Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-24 / 300. szám

IV. CSENDES ÉJ 2004. december 24., péntek Beszélő bibliai nevek - a karácsonyról Betlehemező kisiskolások - Gáspár, Menyhért, Boldizsár, József, Mária... FOTO: MTI Angyal Tünde, Karácsonyi Mária, Kará­csonyi József, Boldizsár Gáspár, Meny­hárt József, Simon Angyalka... Néhány név, mely így, a telefonkönyvben egymás után fölbukkanva azért is a karácsonyt juttatja eszünkbe, mert egy-egy bibliai történetet idéz föl bennünk. E beszélő, bibliai nevek némelyikének viselőjét arra kértük, meséljen magáról és az ünnepről. Jézus anyjának egész története benne foglaltatik egyetlen beszélő névben: Ka­rácsonyi Mária. - Csúfoltak miatta, ezért gyerekko­romban nem szerettem a nevemet ­szól az örömmel kézen fogva járó szen­vedésről Sósné Karácsonyi Mária törté­nete. - Új iskolába kerültem tél köze­pén, s a tanító bácsi bevezetett az osz­tályba, ahol kedveskedve mondta: „Itt a mi kis karácsonyi ajándékunk. Mutat­kozz be szépen!" S mikor elmondtam a nevem, az osztály hahotázni kezdett... Ám a praktikumra is utal a szegedi So­mogyi-könyvtár zeneműtárosa, mikor elárulja: - Középiskolás koromra meg­szerettem a nevemet, mert kiderült, na­gyon könnyen megjegyzik az emberek. Édesapám családfakutatásának ered­ménye, mely szerint Erdélyből elszár­mazott vajdasági grófi családhoz tarto­zónak érezhetem magam, erősítette bennem a nevemmel kapcsolatos büsz­keséget. Ugyancsak a múlthoz köt, hogy keresztnevem is örökség: édesanyám, nagymamám, dédanyám is Mária. Á ne­vében rejlő üzenet kifejtése nem foglal­koztatja Karácsonyi Máriát. - Ez nem téma a családban. Karácsonykor sem. Az ünnepre figyelünk, nem arra, ami rá­rakódva csillog-villog. Mécsesek fénye, apró díszek öltöztetik föl a lakást. Min­dig magas fát állítunk, s a lányommal együtt díszítjük föl divatosan, de vissza­fogottan. Anyukámmal, a férjemmel, a kislányommal ünnepelünk együtt. Az esti menü most is az lesz, amit a vajda­A név kötelez - tartja a mondás. Ugyanakkor a régi névadásban a névmágia és a névtabu is szerepet ját­szott. Például a Jézus név a legtöbb keresztény nemzet­nél tabunév, nem adják fiú­gyermeknek. Csak a spanyo­lok, portugálok, és La­tin-Amerika lakói használ­Szokások ják. Ott viszont a Mária név ritka, egymagában nem szokták használni, csak más női névvel együtt. A Mária azon ószövetségi nevek közé tartozik, amelyeket nem si­került semmilyen számba vehető nyelvből megfejteni. Kálmán Béla A nevek világa című könyvéből azt is meg­tudhatjuk, hogy a héber ne­vek között sok az úgyneve­zett beszélő név, mint példá­ul a Noémi: gyönyörűségem. A Gáspár, a Boldizsár és a Menyhért viszont nem bibliai név, jóval később keletke­zett. A Gáspár például a per­zsából magyarázható, jelen­tése: kincset őrző. JÓZSEF ATTILA Betlehemi királyok Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta - biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem. Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál, Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! sági nagymamám főzne: halászlé bajai módra, rántott hal és mákos guba. A születésre több jel is utal a szentesi Menyhárt József családjában. Nemcsak a karácsonyra asszociáló név, hanem az is, hogy az első gyermek, Noémi december 25-én jött világra, alakította családdá a férfi-nő kapcsolatot. A szentesi kórház betegápolója sokszor ünnepnapokon is dolgozik. - Karácsony előtt fát állítunk minden osztályon, földíszítjük, szaloncukrot te­szünk rá. Külsőségekben csak ennyit te­hetünk a betegek karácsonyáért - ér­zékelteti az egészségügy anyagi korlátait, az ott dolgozók áldozatvállalásának mér­tékét a férfi, aki szép emlékei között raktározza a gyermekkori betlehemezés hangulatát. Két beszélő nevet is visel Boldizsár Gás­pár. Az egykori szegedi szobafestő mes­terre özvegye el nem múló szeretettel emlékszik. - Idén már 66. éve lennénk házasok, s bár drága jó férjem már nem él, a nap minden percében rá és az együtt töltött évekre gondolok. így, karácsony táján eszembe jutnak a régi ünnepek is. Ezekre mindig a hagyományok tiszteletben tar­tásával és követésével készülődtünk. Ahogy édesanyámtól tanultam, ügy te­rítettem még az asztalt is. A szentestét megelőzően bableves és mákos tészta lehetett az ebéd, a szigorúan betartott böjt miatt a levest sem rántottuk, csak habartuk. Aztán föltörtünk egy diót: ha egészséges, hűsos gerezdeket találtunk a burokban, akkor a jövőt illetően biza­kodtunk. Majd egy almát a családfő annyi felé vágott, ahányan körülültük az asztalt: s míg a gyümölcsszeletet majszoltuk, el­mondta