Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-02 / 281. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2004. DECEMBER 2. Az utca embere megosztott, van, aki még azt sem tudja, hogyan szavaz majd „Minek kérnek tőlem ilyet a politikusok?" Szűcs Tamás nyugdíjas sorsjegyárus nem titkolta ellenszenvét a politikusok és a po- Lantos Lászlóné nem érzelmi okok miatt marad távol a szavazástól, hanem azért, litika iránt mert nincs, aki vigyázzon a gyerekekre A teljes nevét elhallgató J. P. nem látja értelmét, hogy elmenjen szavazni, mert mint mondja - „ledolgoztam az életemet, mégis csak 27 ezer forint a nyugdíjam" Juhász József szerint a népszavazás nem old meg semmit, a környező országok pedig előbb-utóbb az Európai Unió tagjai lesznek Fotók: Karnok Csaba VÉLEMÉNYEK AZ INTERNETRŐL Az alábbi véleményeket a Délmagyarország internetes oldalán olvastuk: „Eddig mintha azért is támadták volna az MSZP-t, hogy forintban méri a határon túli magyarokat." (Garfield) „Ha győzne az igen, mindkét pártnak érdeke, hogy a határon túliak ne tegyenek < teljes > állampolgárok." (VAM) „Gondolom, azt a négymilliót gondoltad kitelepíteni, amelyik nemmel szavaz, ugye?"{hu) „Én azt hiszem, hogy állampolgár és állampolgár között nincs és nem is lehet különbség. Amúgy ml értelme van????" (h.sz) „Már elnézést, de nem a népszavazás kezdeményezője és az ahhoz a szükséges aláírásokat prezentáló az, aki a kérdést meghatározza?" (Dovi) „Szomorú, hogy a magyarság sorsa egyesek számára se füle, se farka kérdés. Ezért tartunk itt..." (voplex) „Nekem erről a kettős állampolgárság-mennyibe is fog mindez kerülni témáról az jut eszembe, mikor vártuk, hogy bekerüljünk az EU-ba... Vajon az ELI tagországok állampolgárai is ilyen fejszámolást végeztek?" (emgé) „Ne engedd magad elijeszteni." (9212) „ Tisztességtelen dolog már az is, hogy ránk bízta a döntést! Ez a nagypolitikának lenne a feladata, amely szétdarabolta Magyarországot." (ketelkedo) A december 5-i népszavazáson a határon túl élő magyarok kettős állampolgárságáról is véleményt nyilváníthatnak a választók. A téma folyamatosan napirenden szerepel. Sok a kérdőjel, a megválaszolatlan kérdés. Az utóbbi hetekben igyekeztünk minél több információval, háttéranyaggal szolgálni olvasóinknak. Többek között kikértük a határon túl élő magyarok és vezető magyar politikusok véleményét, de kíváncsiak voltunk arra is, mit gondolnak az úgynevezett egyszerű emberek. Három nap múlva két kérdésre lehet válaszolni. A lehetőségek: igen, igen,- igen nem,- nem, igen; nem, nem. A politikusok nem merték vállalni a döntést és következményeit, lehet, hogy a választók sem mernek dönteni vasárnap. Az utca embere valószínűleg mind a két kérdésre érzelmi választ ad. Ha ad. Igenek, nemek, könnyek A szegedi Stefánia cukrászda kedves alkalmazottja meglepődik, úgy tűnik, kicsit meg is rémül a kérdésekre, hogy elmegy-e szavazni, és ha igen, támogatja-e a kettős állampolgárságot, ha nem, miért marad távol. Átvillan rajtam, évek óta szinte minden nap többnyire azt hallja tőlem, „kérek egy kávét kevés hideg tejjel és egy vajas kiflit". Talán most is ilyesmit várt. Grdma Annamária pár másodperc múlva azonban határozottan mondja ki az igent. - Úgy érzem, a határon túli magyarok megérdemlik ugyanazokat a jogokat, amiket mi. Nem lesznek korlátok, nem kényszerülnek hosszas