Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-21 / 247. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. OKTÓBER 21. f • AKTUÁLIS" 3 A nyugdíjas asszony eladta a házát, háromfelé osztotta az árát Gizi néni ötmilliós adománya a mentőknek „Gondolkodtam a helikopteres mentésen is" Fotó: Schmidt Andrea Szerencséjére éppen egy olyan ismerősének mesélte el a ter­vét, akinek volt kapcsolata a mentőszolgálattal. így aztán, amint megérkezett a ház árá­nak első törlesztőrészlete, fel­kereste a Mentés a Jövőért Ala­pítvány vezetőjét és átutalta a megadott számlaszámra az összeget. Megkérdezték tőle, a mentőszolgálat mely tevékeny­ségét szeretné támogatni. - Valami olyat akartam, amivel sok emberen segíthetek - mesél­te. - Azon álmodoztam, hogy egy kisebb szállítókocsit veszek, és gondolkoztam a helikopteres mentésen is. De azt mondták, hogy inkább felszerelésre van szükségük. Simon Mariannától, a Men­tés a Jövőért Alapítvány kurató­riumának elnökétől megtud­tuk, az adományból korszerű defibrillátort vásárolnak, már folyamatban van a beszerzése. Ezt az alapítvány a szegedi mentőállomás rohamkocsijá­nak adja majd használatra. El­mondta: nagyon meglepő volt a nyugdíjas néni adománya, amely egyébként az eddigi leg­nagyobb, magánszemélytől ka­pott összeg. Az alapítványhoz egyébként a létrejöttekor szinte naponta érkeztek a felajánlá­sok, idő múltával azonban már csak évi 1-2 adományozó támo­gatja őket. Gizi néni a megmaradt pénz­ből megcsináltatta a saját sír­helyét és a rokonokét is rendbe hozatta. Gondoskodott arról is, hogy halála után legyen, aki ezeket gondozza. A maradékot pedig arra tette félre, hogy ha megbetegedne, legyen pénz a kezelésére. Mint mondta, ezek nem nagyon szívderítő foglala­tosságok, de az adakozásban örömét lelte. - Nagyon boldog lennék, ha ezt gyakrabban megtehetném... TÍMÁR KRISZTA Pánik a vajdasági feldolgozókban Magyarok veszik meg a szerb paprikát Elhibázott népszavazások Dobogón az ingázó UJSZASZI ILONA Nyáron nyaraló, télen menedékház a falusi ház, komatállal ked­veskedik a szomszéd, olcsó a házitej, a tojás és a méz. Ez a város­ról falura költöző ideálképe új lakóhelyéről. Ezzel felesel az ősho­nos valóságképe. Mert már beleunt a kicsi helyet jellemző hiány­gazdaságba, mert itt mindig munkát ad a ház és a kert, az ellátás szegényesebb, a boltban nincs akció, a vendéglő a kocsmával azo­nos, és így tovább. Kívánatos, vonzó lakóhely akar lenni a legtöbb település. A ki­sebb azzal, hogy közszolgáltatásokat old meg és tesz olcsóbbá úgy, hogy ha teheti, az önkormányzat vállalja az anyagi teher egy részét. így lesz olcsóbb a kisvárosi szemétszállítás, a víz- és csa­tornamű szolgáltatás, a bérlakás díja. Vagy éppen azzal kedveske­dik a falu, hogy nem kér pénzt a közművelődési, a sport szolgálta­tásért, vagy az iskolai szakkörérét és művészeti oktatásért, a falu­házi tanfolyamért és filmvetítésért, a rendezvényházbeli színházi produkcióért az ott lakóktól. De az is vonzerőt jelent, ha különbö­ző kedvezményekkel kényeztetve jobban figyel kevés adófizető­jére, esetleg kifizeti a közeli városban tanulók és dolgozók távol­sági buszbérletét. A mindennapi betevő és néhány szolgáltatás falun talán