Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-24 / 300. szám

II. CSENDES ÉJ 2004. december 24., péntek A világ legszebb karácsonyi ajándéka Sanyika első karácsonya csodálatos lesz. Ehhez nemcsak azért nem fér kétség, mert a születésnapi egy szál gyertya a híres újszentiváni mandulatortán lesz, hanem azért sem, mert a Szerb utca 169. számú házban Sanyika körül forog a világ. Karácsonykor is, mint mindennap. „örülj, kegyelembe fogadott!" - idéztük egy évvel ezelőtt ezeken a hasábokon Lukács evangéliumából az angyali üdvözletet. Mert bár nem Máriának hfvták a kismamát, akiről szólt az írás, gyermekvárása, majd gyermekének a megszületése igenis kegyelmi állapotról bizonykodott. „...áldott vagy te az asszonyok között" Karancsi Sándorné Kovács Rita mindenórás volt tavaly karácsony előtt, a szülést szentestére várták. Izgalmas napok voltak. Bár Rita pillanatnyilag jól érezte magát, az előzmények veszélyt sugdostak. Korábbi, első terhessége idején pajzsmirigy-tülműködést diagnosztizáltak az orvosok, elvesztette a magzatot. Amikor 31 éves korában Sanyikával - mert már akkor tudta, fiú lesz és az apja után: Sándor - terhes lett, a tizedik héten bevérzett, ráadásul a pajzsmirigy-rendellenesség bármikor kiújulhatott. Hat hónapos terhesen megműtötték, mert a külső méhfalon miómát találtak. Végig szigorú orvosi felügyelet mellett, az utolsó időkben kórházban telt az ideje - elképzelhető, mennyire izgult minden szerette, barátja, ismerőse. Csak ő nem. Elmesélte akkor, hogy 25 éves koráig nem volt könnyű az élete, verseket írt, hogy a fájdalom kimondassák és belül ne marja szét... A kórház folyosóján ültünk, hatalmas pocakja néha tengerfelszínt mutatott, odabent Sanyika nem vett tudomást a fájdalmas műtéti hegekről. Most is emlékszem a különös szavakra, amit az élete meséje közben mondott: .Aztán jót kívántam magamnak - és megkaptam." Megismerhettem regényes-romantikus találkozásuk történetét, Rita arca kisimulj, szeme csillogott - nem láttam nála szebb kismamát. A nagy találkozás óta hat év telt el, Rita változatlanul nagyon szerelmes volt a férjébe. Mindketten nagyon akarták a gyereket. Ezért Rita - talán egyedül ő - biztos volt benne, hogy a kicsi Sanyika hamarosan megszületik és szép lesz és egészséges és ők boldog család lesznek. Kedves, kíváncsi, gyönyörű Kicsi? Az újszülött négy kilót és 140 zeller, krumpli, alma. A desszert: sült tök. Minden saját tenyésztés és termés. - Könyvekből tanultam a kertészkedést. Azért, hogy biztos lehessek benne, a gyerek ételeibe nem kerül semmi, ami árthat neki. A szőregi álomgyár Átmegyünk a kisszobába, hogy a számítógépen megnézhessük a nyári felvételeket. Sanyika elképesztő sebességgel mászik a szőnyegen, fölnéz, ragyog - elemében van. A gépen művészi kisfilm, akármelyik hollywoodi álomgyár megirigyelhetné. A főszereplők: Sanyika és a kölyökkutya. Egyforma a nagyságrend, a mozgási képesség, a játékszenvedély, a kíváncsiság, a veszélyérzet hiánya, azaz a teljes fölszabadultság. Egyszer a kutya „fogja" a gyerek fülét, másszor fordítva, most négy lábon előre rohannak, aztán tolatnak, fölborulnak, egymás hegyén-hátán hemperegnek, most a gyerek meghúzza a kutya farkát, mi lesz ebből, te jó ég, a kiskutya megpördül, farkasszemet néznek, a kisgyerek békítőn megsimogatja. Bámulatos az összhang. Ilyent megrendezni - kemény dió lenne. Ezer képet nézünk meg - a mama alighanem ezredszer, de nem tud betelni a látvánnyal. Sanyika már a kilenclyukú hortobágyi hidat is látta a nyáron, menet a bujáki honvédségi üdülőbe. Az elmúlt egy év alatt erre az egy hétre mozdultak ki a szőregi házból - nagyon jól sikerült a nyaralás. Mindenki Sanyika csodájára járt. - Addig is voltak jó barátaink, segítőkész rokonaink, de mióta Sanyika van, mindenki még sokkal jobb mondja Rita, s mutatja, mennyi játékot, gyerekruhát kaptak, látogatják, segítik, kényeztetik őt és a kicsit