Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-10 / 288. szám

PÉNTEK, 2004. DECEMBER 10. •MEGYEI TÜKÖR" 13 Szövegek nem értése Jó már nekem! Ha nem értem, hát nem értem. Hallom a rádióban, megint megmérték fiainkat és lányainkat, és közepesnek találták őket. Többek között abban is, hogy elol­vasnak valamit, és nem értik. Vagy nehezebben értik. Vagy nem egészen úgy értik, ahogy az írója érthette. Vagy az a nagytudomá­nyú valaki nem úgy értette, aki a fölmérést végezte. Amikor még gyerek voltam, talán föl se találták az olvasni nem tudást. Pardon, azt már föltalálták, és analfabétizmusnak mond­ták, és népszámlálások alkalmával derült ki, mennyien nem írnak, és nem olvasnak. A nyögvenyelős olvasást, a nehezen olvasást gya­korolhatták olyan kevesen, hogy orvosi esetként számon se tartot­ták. Elhencegtem vele már, négyéves koromtól fogva olyan jó barát­ságban vagyok a betűvel, még csak hátamat se mutattam neki. Ta­lán azt is elmondtam már, Eötvös József cirkalmas körmondataiba is belerázódtam, és rendre elolvastam könyveit, nem kis meglepe­tést keltve az egyetemi fölvételin. Meg avval is hetykélkedtem, hogy az egyetemen három nap alatt hét és fél kiló könyvből kellett vizsgára fölkészülnünk. Olvasnunk is kellett, és értenünk is. Utólag hetykélkedtem persze, akkor a fene evett bennünket, apróra reszelve. Egyetlen fél percig se szeretném kétségbe vonni a felelős fölmé­rés eredményét, inkább bevallom, ma már velem is megesik né­ha, hogy olvasok, csak olvasok, és nem értem. Eddig nagy felleng­zősen elkönyveltem, aki leírta, az se értette. Aminek se füle, se farka, nehéz azt épkézlábnak kikiáltani. Szégyen, nem szégyen, a „todományoskodó" írásokon kezdtem észre venni, hogy valamelyikünk fejében nagy hézagok vannak. Olvasok egy könyvkritikát például. Amit kritizál a szerző, annak még minden szavát értem, de amivé a kritikában lesz, azt meg nem. Uramisten, csak nem! Tudathasadásos lennék1 Megesik ez már az én koromban, leginkább másokkal, de akkor is kényel­metlen. Mielőtt elszaladnék skizofrén nyavalyámmal az idegklinikára, átfordulok másik kritikára. Azt meg értem. Visszaugrom emide, ezt meg most se. Hát még meg a hivatalos iratok! „Hú, azok vol­tak ám!" Óriásországban nem termettek sötétebb varjak a fán. Ha volt valaha is egészséges nyelv hozzá, külön tanítják, hogyan kell kificamítóba dugni. Városszerte meg nem értik az emberek. Valami hibbanásféle van a dologban, az biztos, csak azt nem tu­dom, kinél. Orvosprofesszor urak, van erre patika ? Mintha Móra mondta volna, valamikor nagyon régen, még nem talált föl az emberiség olyan módszert, amellyel meg ne lehetne tanítani a hét év körüli gyereket a betűre. Szegény Móra, nem tudhatta, eljön majd az az idő, amikor ilyen módszer is lesz. Állítólag világfölmérés szűrőjén akadtunk fönn megint. Ott meg nem olvasták volna Mórát ? H. D. Kikapcsolódás a Dél-Alföldön - színház, mozi, múzeum Inkább szórakozni szeretünk A mozi klasszikus esti program, ha kikapcsolódásra vágyunk. De jártunk-e múzeumban, olvas­tunk-e könyvtári könyvet, mi­lyen darabokra váltottunk szín­házjegyet 2003-ban mi, Csong­rád megyeiek - erre adott vá­laszt Csiszérné Palkó Rita, a KSH munkatársának kutatása. MUNKATÁRSUNKTÓL A dél-alföldi régióban élők szóra­kozási szokásairól