keve­sebbe kerül, mint Városon. A nagyvárosban viszont jobbak a fize­tések, s a lélekszámmal együtt nő a választék, a hiper és szuper­marketek leszorítják az árakat, és így tovább. A panelben nincs ház körüli munka, így több idő jut a hirdetések és szórólapok bön­gészésére, a leértékelések és akciók közötti válogatásra. Mert ver­senyvan. A legolcsóbb lakóhely címért versengők között azonban nem hirdethető eredmény. A dobogóra talán azok az ingázók kerülhet­nek, akik a város és a falu között éhk zaklatott életüket. Ők élvez­hetik mindkét településtípus előnyeit. És persze szenvedik hátrá­nyait. Például az utazgatással járó időveszteséget. Ha kényszerűségből ragadunk egyik vagy másik településen, akkor szinte bizonyos, hogy kívánatosabbnak látjuk a tőlünk el­zárt helyet. Ha viszont választhatunk a város és a falu között, ak­kor szerencsések vagyunk. A választásban ugyanis ott az összeha­sonlítgatás öröme. Ebben az örömben azonban kevesen részesíthetik magukat és családjukat. A megyén, de az országon belül is kicsi a mobilitás. Míg 1980-ban a munkavállalók 14, addig 1990-ben 15, 2001-ben 20 százaléka ingázott munkahelye és lakóhelye között. Nincsenek nyelvi nehézségek Volt értelme a miniszterelnök-cserének - kezdte sajtótájékoztatóját teg­nap Szegeden Pető Iván, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke. A sza­bad demokraták elképzeléseinek megfelelően az új költségvetésben és az adótörvényekben a rászorultsági elv érvényesül. Az adóemeléssel viszont nem ért egyet a kisebbik kormányzó párt: a szociálpolitikát és az adót kü­lön kell választani, ha összekötjük, az jár jól, aki többet adózik - mondta a politikus. A Fidesz nem nagyon találja az ellenszerét a megváltozott politi­kának, ezért populista akciókba kezd, mint a privatizációs népszavazás, amely egy már nem létező törvény megsemmisítését tűzi ki célul. A kettős állampolgárságra irányuló szavazásról Pető Iván elmondta, tartalmában tisztázatlan és felelőtlen, mert szembe megy az autonómiatörekvésekkel. Szentesi előfizetőnkre mosolygott a szerencse Villanyborotva és diktafon a kosárban Gombos Imre és felesége műszaki cikkeket választott Fotó: Frank Yvette Magánszemélytől még sosem érkezett ekkora összegű támo­gatás a szegedi mentőállomás­hoz. Gizi néni a saját házát adta el, az összeg jelentős részét pe­dig azoknak juttatta, akik eddig segítettek rajta. Ötmillió forintot adományo­zott egy nyugdíjas szegedi asz­szony a mentősöknek. A 80 éves Mészáros Péterné Gizi né­ni összes vagyonát a telke, és az azon álló ház jelentette. Nem­régiben azonban eladta az in­gatlant, a bevétel egyharmadát pedig átutalta a szegedi mentő­állomásnak. Döntését egysze­rűen indokolta meg: ők is segí­tettek rajta. Az idős néni egyedül él, csa­ládja nincs. Amikor a férje meghalt, rá maradt a ház körüli kert gondozása, ahol gyümöl­csöket és zöldségeket termeltek maguknak. Gizi néni azonban egyre nehezebben mozog, egyensúlyzavarai miatt csak bottal tud közlekedni. Nem bír­ja már a munkát, ezért fájó szívvel, de úgy határozott, elad­ja az ingatlant, hogy ne marad­jon gondozatlanul. A haszonél­vezetet meghagyta, így élete vé­géig ott maradhat. - Sokat gondolkoztam, hogy mit csináljak a