Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-19 / 245. szám

SZERDA, 2004. OKTÓBER 20. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Az irányelvekkel a rendszer letisztulna... Megrövidítenék a táppénzes időt Irányelvekben korlátozta és rö­vidítette a táppénzben tölthető időt az Egészségügyi Miniszté­rium és az Országos Egészség­biztosítási Pénztár. Ezentúl ez alapján kell meghatározni a munkaképesség átmeneti vagy tartós megváltozása, illetve a betegség gyógyulási idejét. Bár a szabályozásnak a rendteremtés volt a célja, kisebb vihart kavart a háziorvosok, és az üzemor­vosok körében. Táppénzre minden esetben a há­ziorvosok írják ki a betegeket, annak megállapítása azonban, hogy az illető munkaképes-e, az­az képes-e egy adott munkahe­lyen a feladatát ellátni, az üzem­orvos feladata. Minden esetben az ő véleményét kell kérni, ha eszméletvesztéssel járó rosszul­lét történt, ha a betegség megha­ladta az egy hónapot, illetve ha az illető szülés vagy katonaság után szeretne munkába állni. Soproni Lajos üzemi főorvos el­mondta, az ő felelősségük annak eldöntése, hogy a betegség és a hosszas lábadozás után képes-e valaki biztonsággal dolgozni anélkül, hogy akár saját magát, akár másokat veszélyeztetne ál­lapotával. Éppen ezért megdöb­bentette a kiadvány, amelyben az eddigi gyakorlattól gyökeresen eltérő, az eddigieknél jóval rövi­debb időtartamokat határoztak meg különféle betegségekre. - Ha valakit alkalmatlannak tartok a munkavégzésre, azt nem engedem dolgozni - mondta Soproni. - E gyakorlat azonban a jövőben a beteg számára hátrá­nyos lehet, hiszen előfordulhat, hogy annak már nem jár a táp­pénz, viszont nem is dolgozhat, vagyis pénz nélkül marad. Éppen ezért úgy gondolom, elhamarko­dott és átgondolatlan volt az a ki­advány, amelynek összeállításá­ban nem kérték orvosok segítsé­gét, akiket az irányelvekről hiva­talosan a mai napig nem tájékoz­tattak. - Aki ezt a listát összeállította, az biztos, hogy nem a jelenlegi gyakorlatból indult ki - fogalma­zott Borsi Eva, a Csongrád Me­gyei Orvosi Kamara Csongrád megyei háziorvosi szekciójának elnöke. Példaként említette az endoszkópos epekőműtétet, amelynek rehabilitációjára a könyv mindössze egyhetes táp­pénzt javasol. Ez persze csak ajánlat a keresőképtelenség idő­tartamára, hiszen ha ezzel a be­teg nem ért egyet, illetve a táp­pénzes idő letelte után is képte­len a munkavégzésre, kérheti a táppénzes felülvizsgáló főorvos véleményét is. - Szó sincs tehát arról, hogy bárkinek .is bénán kellene dol­goznia - mondta az elnök. - Az intézkedésnek mindössze annyi volt a célja, hogy visszaszorítsa azokat a téves elvárásokat, ame­lyek azért jöhettek létre, mert korábban csak egyes betegségek esetében szabták meg a táppénz­ben tölthető idő legfelső határát. QKT08ER 1-iETÖL |H Az indokolatlan táppénzek vissza­**" szorítása érdekében oktéber else­jétől új rendszert léptettek életbe. Egy közel ezeroldalas könyvből tá­jékozódhatnak ezután a házior­vosok, a foglalkozás-egészség­ügyi, és a rehabilitációs orvosok arról, hogy a különféle betegségek esetében mennyi az az ajánlott idő, amelyet a beteg táppénzen tölthet. Néhány háziorvos úgy érzi, az újabb szabályozással a gyógyí­tás szabadságát is korlátozták. