Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-12 / 264. szám

10 DÉLMADÁR 2004. november 12., péntek VALÓDI ÁLHÍREK Versenyre fel! Gyurcsány Ferenc egy kérdésre válaszolva közölte: egyetértett Demján Sándor üzletember állításával, miszerint Magyarország Európa egyik legversenyképtelenebb országa, és ez a po­litikusok felelőssége. Éppen ezért a kormány még a parlamenti téli szünet előtt megrendezi a képviselők asztalitenisz-, gör­korcsolya- és síkvízi evezősbajnokságát. A 3-as szektorban nem A Békéscsabai Előre-FTC mérkőzés során a hazai szurkolók részéről tapasztalt rasszista megnyilvánulások miatt a Magyar Labdarúgó Liga fegyelmi bizottsága elrendelte a csabai stadion 3-as szektorának december 31-ig történő bezárását. A gré­mium egyben úgy határozott, hogy a rasszista szurkolóknak a jövőben a 2-es szektorban kell helyet biztosítani. Hova vezethet az ivás? A jövőben a részeg izraeli autósokat nemcsak a jogo­sítványuktól, hanem autójuktól is megfoszthatják, legalábbis akkor, ha a knesszet elfogadja a közlekedési miniszter ja­vaslatát. A lopott autóval történő ittas vezetés esetén az eredeti tulajdonostól még egyszer elviszik a kocsit. Jó reggelt, PSZÁF! A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szerdán megállapította, hogy a Baumag szövetkezet engedély nélkül folytatott üzletszerűen betétgyűjtést, emiatt a PSZÁF bün­tetőeljárást kezdeményezett a szövetkezet ellen. A szervezet megállapította azt is, hogy annak idején egy bizonyos Júdás tiltott pénzügyi tranzakció részese volt. Tisztelt Délmadár! Budapesten a Nagy körút és a Podmaniczky utca sarkán készült a kép. Nem, a rendőrautó nem elromlott, hanem bizony-bizony (mint azt a 3. kép is mutatja) tiltott helyen parkolt! Végre már ezt is elértük. Szerintem az első ilyen eset Magyarországon... ÜDVÖZLETTEL: DANIELISZ GÁBOR A DÉLMADÁR KINYOMOZTA Miért szereti Zsolti a Forma-1-et? Képtelenség - Miért sírsz Móricka ? -Azapuuuuuuu.. Rácsapott az ujjára a kalapáccsal, ...és...és... - Ezért neked nem kellene sírnod! - Hát... először én is röhög­tem... Két rendőr beszélget: - Mondd, te hol születtél? - Én? Hát kórházban! - Úristen, csak nem beteg voltál? Pista bácsi áll a vasúti hí­don. Lábánál fogva fejjel lefele lógatja a feleségét. Elmegy alattuk egy tehervonat. Pista bácsi így szól: - Vigyázz asszony, mert te­herbe ejtelek! Az öreg Kenobi bemegy a városba és megszólít egy sé­táló férfit: - Megmondaná kérem, hogy merre van a legközelebbi Baumax? Mire a férfi: - Nálunk csak Obi van Ke­nobi. A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA A pénz minden gonoszság gyökere... és az embernek szüksége van a gyökerekre. Viccmix A parasztbácsi a folyóparton baktat a szekerével. Ott van szolgálatban a rendőr. A bácsi megkérdezi tőle: - Biztos úr hol lehet itt baj nélkül átkelni a szekérrel? - Jöjjön csak bátyám majd megmutatom. Itt nyugodtan áthajthat. A bácsi úgy is tesz, de ha­marosan elsüllyed a szekérrel együtt. Megszólal a rendőr: - Érdekes! A kacsáknak csak derékig ért... - A sógorom veszélyben van, el akarják venni az or­vosi diplomáját. - Miért? - Mert rajtakapták, hogy közösül a betegeivel. - Ez tényleg nagy kár... ő volt a legjobb állatorvos a városban. - Mondja maga mióta dol­gozik ennél a cégnél? - Azóta, amióta megfenye­gettek, hogy kirúgnak. Szovjet katonai kérdőív: 1. Ki a példaképed? 2. Miért pont Lenin? A székely papa unokája haza­téra kirándulásból és ajándékba ad az öregnek egy dobozos sört. Az öreg megköszöni, majd előkapja bicskáját és kanyarint egy lyukat a doboz tetejére. Az unokája felkiált: - Papa, azt nem ügy kell felbontani. - Ott van a tetején az a kis pöcök, azt kell meghúzni és akkor kinyílik. - Nem úgy van az fiam ­mondja az öreg az azoknak van, akiknek nincs bicskájuk. Mi volt a tanárnő utolsó mondata? - Gyertek csak gyerekek, jó a jég... A Rákóczi-téren egy néger örömlány leszólít egy férfit, és így szól hozzá: - Szépfiú, nem akarsz ha­zakísérni? Mire a férfi: - Mit csináljak én Afriká­ban? Belami nyugdíja Emberek! Mondják már meg, hol jelentkez­hetek én nyugdíjasnak? Mert hogy meg aka­rok gazdagodni! - kiabálta bele leghőbb vá­gyát a Zsibbadt brigádvezető nagytermének füstjébe Ló Elek. A hallgatóság soraiból töb­ben is javasolták, azonnal rendeljenek ki el­meorvost Ló úr mellé. Más