procedúrákra, ha az anyaországba szeretnének utazni - teszi hozzá. Kilépve az utcára Szeged legszebb parkjában gyermekkocsit toló nőt veszek észre. Intek fotós kollégámnak, ő bólint, nyomába eredünk. Amikor megszólítom, megáll és felénk fordul. Arca mosolygós, bemutatkozunk. Rapcsányi Ferencné kedvesen kérdi, miben segíthet. Elmondom. Láthatóan elbizonytalanodik. Nem is titkolja: - Eddig minden választásra, népszavazásra elmentem, ezen is részt veszek, de meglehetősen bizonytalan vagyok. Szívem szerint a kettős állampolgárságra igent mondanék, de nem tudom, hogy ezzel jót teszek-e. Jót nekik, és jót nekünk, itteni magyaroknak. Ezek a gondolatok, kérdések kavarognak bennem. Továbbmegyünk. A színház előtti körforgalomból rőt szakállú férfi tart felénk biciklijével, irdatlan papírdobozzal a háta mögött. Intek neki, visszaint, mond is valamit, de nem értem, lassít, majd megáll. Érdeklődve néz A SZAVAZÓLAPON SZEREPLŐ KÉRDESEK H 1. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények. kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?" 2. „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §-a szerinti Magyar igazolványnyal' vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?" rám. Arca csupa derű. Mosolyog. A kérdésre villámgyorsan válaszol: nemet mond a népszavazásra. Nem kell noszogatnom, megmagyarázza: - Minek menjek el szavazni, ledolgoztam az életem, mégis csak 27 ezer forint a nyugdíjam. Ennyiből nem lehet megélni. Minek kérnek tőlem ilyet a politikusok? Nem adtak, ne kérjenek! Azok ne kérjenek, akik erre kényszerítenek - bök a MÉH-be valóval teli dobozra. Szeméből ekkor már könnyek buggyannak elő. Nem tudok mit mondani, némán állunk egymással szemben. Nézem az arcán végiggördülő könnycseppeket. Visszaül a kerékpárjára, már indulni készül, amikor megszólalok: - Elárulná a nevét? Megmondta. - De csak azt írja le, /. P. Érvek, ellenérvek, elutasítások A Dóm térhez érve kollégám „beugrik" a levéltárba, bár invitál, nem tartok vele. Inkább odalépek a templom oldalánál dolgozó férfihez, megvárom, hogy a létrához hasonló szerkezeten csúszó kosár felérjen, amint munkatársai jeleznek neki, megszólítom. Csizmadia Gábor abban biztos, hogy elmegy szavazni, de hogy mit fog támogatni, még nem tudja. Azt mondja, a hátralévő idő elég lesz, hogy eldöntse. - Egyedül határozok, senki nem befolyásolhat - teszi hozzá. A Dóm bejáratánál, a két ajtó között fiatal lány és idős férfi standol, pénzt számolnak, belépőjegyeket raknak sorba. Szabó Annamária nem megy szavazni, vizsgázik, nem fér bele az idejébe. A férfi nem árulja el a nevét, visszakérdez: minek az? Nemmel fog szavazni. Egymás után négyszer, ötször elismétli, menynyire utálja a politikát és a politikusokat, akik... Fotós kollégám még nem került elő. A várakozás alatt egymás után szólítok meg arra járókat. Erdélyi Marietta egyetemista, a szavazás és a kettős állampolgárság megadása mellett érvel. Halkan, mégis szenvedélyesen mondja, ne féljen senki a határon túli magyaroknak megadni ugyanazokat a jogokat, amik bennünket is megilletnek, senki ne féljen attól, hogy veszélybe kerülnek a munkahelyek, senki ne féljen attól, hogy a határ túloldalán élők sok pénzébe kerülnek az anyaországbelieknek. Nem kell nekik más, csak a kötődés érzése. Egyébként ha kevés a munkahely, a kormánynak kötelessége újakat