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a kiadvánnyal tisztább rendszer teremtődött: pontosan szabá­lyozott, mely betegségekre és milyen mértékben lehet pénz­beli támogatást kapni. Az irányelvek hasznos információt kíván nyújtani az orvosokon kí­vül a munkaügyi, szociális szakemberek számára is, hiszen nagy terjedelemben foglalkozik a megváltozott munkaképessé­gű, fogyatékos emberek körül­ményeivel is. Borsi Éva úgy gondolja, az irányelvek szerinti ajánlások sikeressége az ellen­őrzésen múlik. Ha ugyanis ez nem működik, minden marad a régiben. TÍMÁR KRISZTA Csala Sándornét kitüntetik bátor kiállásáért Eletét tette kockára Édesanyjával együtt hónapokon át bújtatta a helyi ortodox hit­község elnökét, Paskesz Fülöpöt és családját a zsidóüldözés ide­jén a makói Csala Sándorné. A ma nyolcvanegy esztendős asz­szonyt bátor kiállásáért most a Világ Igaza kitüntetésre terjesz­tették fel. A család a városszerte híres orto­dox izraelita famíliát régóta is­merte: Rózsika néniék cukorka­árusok voltak, Paskeszék pedig élelmiszer-kereskedők, így napi kapcsolatban álltak egymással. Mint Rózsika néni - leánykori nevén Gyűrösi Rozália - mondja, nem voltak nagy barátságban, de kölcsönösen tisztelték egymást és megbíztak egymásban. Az édesapa már akkor felajánlotta segítségét a családnak, amikor látszott, hogy a zsidók elleni at­rocitások szaporodnak. Mire a helyzet odáig fajult, hogy gettót jelöltek ki nekik Makón, a csa­ládfő már a fronton szolgált - az akkor huszonéves Rózsika néni és édesanyja ettől függetlenül áll­ta szavát. Először március végén Paskeszék hároméves lányát fo­gadták be; az ismerősöknek azt mondták, pesti rokonoktól érke­zett, a bombázások elől küldték vidékre szülei. Később aztán, amikor híre ment, hogy depor­tálják a zsidókat, az Arany János utcai parasztházban az egész Paskesz család menedéket ka­pott. A hét ember egy raktárként szolgáló, négyszer négy méteres melléképületben bújt meg, «fct* ­mmmsÉdarn^Kmtm -Hl 1 ' ä 1 Csala Sándorné huszonéves lányként vett részt az ortodox zsidó család bújtatásában Fotó: Gyenes Kálmán ahonnan júniustól októberig tu­lajdonképpen ki sem léptek. Be­járatát egy szekrénnyel takarták el. Rózsika néni természetesen tisztában volt azzal, hogy Paske­szék rejtegetésével a család óriási kockázatot vállalt, ám úgy érez­ték, ez kötelességük. Végül sze­rencséjük volt: senki sem fogott gyanút a környezetükből. Csu­pán az egyik szomszéd gyanako­dott, ám ő is hallgatott. A mene­dékre lelt család élelmezéséről maga Rózsika néni gondosko­dott: ő kerekedett fel szekérrel és vásárolt be nyolc ember számára rendszeresen, ami szintén fel­tűnhetett volna valakinek, ő azonban olyan ügyesen szervezte meg a dolgot - mindig másutt vette meg az ennivalót -, hogy ezen sem buktak le. A négygyermekes Paskesz csa­lád két-három héttel azután hagy­ta el a biztos menedéket, hogy az orosz csapatok elfoglalták a vá­rost. Azonnal nem mertek haza­térni. Kivártak és miután döntöt­tek, akkor is éjszaka tértek vissza addigra kifosztott otthonukba. Később, 1949-ben elhagyták az országot. A megmentett család természetesen máig hálás Rózsi­ka néninek: bár Kanadától Izrae­lig szétszóródtak a világba, ha te­hetik, meglátogatják, felhívják, levelet küldenek neki. Egyikük épp a napokban járt nála. Úgy A VILÁG IGAZA LEHET A jeruzsálemi székhelyű Jad Vasem Intézet, mely holokauszt emlékmú­zeumként és archívumként műkö­dik, 1957-es alapítása éta ítéli oda a Világ Igaza kitüntetést azoknak, akik életük kockáztatásával zsidó emberek életét mentették meg ­tudtuk meg Urbancsok Zsolt törté­nésztől. aki a makói zsidók üldöz­tetésérői könyvet írt. Csala Sándor­né történetére kutatásai során fi­gyelt fel. Felterjesztését az elisme­résre a napokban juttatja el az in­tézet budapesti képviseletéhez, csatolva hozzá a Paskesz család leszármazottainak bizonyító erejű tanúvallomását. A legmagasabb iz­raeli állami kitüntetésként számon tartott díjat eddig a világon