a családtagok, a szomszédok, a barátnője, a kollégák. A boldogság - terjed. Ragadós. Pedig... A házfölújítás nyeli a pénzt, a kölcsönbe vagy örökbe kapott babacuccok jól jöttek. Rita távolítja magától a vizsgálati időt, azt mondja, úgy tesz, mint az öregember a mesében, aki kialkudta az ördögtől, hogy csak holnap vigye magával. Föl is írták az ajtófélfára: holnap. Attól fogva, ahányszor jött a gonosz érte, az öreg csak rámutatott a föliratra: holnap. Már a szüléskor további miómákat diagnosztizáltak, előbb-utóbb valamit csinálni kell... Eredetileg azt tervezte a mama, hogy egy év után visszamegy dolgozni, de most úgy érzi, még maradnia kell. Sanyika unokatestvérein látja, mennyit számít az első években a gondoskodás, hogyan jön vissza, szökken szárba a tanítgatás. Akárha a veteményesben az elvetett magból a termés. SULYOK ERZSÉBET grammot nyomott, gyönyörű volt és egészséges. Császárral született, december 22-én - a veszélyek miatt a kijelöltnél két nappal korábban. Sanyika most egyéves, szép és egészséges és Karancsiék - boldog család. - Micsoda sózsák, szalad ki a számon, amint emelem ki a járókából. Tíz kiló, világosít föl büszke mosollyal a mama. A kisgyerek barátságosan az arcomhoz dörgöli az orrát, első pillantásra látszik, milyen „jól szocializált", a vadidegenre is nevet. Leírhatatlan ez a gyerekmosoly. Egyszerre kedves (az anyja szerint ebben tiszta apja!) és fiúsan csibészes, behízelgő, magakellető tett bele). A gyerek kedvence Charlieés a Republic, Auth Csilla és Gryllus Vilmos, csak a mama kedvence Queen „nem ízlik" neki eléggé. Sanyika imád fényképezkedni. A vakutói pislog ugyan, de előzékenyen berendezi magát a kompozíció középpontjába: fölkap az asztalról egy szép sárga mandarint, nyújtja a fotós felé és megvillantja azt az ellenállhatatlan mosolyát... Sanyika kifejezetten szép gyerek. Jó fölépítésű, formás, erős, eleven, élénk szemű, szőke. - Nekem szép, ez természetes, de hogy mindenki ezt mondja, kezdem elhinni, hogy valóságosan is az, nemmama hazajöttek a kórházból. Most a jövendő hálószobán dolgozik. Az öreg ház - amit Szőregen vettek az örömhírre, hogy gyermekük születik - jó helyen is van, meg nem is. Közel a buszmegálló, iskola, óvoda, kocsma; ezért kissé zajos. A kertjét hatalmasnak látom, de a háziak szerint lehetne nagyobb is. Egész nyáron benne üdült mama és fia - mutatják a fényképeket. Idilli felvételek. A kicsi a járókában, mellette a napozóhintában anyuka fejti a borsót, körülöttük színek és fények, fák és virágok. - Csakhogy ez nem magától lett így A boldog szülök között az egyéves ifjabb Karancsi Sándor - élvezi a fotómodell szerepkört és roppant kíváncsi. Sanyika aligha lesz felnőtt korában vadakat terelő juhász amint Rita mondta egy éve, viccből, merthogy ő katona, a papa meg tűzoltó. Sokkal élénkebb fiúcska annál, hogysem valaha is tempós terelgetést képzelhetnénk róla. Mindenhez hozzá akar nyúlni, ami mozog. És ahhoz is, ami nem. Legjobban a falióra érdekli, pillanatok alatt elbánik az ablakkilinccsel, nyitja-zárja, de erős érdeklődést mutat a radiátor és a konnektorok iránt is - le nem lehet róla venni a szemet, hiszen a veszélyérzete még teljesen hiányzik. Vonzzák az élénk színek, mégjobban a hangok. Sanyika muzikális gyermek - volt kitől örökölnie. A papa zenélt ifjabb korában (a mama azt állítja, először az énekhangjába szerecsak az én szememnek - nevet az anyja. Kertész lett és fát ültetett A nagy lakókonyhában vagyunk gazdaságos és esztétikus beépített szekrényei, emlékszem, a tavalyi karácsony előtti izgalmas héten készültek. Az apa kezemunkájával. Karancsi Sándor tűzoltó főhadnagy azóta is a házon dolgozik minden szabadidejében, baráti, családi, szomszédi segítséggel. Falaz, betonoz, burkol, szigetel, villanyszerel - minden szakmát kitanult, hogy rendbe hozhassa az öreg házat. A fürdőszoba, a konyha és egy kis szoba lett készen először