Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-10 / 288. szám
PÉNTEK, 2004. DECEMBER 10. •MEGYEI TÜKÖR" 13 Szövegek nem értése Jó már nekem! Ha nem értem, hát nem értem. Hallom a rádióban, megint megmérték fiainkat és lányainkat, és közepesnek találták őket. Többek között abban is, hogy elolvasnak valamit, és nem értik. Vagy nehezebben értik. Vagy nem egészen úgy értik, ahogy az írója érthette. Vagy az a nagytudományú valaki nem úgy értette, aki a fölmérést végezte. Amikor még gyerek voltam, talán föl se találták az olvasni nem tudást. Pardon, azt már föltalálták, és analfabétizmusnak mondták, és népszámlálások alkalmával derült ki, mennyien nem írnak, és nem olvasnak. A nyögvenyelős olvasást, a nehezen olvasást gyakorolhatták olyan kevesen, hogy orvosi esetként számon se tartották. Elhencegtem vele már, négyéves koromtól fogva olyan jó barátságban vagyok a betűvel, még csak hátamat se mutattam neki. Talán azt is elmondtam már, Eötvös József cirkalmas körmondataiba is belerázódtam, és rendre elolvastam könyveit, nem kis meglepetést keltve az egyetemi fölvételin. Meg avval is hetykélkedtem, hogy az egyetemen három nap alatt hét és fél kiló könyvből kellett vizsgára fölkészülnünk. Olvasnunk is kellett, és értenünk is. Utólag hetykélkedtem persze, akkor a fene evett bennünket, apróra reszelve. Egyetlen fél percig se szeretném kétségbe vonni a felelős fölmérés eredményét, inkább bevallom, ma már velem is megesik néha, hogy olvasok, csak olvasok, és nem értem. Eddig nagy fellengzősen elkönyveltem, aki leírta, az se értette. Aminek se füle, se farka, nehéz azt épkézlábnak kikiáltani. Szégyen, nem szégyen, a „todományoskodó" írásokon kezdtem észre venni, hogy valamelyikünk fejében nagy hézagok vannak. Olvasok egy könyvkritikát például. Amit kritizál a szerző, annak még minden szavát értem, de amivé a kritikában lesz, azt meg nem. Uramisten, csak nem! Tudathasadásos lennék1 Megesik ez már az én koromban, leginkább másokkal, de akkor is kényelmetlen. Mielőtt elszaladnék skizofrén nyavalyámmal az idegklinikára, átfordulok másik kritikára. Azt meg értem. Visszaugrom emide, ezt meg most se. Hát még meg a hivatalos iratok! „Hú, azok voltak ám!" Óriásországban nem termettek sötétebb varjak a fán. Ha volt valaha is egészséges nyelv hozzá, külön tanítják, hogyan kell kificamítóba dugni. Városszerte meg nem értik az emberek. Valami hibbanásféle van a dologban, az biztos, csak azt nem tudom, kinél. Orvosprofesszor urak, van erre patika ? Mintha Móra mondta volna, valamikor nagyon régen, még nem talált föl az emberiség olyan módszert, amellyel meg ne lehetne tanítani a hét év körüli gyereket a betűre. Szegény Móra, nem tudhatta, eljön majd az az idő, amikor ilyen módszer is lesz. Állítólag világfölmérés szűrőjén akadtunk fönn megint. Ott meg nem olvasták volna Mórát ? H. D. Kikapcsolódás a Dél-Alföldön - színház, mozi, múzeum Inkább szórakozni szeretünk A mozi klasszikus esti program, ha kikapcsolódásra vágyunk. De jártunk-e múzeumban, olvastunk-e könyvtári könyvet, milyen darabokra váltottunk színházjegyet 2003-ban mi, Csongrád megyeiek - erre adott választ Csiszérné Palkó Rita, a KSH munkatársának kutatása. MUNKATÁRSUNKTÓL A dél-alföldi régióban élők szórakozási szokásairól készített felmérést a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád Megyei Igazgatósága. A színházi élet a régió három megyeszékhelyére és Gyulára koncentrálódik. Három kőszínház - a békéscsabai Jókai Színház, a kecskeméti Katona József színház, a Szegedi Nemzeti Színház -, továbbá a Dóm téri szabadtéri és a gyulai várszínház, illetve két bábszínház (Kecskeméten és Szegeden) várja a közönséget. A felmérés szerint a látogatók nem annyira a katarzis reményében, hanem kikapcsolódni járnak színházba, ezért a zenés, könnyed előadásokra térnek be szívesebben. A táncszínházi estek voltak tavaly a legnépszerűbbek, míg a prózai színművek jóval csekélyebb érdeklődést váltottak ki. A kőszínházak elsősorban saját városuk, és annak közvetlen környezetének közönségére számítanak, de a kisebb településeken művelődési házakban és faluházakban is tartanak előadásokat. Csiszérné Palkó Rita, a KSH munkatársának kutatásából az is kiderül, hogy 2003-ban a régióban tartott előadások egyharmadát Csongrád megyében mutatták be. Az állami