pénzzel, hiszen nem akartam elherdálni - me­sélte. - Végül úgy döntöttem, megvalósítom egy régi elhatá­rozásomat, és adakozok belőle a mentősöknek. Gizi néni úgy gondolta, a mentőknél ezer he­lye van a pénznek és az ado­mánnyal talán más beteg em­bereken is segít. Már csak azt nem tudta, ho­gyan juttathatná célba a pénzt. A csőd szélére kerültek az észak-bácskai paprikafeldolgo­zó üzemek, mert a termesztők egyenesen Magyarországra vi­szik árujukat. A piros aranyért ugyanis a magyar közvetítők többet fizetnek. Mindkét fél jól jön ki azokból az alkukból, amelyeket a szerbiai paprikatermelők és a magyar közvetítők kötnek ezekben a he­tekben, viszont máris csődközeli helyzetbe kerültek a feldolgozók. Szerbia-Montenegróban ugyanis az itteni felvásárlási áraknak csaknem a feléért lehet paprikát vásárolni. A magyar vállalkozó­nak még az is kedvez, hogy mindössze 5 százalék vámot kell fizetnie a behozott áruért, szem­ben a tavalyi 42,5 százalékkal. Míg akkor még védővámmal pró­báltuk meg elzárni a külföldi paprika egyenes útját Magyaror­szágra, ma már alkalmazkodni keh az uniós vámelőírásokhoz. A Vecernje Novosti című belg­rádi napilap drámai tudósítása szerint a legidősebb horgosiak sem emlékeznek arra, hogy vala­ha is a földekről egyenesen kül­földre szállították volna a papri­kát. Katona Antal, az országos Fűszerpaprika Terméktanács tit­kára - aki szegediként, ráadásul a Paprika Rt. volt vezérigazgató­jaként jól ismeri a problémát ­azonban úgy véli: némi túlzás, hogy egyenesen a földekről hoz­nák Magyarországra a paprikát, a közvetítők ugyanis jobban jár­nak, ha idehaza félterméket, szá­rítmányt adnak el. Szárítmány­hoz ugyanolyan könnyű hozzá­jutni, mivel odaát jelentős szárí­tókapacitás áh a termelők ren­delkezésére. A Fűszerpaprika Terméktanács ismeri a helyzetet, amely ezúttal a magyar feldolgo­zóknak kedvez. Itthon ugyanis nem hozott olyan bőséges ter­mést az idei szezon, mint a szomszédos országban. A belgrádi napilapban megje­lent információk szerint a szer­biai gazdák már az idei termés negyven százalékát a határon túlra szállították. Magyarorszá­gon 105 forintos kilónkénti áron (22 dinár) lehet eladni a papri­kát, kilenc dinárral többet fizet­nek érte, mint Szerbiában. A már idézett lap értesülései szerint bezárás várhat a horgosi Vitamin és a törökkanizsai Aleva paprikafeldolgozó üzemre és szá­mos más kisebb üzemre. A mar­tonosi fűszerpaprika-feldolgozók már jelezték a csődközeli helyze­tet, s azt is, hogy sok dolgozójuk az utcára kerülhet. Dusán Haj­din, két martonosi vállalat tulaj­donosa katasztrofálisnak minő­síti a helyzetet. Azt mondta, ta­vasszal vállalata vetőmagot és műtrágyát szállított a termesz­tőknek, fizették a munkabért, ám azok most a nyers paprikát egyenesen a földekről szállítják Magyarországra. A horgosi Vitamin tucatnyi le­velet írt az illetékes szervekhez a helyzet rendezése érdekében, de hasztalan - nyilatkozza a lapban Petar Nikohc gyárigazgató, aki szerint az a legrosszabb az egész­ben, hogy a vetőmagnak szánt horgosi paprikát is kiviszik az or­szágból. Úgy gondolja, az is meg­történhet, hogy ilyen bő termés mellett Magyarországról kell majd importálni a vetőmagot. F.K. A Délmagyarország és