készített fel­mérést a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád Megyei Igazga­tósága. A színházi élet a régió há­rom megyeszékhelyére és Gyulá­ra koncentrálódik. Három kő­színház - a békéscsabai Jókai Színház, a kecskeméti Katona Jó­zsef színház, a Szegedi Nemzeti Színház -, továbbá a Dóm téri szabadtéri és a gyulai várszínház, illetve két bábszínház (Kecskemé­ten és Szegeden) várja a közönsé­get. A felmérés szerint a látogatók nem annyira a katarzis reményé­ben, hanem kikapcsolódni járnak színházba, ezért a zenés, könnyed előadásokra térnek be szíveseb­ben. A táncszínházi estek voltak tavaly a legnépszerűbbek, míg a prózai színművek jóval cseké­lyebb érdeklődést váltottak ki. A kőszínházak elsősorban sa­ját városuk, és annak közvetlen környezetének közönségére szá­mítanak, de a kisebb települése­ken művelődési házakban és fa­luházakban is tartanak előadáso­kat. Csiszérné Palkó Rita, a KSH munkatársának kutatásából az is kiderül, hogy 2003-ban a régi­óban tartott előadások egyhar­madát Csongrád megyében mu­tatták be. Az állami támogatások vissza­esésével a színházba járókra egyre nagyobb teher hárul, mely a jegy­és bérletárak növekedésében nyil­KULTURÁLÓDÁSI LEHETOSEGEK A DÉL-ALFÖLDÖN 1000 lakosra jutó mozilátogatás 1000 lakosra jutó színházlátogatás 1000 lakosra jutó múzeumlátogatás Év Bács­Kiskun Békés Csongrád Bács­Kiskun Békés Csongrád Bács­Kiskun Békés Csongrád 2000 880 582 1367 203 195 426 340 272 1087 2001 921 604 1978 179 170 327 309 352 896 2002 887 656 1961 194 156 337 296 471 961 2003 755 609 1609 214 185 307 286 433 871 Forrás: KSH vánul meg. Ennek következtében a színházak közönségének száma 1990 és 2000 között hét tizedére esett vissza. Leginkább a Csong­rád megyében élők voltak érzéke­nyek az árakra, itt fele annyian választották szórakozásul a szín­házat, mint 13 évvel korábban. A Szegedi Szabadtéri Játékokat nem érinti a változás, az esemény még mindig a színházi élet legkiemel­kedőbb rendezvénysorozatának számít. Minden évben 50-60 ez­ren kíváncsiak a Dóm téren előa­dott operákra, drámákra, musica­lekre. A legnépszerűbb kulturális in­tézménynek a régió lakói köré­ben a mozi számít. A 90-es évek óta a korszerűtlen keskenyfilmes mozik bezártak, azokat korsze­rűsítették, illetve Szegeden 2000-ben soktermes multiplex mozi szolgálja a plaza közönsé­gét. Ezer lakosra 2003-ban 1609 mozilátogatás jutott, tehát min­denki évente legalább másfélszer vásárolt pop-cornja mellé mozi­jegyet is. A könyvtárak helyzete sokat változott. A velük szemben tá­masztott elvárás már nem merül ki a könyvkölcsönzésben, ellen­ben informatikai központ szere­pét töltik be. Ezt jelzi az is, hogy a kölcsönzések a régióban két ti­zeddel estek vissza, a könyvtárlá­tók száma mégsem csökkent. A Dél-Alföldön tavaly 255 telepü­lési könyvtárat számoltak össze, ezek egynegyede található Csongrád megyében. Felszerelt­ség szempontjából megyénk áll az élen, könyvtáranként átlago­san 36 ezer kötettel. A régióban ez az arány csupán 26 ezer. Egy olvasó a régióban évente 20 könyvtári könyvet visz haza, Csongrád megyében ennél töb­bet, 24-et. A múzeumok száma a Dél-Al­földön 1990 óta 13 százalékkal nőtt, a jelenlegi 118 intézmény kéttizede Csongrád megyében található. A kiállítások száma ré­giós