tizen­nyolcezren kapták meg. tudja, a gyerekek mindannyian családot alapítottak; az unokák­kal, dédunokákkal együtt már több mint százan vannak már. Amikor arról kérdeztük, mit szól ahhoz, hogy kitüntetésre terjesz­tették fel, csak mosolyog. - Eddig a Paskesz család köszönetén túl semmilyen jutalmat nem kaptam azért, amit tettem, de nem is szá­mítottam ilyesmire. Nem ezért tettem - mondja. Örül annak, hogy megérte a nyolcadik ikszét, hogy férjével, aki már annakidején udvarolt neki, mindmáig boldogan élnek együtt és hogy büszke lehet az unokájára. A sors talán ezzel hálálta meg eddig a jóságát. SZABÓ IMRE IX. Kárpát-medencei költőtalálkozó Szerelem és kard" ii Ma, kedden, 18 órától a szegedi Millennium Kávéházban, az Öt­ágú Síp Kulturális Egyesület szer­vezésében rendezik meg a IX. Kárpát-medencei költőtalálkozót „Szerelem és kard" címmel, ami­vel a 450 évvel ezelőtt született Balassi Bálint emlékének is hó­dolnak és megemlékeznek a ma­gyar-lengyel kulturális és törté­nelmi kapcsolatokról is. Mind a négy művész Balassi-karddal ki­tüntetett költő és műfordító: Bu­da Ferenc (Magyarország), Far­kas Árpád (Erdély), Teresa Wo­rowska (Lengyelország) és Vári Fábián László (Kárpátalja). Házi­gazda Vadai István irodalomtör­ténész (Szeged). Közreműködik: Szakács Barbara (ének), Bence Balázs (lant), Simó Zsófia (vers), Szívós László (vers). Tavasszal építeni kezdik az új nagybani piacot Dorozsmán A kereskedők beadták a derekukat A dorozsmai nagybanin árusító vállalkozók több mint 90 százaléka kötött végül szerződést azzal a szegedi önkormányzat által ala­pított céggel, amelyik új piacot épít a jelenlegi helyére. A beruházás tavasszal elkezdődik. Annak ellenére, hogy a dorozs­mai nagybani piacon érdekelt ke­reskedők kezdetben berzenked­tek a szegedi önkormányzat által javasolt közös fejlesztéstől, végül belementek az üzletbe. Törökné Szántó Katalin, a Dorozsmai Nagybani Piac Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: a tervezett 2 ezer 500 négyzetméternyi rak­tár és elárusítóhely „elfogyott", a kereskedők 90-95 százaléka ugyanis aláírta a céggel a szerző­dést. Ebben arra kötelezték ma­gukat a felek, hogy a 600 millió forintba kerülő beruházás 40 százalékát a vállalkozók állják, cserébe 20 évre szóló haszonbér­leti jogot kapnak. Területhaszná­lati díjuk pedig minden évben csak inflációarányosán nő. A fej­lesztéshez szükséges összeg hi­ányzó részét az önkormányzat hitellel pótolja, a kölcsönt pedig a piac bevételeiből törleszti majd. A kereskedők számára megje­lölt határidő ugyan szeptember 10-én lejárt, de a kft. vezetése to­KONCEPCIO A124 millió forintos törzstőké­vel alapított Dorozsmai Nagy­bani Piac Kft -ben a város 76 százaléknyi tulajdoni részt tud­hat magáénak, míg a szövet­séges piaci szereplőknek 24 százalék jut. Ezt a hányadot je­gyezhetik a termelők, a keres­kedők, valamint a tészek. A 600 millió forintos fejlesztéssel raktárak, elárusítóhelyek, büfé, térburkolat épül, ám ezek tu­lajdonjoga az önkormányzaté marad. A társulok átvállalják a beruházási összeg közel felét, egészen pontosan a haszná­latbavételi engedéllyel átadott piac négyzetméterárának 40 százalékát. Autótenger a nagybani piacon Kiskundorozsmán Fotó: Schmiát Andrea vábbi gondolkodási időt adott azoknak, akik bizonytalanok voltak döntésükben. A szerző­déskötések azonban hiába zárul­nak le hamarosan, az építkezés a közelgő tél miatt nem kezdődhet el, csupán a tereprendezés. Eb­ben a szakaszban még a terveken is lehet módosítani, mivel a ke­reskedők igényeihez igazodni kell. Akad ugyanis, aki csak 30, míg más 200 négyzetmétert „vá­sárol", vagyis