a Dél­világ nyugdíjas előfizetői között minden héten egy húszezer fo­rintos utalványt sorsolunk ki. Ezúttal a szentesi Gombos Im­rénének kedvezett a szerencse, aki tegnap férjével együtt vá­sárolt a szegedi Cora Áruház­ban. Gombos Imréné futka - szavai szerint - majdnem hanyatt esett örömében, amikor megtudta, hogy megnyerte a húszezer forint értékű utalványt, és ezt el is költ­heti a szegedi Corában. Mint mondta, nagyon szívesen vásárol hipermarketekben, azért is jött jól szerkesztőségünk ajándéka, mert Szentesen egyelőre ezt nem teheti meg. A házaspár lapunk autóján utazott a megyeszék­helyre. Megtudtuk, a család „időtlen idők óta" előfizetője a megyei na­pilapnak, a Délvilág és jogelődjei évizedek óta kora reggelenként érkeznek a postaládába. Imre szerint a hajnak hat óra még ép­pen megfelelő, addigra ugyanis rendszerint végez a borotválko­zással, így fitten veszi kézbe la­punkat. A Délmagyarország és a Délvilág közös oldalain elsősor­ban a politikai témájú írásokat olvassa el először, érdekli, hogy a megye és a város érdekeit hogyan képviselik a választottak. Az Ár­pád Agrár Rt.-nél traktorosként dolgozó Imre számára a legutób­bi legfontosabb cikk a szentesi Vácitelepről szóló írásunk volt, ugyanis a mezőgazdasági rész­vénytársaság kötelékébe tartozó több ezer őstermelő további sor­sát érintő konfilktushelyzetről Nemzetiségiek képviselőivel ta­lálkozott tegnap a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetősége. MUNKATÁRSUNKTÓI Csütörtök délelőtt a Csongrád megyei román, szerb, horvát, lengyel és szlovák kisebbségi ön­kormányzatok vezetői első kéz­ből kaptak tájékoztatást a me­gyét érintő legfontosabb bűn­ügyi, közbiztonsági, személyügyi és gazdasági helyzetről, az el­volt benne szó. A férj az első be­tűtől az utolsóig elolvassa lapun­kat, míg felesége, Judit elsősor­ban a hölgyeket foglalkoztató té­mák iránt vonzódik. Érdekelték a szőregi rózsafesztiválról szóló múlt időszakban végzett munka eredményéről. A résztvevők ál­láspontja szerint a rendőrség ré­széről - az elmúlt évekhez ha­sonlóan - idén sem történt hát­rányos megkülönböztetés a me­gyénkben élő nemzetiségiekkel szemben. A kisebbségi önkor­mányzati vezetők elismeréssel szóltak a rendőrség tolmácsolási gyakorlatáról: olyan ügyekben, amelyek alanya külföldi állam­polgár, a nap huszonnégy órájá­ban készen állnak a nyelvi ne­hézségek leküzdésére. tudósításaink is, hiszen az ott­hon szépítésével szívesen tölti maga is az idejét, rendszerint hí­mez. A hirdetésekre csak este jut ideje a házaspárnak, de azok kö­zül is mindet elolvassák. A Cora Áruházban a férj há­romkörkéses villanyborotvát vá­lasztott magának. Az asszony nagy kazettás, elemmel működő diktafont szeretett volna már venni régóta, ezzel ugyanis felvé­telt készíteni és lejátszani egy­aránt lehet. A két műszaki cikk együtt majdnem húszezer forint volt, így még maradt némi zsebpénz, amiből kipótolták az unokák számára vásárolt felfújható óriáslabdák árát. Került a kosár­ba néhány apróság is, melyeket hamarosan elfogyaszt a család. A maradandó értékű tárgyak azon­ban még sokáig emlékeztetik őket a szerencséjükre. B. G. Generációkon át Df ( MAGYARORSZÁG IHLVUAG o

Next

/
Thumbnails
Contents