támogatások visszaesésével a színházba járókra egyre nagyobb teher hárul, mely a jegyés bérletárak növekedésében nyilKULTURÁLÓDÁSI LEHETOSEGEK A DÉL-ALFÖLDÖN 1000 lakosra jutó mozilátogatás 1000 lakosra jutó színházlátogatás 1000 lakosra jutó múzeumlátogatás Év BácsKiskun Békés Csongrád BácsKiskun Békés Csongrád BácsKiskun Békés Csongrád 2000 880 582 1367 203 195 426 340 272 1087 2001 921 604 1978 179 170 327 309 352 896 2002 887 656 1961 194 156 337 296 471 961 2003 755 609 1609 214 185 307 286 433 871 Forrás: KSH vánul meg. Ennek következtében a színházak közönségének száma 1990 és 2000 között hét tizedére esett vissza. Leginkább a Csongrád megyében élők voltak érzékenyek az árakra, itt fele annyian választották szórakozásul a színházat, mint 13 évvel korábban. A Szegedi Szabadtéri Játékokat nem érinti a változás, az esemény még mindig a színházi élet legkiemelkedőbb rendezvénysorozatának számít. Minden évben 50-60 ezren kíváncsiak a Dóm téren előadott operákra, drámákra, musicalekre. A legnépszerűbb kulturális intézménynek a régió lakói körében a mozi számít. A 90-es évek óta a korszerűtlen keskenyfilmes mozik bezártak, azokat korszerűsítették, illetve Szegeden 2000-ben soktermes multiplex mozi szolgálja a plaza közönségét. Ezer lakosra 2003-ban 1609 mozilátogatás jutott, tehát mindenki évente legalább másfélszer vásárolt pop-cornja mellé mozijegyet is. A könyvtárak helyzete sokat változott. A velük szemben támasztott elvárás már nem merül ki a könyvkölcsönzésben, ellenben informatikai központ szerepét töltik be. Ezt jelzi az is, hogy a kölcsönzések a régióban két tizeddel estek vissza, a könyvtárlátók száma mégsem csökkent. A Dél-Alföldön tavaly 255 települési könyvtárat számoltak össze, ezek egynegyede található Csongrád megyében. Felszereltség szempontjából megyénk áll az élen, könyvtáranként átlagosan 36 ezer kötettel. A régióban ez az arány csupán 26 ezer. Egy olvasó a régióban évente 20 könyvtári könyvet visz haza, Csongrád megyében ennél többet, 24-et. A múzeumok száma a Dél-Alföldön 1990 óta 13 százalékkal nőtt, a jelenlegi 118 intézmény kéttizede Csongrád megyében található. A kiállítások száma régiós szinten gyarapodott, a megyében viszont három tizedével csökkent. A látogatások száma is kevesebb, nem csak nálunk, hanem országosan is. Az ÓpusztaDM-grafika szeri Történeti Emlékpark azonban változatlanul népszerű, az elmúlt évben az idelátogatók a megye összes múzeumlátogatójának kétharmadát-háromnegyedét képviselték. A művelődési házak elsősorban a kistelepülésen élők számára jelentik a kulturálódás változatos lehetőségét. Az intézményfenntartók köre a 90-es években átalakult, egyre több alapítvány, egyesület vállalja magára ezt a feladatot, s így az önkormányzatok szerepe visszaszorult. 2002-ben a régió 422 művelődési otthonának csak 55 százalékát tartották fenn önkormányzatok és költségvetési intézmények, 44 százalékát nonprofit szervezetek működtették, hat intézményt vállalkozások igazgattak. Az adatokból kitűnik, Csongrád megyében többen járnak színházba, moziba, mint a régió másik két megyéjében. Az eredmény biztató, ám fontos megemlíteni Ópusztaszer, és a Szegedi Szabadtéri Játékok „statisztikajavító" hatását. Természet- és környezetvédők a megyében Nehezedő körülmények között működnek A környezet- és természetvédelmi szervezetek állami támogatása, a zöld forrás szűkül. A Csongrád megyei zöldszervezetek egyre nehezcdőbb körülmények között, de továbbra is dolgoznak. Leghatékonyabb a két legnépesebb szervezet, a madártani egyesület megyei csoportja és a Csemete. A humán értelmiségieket is tömörítő, újabb alapítású Védegylet is mindinkább hallatja szavát. A Magyar Madártani cs Természetvédelmi Egyesület (MME) Csongrád Megyei Csoportja a legnagyobb múltra visszatekintő, s egyszersmind legnépesebb környékbeli természetvédelmi szervezet; elődje a már a hatvanas években működött - mondja Lovászi Péter titkár. Ismeretterjesztő, illetve gyakorlati madárés természetvédelmi tevékenységet egyaránt kifejt a csoport. Évente több, mint száz előadást, rendezvényt tart iskolákban, összesen átlag ötezer fős hallgatóság előtt. A természetvédelmi hatóság (a Csongrád megyében illetékes két nemzeti park) számára hasznos adatokat gyűjt a különböző területek élővilágáról. Több esetben MME-kezdeményezésre