létrehozni. A következő tíz percben bárkit szólítok meg, nem járok sikerrel. Köztük egy diákforma fiú foghegyről veti oda, nem ér rá, siet, két fiú egy lányt közrefogva lép el mellettem, valamit érthetetlenül motyognak a dolgukról, a babakocsit toló két nő még ennyit sem mond. Velük egyébként később a Dugonics téren, a Kárász utcán és a Széchenyi téri forgatagban is találkozunk, de már nem szólítom meg őket. További fiatalok, idősek, nők, férfiak hagynak válasz nélkül. Hiábavaló próbálkozásaimnak egy idősebb, mellén Vasas-címert viselő férfi vet véget. Nevét nem árulja el, de azt megtudom, a Vajdaságból húsz éve települt át Magyarországra, még mindig „jugoszláv" állampolgár. - Arra kérem a magyarokat, menjenek el és mondjanak igent a kettős állampolgárságra - búcsúzik el. Időközben előkerülő kollégám őt nem, de a három gyermekével a Belvárosi híd felé tartó asszonyt már le tudja fotózni. Akik döntöttek, és akik nem - Nem megyek el szavazni, nem tudom a gyerekeket kire hagyni, a picivel mégse mehetek be a szavazófülkébe - mondja Lantos Lászlóné. Száz méterrel odébb, a Dugonics téren, az egyik padon egy férfi és egy nő forralt bort kortyolgat. A nőnek ismerős az arca, azt hiszem, tanár. Azzal hárítja el érdeklődésünket, hogy szerinte neki nem szabad a nyilvánosság előtt erről beszélnie. A férfi, mint a bemutatkozás után kiderül, juhász József, előbb szabódik, de noszogatásomra elárulja, elmegy és nemmel szavaz a kettős állampolgárságra. - A népszavazás nem old meg semmit. A környező országok is előbb vagy utóbb tagjai lesznek az Európai Uniónak, a megnyugtató megoldást majd az jelenti. Hasonló véleményt fogalmaz meg a Kárász utcai nyugdíjas sorsjegyárus. Szűcs Tamás nem titkolja ellenszenvét, amikor a politikára, politikusokra terelődik a beszélgetésünk. - Nemmel fogok szavazni - jelenti ki megmásíthatatlanul. A Széchenyi téren az Erdélyi kürtőskalács feliratú bódénál ér a legnagyobb, még a Dóm téri elutasítási hullámnál is nagyobb meglepetés. Nem titkolom, azzal a szándékkal lépek a kis faházhoz, hogy majd az ott dolgozóktól első kézből hallhatok érveket. A három nő azonban elhárítja a kérdéseimet, a közvetlenül a pult mögött álló, közülük a legfiatalabb mondana valamit, de a másik kettő felhorkan, „Nem mondunk semmit!"-tel véget is vetnek „beszélgetésünknek". Eloldalgunk. A Szeged étterem előtti taxis droszt felé vesszük az irányt. - Elmegyek és nemmel fogok szavazni a kettős állampolgárságra! - válaszolja Ács Sánta Ákos. - Igenis valós veszélye van annak, hogy nagy számban érkeznek áttelepülők, akik három hónap után mindent megkapnak, gyest, gyedet, nyugdíjat, utána meg visszamennek. A fiatalember érveit hallgatva eszembe jut a színháznál megállított, könnyeit nyelő idős férfi kifakadása: „Miért kérnek tőlem ilyet a politikusok?" Másfél órával később újra benyitok a cukrászdába. A tulajdonos, Vörös Laci megkérdezi, „Végeztünk? Mit mondtak az emberek?" - Mindenfélét - válaszolom. Odalépek a pulthoz, és Annához fordulva kérek egy kávét kevés hideg tejjel. Most nem retten meg, ezúttal már azt hallotta tőlem, amit évek óta szinte mindennap. Amikor leteszi a pultra a poharat, ő is megkérdezi, hogy mit mondtak az emberek, mit gondolok, milyen döntés lesz vasárnap. Neki sem tudok válaszolni... December 5-én talán kiderül. Két kérdés, két válasz. OLÁH ZOLTÁN