és az utolsó pillanatban, pont amikor Sanyika és a kisFOTÓ: GYENES KÁLMÁN bukik ki a rögvalóság Ritából. Megtudom, hogy miközben a tűzoltó papa építőmesterré képezte át magát, Rita, a honvédségi informatikus kertész lett. Az eredetileg gizzel-gazzal, építési törmelékkel borított kertet az egyik szomszéd szántotta föl, szívességből, Rita meg ültetett. Az első szezonjában tíz ki ló borsója lett, tizenkét kiló zöldbabja, rengeteg sütőtök, kelkáposzta, fekete retek, karalábé, karfiol, sárga- és fehérrépa, cékla, zeller, patisszon, kapor, brokkoli, kelbimbó, póréhagyma. Citromfű, tárkony, borsmenta. Egyesegyedül az uborka nem sikerült. A kamra tele van a befőttesüvegekbe szakszerűen eltett terméssel. Sanyika mai pépesített ebédje a következő öszszetevőket tartalmazza: nyúlhús, répa, A GERA CSALÁDHOZ MÁR AZ ÚJ TANYÁBA ÉRKEZIK A JÉZUSKA Az első naptól kezdve itthon vagyunk" Geráék legnagyobb karácsonyi ajándéka: új otthonba költözhettek FOTÓ: KARNOK CSABA A szatymazi Gera család sorsa a Délmagyarországnak köszönhetően rendeződött. Velünk együtt érték el azt, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. kisajátítsa tanyájukat az épülő M5-ös sztráda mellett. Gera Istvánéknak nem volt más vágyuk, mint hogy gyermekeik - a ma nyolcéves Pisti és a kétéves Norbi - csöndben, nyugodt környezetben, mégis közel a faluhoz nőhessenek fel. Ezért vásároltak 1988-ban egy kis tanyát Szatymaz határában. Annak ellenére választották ezt az életformát, hogy az édesanya, Erika a második gyermek születése előtt még egy szegedi élelmiszerboltban dolgozott eladóként, az édesapa pedig máig a szegedi gumigyár, a Conveyor Belt Systems Phoenix Kft. dolgozója. Nem is voir addig semmi probléma, amíg, hozzá nem fogtak idén tavasszal az M5-ös építéséhez. A munkagépek attól kezdve a szó szoros értelmében a kis tanya ablakai előtt dübörögtek reggeltől estig. Vége szakadt a nyugalomnak. Nem volt nehéz felmérni a helyzetet: ha elkészül a sztráda, a család elveszíti „kijáróját" Szatymaz felé, soha többé nem lehet biciklivel közlekedni, iskolába járni, ha pedig leesik a hó, onnan nem ássa ki őket senki. Autó, jó erős terepjáró esetleg segíthetett volna a család gondjain, ha mindjárt kettő is van belőle, de ilyenről álmodni sem mertek. Kevés megtakarított pénzükön egyfolytában a házat renoválták, még központi fűtést is szereltek abba a vályogházba, amelynek falai egy idő után repedezni kezdtek. Az autópálya tehát épült, Geráné Erika pedig kereste az egérutat. Hiába. Az előírások szerint ugyanis csak azokat a tanyákat sajátítja ki a Nemzeti Autópálya Rt., amelyek a sztráda gerincvonalától számított 100 méteren belülre esnek, Geráéké azonban 5 méterrel tűilépte a határértéket. Erika végső kétségbeesésében a sajtó nyilvánosságához fordult. Lapunkban augusztus 6-án jelent meg az első cikk a kétségbeejtő helyzetben lévő családról, ezt követően azonban felgyorsultak az események. A Nemzeti Autópálya Rt. beleegyezett a kisajátításba. A bürokrácia malmai ugyan lassan őröltek, de október közepére Geráék már odáig jutottak, hogy jóváhagyták a kisajátítást, megegyeztek az árban, a gumigyár munkahelyi kölcsönéből pedig lefoglalózhattak egy másik, Szatymaz központjától biciklivel mindössze 10 percnyire lévő másik tanyát. Geráékat karácsony előtt meglátogattuk. A család boldog volt, a gyerekek a Jézuskát várták. Erika elmondta, az első naptól kezdve otthon érzik magukat az űj helyen. Noha minden közbejött, aminek közbe kellett jönni: kilyukadt a régi kazán, űjat kellett venni, mint ahogy radiátorokat is, a pénz elfogyott, a régi tanya árának utolsó részletét pedig még nem utalták. A lényeg azonban az, hogy űj életet kezdhettek, s már csak részletkérdés, mikor készül el a fürdőszoba. Mire ez az újságcikk megjelenik, a disznót is levágták, hogy karácsonyra tele legyen a spájz. Kedves Geráék! Boldog karácsonyt kívánunk! FEKETE KLÁRA