Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-02 / 281. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN NAPI MELLÉKLETEK SZEGEDI TEHETSÉG VARJUK 06-30/30-30-443 F mms@delmagyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! I lég/ubbiikál Megjelentetjük Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Ktdm 01«»! 4 megjelenésbe! t beküldő egyetértésén kítiil a képen litbató neméit (kísketúaknal a lóriényos késeseié) neiiéjérulásn saitaéges. Nyitva' h-f!.; 9-17, ao-vas.: 9-12 óráig. Szeged, Tisza L. krt. 57. A telt elegancia 44-60 méretig KARÁCSONYIG MINDEN KEDVES VÁSÁRLÓNK „ AJÁNDÉKOT KAP! I BIZALMASAN Péntek DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGYÍR Szerda LÉGYOTT SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2004. DECEMBER 2. WWW.DELMAGYAR.HU A ROMÁK INTEGRÁCIÓJÁT A GYEREKEKNÉL KELL KEZDENI OÉLMAGYARDRSZAG DÉLVILÁG CtW-Zéi VKRÉ A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. Ön sem! Körteszületésnap az oviban Város, víztócsákban Még mindig előfordul: roma szülők nem adják óvodába gyermekeiket. A helyzet javul, de nem eléggé. Egy szegedi, pedagógusokból, segítő szakmák képviselőiből álló csoport egzakt kutatási eredményekkel is bizonyítani szeretné az óvoda beilleszkedésjavító hatását. Az óvodának a Magyarországra az integráció kapcsán betelepülő újabb népcsoportok tagjai integrációja szempontjából is jelentősége lehet. - Korábban volt olyan év, amikor az első osztályosok harminc-negyven százaléka nem járt óvodába. Most már javul a helyzet: a kötelező, egyéves iskola-előkészítőn a gyerekek legtöbbje részt vesz, ám az, hogy a szülő a háromesztendős óvodalehetőséget biztosítja gyermekének, még nem általános - ismerteti tapasztalatait Szabó Márta, a Szegedi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója. Az iskolába jelentős számban járnak roma diákok is. Fejlődik a szülő is Mit biztosít a három óvodai év? Készségfejlesztés, szocializáció, és a magyar nyelv elsajátítása - foglalja össze Vida Emiiné, a Móra-iskolával együttműködő Szél utcai óvoda tag-óvodavezetője. Abban, hogy behozzák a szülők az óvodába a gyermekeket, nagy szerepe van az ingyenes napköziellátásnak is. Ezt akkor kapja az óvodás, ha a szülő rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül. Egyébként - és ez nemcsak itteni, hanem általános tapasztalat - az óvoda hatására nem csupán a gyermek „fejlődik", hanem a szülő is, megtanulja, hogyan kell „közösségbe járatni" gyermekét. Minden szülő azt szeretné, ha az ő gyermeke az adott csoportban minden szempontból a legjobbak közé tartozna, s azért is vigyáz rá, hogy a gyermek „ne lógjon ki a sorból". Csillogó szemek Megkérdeztünk roma szülőket is a Móra-iskolában: miért tartották fontosnak, hogy gyermekeik óvodába is járjanak. - Az óvoda azért jó, mert előkészíti az iskolára a gyereket - mondja Czirok Péterné anyuka. Az ő gyermeke, Robi, úgy kezdte az iskolát, hogy már tudott olvasni, az óvodai és az ehhez társuló szülői tanítás nyomán. - Most még csak harmadikos, és már a negyedikes matekot böngészi otthon - mondja büszkén az anyuka. - Az óvoda utolsó évében már szinte úgy foglalkoznak a gyerekekkel, mint az iskolában - teszi hozzá Kincses Miklós, három gyermek édesapja, közülük kettő már iskolás. Roma édesanya és gyermeke: tanulhatnak egymástól KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ. FOTÓ: KARNOK CSABA Roma diákoknak nagyon jó emlékei vannak az óvodából. Balogh Krisztina (7/a) csillogó szemekkel meséli, mennyit játszottak közösen, és: - Ha baj volt, az óvó néni mindig, gyerekek mellé állt emlékszik vissza. Raffael Alexandra (7/b) arról számol be, már olvasni is elkezdtek az oviban, osztálytársa, Jankó Laura - a Rigó utcai óvodába járt - pedig arról: a matek kezdeteibe is belekóstoltak. A legfelejthetetlenebbek a körtebulik voltak. Volt az óvodaudvaron egy gyönyörű szép körtefa, annak szülinapját ünnepeltük meg - meséli. Az óvoda tehát csak jót ad a gyerekeknek. Ez egyértelmű, ám hogy pontosan mit és mennyit, ezt szeretné egyéves kutatómunkával föltárni egy segítő, illetve