szinten gyarapodott, a me­gyében viszont három tizedével csökkent. A látogatások száma is kevesebb, nem csak nálunk, ha­nem országosan is. Az Ópuszta­DM-grafika szeri Történeti Emlékpark azon­ban változatlanul népszerű, az elmúlt évben az idelátogatók a megye összes múzeumlátogató­jának kétharmadát-háromne­gyedét képviselték. A művelődési házak elsősor­ban a kistelepülésen élők számá­ra jelentik a kulturálódás válto­zatos lehetőségét. Az intézmény­fenntartók köre a 90-es években átalakult, egyre több alapítvány, egyesület vállalja magára ezt a feladatot, s így az önkormányza­tok szerepe visszaszorult. 2002-ben a régió 422 művelődé­si otthonának csak 55 százalékát tartották fenn önkormányzatok és költségvetési intézmények, 44 százalékát nonprofit szervezetek működtették, hat intézményt vállalkozások igazgattak. Az adatokból kitűnik, Csong­rád megyében többen járnak színházba, moziba, mint a régió másik két megyéjében. Az ered­mény biztató, ám fontos megem­líteni Ópusztaszer, és a Szegedi Szabadtéri Játékok „statisztika­javító" hatását. Természet- és környezetvédők a megyében Nehezedő körülmények között működnek A környezet- és természetvédelmi szervezetek állami támogatása, a zöld forrás szűkül. A Csongrád megyei zöld­szervezetek egyre nehezcdőbb körül­mények között, de továbbra is dol­goznak. Leghatékonyabb a két legné­pesebb szervezet, a madártani egye­sület megyei csoportja és a Csemete. A humán értelmiségieket is tömörítő, újabb alapítású Védegylet is mindin­kább hallatja szavát. A Magyar Madártani cs Természetvédel­mi Egyesület (MME) Csongrád Megyei Csoportja a legnagyobb múltra visszate­kintő, s egyszersmind legnépesebb kör­nyékbeli természetvédelmi szervezet; elődje a már a hatvanas években műkö­dött - mondja Lovászi Péter titkár. Is­meretterjesztő, illetve gyakorlati madár­és természetvédelmi tevékenységet egy­aránt kifejt a csoport. Évente több, mint száz előadást, rendezvényt tart iskolák­ban, összesen átlag ötezer fős hallgató­ság előtt. A természetvédelmi hatóság (a Csongrád megyében illetékes két nem­zeti park) számára hasznos adatokat gyűjt a különböző területek élővilágáról. Több esetben MME-kezdeményezésre váltak védetté élőhelyek, például a Csa­nádi puszta, melyet Molnár Gyula, a megyei csoport elnöke javasolt védelem­re. A Maros szintén MME-kezdeménye­zésre lett nemzeti park része. A csoport bekapcsolódott a Szeged környéki, helyi védelemre érdemes területekkel kapcso­latos - a védetté nyilvánításhoz szüksé­ges - kezelési terv elkészítésébe. A sze­gedi repülőtér fejlesztése kapcsán a fe­hér-tavi madárvilágra is figyelni kell ­hangsúlyozza az MME -, nehogy példá­ul későn derüljön ki: a gépek a legforgal­masabb madárútvonalakat keresztezik. Az egyik legnagyobb eredmény a szala­kóta-, és kékvércsetelep létrehozása. Egy-egy télen jó 40-50 mázsányi napra­forgót rak ki a csoport énekesmadarak áttelelésének biztosítására, s fészekodú­kat is kihelyez. A Csemete Természet- és Környezet­Halivadékokat mentenek ki a Tisza árteréből. A természet- és környezetvédelemért rengeteget tesznek a civil szerve­zetek Fotó: Karnok Csaba védelmi Egyesület, mely mintegy ernyő­szervezetként is működik a régióban működő zöldszervezetekkel kapcsolat­ban, 1987-ben alakult. Szintén nagy szerepe