a szokásos mondatot: „Ha el­tévedsz, gondolj a kis almaszeletre és hazatalálsz." Aztán fokhagymát márto­gattunk mézbe, ügy ettük - hogy visz­szaemlékezzünk az élet édes pillanataira. Szenteste rántott hal és krumplisaláta, mákos bejgli, tűrós-mákos-diós rétes ke­rült az asztalra. A családban is viselt beszédes nevekről karácsony után em­lékeztünk meg: január 6-án, mikor a há­rom király meglátogatta a kisdedet... ÚJSZÁSZI ILONA KISZOMBORI BETLEHEM OLASZORSZAGBAN Margit néni csuhébabái A kiszombori Kajti Imréné öt éve ismerkedett meg a csu­héfigurák készítésének forté­lyával, azóta valóságos szen­vedélyévé vált a babák, állat­kák alkotása. Természetes anyagokból összeállított Bet­leheme most Olaszországban, egy nemzetközi jászolkiállítá­son képviseli - másokéval együtt - hazánkat. Margit néni öt évvel ezelőtt a húgától kapott egy nagyon egyszerű, kukoricacsuhéból készült babát - akkor gondol­kodott el azon, vajon hogyan is készülhet. Némi utánajárás­ba került, mire megtudta, de azóta minden szabadidejét a csuhéfiguráknak szenteli. Az ügyes kezű idős vény szárából készülnek, de gyűjti a makkot, gesztenyét és minden természetes anyagot, mert valamire úgyis jó lesz mind. Egy-egy figurát másfél óra alatt készít el. Takaros há­zának egyik szobáját csuhé­babái lakják, van köztük ba­bakocsit toló hölgyike, piaci kofa és piros ruhás Mikulás egyaránt. Bár sokféle figurát kitalált már, kedvencei mégis az ün­nepekhez kötődők. Legna­gyobb szeretettel a karácsony­hoz kapcsolódókat készíti. Ezeket különös gonddal dí­szíti, mert „ezeknek fényleni, csillogni kell"- mondja. Tavaly fejébe vette, hogy kisebbik fia családjának egy saját készí­tésű Betlehemet ajándékoz karácsonyra. A munka csak­nem két hétig tartott; az istálló falait nádból, asszony először Kai ti nétli szálanként rak­a hagyományos J ta össze, já­szoknyás babák a CSUhébübákkal való szolt, állatokat elkészítésén munkálkodott, de minél job­ban sikerültek, annál több időt foglalatoskodást annyira szereti, hogy minden baját fabrikált, és megalkotta a bibliai jelenet valamennyi szereplőjét. A kezdett szentel- elfelejti, ha alkotáshoz meglepetés ni a részletek olyan szépre si­kimunkálásá- Kezd. került, hogy felfigyelt rá a nak. Kitalálta, hogyan tudja felöltöztetni ap­ró teremtményeit, hajat, kala­pot készíteni rájuk, rájött a lá­bak, a kisebb-nagyobb állatok, bútorok készítésének módjá­ra. Ma már nem okoz neki gondot a palást, a turbán, a fodros szoknya vagy az an­gyalszárny elkészítése sem, nap, mint nap új ötletekkel próbálkozik. Margit néni úgy emlékszik, minél jobban ment a munka, annál több időt szánt az előkészületekre. A kukoricát saját kertjében termeszti, és nem is csak egy­félét vet, a különböző fajta kukoricának ugyanis a csu­hája is más. Már szeptember­ben elkezdi leszedni a fehér, a piros és a sárga csöveket ter­mő növényekről a csuhét, boj­tot, amit gondosan szárít, majd átválogat. Azért nem hagyja a növényen megszá­radni, mert akkor a csuhé megkeményedik, és később hiába áztatja be, jobban törik, reped, nem alkalmas az ap­rólékos megmunkálásra. Ta­pasztalatból tudja, hogy az ét­kezési kukorica héja legin­kább az arc, a blúz anyagának való, a piroséból lesz a szép kaftán, vagy a szerecsen király bőre, a sárga pedig nagyon változatos színárnyalatokat terem, amit sokféleképp lehet felhasználni. A bútorok a nö­kiszombori általános iskola egyik tanára, Endrész Erzsébet is. Ő talált rá idén arra a pá­lyázatra, amelyet a Hagyomá­nyok Háza hirdetett meg, és egy Olaszországban rende­zendő betlehemi jászolkiállí­tásra gyűjtött munkákat. Ne­vezni csak kézi készítésű, ter­mészetes anyagokból álló munkával lehetett. Margit né­ni csuhébetlehemét olyan szépnek találta a zsűri, hogy beválogatták a Magyarorszá­got képviselő anyagba. Az er­ről kapott értesítést az idős asszony még ma is hitetlen­kedve olvassa, pedig az al­kotást már hetekkel ezelőtt elszállították Giffoni Vanle Piane-ba - vissza csak janu­árban hozzák. Kajti néni a csuhébabákkal való foglalatoskodást annyira szereti, hogy minden baját el­felejti, ha alkotáshoz kezd. Olyankor semmi máson nem gondolkozik, csak azon, mi­lyenre formázza újabb teremt­ményét. Szomorúságra csak egyetlen dolog ad okot: látása romlik, de reméli, hogy az egyik szemén néhány hete el­végzett műtétnek jó hatása lesz a bajra. Sok csuhébaba terve motoszkál ugyanis a fe­jében, amit mind-mind sze­retne megalkotni. VARGA MÁRTA Még az alapanyaghoz szükséges kukoricát is maga termeszti kertjében a kiszombori Kajti Imréné FOTÓ: SCHMIDT ANDREA

Next

/
Thumbnails
Contents