váltak védetté élőhelyek, például a Csanádi puszta, melyet Molnár Gyula, a megyei csoport elnöke javasolt védelemre. A Maros szintén MME-kezdeményezésre lett nemzeti park része. A csoport bekapcsolódott a Szeged környéki, helyi védelemre érdemes területekkel kapcsolatos - a védetté nyilvánításhoz szükséges - kezelési terv elkészítésébe. A szegedi repülőtér fejlesztése kapcsán a fehér-tavi madárvilágra is figyelni kell hangsúlyozza az MME -, nehogy például későn derüljön ki: a gépek a legforgalmasabb madárútvonalakat keresztezik. Az egyik legnagyobb eredmény a szalakóta-, és kékvércsetelep létrehozása. Egy-egy télen jó 40-50 mázsányi napraforgót rak ki a csoport énekesmadarak áttelelésének biztosítására, s fészekodúkat is kihelyez. A Csemete Természet- és KörnyezetHalivadékokat mentenek ki a Tisza árteréből. A természet- és környezetvédelemért rengeteget tesznek a civil szervezetek Fotó: Karnok Csaba védelmi Egyesület, mely mintegy ernyőszervezetként is működik a régióban működő zöldszervezetekkel kapcsolatban, 1987-ben alakult. Szintén nagy szerepe van a természetvédelem szempontjából fontos területek föltérképezésében, s a védetté nyilvánítás elérésében. A Csemete révén lett természetvédelmi terület például az ásotthalmi láprét - mondja Paulovics Péter társelnök, hozzátéve: az újszegedi liget védetté nyilvánításában a Csemetének és az MME-nek egyaránt szerepe volt. Az egyik Csemete-szakosztály, a Gaskó Béla vezette természetkutató, s értékvédő szakosztály kezdeményezte a szegedi és Szeged környéki, az élővilág szempontjából értékes területek védetté nyilvánítását - az e védettség eléréséhez szükséges kezelési terven az MME dolgozik. Az egyesület feladatköre az indulás óta a környezetvédelem, a környezeti nevelés irányában bővült. Hatásköre regionális lett; bugaci és kömpöci oktatóközpontja nagy forgalmat bonyolít a diákok körében. Határainkon túl szintén jelen van, erdélyi tagszervezetei is működnek. A Védegylet mint országos szervezet a tiszai cianidmérgezésre való reagálásként alakult meg 2000-ben - elnöke Karátson Gábor-, meghatározó személyisége Lányi András is -, a Szentistványi István képviselte szegedi csoport tavaly jött létre. A humán ökológiai, környezetfilozófiai alapokon álló szervezet fő kérdése: miképp lehet megőrizni a jövő nemzedékeknek is a világot. A szegedi szervezet nagy figyelmet fordít a városon belüli zöldterületek jövőjének alakulására, meglátása szerint a legtöbb zöldterület-rekonstrukció zöldterület szűküléséhez vezet. „Teljes felújítás cíZÖLDSZERVEZETEK Csongrád megyében száztizenegy környezet-, természetvédelemmel, vagy ezzel is foglalkozó szerveződés működik. Antal János, a regionális ernyőszervezet szerepét is betöltő Csemete munkatársa kimutatása szerint a következő szervezetek említhetők a legtevékenyebbek között: Beretzk Péter Természetvédelmi Klub (Röszke); Biokultúra Egyesület szegedi csoportja-, Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség; Dél-magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége; Geo Environ Környezetvédő egyesület; Hódtói Általános Iskola és Gimnázium Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontja (Hódmezővásárhely); Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar környezetvédelmi klubja; Körlánc Szegedi Munkacsoport; Környezet- és Természetvédők Csongrád Városi Egyesülete; Orchis Természetvédelmi Egyesület (Ásotthalom); Orpheus Országos Állatvédő és Természetbarát Közhasznú Egyesület; Szeged és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás; Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület; Szegedi Tudományegyetem természetvédelmi csoportja; Szegedi Vadasparkért Alapítvány; Szegedi Zajszűrő Egyesület; Szegedi Zooiskola Környezetés Természetvédelmi Oktatóközpontja; SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Biológia Tanszék környezettudományi csoportja; SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskola környezetvédelmi klubja; Tudományos Ismeretterjesztő Társulat; Vackor Környezet- és Természetvédelmi Egyesület (VacKörTe). mén teljes fasorok tűnnek el" - mondja a Védegylet-képviselő. A szervezet pártolja: az adott területek lakóinak beleszólásuk legyen közvetlen környezetük alakításába. Az egyházak és a környezetvédelem kapcsolatával is foglalkozik. F. CS.