pedagógiai szakmák művelőiből álló csoport, dr. Balogh Tibor pszichológus szakmai segítségével. Dr. Balogh Tiborné Baricz Valéria szociális munkás, a csoport egyik tagja ismereti: a csoport a közelmúltban adott be az Oktatási Minisztériumhoz egy pályázatot, amely, ha kedvező elbírálásban részesül, egyéves, a Móra-iskolában történő kutatást tenne lehetővé. Ennek keretében kiderülne, pontosan milyen különbségek vannak „óvodát végzett" és „nem végzett" gyerekek teljesítménye, szociális beilleszkedése között. Balogh Tiborné véleménye szerint érdemes lenne kötelezővé tenni a hároméves óvodába járást, roma s nem roma gyerekek számára egyaránt: csak így lehet a romák integrációját elérni. Pozitív példák - Egy embercsoport legkönnyebben a gyermekek révén illeszthető be a többségi társadalomba - mondja dr. Balogh Tiborné. Részletezi: ha a roma gyermek pozitív példát lát az óvodában, például az étkezéssel kapcsolatban, hazaviszi, és rászól az anyukára: „Anya, nem így, hanem emígy kell enni, ezt tanultuk az oviban." Lehet, a szülő először visszaszól, „márpedig itthon ő mondja meg, mi van", de lassanként, ha csak titokban is, elkezdi átvenni azokat a szokásokat, amelyeket a gyerek az oviból hazavitt - s máris megindult az integráció. A nem roma gyerek pedig, ha már a óvodában roma társai vannak, természetesnek veszi a romák jelenlétét később, az élet más területein is. így jelentékeny társadalmi konfliktusoknak lehet elejét venni. Nemcsak a romákkal kapcsolatban, hanem a közeljövőben betelepülő más népcsoportok tagjaival kapcsolatban is. A társadalmi béke megőrzését az óvodában kell elkezdeni. FARKAS CSABA „Szeged, víztócsatükörben." Figyelemre méltó fotográfiai-művészi-szellemi kísérletbe fogott Szalontai Ágnes, az SZTE német-pedagógia szakos hallgatója. Városképsorozatot tervez, amely bemutatja Szegedet, annak épületeit, jellegzetes részeit - eső utáni tócsákban tükröződve. Szalontai Ágnes nem régóta fotózik, és ezt nagyon sajnálhatjuk, mert rendkívül eredeti ötletei vannak, s látásmódja egészen egyedülálló. - Ami számomra témát jelent: a természet viszonya a várossal, s az, hogy az említettek miként hatnak egymásra, miként módosul az egész valami teljesen váratlan eredménnyé. Ez az eredmény nem a fölsorolt alkotórészek összessége, tehát nem olyan kép, melyen rajta van természet is és épített környezet is, hanem annál jóval több. Maga az ember - akár úgy is, hogy a képen meg sem jelenik - halljuk tőle. A szabadszállási alkotó egyébként egyetemistaként él Szegeden. Tehát egészen biztos: a város olyan területeire is rácsodálkozik, amelyek egy tősgyökeres szegedi számára nem jelentenek ingerforrást, észre sem veszi őket, vakfoltként működik a megszokás. A szegedi Tisza-partot például már megszámlálhatatlanul fotózták, de úgy, ahogyan Szalontai Ágnes fotózza - nem fotózta senki. Egészen új arcát mutatja képein ez a - vélnénk - agyonfényképezett táj. Az pedig újabb plusz - mondhatni, dupla csavar hogy a tócsákban tükröződő várost is elkezdte, sorozatként, fölfedezni-megörökítenl. - Ősszel jó párszor esett az eső, utána végigjártam a vlllanyfényben-víztócsákban fénylő várost, s fotóztam. Most már Itt a tél, remélem, hó is lesz, és a hóolvadáskor keletkező tócsák új lehetőségeket nyitnak meg - mondja. Van egyébként Szalontai Ágnesnek egy - az említett, költészettől átjárt sorozattervén kívül - vegytisztán környezetvédelmi fotókísérlete Is: városi szemetet fényképez, Igyekezve tetten érni a folyamatot, amely során a szemét szinte az utcaképbe „szervül", teljesen természetesnek tartjuk jelenlétét. Foglalkoztatja „a szemét mint hungarlkum" kérdésköre is - egész sorozat fotója van például Túró Rudi-csomagolópapírokból (e termék csak Magyarországon kapható). - Most legjobban a tükröződés foglalkoztat - mondja végül. - Az ember megy, megy a borongós utcán, aztán egy tócsában észreveszi: nem is fölötte van az ég. F.CS. Szalontai Ágnest a természet és az épített környezet egymásra hatása foglalkoztatja FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Hirdetésfelvétel: <« 62/567-810