves vizsgá­lata és 2000 egyén DNS-mintája alapján történt. Mindez eddig rendben is van, de az ered­ményt csak akkor lehetne bizo­nyítottnak tekinteni, ha a vizs­gálatot független laboratóriu­mokban, nagy emberanyagon, különböző földrészeken, külön­böző körülmények között élő népességek tagjaival kapcsolat­ban végezték volna el, s ugyan­így a DNS-minták is sok ember­től származnának, sok helyről. Csakhogy ezt a vizsgálatot nem így végezték. Azt pedig Hamer is elismeri: azért adta a könyvnek Az Isten-gén címet, hogy töb­ben vegyék. Ha azt a címet adja, amiről szól - mondjuk: A spiri­tualitás mint egy komplex em­beri tulajdonság egyik genetikai tényezőjének meghatározása -, senki nem figyelt volna föl rá. így viszont a történet az októbe­ri The Times címlapsztorija lett, onnantól aztán gyorsan bejárta a földkerekséget. Pszichoaktív hit Ettől függeüenül - mutat rá Raskó István - a hit valóban biztosíthat evolúciós előnyö­ket. Ugyanis annak föltételezé­sével jár, hogy a világ, benne ve­lünk, alapvetően jó felé halad, és utódaink esetében is ez lesz a helyzet - tehát érdemes küzde­ni az életben maradásért, s ér­demes utódokat nevelni. A po­zitív gondolkodás nemcsak észérvek révén, de sejtszinten is támogatja az életet: elősegítheti bizonyos pszichoaktív anyagok - például a már emlegetett mo­noaminok - termelődését. Ám hogy ezek miként befolyásolják a sejtek működését, miképp fejtik ki hatásukat, erről még Prof. Raskó István keveset tudunk - hívja föl a fi­gyelmet a professzor. Nem bulvár-, hanem tudo­mányos lapban, a Természet Vi­lágában jelent meg, szakcikk bevezetőjének részleteként: „Minél mélyebbre hatolunk az anyag világába, annál inkább egybemosódnak és eltűnnek a biológia, a fizika és a kémia kö­zötti határok, és kiderül: bizo­nyos méreteken túl már csak a 'van' létezik. Ez a vari, a 'vagyok, aki vagyok', az életet titokzatos módon formázza, alakítja, töké­letesíti". Természettudósok fo­galmazták meg, szakmájuk ki­emelkedő képviselői, erre mit mondanak - más, szintén ter­mészettudósok, szintén szak­májuk kiemelkedő képviselői? Raskó István úgy látja: a tudo­mányos eredmény a fontos, függetlenül attól, hogy ki mi­ként gondolja el a kezdeteket. Prof Duda Ernő, az SZBK bio­Prof. Duda Ernő kémiai intézetének tudomá­nyos kutatója fölhívja a figyel­met: a Nobel-díjas tudósok kö­zött nagyon sok hívő, s nagyon sok nem hívő ember is van. Vé­leménye szerint a világnak a ter­mészettudomány által ismert tényei abszolút rendszerezhető, logikus, önmagában megálló rendszert képeznek, amit el le­het képzelni Istennel és Isten nélkül is. Minél jobban belelát az ember a természet komplexi­tásába, annál inkább rácsodál­kozik, mennyire tökéletes a rendszer, s mennyire működik. - Ehhez nincs szükség egy ter­mészetfölötti lényre, de nem is zárja ki, van egy természetfölöt­ti lény. Hit és tudás egymástól két, teljesen különböző dolog. Ha én tudom, van ez meg az, még hihetem, van ez is, meg az is - mondja a kutató, aki sok, to­vábbi kutatót ismer, akik telje­sen tisztában vannak a termé­szettudományos tényekkel, s összeegyeztethetőnek tartják az anyagmegmaradás elvét Isten létezésével. Persze, ha valaki konkrétan „csodát lát", ha meg­jelenik előtte valami, ami a való­ságban nincs, az nem hitkérdés, hanem a téves érzékelés kate­góriájába tartozik. Innen már csak egy ugrás a terjedő „mo­dern vallások", illetve az áltudo­mányok témája. Mit mond ezekről Duda Ernő? A világ egy­re bonyolultabb, a természettu­dományos képzés pedig mind­inkább visszaszorul az iskolá­ban. A hiányosan tájékozott ember a „készen kapható", ter­Prof emeritus Somfai Béla mészettudományos műveltsé­get nem igénylő áltudomány­ban könnyen megleli a meg­nyugtató magyarázatot. Egyéb­ként a fizikai Nobel-díjas Niels Bohr hitt a szerencsepatkók­ban, és amikor szemére vetet­ték, hogy babonás, közölte: nem ő babonás, hanem a sze­rencsepatkó hat. - A tudósok éppúgy