szakmai feladatok elé állítják az építészeket. F. K. Ajtószárnyak közé szorult a 73 éves néni Rácsukta a busz ajtaját egy idős asszonyra a 74-es járat sofőrje Szegeden, a Vadkerti téren. A néni zúzódásokat szenvedett, egy fiatal lány sietett a segít­ségére. A Tisza Volán Rt. belső vizsgálatot indított, a sofőrt fe­lelősségre vonták. Lányához indult ebédelni vasár­nap a szegedi Erzsike néni. A 73 éves, törékeny asszony ekkor még nem tudta, inkább meg kel­lett volna várnia a 83-as buszt. - Általában a 83-assal szoktam menni, de most hamarabb jött a 74-es. A Vadkerti téren az utolsó ajtónál egy fiatal lánnyal együtt szálltam le. Egyszerre indultunk, mintha betanultuk volna. A busz azonban egy irgalmatlan nagy tó­csa előtt állt meg - emlékezett vissza Erzsike néni. . A fiatal lánynak sikerült leug­rania, az idős néni viszont óvato­san lépkedett lefelé a lépcsőn. - A legalsó fokon állva kihajol­tam, néztem, hová lépjek. Ekkor nekem vágódott az ajtó. Szép kort megéltem, de így még nem jártam! A buszon a két ajtó közé kerültem, s borzalmasan szorí­tott a szerkezet. A kezemben cso­magok voltak, nem tudtam ki­szabadítani magamat. Szédül­tem, úgy éreztem, menten eláju­lok - idézte fel a balestet az idős asszony. Az utasok és a szerencsétlenül járt néni hiába kiabáltak a sofőr­nek, a busz lassan elindult. Jó néhány métert megtett, mire megállt, a vezető kinyitotta az aj­tót, s a néni végre ldszabadult szorult helyzetéből. Útitársa, a lány sietett a szerencsétlenül járt nyugdíjas asszony segítségére. - Ritkaság az ilyen fiatal ma­napság. Kitüntetést érdemelne azért, ahogy viselkedett - fogal­mazott Erzsike, aki a balesetben koponyazúzódást szenvedett. A fiatal lány, Halászi Krisztina átkarolta a reszkető, lábain aligál­ló Erzsike nénit, majd egészen az asszony lányának házáig kísérte. - Én is épp hogy le tudtam ug­rani az autóbuszról. Amikor a sofőr rácsukta a nénire az ajtót, a busz mellett ugráltam és kiabál­tam, de a vezető nem vett észre. Miután végre ismét kinyitotta az ajtót, nem szállt le, hogy meg­nézze, megsérült-e idős utasa ­mesélte a 24 éves lány. Krisztina egyébként természetesnek tartja, hogy gondolkodás nélkül segített a néninek. - Kötelességemnek éreztem - tette hozzá. Az asszony és lánya panaszt tett a Tisza Volán Rt.-nél. Árgye­lán Péter, a cég üzletág-igazgató­ja elmondta, a bejelentést kivizs­gálták, meghallgatták a járat ve­zetőjét. — A vizsgálat megállapította, hogy a sofőr nem használta az aj­tók záródására figyelmeztető csengőt. Felszólítottuk, hogy mindenkor köteles betartani az előírásokat. A belső szabályzat alapján felelősségre vontuk ­magyarázta az igazgató. Árgye­lán hozzátette, a balesetben köz­rejátszott az is, hogy az idős asz­szony lassan mozgott és amikor a legalsó lépcsőn állt, a sofőr nem láthatta a visszapillantó tü­körben. - Szerencsére ritka az ilyen bal­eset - jelentette ki Árgyelán Péter. A. T. J. MINDKÉT LÁBÁT AMPUTALTÁK Legutóbb két évvel ezelőtt, 2002 novemberében történt hasonló, ám sokkal súlyosabb kimenetelű tragédia. Az áldozat akkor is egy idős asszony volt, aki a 8-as troli­buszról szállt le a Vidra utcai vég­állomásnál. A jármű sofőrje nem vette észre, hogy a néni még nem lépett le a lépcsőről, ezért becsuk­ta az ajtót. A asszony a troli alá esett, a 11 tonnás jármű pedig hátsó kerekeivel áthajtott mindkét lábán. A szerencsétlenül járt 73 éves asszonyt a szegedi ll-es kór­házba szállították, lábait azonban már nem lehetett megmenteni. Háromórás operációval a néni egyik lábát térdből, a másikat pe­dig a bokánál kellett amputálni.

Next

/
Thumbnails
Contents