van a természetvédelem szem­pontjából fontos területek föltérképezé­sében, s a védetté nyilvánítás elérésé­ben. A Csemete révén lett természetvé­delmi terület például az ásotthalmi láp­rét - mondja Paulovics Péter társelnök, hozzátéve: az újszegedi liget védetté nyilvánításában a Csemetének és az MME-nek egyaránt szerepe volt. Az egyik Csemete-szakosztály, a Gaskó Bé­la vezette természetkutató, s értékvédő szakosztály kezdeményezte a szegedi és Szeged környéki, az élővilág szempont­jából értékes területek védetté nyilvání­tását - az e védettség eléréséhez szüksé­ges kezelési terven az MME dolgozik. Az egyesület feladatköre az indulás óta a környezetvédelem, a környezeti nevelés irányában bővült. Hatásköre regionális lett; bugaci és kömpöci oktatóközpontja nagy forgalmat bonyolít a diákok köré­ben. Határainkon túl szintén jelen van, erdélyi tagszervezetei is működnek. A Védegylet mint országos szervezet a tiszai cianidmérgezésre való reagálás­ként alakult meg 2000-ben - elnöke Ka­rátson Gábor-, meghatározó személyisé­ge Lányi András is -, a Szentistványi Ist­ván képviselte szegedi csoport tavaly jött létre. A humán ökológiai, környe­zetfilozófiai alapokon álló szervezet fő kérdése: miképp lehet megőrizni a jövő nemzedékeknek is a világot. A szegedi szervezet nagy figyelmet fordít a váro­son belüli zöldterületek jövőjének ala­kulására, meglátása szerint a legtöbb zöldterület-rekonstrukció zöldterület szűküléséhez vezet. „Teljes felújítás cí­ZÖLDSZERVEZETEK Csongrád megyében száztizenegy kör­nyezet-, természetvédelemmel, vagy ezzel is foglalkozó szerveződés műkö­dik. Antal János, a regionális ernyőszer­vezet szerepét is betöltő Csemete mun­katársa kimutatása szerint a következő szervezetek említhetők a legtevéke­nyebbek között: Beretzk Péter Termé­szetvédelmi Klub (Röszke); Biokultúra Egyesület szegedi csoportja-, Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség; Dél-magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége; Geo Environ Környezetvédő egyesület; Hódtói Általános Iskola és Gimnázium Környezet- és Természetvé­delmi Oktatóközpontja (Hódmezővásár­hely); Juhász Gyula Tanárképző Főisko­lai Kar környezetvédelmi klubja; Körlánc Szegedi Munkacsoport; Környezet- és Természetvédők Csongrád Városi Egye­sülete; Orchis Természetvédelmi Egye­sület (Ásotthalom); Orpheus Országos Állatvédő és Természetbarát Közhasznú Egyesület; Szeged és Térsége Területfej­lesztési Önkormányzati Társulás; Sze­gedi Karszt- és Barlangkutató Egyesü­let; Szegedi Tudományegyetem termé­szetvédelmi csoportja; Szegedi Vadas­parkért Alapítvány; Szegedi Zajszűrő Egyesület; Szegedi Zooiskola Környezet­és Természetvédelmi Oktatóközpontja; SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Biológia Tanszék környezettudományi csoportja; SZTE Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskola környezetvédelmi klubja; Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat; Vackor Környezet- és Természetvédelmi Egyesület (VacKörTe). mén teljes fasorok tűnnek el" - mondja a Védegylet-képviselő. A szervezet pár­tolja: az adott területek lakóinak bele­szólásuk legyen közvetlen környezetük alakításába. Az egyházak és a környe­zetvédelem kapcsolatával is foglalkozik. F. CS.

Next

/
Thumbnails
Contents