emberek, mint bárki más, mindenkinek meglehet­nek a gyöngeségeik, s nyilván­való, hogy Niels Bohr megítélé­sében nem azt kell alapul venni, mit tartott a szerencsepatkóról, hanem tudományos tevékeny­ségét - hívja föl a figyelmet Du­da Ernő, hozzátéve: a helyzetet bonyolítja, valóban lehetnek olyan természeti jelenségek, melyeket a tudomány ma még nem fejtett meg, s ezeknek a nem létező dolgokkal való ösz­szekeverése a sehová nem veze­tő áltudományok képviselői malmára hajtja a vizet. - Tudomány és vallás: valaha a kettő egy volt, amit a vallás a világról mondott, az minősült tudománynak - mondja prof. emeritus Somfai Béla, az S/. l h Hittudományi Főiskolájának oktatója, aki egyszersmind a bioetika területén is szakértő. ­Később, a racionalizmus kiala­kulásának korában, a frissen létrejött természettudományok korszakában, az ész mindenha­tóságának bűvöletében, föltéte­lezték: az ok-okozati összefüg­gések ismerete, a véletlenszerű fejlődés föltételezése mindenre választ ad. Nagyon sok minden­re adott is - erre jelen civilizáci­ónk elképesztő mérvű tudomá­nyos-technikai fejlettsége a bi­zonyíték - ám a válaszok sok esetben további kérdéseket szültek. A kvantumfizikától a genetikán át a kozmológiáig sok minden arra mutat, hogy a vi­lágegyetem, illetve a szénalapú élet kialakulásának lehetőségét pusztán a véletlennel megma­gyarázni nagyon nehéz, ennek valószínűsége végtelenül kicsi ­mondja az emeritus professzor. Hozzáteszi: a vallásnak, különö­sen a kereszténységnek a hoz­záállása is megváltozott a ter­mészettudományhoz, ezt II. Já­nos Pál elég sok megállapítása is jelzi. Ezek szerint a természet­tudományos, illetve a vallásos kutatások között lényegi ellen­tét nem állhat fönn, mindkettő a valóságot keresi. A természet­tudomány halad, az ismeretek egyre bővülnek, s éppen ezért a megfigyeléseket értelmező föl­tevések egy ideig működőképe­sek, aztán azonban az újabb, to­vábbi tények ismeretében át kell őket gondolni. Vallás és természettudomány olykor meglepően egybeindá­zik. Mint II. János Pál is több­ször rámutatott, a fejlődésel­méletet most már nem lehet puszta teóriának nevezni, érvé­nyessége megállapítást nyert. Az anyag átszellemülése Minden élet fejlődés eredmé­nye, a legegyszerűbb molekulá­ris kapcsolatoktól a tudatos em­beri életig, de ez egyszersmind a régi, skolasztikus egyházi filozó­fusok a teóriáját látszik bizonyí­tani, mely szerint az élet min­den formája „az anyag átszelle­mülésének" bizonyos fokán áll ­mutat rá a hittudós. Ez egybe­csöng Duda Ernő egy utalásával - kutatóknak sikerült csimpánzt jelbeszédre megtanítaniuk, s az állat például azt közölte gondo­zójával: „ma szomorúan ébred­tem". Az ilyen tartalmú jelzése­ket nehéz egy bizonyos fokú „tudattal" nem rendelkező élő­lény megnyilvánulásának te­kinteni, és ha a tudat vallási szempontból „lélek", akkor a csimpánznak lehet valamilyen fokú „lelke", esetleg a delfinnek is például. Mindez a tudomány és az egyház számára egyaránt érdekes kérdést jelenthet, más-más szempontból. De visszatérve az emberre: egyik szempontból sem látszik úgy, hogy az élet célja az ember len­ne. A hittudomány azt mondja, a világ csodálatos sokszínűsége Isten dicsőségét hirdeti, a ter­mészettudományok szerint is­mert törvényszerűségek érvé­nyesülése - így Somfai Béla. - Bizonyos határt, lényegük­ből adódóan, nem léphet át sem vallás-, sem a természettu­domány, mert egyik a hitből in­dul ki, másik a megismert té­nyekből - mondja végül az emeritus professzor. - A termé­szettudományok a részletkér­désekre való válaszadásban jók, a hittudomány a végső kérdést célozza meg. Mindkettő keresi a választ - a maga eszközeivel. „Ember, küzdj és bízva bízzál", írja Az ember tragédiájában Madách. Ebben mindkét oldal benne van - s pillanatnyilag ez minden, amit tehetünk. fmkas csaba Az örökítöanyag - sejtosztódás közben Időszimbólum. Iniciálé a Mátyás Graduáléból

Next

/
Thumbnails
Contents