úgy vélte: jobb lenne egyszerűen vizes lepedőbe csavarni, s addig ütlegelni, mintegy folytatólagosan, amíg vagy a doki, vagy a józan esze nem jön meg. Ám a gazdagság és a nyugdíj közötti összefüggés hangsúlyozása oly megdöbbentő volt, hogy a Zsibi népét percekig ivó- és cse­lekvőképtelenné tette. - Most mit néznek úgy rám, mint zebrán gá­zolt gyalogos a mellén döcögő úthengerre? ­ütközött bele a tekintetekbe, meg a budi aj­tóba Ló úr. - Vagy maguk nem is tudják, hogy lassan már föld-levegő rakétával, mint önvé­delmi eszközzel szerelnek fel minden pénzes postást, mert annyi forintot kell kivinnie a magyar nyugdíjasoknak napokon belül? Ma­guk semmit sem tudnak arról, hogy teljes egyszázalékos nyugdíjemelést adott a kor­mány, és azt is visszamenőleg? Meg hogy a nyugdíjasok megkapják a 13. havi nyugdíj második felét is? Hát ennyi jót hallva én bi­zony azon csodálkozom, hogy a Bili Gates nem áll még sorban a magyar nyugdíjintézet ajtajánál - fogyott ki a szusz Ló Elekből. Mert hogy egyszerre túl sokat beszélt, meg aztán a torkán táncoló Snájdig bakancsa is igencsak kevés szabad utat biztosított a levegő áthala­dásához. - Tudja mit, Ló úr! Akkora hülyeségből, amekkorával maga rendelkezik, Csomolung­mát lehetne építeni Kishomokra - szólalt meg ekkor Snájdig, ezzel is bizonyítva, hogy több­funkciós versenyző, vagyis toroktaposás mel­lett igenis képes a kommunikációra. - Tudja maga, milyen nyugdíjakból kell megélni ma Magyarországon milliónál is több embernek? Hogy mást ne mondjak, az én anyósom negy­venévi munka után alig kap többet havi negy­venezernél. Amikor pedig ebből kifizeti a más­fél szobás panel rezsijét, éppen annyi pénze marad, hogy azt már teljesen fölösleges elrej­teni a besurranó tolvaj elől. - Vagyis maga azt mondja, hogy a maga anyósának nyugdíját most négyszáz egyné­hány forinttal emelték, ami visszamenőleg lesz, mondjuk négyezer és néhány száz? ­kérdezte Cink Enikő. S mivel belegondolt ab­ba, hogy ez a pénz mennyit ér ma a magyar piacon, úgy megborzongott, mint akit hatodik napja felejtettek egy mélyhűtőkamrában. A fölemlegetett négyszáz forint másokat is za­varba ejtett, tudván, ez bizony lassan már egy fél kiló húsra sem elég, így aztán a Ló Eleket ütlegelők tábora egyre gyarapodott. Hogy mást ne mondjak, még Béla, a falról lemászó lusta légy is rúgott egyet Ló úr arcába, csak hogy ki ne maradjon a kollektív büntetgetés­ből. Amikor pedig a zsibilakók látták, hogy Ló úr kész van, mint a mateklecke, már az árak kerül­tek szóba. Közüzemi számlákról beszéltek, gáz-, villany-, fűtés- és vízdíjról, ami manapság oly te­herrel nyomkodja a népek vállát, hogy legszíve­sebben minden família foglalkoztatná Fekete Lacit, mint legerősebb magyart mindezek cipe­lésre. - Az elhangzottak fényében kijelentem, hogy az egyszázaléknyi emelés, legyen bármennyire visz­szamenő, megalázó - harsogta Minek Dönci. - Én meg azt mondom, annál csak többet ér, mintha ezt se kapnák - vonta meg a vállát Plüss Eta. így aztán a Zsibbadt brigádvezetőben sikerült rögvest két pártra szakadni. Mivel ez a díszes társaság esetében hosszabb ideig tartó ütlegelés rémét vetítette előre, szót kért Belami, a sörrel kevert vilmoskörte pálinka és a közmegegyezés híve. - Mielőtt még leöngyilkolnák egymást, emberek, egy dologban egyezzünk meg - javasolta a kül­város nyugalmazott szépfiúja. - Még pedig abban, hogy Ló Elek már csak azért sem lehetne nyug­díjas, mert nem érdemelte ki ezt a rangot. Vagy maguk el tudják képzelni, hogy a mi Ló barátunk olyan türelemmel, panaszok nélkül viselné el a megalázó szegénységet, mint a mi magyar nyug­díjasaink teszik? Mert hogy én még nem ta­lálkoztam olyan idős nénikével, aki földhöz vágta volna fejkendőjét, amikor a kirakatból rávicsorgott egy kabát, aminek az árát hat év alatt se tudná összespórolni. A nyugdíjasok nem vonulnak a Parlament elé, nem írnak petíciókat. És már könnyük se hull, hogy olyan országban élnek, ahol a „Takarékoskodjunk, emberek!" programjába be­leférnek a veszteséges cégek vezetőinek kifizetett 20 milliós jutalmak. Hát mondom én, emberek: a magyar nyugdíjasról csak tisztelettel szóljon min­denki - fejezte be beszédjét Belami. És azon az estén egyetlen ellenvélemény sem került a Zsibi brigádnaplójába. BÁTYI ZOLTÁN I ífH

Next

/
Thumbnails
Contents